Törökország leállította kereskedelmét Izraellel
Erdoğan elnök pár héttel ezelőtt még csak részleges tilalmat rendelt el a zsidó állammal szemben, most azonban a teljes export-importot kivégezte.
Erdoğan elnök pár héttel ezelőtt még csak részleges tilalmat rendelt el a zsidó állammal szemben, most azonban a teljes export-importot kivégezte.
Bár Oroszország lépésről lépésre halad előre Ukrajnában, a Nyugat még mindig bízik az ukrán győzelemben. Nem csoda: a politikusok, a vezetők és a befektetők már most szemlélgetik a második világháború óta legnagyobb újjáépítési szerződéses kínálatot. Olyan újjáépítési tevékenység van kilátásban, amely az Európai Beruházási Bank becslései szerint több mint ezer milliárd dollárnyi állami és magántőkét fog megmozgatni.
Türkmenisztán számára, amely a hatalmas földgázkészleteit nyugat felé exportálná, Irán egy csábító, olcsó, de egyben kockázatos megoldás is lehet. Az új megállapodások sebezhetők lehetnek a nyugati szankciókkal szemben és az is kockázatot jelenthet, hogy Irán időnként megbízhatatlan szállítónak bizonyult.
Az olyan feltörekvő drónnagyhatalmak, mint Törökország és Irán, az orosz–ukrán háború közvetett résztvevőivé váltak a Bayraktar TB2, illetve a Shahed–136 gyártmányú drónjaikkal. Több platformon folyt a vita arról, hogy a török vagy az iráni drónok a hatásosabbak-e az ukrán fronton: nagyon úgy tűnik, hogy ahogy a donbaszi térségre helyeződött át a konfliktus epicentruma, a képzeletbeli csata Irán javára dől el.
Ahogy a franciák és a britek, úgy a britek és a törökök között is történelmi ellentét feszül. A történelem során mintegy három évszázad szól a francia–török nagyhatalmi versengésről. Igaz, ma már nem létezik az Oszmán Birodalom, a történelmi versengés ma is érezhető, többek között a Dél-Kaukázusban – annak ellenére, hogy két NATO-szövetségesről beszélünk.
Orbán Viktor miniszterelnök meghívására Budapesten tartják hétfőn a Magyar–Török Felső Szintű Stratégiai Együttműködési Tanács ülését, amelyen részt vesz Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter is. Az esemény margóján a tárcavezető megbeszéléseket folytatott Mehmet Fatih Kacirral, Törökország új ipari és technológiai miniszterével, valamint Ömer Bolat kereskedelmi miniszterrel.
Cikkünk első részében azt vizsgáltuk, miért osztotta két érdekszférára a Közel-Keletet a két nagyhatalom, Nagy-Britannia és Franciaország. Most bemutatjuk, hogyan csapták be a britek az arabokat, akiknek megígérték az önálló arab állam támogatását. Részletezzük azt is, hogyan élezték ki a feszültséget az arabok és a zsidók között a nagyhatalmi játszmák.
Erdoğan szombati németországi látogatása nagy jelentőségű volt a török–német kapcsolatok szempontjából. A török elnök 2020 óta először látogatott Németországba, és bár ez alkalmas lehet arra, hogy enyhítse a két állam közötti feszültségeket, egyúttal új konfliktusokat is kiválthat.
Közel 130 év folyamatos háborúskodás előzte meg a Hamász borzalmas októberi terrortámadását izraeli civilek ellen. Kétrészes cikkünk első felében azt mutatjuk be, hogy a mai konfliktus Nagy-Britannia első világháborús szerepében gyökerezik. A britek ugyanis először az araboknak, majd a zsidóknak is megígérték az önrendelkezésük támogatását.
A török parlamenti elnök szerint a vállalat Izraelt támogatja, ezért betiltotta termékeinek árusítását a törvényhozás épületeiben.
Az átalakuló világgazdasági és globális rendben nem csak a gazdasági, demográfiai és katonai súlypont tolódik el. Az arany áramlásában is láthatunk egy nyugatról keletre való eltolódást, igaz a régi mondás: „az arany oda megy, ahol a pénz van”.
Az unipoláris világrend felbomlásával úgy tűnik, a globális dél középhatalmai egyedülálló lehetőséget kapnak: befolyásuk és autonómiájuk akár még valós gazdasági-katonai erejüknél is jobban megnőhet. A Makronóm Intézet az érintett országokat a szakmai körökben elterjedt „hintaállam” kifejezés helyett ingaállamokként azonosította. Ugyanis amíg a hidegháború alatt a hintaállamok csupán az Egyesült Államok és a Szovjetunió között egyensúlyozhattak, a XXI. század ingaállamai egy multipoláris nemzetközi térben jóval nagyobb szabadsággal, pragmatikus érdekeik szerint mozoghatnak.
Az amerikai German Marshall Fund kutatóintézet minden évben 14 nyugati országot magában foglaló reprezentatív felmérést végez az országok közvéleményeinek geopolitikai attitűdjeiről.
Azerbajdzsán megállapodott az EU-val, hogy növeli az Európába irányuló gázszállításait, de kontinensünk gázvásárlói még nem erősítették meg a keresletüket. Aggályok merülnek fel a vezetékbővítésre, a termelés növelésére irányuló beruházásokkal kapcsolatban, mivel Európa részéről nincsenek hosszú távú kötelezettségvállalások. Törökország potenciális gázkereskedelmi csomópontja megoldást kínálhat, megkönnyítve a különböző gázforrások (azeri, LNG) kereskedelmét.
A G20-as csoport most zárult csúcstalálkozóján az Egyesült Államok egyesítette erőit Indiával, Szaúd-Arábiával és az Európai Unióval, hogy elindítsa az „Indoeurópai Gazdasági Folyosót”. Sokan úgy gondolták, hogy ez a lépés a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezés ellen irányult, de Kína nem utasította el az ötletet. Erdoğan viszont nem repdesett az örömtől, hazafele röptében úgy nyilatkozott, hogy Törökország nélkül nem létezhet a folyosó.
Recep Tayyip Erdogan török elnök a Vlagyimir Putyinnal folytatott hétfői tárgyalása után kijelentette, hogy hamarosan újra lehet éleszteni azt a gabonaszerződést, amely az ENSZ szerint az ukrán gabona piacra kerülésével segített enyhíteni az élelmiszerválságot – így tájékoztattak a vezető portálok. Az oroszok nagyon jól tudják, hogy Ukrajna túlélésének az egyik feltétele, hogy értékesíteni tudja a gabonáját.
Az Eurostat jelentése szerint az átlagos munkaidő Európában országonként igen eltérő: a magyarok is a munka hősei közé tartoznak, heti munkaóráink száma viszonylag magas, azonban nálunk a túlórázók vagy a másodállást vállalók aránya kevesebb az európai átlagtól. A hollandok töltenek a legkevesebb időt munkával, a magyaroktól átlagosan mintegy heti 6 órával kevesebbet.
1923. július 24-e minden bizonnyal korszakhatár a török történelemben, hiszen lényegében ekkor rakták le a modern Törökország alapjait. Ennek 100 éves évfordulójára emlékezünk most. A szerződés mind a mai napig viták tárgyát képezi, főként a kurdok és az örmények körében, és ennek megfelelően számos összeesküvés-elmélet is napvilágot látott már körülötte.
Az Egyesült Államok kétségtelen, hogy jobb szájízzel tekintett volna az elkövetkező 5 évre egy török ellenzéki győzelem esetén, de közbeszólt a török választópolgárok akarata. A Biden-adminisztráció a hivatali ideje hátralévő részében minden bizonnyal nem érdekelt a konfrontációban a kis-ázsiai állammal, így több mint valószínű, hogy a kapcsolatok normalizálódására számíthatunk. Már csak azért is, mert Törökország kezében olyan ütőkártyák szerepelnek, mint a migráció vagy éppen Svédország NATO-csatlakozása.
A két fordulóban lebonyolított idei török elnökválasztáson Recep Tayyip Erdoğan elnök elsöprő győzelmet aratott. A választási eredmények nemcsak a 20 éve hatalmon lévő Erdoğan pozícióját szilárdították meg, hanem azt is tükrözik, hogy a török lakosság jelentős része továbbra is támogatja és bízik benne.
A szankciók nem hatottak számottevően Moszkva kőolajból származó bevételeire, a jelenlegi politikai környezet azonban nem engedi meg a Nyugatnak sem a lazítást, sem a szigorítást. A helyzet igazi nyertesei a mosodaországok lettek, a legnagyobb vesztese pedig Európa versenyképessége.
A héten jelenti be Ursula von der Leyen az új szankciós csomag tervezetét. Ezúttal azonban nem Oroszország a fő célpont.
Törökország a háború kezdete óta fokozatosan előnyös helyzetbe hozta saját magát, és mindkét féllel jó kapcsolatokat ápol, miközben a szankciókat egyes cégek a törökökön keresztül kerülik ki.
Míg Magyarországon a felsőoktatás finanszírozási és működtetési átalakítása egyértelműen pozitív eredményeket produkál, Törökországban kezd kampányjátszmává válni az egyetemi hallgatók anyagi helyzete.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás