Az unipoláris világrend felbomlásával úgy tűnik, a globális dél középhatalmai egyedülálló lehetőséget kapnak: befolyásuk és autonómiájuk akár még valós gazdasági-katonai erejüknél is jobban megnőhet. A Makronóm Intézet az érintett országokat a szakmai körökben elterjedt „hintaállam” kifejezés helyett ingaállamokként azonosította. Ugyanis amíg a hidegháború alatt a hintaállamok csupán az Egyesült Államok és a Szovjetunió között egyensúlyozhattak, a XXI. század ingaállamai egy multipoláris nemzetközi térben jóval nagyobb szabadsággal, pragmatikus érdekeik szerint mozoghatnak.
Az alábbi grafikon az egyes ingaállamok külpolitikai alkupozícióihoz viszonyított geopolitikai mozgásterét mutatja. A stratégiai előnyökhöz és gyenge pontokhoz jelentőségükhöz mérten 1-től 5-ig terjedő pontszámot rendeltünk, majd a kapott összpontszámok alapján az államokat egy koordinátarendszerben ábrázoltuk.
Az ábra megmutatja, hogy bizonyos országoknak, mint például Indonéziának relatív kevés a stratégiai előnye, ugyanakkor a kitettségük sem jelentős.
Szaúd-Arábia a kőolaj exportja miatt rendkívül előnyös gazdasági pozícióban van, de a védelmi ipara szinte teljes mértékben függ az Egyesült Államoktól, így a védelmi kitettsége szintén jelentős.
A vizsgált államok közül a legnagyobb mozgástere Törökországnak van, amelynek a meghatározó gazdasági és katonai erejét tovább növeli kiemelt földrajzi helyzete.
A Makronóm Intézet teljes elemzése: link
Ábra: Makronóm Intézet
