A tavaly téli pusztító orosz támadások okozta károkat sem sikerült kijavítani Ukrajnában, az amúgy is mély sebet kapott energiaellátási infrastruktúra így az idén bármikor összeomolhat.
Az Európai Tanács elnöke, Charles Michel is érzi, hogy nagyon komolyra fordult a játék. Hogy megmentse a decemberi EU-csúcsot, hétfőn Budapestre siet, ahol Orbán Viktorral tárgyal majd.
A férfiakat beszippantotta a háború, a munkaerőhiány pedig akkora méreteket öltött, hogy az ukrán bányákban feloldották a tilalmat a nők alkalmazásával kapcsolatban.
Macron határozottsága elpárolgott az Ukrajnának szánt tüzérségi lövedékek szállítása kapcsán. Miután kiderült, hogy az EU képtelen legyártani a megígért mennyiséget, fogcsikorgatva belegyezett a külföldi rendelésekbe. Ez volt a terv, amely az uniós hadiipart futtatta volna fel.
A brüsszeli zárt ajtók mögött már nem egyértelmű Ukrajna feltétel nélküli támogatása. Egyre többen teszik fel a kérdést: mit jelent pontosan az „ameddig csak szükséges” kifejezés? Mind a pénzügyi segélyek, mind a fegyverszállítások terén csökken a támogatási lelkesedés.
Izrael egyértelműen előnyt élvez az USA fegyverszállításaiban, az Európai Unió még az Ukrajnának megígért mennyiség felét sem tudta teljesíteni. Kijev panaszkodik, az EU-s ötletelés pedig nem várt fordulatot vett: megmondanák a fegyvergyártóknak, hogy hová szállítsanak elsősorban.
A globális dél középhatalmai nem siettek oldalt választani az orosz–ukrán háború kapcsán, és országaik társadalmában jól rezonál az orosz propaganda. Az amerikai Foreign Affairs elemzése Brazíliát, Indiát, Indonéziát, Dél-Afrikát és Mexikót veszi számba, hogy miként alakul az ukrajnai konfliktushoz való hozzáállásuk.
Bevallom töredelmesen, imádom az összeesküvés-elméleteket, főleg azokat, amelyekben van némi racionalitás. Elraktározom, aztán kíváncsian számlálom az éveket, mikor is válnak gyakorlattá. Az igazság az, hogy napjainkban az ilyen-olyan érdekes elméletek beteljesülésére nem kell várni éveket, pár hónapon belül átveszi a mainstream sajtó. Andrej Martyanovnak alábbi elmélete rávilágít az ukrán konfliktus gyökereire.
Kaja Kallas szerint Ukrajna nyeri a háborút, aki pedig mást állít, az oroszbarát. Európa egyik leghipokritább kormányfője csúcsra járatta az ambícióit.
Janet Yellen megalapozta a pár nap múlva esedékes USA–Kína elnöki csúcstalálkozót, és megfenyegette Pekinget: az Oroszországnak küldött háborús eszközök további áramlása súlyos következményekkel fog járni.
A segélyek szünetelnek, a pénz kezd elfogyni. Ukrajna pénzügyminisztere 29 milliárd dolláros költségvetési hiányról beszél, amit elsősorban az EU-s támogatásokból akarnak fedezni. Ha nem kapnak segélyt, a gazdaság 2024 elején összeomolhat.
Bulgária régi és új kormánya kissé túlméretezte az ország energiabiztonsága szempontjából nélkülözhetetlen orosz olajvásárlásokat, a „felesleget” így – kihasználva egy szankciós kiskaput – a helyi orosz olajfinomító szépen eladta külföldre. A történet a brüsszeli szankciós politika teljes csődjének iskolapéldája.
Folytatódik a végtelen történet az orosz befagyasztott pénzek körül. Belgium már megtalálta a megoldást, de az utolsó pillanatban megijedt, és a jogi háttér hiányára hivatkozva visszatáncolt.
A brüsszeli szankciós politika, az elhúzódó háború által okozott energiaválság és a kedvezőtlen világgazdasági környezet rendkívüli kiadások elé állította a magyar büdzsét is. A Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint a költségvetés ugyanakkor továbbra is biztosítja a nyugdíjak értékének megőrzését, a családtámogatások és a rezsivédelem fenntartását. A kormány kiemelt célja, hogy a háborús időkben is évről évre tovább csökkentse a hiányt és az államadósságot.
Ezen a télen valószínűleg súlyosabbak lesznek az áramkimaradások, és Ukrajnában a lakosság kevésbé lesz elnéző. Tavaly az ukránok még az oroszokat, az idén viszont vélhetően inkább a helyi hatóságokat fogják hibáztatni a fennakadásokért.
Zelenszkij megcáfolja az ukrán hadsereg parancsnokát, indoklás nélkül kirúgja a különleges erők főnökét, végül lehazugozza a nyugati médiát. Valahol valami eltört az ukrán kommunikációban, pedig eddig sem volt túl diplomatikus.
A szankciók a nemzetközi nyomásgyakorlás bevett eszközeinek számítanak, ma főként a nyugati államok vetik ki őket az ún. latorállamokra, azaz jellemzően olyan középhatalmakra, mint Irán vagy Venezuela. Oroszország is számos büntetőintézkedés célkeresztjébe került az ukrajnai háború nyomán, azonban ezek eddig nem érték el a meghirdetett céljukat, vagyis a háború végét.
Óriás bajban van Ukrajna: az EU képtelen leszállítani a beígért egymillió tüzérségi lövedéket, Észak-Korea azonban százezerszámra küldi azokat Oroszországba. Márpedig a tél is a tüzérségi csapásokról fog szólni.
Az Európai Bizottság vezetője ismét Kijevben bukkant fel, hogy személyesen tapsolja meg Zelenszkij elnököt az EU-s csatlakozási erőfeszítések miatt. Szerinte minden rendben lesz. Az ukránok szerint is, mert Magyarország úgyis rábólint majd mindenre.
A transzatlanti szövetségi rendszer 14 országában végzett átfogó kutatásból kiderült, hogy bár a nyugati országokban jellemzően kedvező az USA és a NATO megítélése, már közel ugyanannyian vannak, akik úgy vélik, hogy öt éven beül Kína lesz az első számú globális hatalom, mint akik szerint az USA megőrzi vezető pozícióját. A nyugati fiatalok a leginkább kiábrándultak az amerikai külpolitikából, és a fiatalabb generáció egyre inkább arra számít, hogy a világrend a multipolaritás felé tolódik, ami fontos jelzőként szolgálhat a jövőbeni politikai döntések meghozatalakor.
Valerij Zaluzsnij tábornok szokatlanul őszinte szavakkal beszélt az ellenoffenzíva hiábavalóságáról, az USA fegyverszállítási késlekedéséről és arról, hogy a helyzet kezd az I. világháború lövészárok-háborújára hasonlítani. Az pedig egyet jelent Oroszország győzelmével.
Az ukrán elnök legszűkebb környezetéből érkező információk szerint Zelenszkij nagyon dühös a nyugati támogatások gyengülése miatt, ráadásul kialakult nála egy messianisztikus küldetéstudat, amelyben rajta kívül nem hisz már senki.
Meglepő elmélettel rukkolt elő a brüsszeli lap arról, hogy az új szlovák kormányfő azért nem küld több fegyversegélyt Ukrajnának, mert a 2009-es gázvita során csúnyán beszéltek vele Kijevben.
Első pillantásra Moszkva csak nyerhet egy közel-keleti konfliktussal. Ha azonban az izraeli háború eszkalálódik, már közel sem lehet ennyire nyilvánvaló az optimizmus, olajexport ide, ukrajnai segélyek apadása oda.
Összesen 100 milliárd dolláros csomagba, az Izraelnek és Tajvannak utalandó segélyek közé szuszakolná Biden az Ukrajnának beígért éves összeget.
Európa az Egyesült Államok, az Egyesült Államok Európa, Ukrajna pedig mindkettőjük miatt aggódik. Diétás menüben a háború további finanszírozása.
Trükkösen teszi: magát az összeget nem bolygatja, de a vagyonkezelőt – annak beleegyezésével – kegyetlenül megadóztatja. A pénz aztán mehet is Ukrajnába.
A moszkvai Energiahétről bejelentkező tárcavezető szerint az orosz–magyar energiamegállapodások rendben vannak, a szállítások a szerződésekben foglaltaknak megfelelően zajlanak. Paks építése közben azt mutatja, hogy az atomenergia nagyon is nemzetközi ügy.
Charles Q. Brown tábornok óva intette Teheránt, hogy beavatkozzon a konfliktusba. Ha megteszi, Washington is lépni fog. Az USA újabb „elhúzódó háborúra” készül.
Ukrajna két esztendő múlva csatlakozni kíván az Európai Unióhoz. A granadai Európai Politikai Közösség találkozóján bebizonyosodott: nem sokan vélik úgy a tagállami vezetők közül, hogy akár az Unió, akár Kijev készen állna erre. A kérdés a többség szerint még 2030-ban sem lesz aktuális.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
