A mesterséges intelligencia legújabb terméke, a Remini lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy fotókat töltsenek fel magukról és a partnerükről, ezáltal képeket készítsenek arról, hogyan nézhet ki a jövőbeli gyermekük. A modern orvosi technikákban benne van a lehetőség, hogy a szülők a saját ízlésük, vágyaik szerint tervezzék meg a gyerekeket, amivel nagyon ingoványos területre tévedhetünk.

A Remini-alkalmazást persze felfoghatjuk pozitívan is, hiszen lehetővé teszi, hogy az emberek elképzelhessék magukat szülőként – ezzel potenciálisan arra ösztönözve őket, hogy ne halogassák a szülővé válást.

Másrészt az új technológiák számos kísértést és visszaélést is bevezethetnek. A reprodukciós technológia fejlődésével az orvosok a mesterséges intelligencia (MI) által generált gyermekképeket valósággá tehetik. Ez pedig felveti azt a kritikus kérdést, hogy mi a célja a gyermekvállalásnak.

A mesterséges intelligencia segítségével megalakulhat az „alkossunk gyermeket” iparág, ahol az orvosok élethű képeket mutatnak a szülőknek a potenciális utódjukról. Az in vitro megtermékenyítés segítségével a termékenységi klinikák több embriót hozhatnak létre, amelyeket tesztelhetnek, hogy megtalálják a szülő „ideális” gyermekét.

Az Egyesült Államokban már a reprodukciós klinikák hetvenöt százaléka kínál genetikai vizsgálatot. A mesterséges megtermékenyítésnél alapesetben is több petesejttel dolgoznak. Az 

embriók genetikai vizsgálata viszont már lehetővé teszi a szülők számára, hogy kiválasszák közülük azt, amelyik megfelel az általuk preferált tulajdonságoknak, például a nemnek, vagy a szem-, haj- és bőrszínnek. 

Azt is fel tudják mérni, hogy a gyermeknél kialakulnak-e bizonyos egészségügyi problémák. Egy vitatott esetben például a siket szülők megpróbáltak olyan utódot létrehozni, aki örökölte volna a süketségüket. A klinikák a nem kívánt embriókat természetesen megsemmisítik, ám ezt a gyakorlatot elsősorban azok bírálják, akik az emberi élet kezdetét a megtermékenyüléshez kötik.

Az Egyesült Államokban a termékenység körül egy komoly iparág alakult ki, amelyet Big Fertilitynek neveznek. Az in vitro megtermékenyítés már 3 milliárd dolláros iparággá fejlődött, míg a teljes reprodukciós piac mintegy 8 milliárdot hoz.

Kevés szövetségi vagy állami törvény szabályozza ezt az iparágat, és csak idő kérdése, hogy a klinikák kihasználják a mesterséges intelligencia erejét a babakészítés élményének fokozására.

Persze becsúsznak hibák is, hiszen a genetikai tesztek nem mindig működnek. Tavaly egy pár beperelte a termékenységi klinikát, mert az orvosok nem tudták kiválasztani a fiú embriót. Ehelyett a pár béranyája lányt szült.

Mindenesetre, amikor a természet (vagy a Jóisten) helyett az orvosok választják ki a szülők ideális gyermekét, az már eugenetikai aggályokat vet fel. Sok termékenységi klinika arról számol be, hogy a szülők fehér bőrű, magas IQ-jú,kék vagy zöld szemű gyermekeket szeretnének.

Az utópista eugenetikai gondolat kidolgozója, az angol Francis Galton megfogalmazása szerint: „Az eugenika tudománya mindazokkal a hatásokkal foglalkozik, amelyek egy faj veleszületett kvalitásait javítják, és amelyek ezen kvalitások lehető legelőnyösebb kifejlődését elősegíthetik.” Az eugenikát a történelem folyamán többször használták fel ürügyként faji megkülönböztetés igazolására.

Ahelyett, hogy elfogadnák a potenciális gyermekek természetes sokféleségét, törvényszerűen fennáll a lehetőség, hogy az „ideális” utód megalkotását elkerülhetetlenül különböző trendek, divatok határozzák majd meg.

A Remininek és az ehhez hasonló MI-programoknak már nem szab korlátokat a természet. Az alkalmazás például két nő vagy két férfi potenciális gyermekét is be tudja mutatni a felhasználóknak. A tudomány sincs ettől messze. 

A tudósok már kísérleteztek egerekkel, hogy egy petesejtet spermiummá alakítsanak, amely megtermékenyíthet egy másik petesejtet. A tudósok ezt a folyamatot spermamentes megtermékenyítésnek nevezik.

A tudományos-fantasztikus regények figyelmeztetnek az embernek álcázott mesterséges intelligencia veszélyeire. Erre példa a „digitális vagy virtuális baba”, amelyet a nők a telefonjukról gondozhatnak. De ezek a jelenségek általában rövid életűek. 

Ehelyett sokkal valószínűbb, hogy a tudósok a mesterséges intelligenciát arra fogják használni, hogy olyan gyerekeket hozzanak létre, amelyek olyanok, mint a gépek. A plasztikai sebészek például a Snapchat-diszmorfia növekedéséről számoltak be. Ez a kifejezés azokat a nőket írja le, akik arra kérik az orvosukat, hogy úgy nézzenek ki, mint önmaguk Snapchat-szűrős változata. Talán már tapasztalták a közösségimédia-alkalmazásokban, például a Snapchatben és az Instagramban a pattanások eltávolítását, a haj- vagy az arcszín halványítását, az orr formájának megváltoztatását vagy az izomtömeg növelését.

Ez a technológia nagy kísértése, hogy az emberek olyanok lesznek, mint a gépek. Természetüknél fogva az ilyen emberek „manu-factured” – szó szerint „kézzel készítettek” lennének. Amikor a szülők úgy tervezik az utódjaikat, mint egy kiegészítőt, akkor nem sokban különböznek egy gyerekkereskedőtől. Hiszen ilyenkor a szülő, mint az emberkereskedő, a saját vágyai, nem pedig a gyermek feltétel nélküli elfogadása alapján választja ki az utódját.

Természetesen nem kell eleve elutasítani, ha az orvosok mesterséges intelligenciát használnak arra, hogy segítsenek a szülőknek elképzelni a jövőbeli gyermekeiket. Inkább azzal van gond, ha arra használják a mesterséges intelligenciát, hogy egy bizonyos kinézetű, nemű vagy akár előre kiválasztott értékrendű utódot építsenek.

Átgondolt használat nélkül a mesterséges intelligencia táplálni fogja az „építsünk gyermeket” iparágat, amely

a megszületendő kicsiket termékekké alakítja, amelyeket megterveznek, piacra dobnak és eladnak. Márpedig minden új gyermek emberi lény, aki feltétlen szeretetet érdemel.