Ismét van okuk a franciáknak, hogy ellentétes véleményeket hangoztatva egymásnak essenek. A téma most az iskolai egyenruha. Az oktatási miniszter által még december elején bejelentett, az alsó és felső tagozatos állami iskolákban végrehajtandó kísérlet két évig fog tartani, 2024 szeptemberében kezdődik, sőt egyes településeken már tavasszal bevezetik.  

„Nem vagyok biztos abban, hogy ez a csodamegoldás, amely minden problémát megold, de egy próbát megér” – jelentette ki Gabriel Attal. A Nemzeti Tömörülés (RN) tavaly januárban terjesztett elő egy törvényjavaslatot, amelyet a nemzetgyűlés elutasított, ez szorgalmazta az állami iskolákban kötelező egyenruha viselését.  

Ma Franciaországban a katonai líceumokban és a Becsület Légiója oktatási központban kötelező az egyenruha, és a tengerentúli megyék iskoláiban is általános ez a viselet. Egyesek ezt a régi szép időkhöz való visszatérésnek tekintik. Olyan iskolákat szeretnének látni, amelyekben erős a rend és az erkölcs. A valóságban azonban az angolszász országokkal ellentétben Franciaországban az iskolai egyenruha soha nem volt kötelező, legalábbis nem az általánosban.  

Egy kis egyenruha-történelem 
„Amikor Napóleon létrehozta a fiúlíceumokat, ezekben már egyenruha volt a kötelező viselet” – mondta el Claude Lelièvre neveléstörténész a Le Point hetilapban néhány hónappal ezelőtt. Az uralkodó 1802-ben kötelezővé tette, hogy ezekben a középiskolákban a tanulók katonai jellegű egyenruhát viseljenek, hogy az tükrözze az ott uralkodó fegyelmet. A következő évben az előírásokat kiterjesztették a helyi középiskolákra is. Ugyanez vonatkozott a becsületlégiós iskolákba járó lányokra.
Ez a szabály az egész XIX. században érvényben maradt. „A kötelezettség azonban csak az internátusban tanulókra vonatkozott, akik akkoriban a tanulók 50-60 százalékát tették ki” – magyarázta a Le Figarónak Jean-François Condette, a Lille-i Egyetem történelemprofesszora. Abban az időben nemcsak számos darabból álló, de drága is volt ez a viselet. A L’Aube újság szerint 1861-ben a troyes-i lycée impérial egy köpenyből, mellényből, nadrágból, övből, kepiből, gallérból és két pár kesztyűből álló egyenruhát írt elő a diákoknak. Ezenkívül a családnak lepedőt, törülközőt, inget, pár harisnyát, nyakkendőt, fejpántot, kefét, fésűt is biztosítania kellett. 

Az egyenruha, ami kitűnt 
A nappali tagozatos tanulók nem viselhettek egyenruhát, kivéve, ha a teljes tantervet követték. Ebben az esetben részt vehettek azokon a sétákon, amelyeket az iskola keretében rendeztek. Jean-François Condette szerint a diákok érzékenyek voltak erre a presztízsre. Az egyenruha nem az egyenlőség jele volt, inkább arra szolgált, hogy megkülönböztesse a diákságot a lakosság többi részétől. A magánintézmények szintén egyenruhát vezettek be, de tilos volt másolniuk a hivatalos állami iskolai egyenruhát. 
A Le Siècle napilap, a köztársasági baloldal orgánuma helyeselte az egyenruhát, amelyben az újságíró a különbségek eltörlésének lehetőségét látta. E nélkül „legbizarrabb és legváltozatosabb öltözékeket látnánk, mindenféle formájú és színű jelmezek összevisszaságát, ami egyesek számára fényűző, mások számára több mint egyszerű, és így a diák önbecsülése felértékelődne vagy megalázódna”.

Egy kötény a védelemért 
A XX. század fordulóján a középfokú oktatás tömegessé válása az egyenruha fokozatos eltűnéséhez vezetett. A tanulóktól továbbra is elvárták, hogy a polgári ruhatár stílusának megfelelően tisztán és tisztességesen öltözzenek. Ám a kötény az, amely az egyenruha illúzióját adja – fejtette ki a történész. Az általános és középiskolákban a toll és a tintatartók korában a foltok elleni védelem érdekében vált kötelezővé. Maga a tanár is köpenyt viselt.
A háború utáni időszak a fekete kötény végét jelentette. Itt volt az ideje a színek és formák sokféleségének. A hagyományos szomorú fekete kötény, a maradi kor jelképe teljesen megadta magát a rövid blúzok és kardigánok támadásának, amelyek élénk, gyakran kontrasztos színekben pompáznak – így lelkendezett egy cikk 1957-ben.  
Tíz évvel később, amikor a francia fiatalság a 68-as májusi események során a polgári konvenciók ellen fordult, a kötény még mindig ellenállt a legkisebbek, a négy és tizenkét év közötti gyerekek körében. A következő években azonban fokozatosan eltűnt a francia iskolákból, és csak az olyan „piszkos” tevékenységekhez volt fenntartva, mint a művészeti tárgyak vagy a kémia. 

Világszerte elterjedt 

Az iskolai egyenruha világszerte többségben van azokkal a helyekkel szemben, ahol nem ragaszkodnak hozzá. Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában szinte minden oktatási intézményben ez a szabály.

Európa ezzel szemben ellenállóbb. Ennek oka, hogy csak az Egyesült Királyságban, Írországban, Cipruson és Máltán viselnek a diákok egyenruhát.

Az olyan országok, mint Franciaország, Spanyolország és Olaszország oktatási intézményeiben viszont csak nagyon ritka az egyenruha, többnyire az adott közösség dönthet róla.  

Kelet-Közép-Európában sem jellemző az egyenruha kötelezővé tétele. Még az 1990-es évek előtti időkben Magyarországon is ajánlott volt a köpeny viselése az általános és középiskolákban, aztán kikopott. Kanadában és az Egyesült Államokban a tanulók az állami iskolákban többé-kevésbé tetszésük szerint öltöznek.  

Mely országokban viselnek egyenruhát? 

Az Egyesült Királyságban a XVI. század óta széles körben viselik az egyenruhát, és mára az iskolai tájkép szerves részévé vált. Nagy-Britanniában szinte minden iskola egységes öltözetet ír elő a diákoknak, de ennek a családok által viselt költségei sok vitát váltanak ki. Azonos pólók, pulóverek, fehér ing, nyakkendő, blézer, nadrág vagy szoknya, gyakran a szürke vagy a tengerészkék árnyalataiban – a kormányzat is erősen ajánlja az egyenruha viselését. 

Hivatalosan nem minden iskolában kötelező az egységes öltözék viselése, ez csak a 80 százalékukra jellemző. Az egyenruha, amelyet minden iskola felajánl, évente 300–400 fontba, azaz 100–160 ezer forintba kerül a családoknak. Ezt az összeget gyakran 150 fontig (úgy 60 ezer forintig) terjedő támogatással csökkentik, a család lakóhelyétől és mindenekelőtt jövedelmétől függően. A vallási szimbólumok nem tiltottak: a brit és ír iskolák például engedélyezik, hogy a diákok az egyenruha részeként fejkendőt viseljenek. 

Japánban még az iskolatáskában sincs különbség  

A japán alsó és felső szintű középiskolák túlnyomó többségében kötelező az egyenruha, ellentétben az általános iskolákkal, ahol kevésbé elterjedt. A „gakuran” néven ismert öltözék hasonló a brit tanulók által viselthez: a lányok címerrel ellátott kabátot viselnek szoknyával, a fiúk pedig hosszúnadrágot. Az iskolás lányoknak néha más, hagyományosabb öltözéket kell hordaniuk, amely szoknyából és matrózgalléros blúzból áll.  

A tanulóknak egy speciális hátizsákot is magukkal kell vinniük az iskolákba.

Ez a különösen nehéz (több mint egy kilogrammos) táska nagyon drága. Újonnan akár 1200 euróba, közel félmillió forintba is kerülhet. A japán hagyomány szerint az egyenruhának ezt a részét gyakran a szülők vagy a nagyszülők ajándékozzák a gyermeknek iskolakezdésekor. 

Németországban nincs igazi fellendülés 

Németország azon államok közé tartozik, ahol viszonylag későn tűnt el az egyenruha az iskolákból. A második világháborúig nagyon elterjedt volt, de a vereség után úgy ítélték meg, hogy túlságosan szorosan kötődik Hitler ifjúsági mozgalmához. Az egyenruhát egészen az 1980-as évekig kerülték.  

A visszatérésének a kérdése 2006-ban merült fel újból, amikor két muszlim tanulót kizártak egy bonni iskolából, mert burkában jelentek meg az iskolában. Az eset nagy visszhangot váltott ki, és a kormány azt javasolta, hogy a vallási különbségek eltörlése érdekében hordjanak egyenruhát. Ma a német sajtó az egyenruhát használó iskolák számának enyhe növekedéséről számol be, de igazi fellendülés nem tapasztalható. 

A bandák elleni harcban is hasznos 

Az amerikai tanulók számára az egyenruha nem kötelező, az állami iskoláknak csak 20 százalékában van ilyen előírás. Ez a szám az amerikai Nemzeti Oktatási Statisztikai Központ szerint több mint 20 éve meredeken emelkedik. A 2000-es évek elején az állami iskolák kevesebb mint 10 százalékában volt egyenruha.

Az emelkedés egyik oka az ottani iskolákban a bandák elleni küzdelem, mivel azok gyakran saját öltözködési szabályzattal tűnnek ki.

Azoknak az iskoláknak azonban, amelyek nem írnak elő egyenruhát, saját szabályaik vannak. Tilos a lyukas, túl rövid vagy obszcén üzeneteket közvetítő öltözékek viselése. 

A világban az iskolai egyenruhák kérdésében van példa mindenre. Ezekből nem sokat meríthetnek a franciák. De lehet, hogy nem is el a cél, hiszen 2026 végén lenne kész az a francia teszt, amelyből levonhatnák a tanulságokat, ekkor Macron elnöknek alig több mint pár hónapja lenne a hivatalában. Megeshet, hogy nem is kíváncsi arra, hogy milyen eredményre jutnak a szakértők. Addig meg ez egy kiváló téma, amelyen el lehet rágódni. 

Címlapfotó: Shutterstock