A Fekete-tenger térsége az elmúlt napokban újabb, eddig nem látott eszkalációs spirálba került, miután Ukrajna célzott drón- és aknatámadások sorozatával olyan infrastruktúrát ért el, amely már nem kizárólag Oroszországot, hanem harmadik országokat – köztük Törökországot és Kazahsztánt – is közvetlenül érint.
Törökország korábban szinte teljes egészében nettó fegyverimportőr volt, az utóbbi 15-20 évben hirtelen előretört, gyorsan javítva a katonai felszerelések kutatás-fejlesztési és gyártási képességeit, bizonyos területeken megelőzve még néhány európai országot is.
Törökország energiapolitikája a 8,7 milliárd dolláros szénárgaranciával a hazai lignitbányászatot erősíti, ami az energiaigény 70 százalékát kitevő importfüggőséget csökkenti, ám gátolja a megújulók térnyerését.
Tufan Erhürman fölényes győzelme Észak-Cipruson a Törökországhoz igazodó „kétállami” politika elutasítását jelzi, és új reményt ad a sziget újraegyesítésére – de a valódi változás Ankara hajlandóságán múlik.
Két év háború után újra béke van a Közel-Keleten, miután életbe lépett a Trump-adminisztráció közvetítésével létrejött gázai tűzszünet. Az első izraeli túszokat már szabadon engedték, a megállapodást pedig Sarm es-Sejkben több mint húsz ország részvételével aláírták. A béke részeként Izrael fokozatosan kivonul Gázából.
Korai támogatása és stratégiai földrajzi elhelyezkedése ellenére Ankara nem tudott érdemi helyet biztosítani magának Kína Egy övezet, egy út kezdeményezésében. Ennek okait Cansu Yiğit török újságíró boncolgatta a The Cradle portálon.
Németország egyre inkább Törökországra támaszkodik az energiaellátás, a migráció kezelése és az orosz befolyás ellensúlyozása terén, miközben Ankara neoottomán politikája és a menekültkérdésben alkalmazott nyomásgyakorlása kiszolgáltatottá teszi Berlint.
Törökország az elmúlt napokban két egymást erősítő megállapodással lépett nagyot afelé, hogy a térség egyik meghatározó LNG-elosztó központja legyen.
Miközben Ukrajna látványos sikerekkel megtörte az orosz flottát és helyreállította a gabonaexportot, Moszkva új bázisokkal és haditengerészeti fejlesztésekkel próbálja visszaszerezni a tengeri dominanciáját. A tét nemcsak Ukrajna partvidékének jövője, hanem Európa biztonsága is.
Törökország egy merész, hiperszonikus rakétával indította el a közel-keleti fegyverkezési versenyt, amely felboríthatja az erőviszonyokat a régióban. Ez megerősíti a törökök elrettentő erejét az olyan riválisokkal szemben, mint Izrael vagy akár Oroszország.
Az Aszad utáni Szíriában a drúz többségű Szuvajda egy regionális háború kiindulópontjává válik, a cél pedig a Perzsa-öblöt a Földközi-tengerrel összekötő szárazföldi útvonalak uralása.
A Damaszkusz–Jeruzsálem–Baku-tengely formálódása új regionális szövetséget vetít előre, amely Irán befolyását veszélyezteti. Teherán attól tart, hogy Azerbajdzsán izraeli–török támogatással az iráni érdekek ellen fordul.
Görögország új tengeri parkokat kíván létrehozni, ebből az egyik az Égei-tengeren található. Ankara szerint Athén ezzel a geopolitikai pozícióját akarja erősíteni a Törökország által vitatott, ám görög felségvizeken. A környezetvédelmiként tálalt, valójában azonban szuverenitási kérdés újra kiélezheti a régóta fennálló görög–török ellentétet a tengeren.
A BYD szegedi gyára jövőre indítja a tömegtermelést, de az első évben lehet, hogy a vártnál lassabban pörög fel a termelés. Ez azonban inkább óvatos finomhangolás, amit a globális vámhelyzet, az európai piac hullámzó kereslete, a BYD „tanulási folyamata” indokol, de Szeged és Budapest továbbra is az európai központ és K+F-bázis marad.
Az USA 100 évre bérbe venné a Zangezur-folyosót, hogy enyhítse az örmény–azeri feszültséget. A török kezdeményezésű terv Ankara térnyerését és Moszkva háttérbe szorulását szolgálná, miközben az EU kimarad a stratégiai jelentőségű ügyből.
Ankara Azerbajdzsán és az USA hallgatólagos segítségével egy érdekes politikai játszmába kezdett: erősítené keleti ambícióit, ráadásul Erdoğan van annyira zseniális, hogy mindezt úgy tudja eladni, hogy ezzel az atlantista rendet szilárdítja meg…
A legutóbbi orosz–azerbajdzsáni diplomáciai válság rámutat a Kreml regionális befolyásának csökkenésére, különösen Azerbajdzsánban. Baku nem hajlandó engedni az orosz befolyásnak, és egyre inkább más regionális hatalmakkal, például Törökországgal és Izraellel erősíti a viszonyát.
A török elnök a héten bejelentette, hogy Izrael Irán elleni támadásai után a közepes és hosszú hatótávolságú rakéták gyártását elrettentő szintre emeli.
Sem az Egyesült Államok, sem Izrael nem képes önállóan megdönteni Irán teokráciáját. A Naked Capitalism portál szerint a CIA és a Moszad olyan proxycsoportokat aktiválhat az iráni szeparatistákból, amelyek Törökország és Azerbajdzsán segítségével belülről szíthatnak zavargásokat.
Lezajlott az orosz–ukrán tárgyalások második fordulója Törökországban. A találkozó egy óra alatt véget is ért, a két fél lényegi kérdésekről nem is beszélt. Úgy tűnt, a találkozón a török közvetítők akarják leginkább a háború végét.
Törökország energetikai felemelkedése egy új esély Európának és Magyarországnak az energiadiverzifikációra és az ellátásbiztonságra, miközben Ankara stratégiai híddá válik Kelet és Nyugat között.
A Világbank friss jelentése szerint a Közép-Ázsiát és a Dél-Kaukázust gazdasági lassulás fenyegeti. A régió növekedése visszaesik, a megoldás a magánszektor ösztönzése lehet.
/A hét ábrája
Törökország közvetítésével tárgyalások indultak a fekete-tengeri tűzszünetről, bár az orosz delegáció végül nem jelent meg Ankarában. A megbeszélések célja a tengeri katonai műveletek koordinációja és a kereskedelmi útvonalak védelme, ami Ankara geopolitikai érdekeit is szolgálja.
A PKK bebörtönzött vezetője fegyverletételre és a szervezet feloszlatására szólította fel a híveit, ami véget vethet a mintegy 40 éve tartó török–kurd konfliktusnak. Erdoğan történelmi lehetőségként értékelte a bejelentést, miközben politikai és biztonsági szempontok között egyensúlyoz.
Aszad bukásával Oroszország szíriai befolyása meggyengült, míg Törökország jelentős regionális hatalommá lépett elő. Moszkva katonai bázisainak a sorsa kérdéses, miközben Ankara a HTS-sel tárgyal, és megerősíti pozícióját a Fekete-tenger térségében is. A geopolitikai sakkjátszma folytatódik, ahol Oroszország gazdasági és diplomáciai eszközökkel próbálja mérsékelni veszteségeit, Törökország pedig vezető szerepre tör a régióban.
Törökország egy nagyszabású katonai hadműveletre készülhet Északkelet-Szíriában a kurd erők (SDF) ellen, ami aggodalmat kelt Washingtonban. A török csapatok és a milíciák Kobani közelében gyülekeznek, miközben a kurdok attól tartanak, hogy Ankara még Trump hivatalba lépése előtt ellenőrzést akar szerezni a terület felett. Egy esetleges invázió súlyos humanitárius válságot idézhet elő, több százezer civil kitelepítésével.
Aszad bukásával a Közel-Kelet geopolitikai térképe átrajzolódik: Irán befolyása gyengül, Törökország és Izrael pedig azonnal pozíciót foglal. A hatalmi vákuum új konfliktusokat vetít előre, miközben Szíria jövője a különböző csoportok egyezségén áll vagy bukik. Béke helyett instabilitás és geopolitikai verseny bontakozik ki.
Az elmúlt hónapok eseményei világosan megmutatták, hogy Törökország egyre meghatározóbb szerepet vállal Szíria jövőjének alakításában. A 13 éves szíriai polgárháború és Bassár el-Aszad rezsimjének összeomlása után Ankara most a diplomáciai kapcsolatok helyreállítására és a térség stabilizálására összpontosít. A cél kettős: egy békésebb, újjáépült Szíria megteremtése, amely csökkenti a menekültválságot és biztosítja a gazdasági növekedés feltételeit.
Kétségtelenül meglepte az orosz közvéleményt Damaszkusz gyors feladása, és Bassár el-Aszad szíriai elnök menekülése. Nem erre számítottak, inkább arra, hogy esetleg meg tudják fordítani a szír lázadó erők előrenyomulását, és hogy nem esik folt a presztízsükön amiatt, hogy kénytelenek lesznek kivonulni a szíriai támaszpontjukról.
