Mint arról már beszámoltunk, a mesterséges intelligencia (MI) csökkenti a költségeket és növeli a hatékonyságot a repetitív munkafolyamatok kiváltásával. Azonban a vártál jelentősebb változásokat hozhat a munkaerőpiacon, hiszen az egyszerűbbek mellett már a komplexebb feladatok elvégzésére is képes. Elveszi-e a munkánkat? – attól függ. Az viszont biztos, hogy mind a munkavállalóknak, mind a munkáltatóknak minél gyorsabban alkalmazkodniuk kell a helyzethez.
Bácsi Attila, Ladics Máté, Karl Mátyás, a Makronóm Intézet elemzőinek írása
Az emberhez némileg hasonlító, tanulásra és problémamegoldásra képes szoftverek, vagyis a mesterséges intelligencia (MI) fogalma 2022-ben tört be igazán a köztudatba. Az olyan MI-megoldások, mint a nagy nyelvi modellek, a fejlett keresőmotorok, az ajánló és a beszédfelismerő rendszerek vagy a képgenerátorok mind a gazdasági szereplők, mind a lakosság körében egyre inkább elterjednek. Az MI-forradalom számtalan ajtót nyit ki, egyúttal átalakíthatja a munkaerőpiacot, ugyanis az MI az összetettségük miatt korábban automatizálhatatlan munkafolyamatokban is eredményesen teljesíthet.
Időt és pénzt spórol a mesterséges intelligencia
Az MI jó néhány iparágban növelheti a hatékonyságot és csökkentheti a költségeket. Leveheti a munkavállalók válláról a dokumentációval járó terheket, így nekik több idejük marad a munkájuk lényeges részével foglalkozni. Az egészségügyben az orvosok például több időt szánhatnak a betegeikre, ráadásul az orvoslásban és a korai diagnózis felállításában is igen eredményesen szerepel az MI. Az oktatásban interaktív könyvek és videók segítik a kognitív fejlődést, a virtuális asszisztensek megkönnyítik a szociális interakciókat és a diákokra egyénileg szabhatják a tananyagot. Az oktatók a felszabadult idejüket új tartalmak létrehozására és a hallgatók mentorálására fordíthatják. A fentebb felsorolt munkahelyek nincsenek veszélyben, ugyanis ezeknél a munkaköröknél nagy szükség van az emberi empátiára és az érzelmi kötődésre. Ugyanakkor jelentős átalakuláson mennek keresztül, ami képzést és tanulást, az új technológiák adaptálását teszi szükségessé. Mindez új feladat elé állítja a gazdaságpolitikai döntéshozókat világszerte.
Az MI más iparágakban azonban szorosabban fonódhat össze a fő munkafolyamattal. Például segíthet megválaszolni a standardizált jogi kérdéseket, de akár egyszerűbb szerződések készítésére is alkalmas lehet. A kiskereskedelemben az operációkutatási módszereket a készletgazdálkodás, az ároptimalizálás és a szállítási logisztika, míg a gépi tanulás eszközeit a kereslet előrejelzésére, a termékértékelések feldolgozására és a célzott reklámozásra használják. Bár egyes szerepköröket – például a pénztárgépek kezelését vagy a polcok feltöltését – betölthetnek a jövőben az MI-alapú robotok, továbbra is szükség van a vásárlók empatikus segítésére, többek között a döntéshozatalban. Emellett várhatóan a kreativitást igénylő feladatok is – például a márkaépítés, a marketing és a PR területein – emberi kézben maradnak.
A mezőgazdaságban az MI döntéstámogató eszközöket biztosít a gazdálkodók számára, a munkaigényes feladatok automatizálásával pedig lehetővé teszi számukra a munkaerő stratégiai beosztását, hogy más, emberi szakértelmet igénylő tevékenységekre összpontosíthassanak.
Nem meglepő, hogy az MI a leginkább az IT-ben terjedt el: az amerikai programozók túlnyomó többsége (92 százaléka) már használja az MI-t, amely 55 százalékkal gyorsítja fel egyes feladatok elvégzését. A repetitív feladatok minimalizálásával a dolgozók inkább a problémamegoldásra összepontosíthatnak, így az MI használata a szektorban 2030-ig több mint 1500 milliárd dollárral növelheti a globális GDP-t. Az automatizálás terjedésével a munkaerő ezekben az iparágakban szabadabban csoportosítható, így koncentrálni lehet olyan területekre, mint az emberi szolgáltatások, a marketing, az innováció és a stratégia. Ezeken a területeken a szakemberek továbbra is stabil munkahelyre számíthatnak, feltéve, hogy megtanulják előnyükre hasznosítani az új technológiát.
Az MI megjelenésével megszületett egy teljesen új munkakör, az annotálás. Az MI fejlesztéséhez és betanításához több millió képen kell bejelölni objektumokat, hogy a program ezeket megfelelőképpen azonosítani tudja. Ezt a feladatot a techcégek jellemzően fejlődő országokba szervezik ki, általában kedvezőtlen munkafeltételek mellett. Az MI fejlődésével egyre nehezebb feladatokat kapnak az annotálók, amelyekhez már nem elég a pár alkalmas betanítás, helyette komoly szaktudás szükséges, így várhatóan a munkakör lassan visszaszivárog a fejlettebb régiókba.
Egyre több feladatot képes elvégezni az MI
A hatékonyságjavítás előnyeivel párhuzamban számos aggály merült fel az MI térhódításával kapcsolatban: ahogy a modellek fejlődnek, úgy egyre többféle munkakörben képesek helytállni. Ez a folyamat már javában tart: az MI a következő években akár 300 millió munkahelyet is automatizálhat. A MI-forradalom, ezen belül is a GPT típusú nagy nyelvi modell alkalmazásának leginkább kitett foglalkozások közé az egyszerű irodai munkát végzők tartoznak, míg a vezetői és döntéshozói, illetve a fizikai jellegű munkaköröket jóval kevésbé érinti (1. ábra).
Az MI olyan szintre lépett, hogy nemcsak a könnyen automatizálható, monoton feladatokat végzi el, hanem azokat a kreatívabb folyamatokat is, amelyek szellemi kiteljesedést hoznak a dolgozók számára – viszont egyelőre csak kisebb léptékben. A technológiai szektorban már megkezdődtek az ehhez köthető leépítések: 2023-ban eddig 234 ezer munkavállalót bocsátottak el, felülmúlva az előző évi 164 ezret. Problémákat vetnek fel továbbá az olyan technológiák, mint az ügyfélszolgálati chatbotok vagy az önkiszolgáló kasszák, amelyek a munkafolyamatokat az MI segítségével az ügyfelekre hárítják, anélkül, hogy javulna a termelékenység vagy a szolgáltatás színvonala, viszont számos munkahelyet veszélyeztetnek.
A technológia általi túlzott munkakörülmény-romlást és munkahelyvesztést a történelemben a szakszervezetek általi érdekérvényesítés egyensúlyozta ki. Ennek segítségével a munkások hatással tudtak lenni a vállalatok mellett az állami döntéshozókra, amelyek szabályozták az új technológiák használatát. Ez viszont egyre nehezebb lesz, mivel a szakszervezeti tagság rekordalacsony szinten áll a fejlett országokban: az elmúlt 20 évben 21-ről 16 százalék alá csökkent a szakszervezeti tagok aránya az OECD-országokban. Ez annak a veszélyét is magában hordozhatja, hogy a vállalatok feláldozzák a dolgozók számára kedvező munkahelyi körülményeket a költséghatékonyság javára.
Ugyanakkor a szakszervezetek idővel a gazdasági és technológiai fejlődés gátjává váltak és válhatnak. A 2010 utáni magyar példa, a munkaalapú társadalom kiépítése a bizonyíték arra, hogy megfelelő gazdaságpolitikával alacsony szakszervezeti részarány mellett is lehet eredményt elérni. A következő stratégiai lépcsőfok a munka- és tudásalapú társadalom építése. A gazdaságpolitika feladata, hogy felismerje az olyan technológiai változásokat, mint amilyen az MI-forradalom, és gyorsan, rugalmasan reagáljon azokra: olyan rendszereket alakítson ki, amelyekben a legfontosabb szereplők, vagyis a vállalatok és a munkavállalók gyorsan tudnak reagálni. Magyarországon ezt a célt szolgálja a felnőttképzés adatalapúvá tétele, valamint a szakképzés és az egyetemek közelebb terelése a piaci szereplőkhöz. A feladat a célok szem előtt tartásával folyamatos figyelmet és beavatkozási képességet igényel az egyes szakpolitikai területektől.
Lehetőségek, kihívások és társadalmi következmények
Az előrejelzések szerint elsősorban a repetitív, magas intelligenciát nem igénylő feladatok válhatnak automatizálttá, költségeket és időt megtakarítva. A szakértők többsége nem számít tömeges leépítésekre, ehelyett azt várják, hogy a MI majd több időt biztosít a dolgozóknak arra, hogy jelentőségteljes munkát végezzenek. A technológia viszont korlátozhatja a munkavállalók hatóerejét és fokozhatja a feladatok intenzitását is, rontva a munkahelyi körülményeket. A technológia bevezetése egyre inkább polarizálhatja a munkavállalókat magasabb és alacsonyabb képzettségi szint szerint, megritkítva a középosztályt. Az MI integrációja során fontos lesz az alkalmazottak tovább- és átképzése, illetve az MI alapos megismerése és felügyelete, amely a gazdaságpolitikát is feladat elé állítja.
Habár az MI teremt új munkákat is, ezek egyelőre nem tűnnek olyan állásoknak, amelyek teret engednek az emberi kiteljesedésnek. Már most látható, hogy az MI betanításához szükséges munkaköröket sokszor alulfizetik (például annotálás), pedig a munka nagy szellemi megterhelést jelent. Komoly, a gazdaságin túlmutató társadalmi feszültségekhez vezethet továbbá az, hogy a fejlett országokban történelmi összehasonlításban gyenge a munkavállalók érdekvédelme és érvényesítése, így a munkaadók erős tárgyalási pozícióból indulnak. Az automatizáció és augmentáció (a meglévő munkakörök kiegészítése az MI-felhasználással) foglalkoztatást érintő hatásai az egyes országok jövedelemszintjétől és a különböző foglalkozási csoportoktól is függnek, ugyanakkor az a jelenlegi trendek alapján már kijelenthető, hogy a fejlettebb államok irodai munkavállalóit érinti leginkább a folyamat.
