A globális búzapiacon egyszerre jelentkezik a gyengébb minőségű kínai termény, az amerikai kínálat csökkenése és az európai időjárás bizonytalansága. A fő kockázat azonban nem a hiány, hanem a jó minőségű malmi búza drágulása lehet.
Meglódulni látszik az uniós bővítés ügye mind a Nyugat-Balkánon, mind a Keleti Partnerség országaiban. Franciaország is engedékenyebbnek tűnik a nyugat-balkáni bővítést illetően, Ukrajna és Moldova pedig a célegyenesbe kerülhet a közeljövőben.
A drónháború következő szintjén a távirányított eszköz mellé belép a döntési sebesség. A kínai rajalgoritmus, az okosirányzékok, a sörétes lőszerek, a lézerek és az európai drónfal vitája ugyanazt mutatja: a kard és a pajzs versenye hónapokra gyorsult.
Európa gázpolitikájában felmerült egy korábban tabunak tartott lehetőség, az arktiszi fúrás. Az orosz gáz kivezetése, az LNG-ellátás bizonytalanságai és a norvég vezetékes gáz növekvő jelentősége miatt egyre többen teszik fel a kérdést, hogy meddig tartható a korábbi szigorú klímapolitikai hozzáállás.
Paul Krugman szerint túlzók az Európa leszakadásáról szóló hírek, mert az életszínvonal és a vásárlóerő magasabb az amerikaihoz képest, míg Philippe Aghionék szerint ez csupán az eltérő méréseknek köszönhető. A vita arról szól, hogy Európa képes-e saját innovációból finanszírozni a jólétét és a mozgásterét.
Amerika többé nem akarja egyedül megvédeni Európát, amely most szembesül azzal, mennyibe kerül valójában a biztonsága. Miközben évtizedeken át jóléti államokat épített és alulfinanszírozta a hadseregeit, az ukrajnai háború és Washington visszavonulása kijózanító fordulatot hozott: Európa újrafegyverkezik, ám jórészt hitelből.
Az európai energiapiac már most ideges lehet a tél miatt, mivel a gáztárolók alacsonyabb szinten állnak, a vízerőművi tartalékok gyengék, az LNG pedig drága és bizonytalanabb lett. Úgy tűnik, Európa sikeresen cserélte le a régi függőségeit újabbakra, ám költségesebbekre.
Az agrárkereskedelem új korszakába lép: a nagy piacok avásárlás mellett immár szabályokat is írnak. Az EU régóta élelmiszer-biztonsági, nyomon követési és zöldstandardokkal formálja a világkereskedelmet; Kína most építi a saját, központosított megfelelési rendszerét.
A kínai exporthullám túllépve az olcsó textileken immár az elektromos autókról, akkumulátorokról, napelemekről és ipari berendezésekről szól. Európa olcsó zöldtechnológiát nyer, ám elveszíti az ipari mozgásterét.
A Hormuzi-szoros körüli zavar eddig nem repítette tartósan 150 dollárig az olajat, de ez kevés okot ad a megnyugvásra. A piac készletekkel, vészhelyzeti tartalékokkal, kerülő útvonalakkal és keresletfékezéssel próbál időt nyerni – a valódi költség csak később érkezhet meg.
Kína és India vállalatai újraírják a globalizáció térképét: a hazai növekedési korlátokra külföldi márkák, technológiák és piaci pozíciók felvásárlásával válaszolnak, ami a Nyugatnak tőkebeáramlást, ipari esélyt és szuverenitási kockázatot jelent.
A Naftogaz újabb jogi lépéseket tett a Gazprom ellen, ennek eredményeként az asztanai AIFC Court elismerte azt a svájci választott bírósági döntést, amely 1,4 milliárd dollár megfizetésére kötelezi az orosz óriást. Az ügy azonban Kazahsztán jogi szuverenitását és Közép-Ázsia gázfüggését is érinti.
Európa zavara Törökországgal kapcsolatban egy fontos problémára világít rá: a Fekete-tengeren és a Kelet-Mediterráneumban Ankara kulcspozíciója nélkül Brüsszel nehezen tudná érvényesíteni az érdekeit. Az előbbi azonban egyre inkább kikacsingat a nyugati szövetségi rendszerből, ami leginkább a következetlen európai politika eredménye.
Putyin Pekingben megkapta a vörös szőnyeget, a stratégiai barátság reményét és egy vastag dokumentumcsomagot. A nagy gázüzlet viszont elmaradt. Hszi Csin-pingnek jó hete volt: Trumpnak bizonytalan stabilitást ígért, Moszkvának pedig egyszerre mutatta meg a saját fontosságát és függését.
A tengerentúli búzapiac kínálati sokkot mutat: az USDA 1972 óta a legkisebb termést várja, mivel az aszály, a műtrágyaár és az alacsony vetésterület egyszerre szűkíti a kínálatot. A drágulás a termelői jövedelmezőséget, az inflációt és az importőrök stabilitását is érinti.
Szergej Lavrov szerint Washington a sérült Északi Áramlat vezetékeit a korábbi európai beruházási érték töredékéért szerezné meg, majd amerikai közvetítői pozícióból határozná meg az Európába visszatérő orosz gáz árát.
A kínai autóipar európai stratégiája új szakaszba lép: az exportált hazai modellek kora után jönnek az itteni igényekre tervezett autók. A tét már a tartós piaci beágyazódás, a helyi gyártás és az, hogy Európa beszállító vagy a piacának az elvesztője lesz-e az új autóipari rendben.
A közelgő Trump–Hszi-találkozót első ránézésre könnyű volna a szokásos amerikai–kínai tárgyalások egyik újabb epizódjaként értelmezni, amely vámokról, technológiai exportkorlátozásokról, ritkaföldfémekről, Tajvanról vagy az iráni kapcsolatrendszerről szól. A valódi jelentősége azonban túlmutat a napi diplomáciai eseményeken.
Az Európai Unió 20 milliárd euróból építene MI-gigaközpontokat, hogy felvegye a versenyt Amerikával és Kínával. Csakhogy egyre több szakértő és politikus teszi fel a kellemetlen kérdést: ki fogja használni ezt az óriási számítási kapacitást egy olyan kontinensen, ahol alig létezik MI-technológiai ipar?
Az ukrajnai háború kisebb drónjai megmutatták, hogy a jövő haderejében a prototípusok mögött akkumulátor-, motor-, kamera- és elektronikai tömeggyártás áll. Az USA Kína drónipari fölényét próbálja megtörni, ám ez drága és lassú lesz, miközben Európa szorult helyzetbe került.
Ambiciózus előadást tartott a német külügyminiszter, Johann Wadephul arról, hogyan szeretné megreformálni az Európai Uniót a versenyképesség megerősítése és a gyorsabb döntéshozatal érdekében. Hatpontos tervezetében hangzatos célokat tűzött ki, de a realitások ezektől még lehet, hogy távol vannak.
Az Európai Unió új iparpolitikai csomagja a zöldátállás eszközeiből iparvédelmi fegyvert kovácsolna. A Made in EU” látásmód célja az európai gyártás újraépítése, Peking viszont diszkriminációt és piaclezárást lát a tervezetben.
Brüsszel iparvédelmi fordulata egy megkésett, kétségbeesett kísérlet a kontinens technológiai és ipari szuverenitásának megmentésére, amit a gazdaságilag erőteljesen terjeszkedő Kína nem hagyott szó nélkül.
Az EU új szankciós csomagja már az orosz olajexport tengeri infrastruktúráját célozza, miközben India és Kína számára a legfontosabb az ellátásbiztonság. A hormuzi olajválság idején a világpiacra a politikai deklarációknál erősebben hatnak a hordók és a biztosítási kapacitások.
A globális hitelpiac legnagyobb kockázata ma már a geopolitikai sokkok összekapcsolódása. A Közel-Kelet, a vámok, a NATO jövőjének akockázata és az MI mozgatja a hitelpiaci rendszert, a piac azonban egyelőre túl nyugodt.
Az elmúlt hónapok fejleményei alapján a Barátság vezeték egyre inkább geopolitikai eszközként működik. A magyar–szlovák tranzitvita és a német ellátást érintő orosz döntés ugyan külön ügyként jelent meg, szerkezetükben és politikai következményeikben azonban feltűnő hasonlóságot mutatnak. Németország az ukrajnai háború kitörése után az orosz olajat részben kazah nyersolajjal váltotta ki a keletnémet finomítókban, elsősorban a […]
A közel-keleti konfliktus európai hatása messze túlmutat az olajon és a gázon, a Hormuzi-szoros zavarai a műtrágyát, a műanyagokat és a vegyipart is elérték. Ez közvetlenül veszélyezteti az élelmiszerláncokat, a csomagolóipart és az autógyártást, vagyis a kontinens versenyképességének több kulcspontját.
Moszkvai olvasatban a Hormuzi-szoros körüli válság jóval több egy átmeneti olajársokknál: felértékeli Oroszország szerepét az energia- és a nyersanyag szárazföldi szállítása terén Eurázsiában. A Vzgljad szerint ebből a fő nyereség a pillanatnyi többletbevétel helyett az, hogy a világgazdaság ismét a földrajzi biztonságot tekinti elsődlegesnek.
Az amerikai benzinárak emelkedése ismét megnövelte az érdeklődést az elektromos és hibrid járművek iránt. A piac reakciója gyors, a vásárlások terén azonban egyelőre nincs fordulat: a magas kamatok, a drága új autók és a gyenge finanszírozhatóság továbbra is fékezi az elektromos átállást.
Az európai gazdaság egyik legfinomabbra hangolt rendszere, a légi közlekedés egyetlen geopolitikai csomóponttól függ: ha a Hormuzi-szorosnál a helyzet nem stabilizálódik, a többi mellé betársul a kerozinválság is.
