Az elmúlt tizenkét év során Európában is figyelemre méltó foglalkoztatásnövekedés és adóterhek csökkenése, valamint a bérek dinamikus növekedése kombinációja rendkívüli módon emelte a magyar családok jövedelmének vásárlóerejét.
Az eredeti cikk megjelent a Mandiner Makronóm rovatában 2022. március 2-án. Az írás az akkori események és információk birtokában keletkezett.
Sebestyén Géza írása Makronómon.
„Amit az okos ember a fejében tart, nem a szívében” – Jonathan Swift, politikai pamfletíró szerint a találós kérdés megoldása a pénz. És bár abban jó eséllyel egyetértünk a Gulliver utazásai írójával, hogy valóban nem szerencsés, ha az anyagi célok az érzelmeinket is maguk alá gyűrik, az életszínvonalunk fenntartásához mégiscsak szükséges, hogy a fizetésünk mértéke megfelelő legyen. Az 1. ábra azt mutatja, hogyan alakultak az inflációtól megtisztított, vásárlóerő-paritáson, dollárban számított bruttó reálbérek az utóbbi húsz évben.
Mint az első ábrán látható, a 21. század kezdetén gyorsan nőtt a magyar átlagbér vásárlóereje, viszont 2004-ben a növekedési ütem lelassult, ezt követően néhány év stagnálás után 2009-ben markánsan, 6 százalékkal csökkent. A globális pénzügyi válság ebben a mértékben csak hazánkat érintette ilyen súlyosan a közeli régióban, míg a többi V4 országban a keresetek vásárlóereje vagy stagnált, vagy növekedett.
A magyarországi átlagbér reálértéke egészen 2016-ig stagnált, az utóbbi öt évben azonban újra dinamikus emelkedésbe kezdett. 2021-ben az átlagos magyar munkavállaló jövedelme 25 százalékkal több áru és szolgáltatás megvásárlását tette lehetővé, mint 2016-ban
Az egész Európában történő béremelkedés tekintetében a magyarországi fizetések növekedési ütemét csak Észtországban és Litvániában sikerült meghaladni.
A munkahét
H. Jackson Brown, Jr. szerint ha olyan munkahelyünk van, ahol szívesen dolgozunk, az olyan, mintha öt nappal hosszabb lenne minden hetünk. Sokan azonban már annak is örülnek, ha egyáltalán van állásuk. A bérek előzőekben bemutatott dinamikája is csak azok számára érdekes, akik az adott időszakban foglalkoztatottak voltak. A 2. ábra azt mutatja meg, hogyan alakult hazánkban a foglalkoztatottság rátája az utóbbi húsz évben.
A második grafikon alapján a 21. század első tíz évében Magyarországon a foglalkoztatottsági ráta nagyjából stagnált a 57 százalékos szint körül. Ez azt jelentette, hogy a munkaképes korú magyar lakosság kevesebb mint fele rendelkezett bejelentett munkahellyel. Európai viszonylatban ez a foglalkoztatottsági szint rendkívül alacsony volt, ami számos család számára nehezítette meg, vagy akár lehetetlenné is tette a megélhetést saját erőből.
2010 után gyökeres változást láthatunk a dinamikában. A foglalkoztatottsági ráta gyors ütemű növekedésbe kezdett, mely lendület még 2021-ben is tartott. Az elmúlt bő egy évtized kormányzati politikája tömegeket vont be a munka világába. A foglalkoztatási mutató több mint 15 százalékpontos emelkedése európai szinten egyedülálló. A 2010 utáni magyarországi bővülési dinamikát egyedül a balti államok tudták megközelíteni, ma pedig már ott tartunk, hogy a munkahellyel rendelkező munkaképes korú lakosság arányát tekintve hazánk a kontinens legjobban teljesítő országai között szerepel. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fentebb bemutatott erőteljes bérnövekedésnek széles rétegek élvezhették a kedvező hatásait.
A halál és az adók
Benjamin Franklin szerint két dolog biztos ebben a világban: a halál és az adók. Bár ez a tétel Magyarországon sem dőlt meg, a 2010-ben kezdődő adócsökkentési politika jelentősen mérsékelte az állami elvonás mértékét. Ez azt eredményezte, hogy a vállalat által kifizetett forintoknak egyre nagyobb hányada maradt a munkavállalóknál. A 3. ábra a béreket terhelő elvonások mértékének, azaz az adóéknek az alakulását mutatja az utóbbi húsz évben.
A harmadik ábrán látható adatok szerint a magyar bérekre vonatkozó adóterhek 2010 előtt az 50 százalékot meghaladó szinten mozogtak. Ez az arány európai összehasonlításban rendkívül magasnak minősült, csupán Belgiumban voltak magasabb a munkavállalók jövedelméből történő állami levonások. Ez azt jelentette, hogy 2010 előtt a dolgozók által keresett minden forintból az államkassza részesedett nagyobb arányban, mint amennyi a munkavállaló zsebébe került.
A 2010-es kormányváltás jelentős és pozitív változásokat eredményezett. Az azt követő három kormányzati ciklus során szinte folyamatosan mérséklődtek a munkabérekre vonatkozó állami terhek.
A 2022-es személyijövedelemadó-visszatérítés pedig azt jelenti, hogy a 2021-es évre Magyarország – modern történelme során először – bekerült az alacsony adóékkel működő európai országok csoportjába.
A jólét kérdése
Mi az a jólét?
Az 1960-as évektől kezdték keresni az egyes államok fejlettségi szintjének mérését, olyan lehetőségét, mely túlmutat az egy főre jutó GDP-n, és olyan más mutatókat is figyelembe vesz, mint a születéskor várható átlagos élettartam, a csecsemőhalandóság, az iskolai végzettség stb. Ebből alakult ki az a gondolat, hogy a fejlettség mellett vagy helyett a jólétet kell mérni. A jólét sokdimenziós fogalom, a jövedelmen és a fogyasztáson kívül beletartozik az egészségi állapot, a műveltség, a közbiztonság, a szabadon beosztható idő stb.
Egy átlagos magyar család anyagi helyzetének az elmúlt húsz évben bekövetkezett változása három kulcsfontosságú tényező összhatásának eredménye. Az átlagkereset emelkedése pozitívan befolyásolja a munkavállalók jövedelmét, a foglalkoztatottság növekedése széles körben biztosít stabil anyagi bevételeket, míg a munkajövedelem utáni adóterhek csökkentése több bevételt hagy a munkavállalóknál. Ezek az elemek együttesen javítják az átlagos magyar családok gazdasági helyzetét.
Ahogy láttuk, a bruttó átlagbér a vizsgált időszak elején és végén emelkedett dinamikusan, a középső szakaszban stagnált. Ezzel szemben a foglalkoztatási mutató és az adóék a 21. század első felében volt lényegében konstans, az utóbbi három kormányzati ciklus idején pedig gyakorlatilag folyamatosan javult.
A 4. ábra megmutatja, hogy e folyamatok együttes hatása következtében hogyan alakult egy átlagos munkaképes korú magyar kézhez kapott munkajövedelmének vásárlóértéke. A grafikon értékeit úgy kapjuk meg, hogy a vásárlóerő-paritáson számított éves bruttó reálbért megszorozzuk a munkaképes korú lakosság foglalkoztatási mutatójával ezt pedig megszorozzuk azzal az értékkel, ami az adóéket száz százalékra egészíti ki, azaz a nettó és bruttó munkabér arányával.
Az ábra kitűnően szemlélteti a korábban említett trendek együttes hatását. A 2010 előtti években a foglalkoztatási mutató és az adók viszonylagos stabilitása okán a bruttó átlagbér irányította az értékek alakulását. A 21. század első évei jelentős emelkedést hoztak a családok kézhez kapott munkajövedelmét tekintve, az évtized második felében ez a növekedés megállt, majd 2006-tól a visszájára fordult. 2009 után a vizsgált mutató szintet ugrott, majd rövid stagnálás után egyre dinamikusabb emelkedésbe kezdett. 2021-re a családok nettó jövedelmének vásárlóértéke már kétszer akkora volt, mint 2010 előtt. A fogyasztási lehetőségek ilyen mértékű bővülése európai szinten kiemelkedőnek számít.
Rossz idők, szép napok
A gazdasági ciklusok és a kormányzati ciklusok közötti kapcsolat szoros és elválaszthatatlan. Írásunk zárásaként azt elemeztük, hogyan változtak a magyarországi nettó reálbérek a különböző kormányzati ciklusok ideje alatt?
Az 5. ábra egy munkaképes korú magyarországi lakos átlagos nettó reáljövedelmének változásait mutatja a változás okai szerint megbontva. Az oszlop legvilágosabb harmada a bruttó átlagbér változásának, a középső a foglalkoztatási mutató alakulásának, a legsötétebb pedig az adóék mozgásának 2020-as amerikai dollárban számított hatását mutatja. Az egyes oszlopok a feliratban jelzett négy évben mért bérjövedelem-változás összegét mutatják.
Továbbá jól látható, hogy az utóbbi öt kormányzati ciklus egyikének kivételével mindegyikben emelkedett a családok által kézhez kapott munkajövedelem vásárlóértéke. A növekedés mértéke azonban jelentősen eltért a pozitív változásokat hozó kormányzati periódusok tekintetében.
A 2002-vel kezdődő és 2005-tel záródó négy évben 1819 amerikai dollárral emelkedett egy átlagos munkaképes korú magyarországi ember vásárlóerő-paritáson számolt éves kézhez kapott munkajövedelme. A bővülés elsődleges forrása a bruttó átlagbér emelkedése volt. 2006 és 2009 között ugyanez a mutató 415 dollárral csökkent. Ennek fő oka akkor az adóék megemelkedése volt. Elmondhatjuk tehát, hogy a 2002 és 2010 közötti nyolcéves időszakban alapvetően negatív trendek határozták meg a nettó jövedelmek értékének alakulását. A kezdeti pozitív trend az időszak végére negatívba váltott.
A 2010 és 2013 közötti négy évben a kormányzatnak sikerült ismét növekedő pályára állítania a kézhez kapott munkajövedelem vásárlóértékét. A teljes időszakra számított bevételbővülés 696 dollárt tett ki. Ez azt jelenti, hogy nem csupán a trendváltás jött össze, hanem 2013 végén már magasabb volt a magyarországi munkavállalók egy főre eső nettó jövedelmének vásárlóereje, mint 2005-ben. A növekedés nagy részét az adóék csökkenése adta, emellett jelentősen javította a jövedelmi helyzetet a munkahelyek bővülése is.
Mi az az adóék?
Az adóék a teljes adóterhelést jelenti, amely egy személy vagy vállalkozás által fizetett adók és járulékok összességét foglalja magában. Ez magában foglalhatja a jövedelemadót, társasági adót, általános forgalmi adót (ÁFA), szociális biztonsági járulékokat, és egyéb állami illetékeket vagy díjakat, amelyek befolyásolják a rendelkezésre álló jövedelmet vagy a termékek és szolgáltatások végfelhasználói árát. Az adóék kifejezés gyakran használatos a gazdasági és fiskális politikák elemzésében, mivel jelentős hatással van a gazdasági tevékenységre, a befektetési kedvre, valamint a munkaerőpiacra és a fogyasztói magatartásra. Mértéke befolyásolhatja egy ország versenyképességét és vonzerejét a külföldi befektetők számára is.
A 2014 és 2017 közötti négy évben 2102 dollárral emelkedett a munkaképes korú lakosság egy főre eső nettó munkajövedelmének vásárlóértéke. A mutató növekedéséhez mindhárom tényező hozzájárult, a legnagyobb mértékben a foglalkoztatás növekedése támogatta meg a kedvező folyamatokat. A 2018 és 2021 közötti négy évben pedig még nagyobb ütemben, 3428 dollárral növekedett az egy munkaképes korú magyarországi lakosra jutó nettó bér értéke. Ezt a bővülést a bruttó átlagbér és az adóék javulása nagyjából azonos mértékben okozta.
Nyitókép: Shotterstock
