A Krím orosz területként való elismerése kulcsfontosságúvá vált az orosz–ukrán béketervezet elutasításában, mivel Ukrajna alkotmánya tiltja a területek átadását. A javaslat Moszkva számára kedvező lett volna, de Zelenszkij nem fogadta el a félsziget elvesztését – ezáltal megakadályozva a megállapodást.
A centralizált hatalom a demokratikus alapelveket fenyegeti a háborús országban. Zelenszkij és szűk környezete a hadiállapottal magyarázva vasszigort alkalmaz a kormányzásban, az ellenzéket ellehetetleníti, a szabad sajtónak hadat üzent, választásokról pedig még mindig nem akar hallani. Pedig valószínűleg megnyerné.
A dán védelmi miniszter nem tudja elképzelni, hogy a katonái ne mennének szívesen a háborús országba tapasztalatot szerezni. Az oroszok azonnal jelezték: legitim célpontnak tekintik őket.
A történelmet a győztesek írják. Ez igaz, de nem minden esteben. A háború igazi nyertesét végső soron az határozza meg, hogy ki tudja a legvonzóbb narratívát érvényesíteni. Vannak nemzetek, amelyek ebben sikeresek, és vannak, amelyek nem.
A német kijevi katonai attasé helyettese tragikus képet festett hazája fegyvereinek ukrajnai alkalmazásáról. A következtetés: a haditechnikai eszközök zöme alkalmatlannak bizonyult valós harci körülmények között.
Törökország közvetítésével tárgyalások indultak a fekete-tengeri tűzszünetről, bár az orosz delegáció végül nem jelent meg Ankarában. A megbeszélések célja a tengeri katonai műveletek koordinációja és a kereskedelmi útvonalak védelme, ami Ankara geopolitikai érdekeit is szolgálja.
Az amerikai elnök külpolitikai stratégiájának nyíltan bevallott része, hogy Oroszország és Kína közé falat emeljen. Kissinger egykori mestertervének parafrázisa azonban az elmúlt évek geopolitikai robbanása miatt nem működhet. Peking és Moszkva egyaránt Washingtont tekinti a legnagyobb kockázatnak – függetlenül attól, ki ül a Fehér Házban.
Miközben az Egyesült Államok a csendes-óceáni térségre koncentrálna, az Európai Unió – Trump akarata ellenére – folytatja az Oroszország elleni szankciós politikát. A háttérben egy mélyebb küzdelem zajlik: geopolitikai érdekek, gazdasági kényszerek és a rezsimek szembenállása feszítik szét a transzatlanti egységet.
Gyors válasz érkezett a britektől, akiket Franciaország addig nem akar odaengedni a EU-s hadiipari húsosfazékhoz, amíg vitája van velük a part menti halászattal kapcsolatban. Az abszurd komédia folytatódik.
Mindig érdekes boncolgatni, vajon egyes országok, államalakulatok miért folytatnak olykor olyan politikát, ami alapvetően ellentétes a saját érdekeikkel. Európa most Ukrajna kapcsán kitartóan menetel az ostobaság felé.
A szegényebb orosz területek gazdasági értelemben duplán profitálnak a háborúból: hadiipari bázisokká váltak, a munkanélküliséget pedig emellett a hadsereg csökkenti. A katonáknak csak a belépési bónusza több mint háromévnyi fizetés. Ha pedig van pénz, van fogyasztás is.
Ukrajna 2026-ra pénzügyi összeomlással nézhet szembe a háború miatti óriási védelmi kiadások és a GDP 22 százalékát kitevő költségvetési hiány miatt. A G7 idei támogatása csak átmeneti megoldás, így a Trump-kormányzat kivonulása kulcsfontosságúvá teheti a béketárgyalások előmozdítását Európa számára.
Az ukrajnai háború sok szörnyűséget hozott. Most, hogy a béke elérhető közelségbe került, talán még több a bizonytalanság. Az elemzők számos veszélyre, kockázatra hívják fel a figyelmet, hiszen soha nem volt könnyű az átmenet a háborúból a békébe.
A „ReArm Europe” egy 800 milliárd eurós védelmi csomag, amely radikálisan átalakíthatja Európa védelmi és gazdasági képességeit. A cél az USA-tól való függőség csökkentése, a stratégiai autonómia elérése és erősebb, fenntarthatóbb védelmi képességek kialakítása. Az ambiciózus terv megvalósítása azonban kihívásokba ütközhet.
Amikor az amerikai elnök üzleti alapú külpolitikáról beszélt, a lehető legkomolyabban gondolta. Békefolyamatának új elemeként gyakorlatilag úgy vásárolná fel ingyen Ukrajnát, hogy közben kitiltaná az EU-t az országból.
A kínai kormány gyorsan cáfolta, hogy békefenntartó katonákat küldenének Ukrajnába. Vannak, akik szerint jó ötlet lenne – valójában csak tovább bonyolítana a helyzeten.
Európa védelmi képességeinek kiterjesztése és minél gyorsabb kiépítése valójában nem a pénztől, még csak nem is a hadiipari kapacitásoktól függ. Inkább attól, hogy a britek engedik-e halászni a vizeiken a franciákat.
Az Európai Bizottság elhalasztotta a Trump-tarifákra válaszul adandó büntetővámok életbelépését. Közös akaratnak nyoma sincs a tagállamok között, Brüsszelnek pedig hiába van döntési joga, ha azt az egység hiánya megbénítja.
Európa hosszú geopolitikai vaksága súlyos árat követelt. Ahelyett, hogy a saját védelmét építette volna, túlságosan is az Egyesült Államokra támaszkodott. Most ideje, hogy valódi biztonsági stratégiát dolgozzon ki, amely nemcsak válaszokat ad a kihívásokra, hanem elhárítja az egyedül maradás veszélyeit.
Friss tőzsdei adatok alapján a német gazdaság alappillére a hadiipar lesz. Volt már rá történelmi példa, amikor a Volkswagen-gyárakban harckocsik készültek.
A Szovjetunió összeomlása után a balti államok egy gazdasági csodát vittek végbe, köszönhetően a skandináv országok befektetéseinek. Az utóbbi időben azonban megfordult a folyamat a vélt orosz fenyegetettség miatt.
A Der Spiegel nemrég hosszú interjút közölt a most 77 éves John J. Mearsheimerrel, akit az amerikai politikatudomány úttörőjének és az „offenzív realizmusnak” nevezett külpolitikai iskola megalapítójaként mutatott be.
Félig üres a pohár Ukrajna, félig tele az Egyesült Államok számára a várva várt Trump–Putyin-beszélgetés után. Európa változatlanul nem tud miből inni, Oroszország viszont egyenesen az üveget húzza meg.
Putyinnak nem sürgős a tűzszünet, Ukrajnának és az Egyesült Államoknak annál inkább. A békekötés mégiscsak úgy fog végződni, hogy Washington megmondja Ukrajnának, mit írjon alá.
Az amerikai külpolitika fókusza Európáról Kelet-Ázsiára tolódik, mivel Washingtonban Kínát tartják a legfőbb stratégiai fenyegetésnek. Egy orosz győzelem Ukrajnában azonban nemcsak Oroszországot, hanem Kínát is megerősítené, aláásva a NATO és az amerikai biztonsági garanciák hitelességét.
Az amerikai–orosz kapcsolatok enyhülése optimizmussal töltötte el az orosz gazdasági szereplőket. Az olaj esetében azonban dilemmával szembesülnek, mivel Amerika részéről jöhet akár a szankciók enyhítése, akár a szigorítása is.
Amennyiben a tagállamok valóban 5 százalékra emelnék a védelmi kiadásaikat, valamennyien súlyos árat fizetnének érte. Ekkora összegeket már a hadiipar sem tud elnyelni, ha azonban mégis, az egyenlő lenne a felesleges felhalmozással – más gazdasági területek kárára.
A háborúzó országok természetesen ott vannak a legnagyobb költők között, az Egyesült Államok védelmi hegemóniája azonban megingathatatlan.
Oroszország és Ukrajna súlyos összecsapások közepette küzd a kritikus jelentőségű kurszki régióban, miközben a világ figyelme a béketárgyalásokra irányul. A Donyec-medence és Ukrajna határvidékei lángokban állnak, Kijev pedig egyre nehezebb helyzetbe kerül a váratlan orosz előrenyomulás miatt.
Rendkívüli ülést tartott tegnap az Európai Unió Tanácsa, amelyen Magyarország kivételével 26 tagállami vezető írta alá az Ukrajna melletti kiállásról szóló nyilatkozatot. A háború rendezése mellett szó volt a tagországok fegyverkezésének támogatásáról.
