Az utóbbi hetekben felerősödtek az Ukrajna EU-tagsága körüli viták. A szegény, háború sújtotta ország hatalmas terhet ró a mai tagokra. Továbbá a nyugat-balkáni, az unióhoz hosszú ideje csatlakozni kívánó államokról teljesen megfeledkeznek Brüsszelben, így ezek más gazdaságok felé kacsingatnak.
Az Európai Unió bővítése körül zajló viták középpontjában Ukrajna csatlakozása áll. A gyorsított ukrán tagság felborítaná az EU jelenlegi működését, hiszen Kijev jelentős befolyást szerezne a nemzetek feletti szervezet működésében, miközben a felvétele súlyos anyagi terhet róna a többi uniós tagállamra. Azzal, hogy az EU minden figyelme a csatlakozási feltételeket teljesítésétől messze elmaradó Ukrajnára hárul, a szintén társulni kívánó nyugat-balkáni országokról teljesen megfeledkezik. Nem is csoda, hogy ezek az államok lassan kiábrándulnak a nemzetek feletti szervezetből, és más gazdaságok felé kezdenek orientálódni. Nagy kár, főleg annak tudatában, hogy ez a régió kritikus nyersanyagokban gazdag, így minimális EU-s teher mellett maximális előnnyel szolgálnának a közösség egésze számára.
Bővíteni vagy nem bővíteni: ez itt a kérdés
Az egyre gyarapodó taglétszámmal az EU egyre inkább alább adott az ambícióiból, és mára az erős és példaértékű nemzetek feletti szervezetből egy a globális kihívásokra egy helyben toporgással reagáló, belső konfliktusoktól szabadalt tömörüléssé vált. A 2004-es nagy bővítés jelentette terhek, a 2008–2009-es eurózóna-válságtól kezdődő bizalomvesztés, illetve a brexit, azaz az Egyesült Királyság kilépése mind erősítette az euroszkeptikus hangokat. A zátonyra futott szerveződés alapjait célzó reformigények az elmúlt években egyre inkább aktuálissá váltak, a bővítés így egy időre lekerült a napirendről. Ugyanakkor az orosz–ukrán háború nyomán a taglétszám növelése ismét stratégiai prioritássá vált. Ukrajna, Moldova, a Nyugat-Balkán országai és Grúzia olyan államok, amelyeknek az EU-s tagsága jelenleg elképzelhetőnek tűnik évtizedes távlatban.
Az uniós vezetők múlt csütörtökön döntöttek, így Ukrajna és Moldova is megkezdi a csatlakozási folyamatot – felgyorsítva a bevett ügymenetet.
Moldova útjában főként a Dnyeszter-melléki szakadár terület áll, ahol orosz erők is állomásoznak, azonban így is előnyösebb pozícióból indult, mint Ukrajna, amely a csatlakozásával könnyen felboríthatja az unió jelenlegi működését.
Ukrajna hogyan találja helyét az EU-ban?
Illúzióknak helye nincs: a blokkhoz történő társulásával Ukrajna amellett, hogy minden téren jelentős költségelvonásokat jelentene a mai tagállamoktól, a mérete okán igen nagy súllyal venne részt az EU-s döntéshozatalban. Ráadásul az unió még soha nem kezdeményezte olyan ország felvételét, amely aktív fegyveres konfliktus résztvevője, és amelynek ráadásul a NATO sem nyújt biztonsági garanciákat: az EU-szerződés 42. cikkének (7) bekezdése értelmében az unió a NATO-szövetségesekéhez hasonló kölcsönös védelmi garanciát kínál a tagállamoknak. Csakhogy az EU a NATO nélkül nem tudja megvédeni a külső határait. Ez a régóta hangoztatott dilemma eddig csak elméleti jellegű volt, azonban Ukrajna uniós tagság felé tartó menetelése valósággá tette, amit nem lehet immár a szőnyeg alá söpörni. Az EU-s csatlakozás tehát inkább gazdasági-politikai, míg a NATO-tagság katonai-biztonsági jellegű. Más céllal működő szervezetek ezek, így a felvételhez is eltérő követelmények teljesítése szükséges. Nem hiába, hogy az 27 EU-tagországból jelenleg nem mindegyik, csak 22 NATO-tag, hiszen e két szervezet nem fedi egymást. Ukrajna zöld utat kapott december 14-én az EU-csatlakozásoknál, ezzel párhuzamosan törekszik arra, hogy 2024 júliusában a washingtoni NATO-csúcson hasonló elbánásban részesüljön, és meghívást kapjon a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Ennek sikere szakértők szerint számos dologtól függ, mint az ukrán ellentámadás sikerétől, a harctéren szerzett és a katonai tömörülés számára átadható tapasztalattól, valamint Ukrajna és a skandináv országok informális együttműködésétől.
Ukrajna politikai és gazdasági egyensúlytalansága
Jelenleg a legnagyobb politikai hatalmat a legnépesebb államok birtokolják az EU-ban, úgymint Németország, Franciaország vagy Olaszország. Ezeknek a nagy népeségükkel összhangban nagy a gazdasági erejük is, vagyis a politikai erejüket a gazdasági hatalmuk indokolja. Azonban Ukrajnával kapcsolatban ez épp fordítva van.
Miközben a kijevi hatalom gazdaságilag igen gyenge – részben a háború miatt –, és ezzel hatalmas terhet ró az unióra, a döntési jogköre hatalmas lesz az EU-ban az ország népessége és az unió intézményi felépítése miatt.
Az Európai Parlament képviselői többé-kevésbé népességarányosan kerülnek be a testületbe, Ukrajnának pedig a hivatalos lakossága alapján több képviselője lenne, mint Lengyelországnak, így az ötödik helyet foglalná el az EU-n belül. Kérdés azonban, hogy északkeleti szomszédunk milyen népességszám alapján kapná a képviselői helyeket, ugyanis a valós szám a háború végéig nehezen megbecsülhető az országból elmenekülő tömegek miatt.
Ukrajna becsült lakossága a jelenleg Kijev által irányított területeken 31 millió fő, a háború előtti hivatalos adatok szerint ugyanakkor 2021-ben 43,8 millió fő volt. Azonban már a fegyveres konfliktust megelőző számokat is érdemes fenntartásokkal kezelni, mivel hivatalos népszámlálás 2001 óta nem is volt az országban. A politikai súlyponteltolódás mellett északkeleti szomszédunk csatlakozása tehát jelentős anyagi terhet róna a többi tagállamra, nem beszélve arról, hogy az ukrán állam jelenleg csak a szinte korlátlan külföldi támogatás miatt nem omlik össze gazdasági és társadalmi értelemben.
Mi változna gazdasági téren?
Gazdasági téren az egyik legnagyobb változás a Közös Agrárpolitikában (KAP) lenne, amely a közvetlen kifizetések legfontosabb költségvetési pontja, ugyanis a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott EU-s támogatási összegek az uniós mezőgazdasági kiadások 70 százalékát teszik ki. Ahhoz, hogy ez a támogatás ne érintse egyenlőtlenül a kisebb gazdálkodókat, az uniós államok támogatási plafont vezettek be. Ukrajnában azonban nincs ilyen felső határ.
Az ottani mezőgazdasági üzemek átlagos szántóterülete 485 hektár, míg az Európai Unióban ez jelenleg 17,4 hektár, vagyis a kontraszt ezen a téren is óriási.
Az ukrán csatlakozás esetén a támogatások eloszlása aránytalanul kedvezne az ottani gazdaságoknak. Példának okáért Ukrajna 166 megafarmja egyenként átlagosan évente 4,7 millió eurót kapna a helyi árplafon hiánya miatt. Az ország éves gabonatermelése 2021-ben 85 millió tonna volt, ezzel új tagállamként látványosan megelőzné Franciaországot, ahol 2022-ben 56 millió tonna gabona termett. Az ukrán mezőgazdaság így aránytalanul erős pozícióba kerülne az unión belül.
Később ez oda vezetne, hogy Ukrajna lenne az unió kizárólagos éléskamrája, vagyis az egyéb államok agrárszektora jelentősen meggyengülhet, így számos EU-s munkahely és vállalkozás lehúzhatná a rolót.
„Hadilábon” áll önmagával is az ukrán gazdaság
Ukrajna gazdasági téren is komoly hiányosságokkal küzd. Az infláció a 2022-es 20,2 százalék után az idén 17,7 százalékon, az államháztartási hiány pedig az IMF adatai szerint 19,1 százalékon áll – ezek mind súlyos gazdasági kihívásokat jelentenek mind ma, mind a következő évekre nézve. Az ottani átlagfizetések a német jövedelmeknek mindössze a 14 százalékát érik el, az ukrán munka termelékenysége pedig a németországi 10 százalékát teszi csak ki. E tényezők mellett a kelet-európai állam intézményrendszere jelentősen elmarad az uniós színvonaltól. A korábbi csatlakozók reformjait alapul véve Ukrajna legkorábban körülbelül 10 év múlva válhat késszé az EU-csatlakozásra. Bár a Transparency International Korrupcióérzékelési Indexe politikailag nem elfogulatlan, mégis az ország a 116. helyén áll a 180-ból, messze elmaradva a mostani tagállamoktól.
Az idén márciusban a Világbank, az ukrán kormány, az Európai Bizottság és az ENSZ által közzétett jelentés 411 milliárd dollárra becsülte az újjáépítés és a helyreállítás költségeit. Ez az összeg csaknem két és félszerese a jelenlegi éves magyar GDP-nek. Ursula von der Leyen a közelmúltban javasolta, hogy az EU támogatások és kölcsönök formájában szolgáltassa a finanszírozás 45 százalékát 2027-ig. Erre rájönnek azok a költségek, amelyek az ország felvételével járnak. Ha Ukrajna jelenleg az EU teljes jogú tagja lenne, akkor évente 18-19 milliárd eurónyi bevételhez juthatna az uniós költségvetésből. Ez a GNI-alapú hozzájárulások 10 százalék körüli növekedését jelentené valamennyi tagállam számára. Ennek következtében például Spanyolország nettó haszonélvezőből nettó befizetővé válna.
Az unió elhanyagolja a Nyugat-Balkánt, ami visszaüthet
Ukrajna lényegében soron kívülinek nevezhető felvétele a fent taglalt hátrányok mellett igencsak negatív gesztus is lenne a már 10-20 éve a csatlakozásra váró nyugat-balkáni országok, Szerbia, Montenegró, Albánia vagy Észak-Macedónia felé. Nem meglepő, hogy a Nyugat-Balkán államai nemtetszésüket fejezték ki az EU felé Ukrajna gyors csatlakozásával kapcsolatban. A lassú, de folyamatos kiábrándulás az uniós társulás gondolatából már a nyugat-balkáni közvélemény-kutatásokban is megmutatkozik.
Pedig a régió kulcsfontosságú az EU számára: a Nyugat-Balkán Európa három legfontosabb nyersanyaggócpontját jelenti Portugália és Skandinávia mellett. A térség országaiban, de elsősorban Szerbiában és Albániában jelentős mennyiségű kritikus nyersanyag található, mint a zöldátálláshoz elengedhetetlen lítium, nikkel vagy réz (1. ábra).
A Balkán fontosságát mutatja, hogy Európa 20 lítiumlelőhelyéből 8 Szerbiában van. A nem EU-tag nyugat-balkáni országok mintegy 29 millió fős összesített lakossága pedig jelentős munkaerő-tartalékot képvisel. A régió kicsi, korlátolt gazdasági erőforrással és potenciállal rendelkező országokból áll, így az európai politikai viszonyokat is kisebb mértékben változtatná meg a csatlakozásuk. A térség országai kiaknázatlan befektetési lehetőségeket rejtenek az alacsony munkaerőköltségeiknek és földrajzi elhelyezkedésüknek köszönhetően. A külföldről érkező működő tőke (FDI) ebben a régióban is jelentős gazdasági szerepet vállalhat, a kelet-közép-európai tagállamokéhoz hasonlóan.
Bár a nyugat-balkáni országok vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP-je az uniós átlag 30–40 százaléka között áll, ezen államok egy főre vetítve így is jóval gazdagabbak Ukrajnánál, és még a korrupció, valamint az infrastruktúra terén is jobban állnak.
Habár a térség országai a csatlakozást követően várhatóan nettó haszonélvezői lennének az uniós költségvetésből származó forrásoknak, az EU-bővítés pénzügyi szempontból nem jelentene komoly terhet a jelenlegi tagállamok számára.
A hat nyugat-balkáni állam összesen évi nettó 3,6 milliárd euró hozzájárulásban részesülne a mai uniós irányelvek alapján Ukrajna 18-19 milliárdjával szemben.
Az EU úgy veszti el a nyugat-balkáni térséget, hogy azt észre sem veszi
Az etnikailag és vallásilag sokszínű Nyugat-Balkán évszázadok óta nagyhatalmak ütközőzónája, és most, hogy az EU úgysem kapkod a régióért, az Európán kívüli szereplők előszeretettel be is jelentkeztek érte: Kína épp most csap le Szerbia hatalmas rézkészleteire, miközben Belgrád október 17-én írt alá Pekinggel egy a vámok lebontásáról szóló kereskedelmi egyezményt. Albánia miniszterelnöke, Edi Rama az Öböl menti országokkal kíván egyre erősebb köteléket kialakítani, kiemelt figyelmet fordítva Szaúd-Arábiára. A szaúdi térnyerés Boszniában is hasonló ütemmel indult meg, legutóbb a Szarajevói Egyetem fő campusának átalakítása történt a Szaúd-Arábia Fejlesztési Alap 22 millió dolláros támogatásával. Törökország is rajta tartja a szemét a Balkánon, főként a több milliárd dolláros infrastrukturális és kulturális fejlesztéseken keresztül.
Nyugat-Balkán versus Ukrajna
Az EU nem teheti meg, hogy maga ellen fordítsa a nyugat-balkáni országokat azáltal, hogy hosszú éveken-évtizedeken át elhúzza a csatlakozási tárgyalásokat. Amennyiben az unió leveszi a kezét ezekről az államokról, biztosra vehető, hogy más nagyhatalmak befolyási övezetébe kerülnek, illetve az Európa destabilizálásában érdekelt erők konfliktusokat idéznek elő az országokon belül és a közöttük húzódó törésvonalak mentén. Ukrajnához viszonyítva a helyzet egyértelmű: a Nyugat-Balkán országait jóval kisebb költségek és kockázat mellett lehetne felvenni az EU-ba, miközben a csatlakozásuk biztosabb hasznot is ígér. Az uniónak így érdemes lenne a tettek mezejére lépnie, és konkrét ütemtervet kellene nyújtania a térség államainak.
Kiemelt kép forrása: worldview.stratfor.com
