Európában egyre feljebb kúsznak az évekkel ezelőtt felvett hitelek kamatai. Ezt a „mutatványt” különösebben nem értékelik azok, akik még akkor adósodtak el, amikor nulla körül állt a kamat. Mi lesz most velük?
Az európai hitelfelvevőknek több ezer milliárd eurónyi adósság visszafizetésével kell szembenézniük. A kamatlábak kitartóan felfelé törnek, Európában hamarosan elérik a csúcspontjukat. A fogyasztók, a vállalatok és a kormányok pedig tehetetlenül szemlélik a fejleményeket: ők azok, akik a hihetetlenül alacsony hitelköltségek korszakában több ezer milliárd eurót vettek fel. Rájuk még rengeteg fájdalom várhat. Különösen azért, mert
a nem fix kamatozású hitelek törlesztőrészlete nagyobb mértékben nő, mint azt várnánk.
Sok hitelfelvevő elszámította magát
Kontinensszerte az évtized végéig a kölcsönfelvevőknek olyan hatalmas adóssághegyeket kell visszafizetniük, amelyeket akkor vettek fel, amikor a finanszírozási költségek nem voltak meghatározók. Ám a teher mára súlyosan érinti a magánfelhasználókat, a cégeket, de a kormányokat is. Főleg Európában a növekvő kamatok – bár sok helyen, így az Egyesült Államokban is fájdalmas következményei vannak –, ahol a kamatlábak nyolc éven át nulla alatt voltak, különösen nagy megrázkódtatást jelentenek. Sok hitelfelvevő halogatta a refinanszírozást abban a reményben, hogy a kamatok ismét lefelé zuhannak. Ez a számításuk nem jött be – állapította meg a Bloomberg az európai pénzügyi helyzetet elemző cikkében. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg sem az európai gazdaság, sem a munkaerőpiac nem olyan stabil, hogy újabb adósságokat szívesen felvállalnának akár a vállalkozások, akár a magánszemélyek.
A befektetők azt jósolják, hogy az elkövetkező éveket a hitelesek szempontjából nemfizetések és kiadáscsökkentések jellemzik majd, mivel a vállalati, háztartási és állami bevételek egyre nagyobb része megy az adósság finanszírozására. A különbség aközött, amit a kormányok és a vállalatok világszerte jelenleg kamatra fizetnek, és azon összeg között, amit akkor fizetnének, ha a mai szinten refinanszíroznának, égbekiáltó. A globális pénzügyi válság körüli néhány hónapot leszámítva a mutató mindig nulla alatt volt. Most rekordmagas, 1,5 százalékpont körül mozog.
A változó késleltetések gondolata
„Ha a 2010-es éveket tekintjük az új normalitásnak, ahol a kamatok folyamatosan csökkentek, és mindig lehet refinanszírozni, akkor az, amit most tapasztalunk valóban nagyon nehéz időszak – mondta Mark Bathgate, a Goldman Sachs Inc. és a BlueBay Asset Management korábbi befektetési vezetője, aki most saját tanácsadó céget vezet. –
Az európai hitelezési problémák súlyosabbak, mint az Egyesült Államokban, mert az öreg földrészen a túlzott tőkeáttétel kialakulására több volt a lehetőség.”
Tőkeáttétel
Befektetői szemmel nézve a tőkeáttétel egy olyan befektetési eszköz, amely „kölcsönvett” pénz felhasználásával növelheti a befektetés potenciális megtérülését. A kölcsönbe kapott pénzzel megnövelik a letétként elhelyezett összeget, és így sokkal nagyobb piaci pozíciót tudnak elérni. A befektetők a tőkeáttétel révén remélnek nagyobb hozamot. Ha minden jól alakul, a végső nyereség, levonva belőle a tartozást, sokkal nagyobb lehet, mint az eredetileg befektetett összeg. Ha azonban a dolgok nem mennek ilyen olajozottan, akkor komoly veszteség keletkezhet. Emellett egy vállalat által a befektetések finanszírozásához felhasznált fedezet összegét is gyakran tőkeáttételnek nevezik.
Az 1960-as években Milton Friedman alkotta meg először a hosszú és változó késleltetések gondolatát a monetáris politikában. Egyszerűen fogalmazva, ez az a bizonytalan idő, amíg a monetáris politikában bekövetkező változások hatni kezdenek a gazdaságra.
Míg az eszközök, például az államkötvények ára gyakran a központi banki döntést megelőzve vagy közvetlenül azt követően kezd el mozogni, addig a kamatváltozások esetén ez időbe telik, amíg a hosszabb távú szerződésekbe, így az árképzésbe, a munkaerőpiacokba és végül az inflációba is beépül
– magyarázta írásában az amerikai hírportál.
A vállalatok számára, amelyek közül sokan a koronavírus-járvány idején jelentős hitelt vettek fel, a visszafizetés 2025-ben kezdődik és 2026-ban éri el a csúcspontját. A Bloomberg által összeállított adatok szerint az évtized második felében az európai magas hozamú cégeknek több mint 430 milliárd dollárnyi törlesztésre váró adósságuk lesz. Ez csupán a vállalatok sara.
Tovább esik a gazdaság teljesítménye
A könnyű pénz korszakában természetesen a hitelfelvelők nem igazán foglalkoztak azzal, hogy milyen lehet majd a magas kamatkörnyezet. Az biztos, hogy a legkockázatosabb vállalatok nemteljesítése várhatóan meg sem közelíti a globális pénzügyi válság idején tapasztalt 13,4 százalékos arányt. A Moody’s Investors Service előrejelzése szerint az év végére a „junk” (szemét) besorolású vállalatok globális nemteljesítési rátája meghaladja a történelmi átlagot, majd 2024 márciusában 4,7 százalékon jut a csúcsra. Európában ez az arány a jövő év közepén 3,8 százalék körül tetőzik.
Tehát akkor mégsem akkora a baj? A legtöbb cég esetében a magasabb kamatlábak inkább a beruházások visszaeséséhez vezetnek, ami viszont a gazdasági növekedést fogja terhelni.
Az év első öt hónapjában az európai, közel-keleti és afrikai vállalatok 2009 óta a leggyorsabb ütemben vásároltak vissza kötvényeket, hogy csökkentsék a tőkeáttételt és a kamatfizetéseket.
Más cégek arra törekszenek, hogy meghosszabbítsák a meglévő adósságaik futamidejét. Bár ezt a bankok gyakran megfejelik egy kamatemeléssel, még ez is olcsóbb, mint az ismételt piacra lépés, új befektetők bevonása egy új adósságkibocsátással.
A Bank of England kutatói úgy becsülik, hogy a magas tőkeáttételes vállalatok az Egyesült Királyság vállalati adósságállományának mintegy 60 százalékát teszik ki. Ez azt jelenti, hogy ezek a cégek nagy valószínűséggel csökkentik a beruházásokat vagy a munkahelyeket, hogy talpon maradjanak.
Hogyan fogja ez érinteni a magánfogyasztást?
Jochen Schönfelder, a kölni Boston Consulting Group vezető partnere szerint a vállalatoknak akár egy évvel az adósság lejárta előtt is el kell kezdeniük a refinanszírozáshoz szükséges források gyűjtését, ha új hitelezőket akarnak találni. A németországi cégek csökkentik a költségeiket, egyesek magánadósság-alapokhoz fordulnak, ha gyorsan pénzre van szükségük.
„Sokan arra számítanak, hogy Németország néhány legfontosabb ágazata, például az építőipar és az autóipari beszállítók rosszabb helyzetben lesznek – fejtette ki Schönfelder. – A nagy kérdés az, hogy ez átgyűrűzik-e a berendezések, gépek beszállítóira is, és hogyan fogja érinteni a magánfogyasztást.”
A fogyasztók számára leginkább a jelzáloghitelek emelkedő költségein keresztül lesz érezhető, ugyanis sok országban a kamatnövekedés még nem jelentkezett a havi törlesztőrészletekben. A Bank of England adatai szerint június végén az Egyesült Királyságban a fennálló lakáskölcsönök effektív kamatlába 3 százalék alatt volt, míg a Moneyfacts adatai szerint az átlagos új, kétéves futamidejű fix kamatozású termékek esetében ez az arány 6,7 százalék körüli.
Svédország lehet a barométer
Svédország barométerként szolgálhat a többi államra váró „fájdalmak” megítélésében. A svéd új jelzáloghitel-tulajdonosok jövedelemarányos kölcsönfelvételi költségei 2022-re megduplázódtak, ma már elérik a 10 százalékot, ami legalább egy évtizede a legmagasabb szint az országban. Ez az ingatlanárak zuhanását okozta, amely fizetésképtelenségeket és adósságelengedési kérelmek sorát váltotta ki az építkezők körében.
A földrészen tapasztalható másik jelenség, hogy a periférián lévő gazdaságokban – például Olaszországban és Portugáliában – magas a változó kamatozású jelzáloghitelek aránya. Ez továbbra is az egyik fő kockázata a monetáris politikának, ahol a leggyengébb gazdaságok szenvednek a legtöbbet.
A magasabb kamatfájdalom már most kezdi megterhelni az államháztartást is.
Globálisan a Fitch Ratings által minősített szuverén államoknak 2023-ban mintegy 2,3 ezer milliárd dollárnyi kamattal kell szembenézniük. Ez 2020 óta közel 50 százalékos növekedést jelent a fejlett piacok esetében.
Az olyan országoknál, mint az Egyesült Királyság, ahol az államadósság egynegyede az inflációhoz kötött, a teher még nagyobb. A legfrissebb államháztartási adatok szerint a kamatköltségekre nézve a júliusi hónap volt a legdrágább. A kormányokra nehezedő teher már most szép lassan lecsorog a helyi önkormányzatokra és a különböző állami hatóságokra.
Megszorító monetáris környezet
Az év elején a bankcsődök sorozata miatt sokan azt jósolták, hogy egy mélyebb hitelválság és a recesszió 2023 végére jelentős kamatcsökkentéshez vezet. A gazdaságok azonban a vártnál ellenállóbbnak bizonyultak, így valószínűsíthető, hogy a kamatlábak szintje nem fog mérséklődni.
Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke a Bloombergnek nyilatkozva nem adott egyértelmű jelzést a monetáris politikai szándékokról. Jerome Powell, a Fed, az amerikai jegybank elnöke jelezte, hogy a tengerentúli hitelfelvételi költségek magasak maradnak, sőt tovább emelkedhetnek. Tehát a kölcsönfelvevők a legfelső szintekről sem kapnak biztatást.
„Vajon mennyi ideig maradunk ebben a magasabb tőkeköltségű, megszorító monetáris politikai környezetben? – tette fel a kérdést Amanda Lynam, a BlackRock Inc. makrohitel-kutatási részlegének vezetője. – Ez sokkal fontosabb a hitelfelvevőknek, mint hogy a kamatlábak végül hová jutnak.”
Címlapfotó: shutterstock
