Évekkel korábban rengetegen tartottunk attól, hogy a föld túlnépesedik. Ehhez képest a népességnövekedés még ebben az évszázadban eléri a csúcsát, és ma már attól félünk, hogy egyes nemzetállamok ne tűnjenek el a föld színéről a rohamos népességfogyás következtében. Ez különösen a fejlett nyugati gazdaságokat fenyegeti, amelyek mindegyikében jelenleg a 2,1-es helyettesítési szint alatt van a Teljes Termékenységi Arányszám (TFR). A mostani tendenciák mellett az ENSZ Népesedési Osztályának (UNPD) prognózisa szerint a 2022 és 2050 közti időszakban a globális népesség növekedésének több mint fele nyolc országban összpontosul majd: a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Egyiptomban, Etiópiában, Indiában, Nigériában, Pakisztánban, a Fülöp-szigeteken és Tanzániában. 

Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

Jól emlékszem, hogy még általános iskolás éveimben azt hallgathattam, hogy a föld túlnépesedése, a népességnövekedés mekkora veszélyt jelent bolygónkra. Akkor úgy tűnt, nem kérdés, hogy az emberiség fogja benépesíteni az univerzum egészét. Már akkor sem értettem teljesen, hogy a túlnépesedés mivel rosszabb, mint az emberiség létszámának fokozatos zsugorodása, ami nemzetek, nemzetállamok eltűnésével fenyeget – hát még ma.  

Az ENSZ Népesedési Osztályának (UNPD) előrejelzése szerint a világ népessége a 2080-as évek közepére eléri a 10,4 milliárdot, a felső határ pedig több mint 12 milliárd lesz az évszázad végére. Ennek – figyelembe a véve a legfrissebb demográfiai trendeket – azonban meglehetősen kis esélye van. Érdemes több előrejelzést is egymás mellé állítani. Az Európai Bizottság prognózisában az áll, hogy a világ népessége a 2070-es években 9,8 milliárddal tetőzik, az Institute for Health Metrics and Evaluation szerint viszont ennél alacsonyabb szinten, 9,7 milliárddal következik be a csúcs, méghozzá 2064-ben. 

Ezekből is jól látható, hogy konszenzus van abban, hogy még ebben az évszázadban elérjük a népességnövekedés maximumát. 

Ennek az az oka a Bloomberg szerint is az, hogy a Teljes Termékenységi Arányszám (TFR) – azaz az élve született gyermekek száma – az 1970-es évek óta világszerte csökken. Ez a fejlett világban a 2,1-es küszöbérték (a gyermekkori halálozások és a nemek közötti egyensúlytalanságok figyelembevételével számított helyettesítési ráta) alá csökkent, így nem biztosított az éppen aktuális népességszám szinten tartása.  

Elon Musk szerint is: „a népesség összeomlása potenciálisan a legnagyobb veszélyt jelenti a civilizáció jövőjére nézve”. 

Az UNPD prognózisa nem biztató, amely szerint a 2022 és 2050 között várható globális népességnövekedés több mint fele várhatóan mindössze nyolc országban összpontosul majd (Kongói Demokratikus Köztársaság, Egyiptom, Etiópia, India, Nigéria, Pakisztán, Fülöp-szigetek, Tanzánia). Ennek oka, hogy már most is a világ népességének közel fele olyan országban él, ahol a termékenység 2,1 alatt van. 

Nem sokan várták a globális termékenység ilyen szintű összeomlását. Arra sem számított szinte senki, hogy ez mindenhol bekövetkezik, és olyan előrejelzésre sem emlékszem, amely megjósolta volna, hogy egyes országokban milyen alacsonyra csökken a termékenység. Negatív értelemben vett rekorder Dél-Korea: a világon az ott élő nők termékenysége a legalacsonyabb, pár hetes hír, hogy 2023-ban már csupán 0,72 volt. 

Európában egy időben különbség volt a római katolikus és a protestáns országok között, ma ez már elolvadt: a római katolikus Olaszországban és a protestáns Angliában sem éri el a helyettesítési szintet a termékenység. Nincs különbség a keresztény és az iszlám civilizációk között sem: az USA-ban és Iránban is 2,1 alatti az érték. A krízis időzítése eltérő volt: az Egyesült Államokban 1973-ban, az Egyesült Királyságban 1974-ben, Olaszországban 1977-ben, Dél-Koreában 1984-ben, Kínában 1991-ben, Iránban 2001-ben esett 2 alá a termékenység. De a legnépesebb ország, India is már benézet 2 alá. Ez alól a Szaharától délre fekvő államok jelentenek kivételt, ahol a termékenység jóval a helyettesítési ráta feletti. Szélsőséges példa a Kongói Demokratikus Köztérsaság, ahol egy átlagos nő több mint 6 gyermeket szül. De a termékenység várhatóan ott is mérséklődik a következő évtizedekben. Az UNPD szerint a globális TFR a 2021-es 2,3-ról 2100-ra 1,8-ra csökken. Az emberiség csúcspontjának elérésére vonatkozó becslések közötti különbségek nagyrészt attól függenek, hogy milyen gyorsan esik majd vissza a családok mérete Afrikában. 

Ahogy említettük, globálisan Dél-Koreában a legtragikusabb a helyzet, ahol a friss TFR csupán 0,72. Ha ez a csökkenő tendencia folytatódik, a becslések szerint 2100-ra az ország mostani 51,7 milliós népessége legalább megfeleződik, ezzel mintegy 58 százalékkal visszaesne a kötelező katonai szolgálatra behívhatók köre, arról nem is beszélve, hogy a több mint megfeleződött lakosság nagyjából fele 65 évnél idősebb lenne. A gyermekvállalás ösztönzésére Szöul rengeteg pénzt, 286 milliárd dollárt öntött a gazdaságba: támogatják a lakhatást, ingyenes taxizást és kórházi ellátást biztosítanak, valamint a férfiak mentesítést kaphatnak a katonai szolgálat alól, ha 30 éves kor előtt legalább 3 gyermeket vállalnak. Mindezek az intézkedések azonban egyelőre hiábavalók. 

2024. február 25-i kép fiatalokról az óceánparton, a dél-koreai Kangnungban. A helyi statisztikai hivatal jelentése szerint 2023-ban rekordalacsony, 229 970 volt a születések száma, és 7,7 százalékkal esett vissza a 2022-es adatokhoz képest. A nagyából 51 milliós népességű ázsiai ország 2023-as termékenységi rátája 0,72 volt, azaz egy nő élete során várhatóan születő gyerekeinek száma átlagosan kevesebb egynél, holott a népességfogyás elkerüléséhez 2,1-es születési ráta lenne szükséges. 

MTI/EPA/YNA 

Az elmúlt évszázadban Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a nők egyre nagyobb arányban léptek be a felsőoktatásba és a munkaerőpiacra. A jobb oktatás a nőknek több önállóságot biztosított a párkapcsolatokon belül és nagyobb beleszólást kaptak a családtervezésbe. Sokan úgy döntöttek, hogy elhalasztják az anyaságot, hogy a karrierjüket folytathassák. A gyermekvállalás költségei pedig nőnek, ahogy a hölgyek bére emelkedik a férfi partnereikéhez képest. 

A probléma másik megközelítése az, hogy az ipari forradalom csökkentette a gyermekek mint képzetlen munkaerőforrás jelentőségét. Ahogy az országok gazdaságilag fejlődnek, a családok többet fektetnek be gyermekeikbe, jobb oktatásban részesítik őket, ez pedig növeli a gyermekek nevelésének költségeit. 

A kulturális változás is szerepet játszott. Egy tanulmány becslése szerint az Egyesült Államokban 2007 és 2016 között a termékenység csökkenésének nagyjából egyharmada a nem kívánt születések számának viszaeséséből adódott. 

A termékenység csökkenésének másik fő mozgatórugója a vallásosság visszaszorulása. A World Values Survey adatai alapján egyértelmű összefüggést állapíthatunk meg a szekularizáció növekedése és az egyre kisebb családméret között. Lenyűgöző történelmi anomália, hogy a termékenység korai csökkenése a 18. század végi Franciaországban hihető magyarázatot nyert a világi gondolkodás, és így a fogamzásgátlási gyakorlat előretörésével az előző két évszázad vallási viszályait követően. 

A termékenység néha visszaeshet (pl. a Covid alatt is), sőt az adatok szerint sok nő szeretne több gyermeket. Az alacsony termékenységű országokban az ENSZ Népesedési Alapjának 2019-es tanulmánya szerint nagy a szakadék a fiatalabb korban megfogalmazott termékenységi törekvések és a későbbi életkorban elért között, ami azt jelzi, hogy sok nő, férfi és pár akadályokba ütközik a tervei megvalósításában. 

Azt, hogy a fő korlátok között szerepelnek a nagyobb családdal járó emelkedő gazdasági költségek, alátámasztja az, hogy  

a legsikeresebb nők közül sokan két gyermeknél többet vállalnak.  

Az 1970-es évek óta nagyjából ötszörösére nőtt azoknak az országoknak a száma, amelyek különböző kormányzati ösztönzőkkel igyekeznek növelni a termékenységet. De nem ismerek olyan példát, ahol ezek megfordították volna a kedvezőtlen demográfiai tendenciákat. Vlagyimir Putyin elnök évek óta sürgeti az oroszokat, hogy vállaljanak minél több gyereket, hogy megakadályozzák az ország elnéptelenedését: igaz, a 2000 utáni évtizedben nőtt a TFR, de meg sem közelítette a 2-t, és mára 1,5-re esett vissza. 

Fél évszázaddal ezelőtt a népesedési bomba miatt aggódtunk. Most, hogy minden bizonnyal még ebben az évszázadban szembesülni fogunk a népességnövekedés tetőzésével, miért nem lélegzik fel mindenki megkönnyebbülten? 

Az egyik ok, hogy a fejlett országokban, ahol már most is csökken a népesség, a termékenység korlátozásának következményei meglehetősen sötétek: alacsony gazdasági növekedés, üres iskolák, zsúfolt idősotthonok. 

A másik, hogy a termékenység visszaesése később következett be a Közel-Keleten, Észak-Afrikában, és alig kezdődött el a Szaharától délre.  

Végül pedig az, hogy a legmagasabb termékenységet felmutatók többnyire azok a szegény országok, amelyeket a szélsőséges időjárás és a fegyveres konfliktusok kevésbé tesznek vonzóvá. Ezért ha tehetik, elköltöznek – ez fűti az Észak-Afrikán vagy Nyugat-Ázsián keresztül Európa felé, vagy Mexikón keresztül az Egyesült Államokba történő bevándorlást –, vagy erőszakos tevékenységekbe (bűnözés vagy terrorizmus) keverednek. 

Mindez növeli a jobboldali politika legitimációját a fejlett világban: egyrészt az idősek döntően erre szavaznak, másrészt az elöregedő társadalmakban ők vannak többen. 

Az észak-amerikai és európai elit számára mégis a bevándorlás tűnik a legegyszerűbb megoldásnak a csökkenő termékenység problémájára, figyelmen kívül hagyva annak biztonsági kockázatait. Ezért van az, hogy 2000 és 2020 között a magas jövedelmű országokban a nettó nemzetközi migráció hozzájárulása a népességnövekedéshez meghaladta a születések és a halálozások egyenlegét. 

A valóság az, hogy a 2,1 alatti TFR egyre több országra jellemző lesz, és egyelőre semmit sem tehetünk, hogy megállítsuk – a gyermekvállalást ösztönző intézkedések ugyan szükségesek, de mindezek egyelőre csupán a népességfogyás lassítására elegendők, a kedvezőtlen demográfiai trendek megfordítására nem. 

Kapcsolódó: 

Borítókép: MTI/EPA/Thai Királyi Hadsereg