A napokban Dél-Koreában valóban sokkoló számok láttak napvilágot. Az ázsiai ország, amely eddig is világrekorder volt a születések számának csökkenésében, tavaly felülmúlta önmagát. Február végén az állami ügynökség, a Koreai Statisztikai Hivatal (Kostat) közzétette a 2023-ra vonatkozó demográfiai jelentését. Eszerint a termékenységi ráta, vagyis az a gyermekszám, amelyet egy nő a termékeny időszakában szülhet, 2022-hez képest 0,06 ponttal, 0,72-re csökkent.   

Valóban sokkoló számadatok  

„Ez a legrosszabb érték a statisztikák 1970-es összeállítása óta.

Az OECD-országok (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) között Dél-Korea az egyetlen, ahol a termékenységi ráta egy alatt van.

A tavaly mért szint még a felét sem éri el a 37 gazdaságilag fejlett ország átlagának, amely szerint ezekben az államokban 2021-ben egy nőre 1,58 gyermek jutott” – jegyezte meg a Hankyoreh dél-koreai lap.  

Ugyanez vonatkozik a születések számára is, amely 2022-höz képest 19 200-zal csökkent, így 2023-ban 230 ezret ért el. Ez a szám demográfiai sokkot tükröz, ugyanis 2017-ben még 300 ezer születés történt. Ami még rosszabb, a házasságkötések számának csökkenése, amely erősen egybevág a születések számával. A dél-koreai hatóságok becslése szerint a termékenységi ráta 2024-ben tovább fog csökkenni, várhatóan 0,68 lesz.  

A nemek közötti egyenlőtlenséget meg kell szüntetni  

Ennek fényében a lap egy másik cikkében rámutat, hogy a dél-koreai kormány 2006 és 2021 között 280 ezer milliárd won (mintegy 193 milliárd euró) összeget fordít a csökkenő születési arányszám leküzdésére. „Ha a demográfiai csökkenés nem állt meg, annak sok szakember szerint az az oka, hogy változatlanul fennmaradtak azok a társadalmi-gazdasági struktúrák és a társadalom kultúrája, amelyek visszatartják a dél-koreaiakat a házasságkötéstől és a gyermekvállalástól” – így érvelt a Hankyoreh.   

A kormány ezért erőfeszítéseket tett a gyermekvállalással és -neveléssel járó költségek csökkentésére, „de ez nem vezetett a munkaidő csökkentéséhez vagy a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek felszámolásához. Olyan reformokhoz, amelyek lehetővé tették volna a dél-koreaiak számára, hogy a munka mellett is vállaljanak gyermeket” – folytatta a napilap.   

Az Asahi Shimbun japán lapnak adott interjújában a 41 éves Soyeon Jeong, ügyvéd és írónő azt állítja, hogy a születési ráta csökkenésének oka hazájában a „nőkkel szembeni diszkriminációban” rejlik: „Ha szülnek, azt kockáztatják, hogy karrierjük megszűnik. Ha társadalmi konszenzus lenne abban, hogy a női karrier értéket képvisel, nem hiszem, hogy a társadalom ennyire ellenségesen viszonyulna a gyermekvállaláshoz” – mondja az ügyvédnő. 

A szülés után a nők karrierjének folytatására vonatkozó garanciák és a munkaidő csökkentésének rugalmassága, inkább ezeket az intézkedéseket kellene a kormánynak végrehajtania, mint egyszerűen pénzügyi támogatást nyújtani”

– fejtette ki a nyilatkozó.  

Hetvenezer eurós bónusz gyermekenként 

A Dél-Koreában bekövetkező mély demográfiai hanyatlás előre jelzett katasztrófájával és azzal szembesülve, hogy az állami hatóságok nem képesek ösztönözni a termékenységet, az ország egyes vállalatai bónuszokat kínálnak azoknak az alkalmazottaiknak, akik gyermeket szülnek. A csekk akár több tízezer eurót is érhet.    

Dél-Korea „egzisztenciális válsággal” néz szembe – idézte Lee Joong-keun, a Booyoung csoport főnöke szavait a The Washington Post. Az ok: az ország zuhanó termékenységi rátája. Ennek orvoslására  

az építőipari csoport vezetője úgy döntött, hogy 100 millió won, azaz közel 70 ezer euró (mintegy 28 millió forint) bónuszt ad minden olyan alkalmazottnak, aki gyermeket szül.  

Összesen – írja az amerikai napilap – 4,85 millió eurónak megfelelő összeget fizettek ki a Booyoung dolgozóinak a 2021 óta született 70 baba után.   

A 83 éves Lee Joong-keun úgy véli, hogy kötelessége orvosolni az országa előtt álló helyzetet: „A csökkenő születési ráta fő okai a gyermekgondozás anyagi terhei és a munka és a családi élet összeegyeztetésének nehézségei. A Booyoung csoport a legbőkezűbb ebben a tekintetben. Más nagy koreai vállalatok, például az autóipari óriás Hyundai és a fémgyártó Posco 3 millió won (valamivel több mint 2000 euró) bónuszt kínálnak alkalmazottaiknak minden egyes megszületett baba után.  

Vészhelyzet  

Az egymást követő dél-koreai kormányok gyakorlatilag mindent megpróbáltak, hogy rávegyék a nőket a gyermekvállalásra, de eredménytelenül: támogatott lakhatás az ifjú házasoknak, kedvezményes szülés utáni ellátás a fiatal anyáknak, 2000 eurós babatámogatás minden újszülött után – ami nem helyénvaló egy olyan országban, ahol az állami támogatást csontig leépítették.   

A helyzet egyértelműen sürgős: az ország jelenleg 51,6 milliós lakossága belátható időn belül 30 százalékkal, 36 millióra csökkenhet – szögezte le a The Washington Post. A zsugorodó hazai piac, az elöregedő népesség miatti gazdasági lassulás és a súlyos munkaerőhiány miatt a dél-koreai vállalatoknak komoly vesztenivalójuk van, ha nem tesznek semmit a katasztrófa megállítása érdekében.  

Vállalati kultúra  

A helyzet okai: „A nők által elszenvedett stressz, akik óriási társadalmi nyomással és munkahelyi diszkriminációval szembesülnek, ha gyermekvállalás mellett akarnak karriert csinálni.” Az amerikai lapnak nyilatkozó szöuli szociológiaprofesszor, Joon In-jin továbbra is szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a vállalati pénzügyi ösztönzők kedvező hatással lehetnek-e a termékenységre. Már csak azért is, mert a kis- és középvállalkozások számára ez a fajta bónusz nem megvalósítható. A szakértő szerint a probléma kulcsa mindenekelőtt a dél-koreai vállalati kultúrában rejlik, amelyet a férfiak uralnak:

„A koreai nők több gyermeket vállalnak, ha nem kell feláldozniuk karrierjüket ezért.”   

A közelmúltban közzétett munkaügyi minisztériumi jelentés szerint

a dél-koreai vállalatok csaknem fele még mindig bünteti azokat a munkavállalókat – férfiakat és nőket egyaránt –, akik szülői szabadságot vesznek ki.  

Tényleg kihal Dél-Korea?  

A csökkenő születésszám, a csökkenő népesség és a felgyorsult öregedés miatt Szöul példátlan válsággal néz szembe, amelynek gazdasági, társadalmi és kulturális következményei felmérhetetlenek. Sürgősen megoldást kell találni – figyelmeztetett a Hankyoreh21 helyi hetilap.   

Itt egy rettentő számsor, amely nem akar megszakadni: 2017-ben 1,05; 2018-ban 0,98; 2019-ben 0,92; 2020-ban 0,84; 2021-ben 0,81, majd 2023-ban 0,72, és még van lejjebb. Ez a termékenységi ráta alakulása a Koreai Köztársaságban. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) szerint a demográfia fenntartásához szükséges minimális termékenységi arányszám 2,1 lenne, ami közel háromszorosa az ország jelenlegi arányszámának. Ha egyszer meghaladja az egyet, a születések éves száma harminc év alatt a felére csökkenhet. A másik rátahatár 1,3 alatt van, amely rendkívül alacsonynak minősül, mint ahogy ez Dél-Koreában 2002 óta jellemző.   

A jelenség annál is inkább aggasztó, mert már hosszú ideje tart, és a vártnál gyorsabban romlik.

Az 1948-as államalapítás óta először 2021-ben csökkent a népesség (a mai 51 millió körülire), ami egy 2016-os becslés szerint 2029-ig, sőt 2032-ig nem volt várható. De a mai 2030-ra vonatkozó előrejelzés katasztrofális.   

Az Oxford Institute of Population Ageing Dél-Koreát említette, mint az első olyan országot, amelyik eltűnik. Cso Joung-tae demográfus, a Szöuli Nemzeti Egyetem professzora szerint: „Az egy alatti termékenységi arányszámot már régóta valószínűtlennek tartják, hacsak nem történik járvány vagy háború. A demográfiai hanyatlás gazdaságra és társadalomra gyakorolt hatásai nem látszanak azonnal, de amikor a kritikus küszöbértéket túllépik, nagyon nehéz lépéseket tenni, és a polgárok életminősége súlyosan romlik. Dél-Korea minden bizonnyal elérte ezt a küszöböt.”  

Dél-koreai iskolások egyenruhában Szöul egyik utcáján (Forrás: Shutterstock)

Meredek csökkenés  

1960 körül az ország termékenységi rátája 5–6 körül volt. Ez az 1950–53 között lezajlott koreai háborút követően történt, akkor normálisnak számított, hogy egy párnak több gyermeke legyen. 1958-ban a születettek száma meghaladta az egymilliót, ők a baby-boomer nemzedék. A születések éves száma az 1970-es évek elejéig többször is meghaladta az egymilliós határt, majd csökkenni kezdett, 2000-ben többé-kevésbé stabilizálódott 640 ezer születéssel.   

Aztán viszont meredeken zuhant, 2010-ben 470 ezerre, 2020-ban pedig már 270 ezerre. Ez a csökkenő tendencia valószínűleg folytatódik az elkövetkező években, tekintettel a házasodó korú népesség csökkenésére és a késői házasságkötési hagyományokra – összegezte a hetilap.  

Kidobott milliárdok a születési ráta növelésére  

Az elmúlt húsz évben a dél-koreai kormány mintegy 200 ezer milliárd won, mintegy 14,3 milliárd euró összeget fordított a gyermekvállalás ösztönzésére. A központi és helyi hatóságok nem kevesebb, mint kétezer intézkedést hoztak ugyanezzel a céllal. Miért romlik a helyzet mindezen erőfeszítések ellenére?  

„A demográfiai hanyatlásnak gyakran több gazdasági, társadalmi és kulturális oka van. A megoldást ezért nem könnyű megtalálni – magyarázta Kim Csang-sun, a Koreai Népesedési, Egészségügyi és Jóléti Szövetség elnöke.

– Talán a legalapvetőbb probléma az, hogy a fiatalabb nemzedéket kevésbé a remény, mint inkább a saját jövője aggasztja.”   

A házasságkötések száma is csökkent, az 1996-os 430 ezerről 2016-ra 280 ezerre. Tavalyelőtt először esett a 200 ezres határ alá. A helyi statisztikai hivatal által közzétett tanulmány szerint a koreaiak már nem érzik annyira szükségét a gyermekvállalásnak, mint korábban. Ez a vélemény minden korcsoportra érvényes, a 10–19 évesek 60 százaléka, a 20–29 évesek 52,5 százaléka úgy gondolja, hogy ő jól megvan gyerkőcök nélkül.  

A születéskorlátozás politikája túl sokáig tartott  

Ha figyelembe vesszük, hogy a demográfiai változások nemzedékenként, azaz körülbelül harminc év alatt előre jelezhetők, akkor a jelenlegi helyzet magyarázatául az 1980-as évek demográfiai politikáját tekinthetjük – állapította meg a Hankyoreh21. Az 1960-as években egy országos kampány ezzel a jelmondattal figyelmeztetett: „Ha továbbra is gyermeket vállalunk, nyomorban maradunk.”   

A hat körüli termékenységi ráta akkoriban még egy elmaradott ország számára is magasnak számított. Gyakran egyetlen embernek kellett gondoskodnia egy nagy családról. A nemzetgazdaság fejlődése miatt aggódva a kormány a születések korlátozására irányuló politikát vezetett be, amelyet az 1970-es években, sőt még az 1980-as években is folytatott.  

Ekkor a meghozott intézkedések meghozták gyümölcsüket: a termékenységi ráta 1983-ban 2,1-re csökkent.

A közgazdászok és a hatóságok szilárdan hittek Thomas Malthus (1766–1834) brit közgazdász elméletében, aki azt jósolta, hogy a népesség ellenőrizetlenül exponenciálisan fog növekedni, míg az erőforrások csak aritmetikusan nőnek. A születések korlátozására irányuló politikát egészen 2005-ig nem kérdőjelezték meg, amikor a termékenységi ráta 1,08-ra csökkent.  

Idős emberek társadalma  

Egyesek perspektívába helyezik a jelenlegi jelenséget, azzal érvelve, hogy egy nem is olyan nagy, körülbelül 100 ezer négyzetkilométeres országban több mint elég koreai van.

A születések számának csökkenése azonban komoly társadalmi és gazdasági következményekkel jár. A csökkenő népesség munkaerőhiányhoz, fogyasztáscsökkenéshez és végső soron alacsonyabb növekedéshez vezet.   

A jelenlegi szociális rendszer, amelyet alapvetően a demográfiai növekedés időszakára terveztek, szintén felborul. A születések számának csökkenése közvetlenül összefügg a népesség elöregedésével. Dél-Korea már nemcsak egy elöregedő társadalom, hanem az idős emberek társadalma is.   

A jelenlegi folyamat mellett 2040-ben száz dolgozó ember 60 idős embert fog eltartani, 2065-ben pedig százat. Nem lesz elég pénz az idősek szükségleteinek kielégítésére. Az országban a 65 év felettiek körében már most is nagyon magas a szegénység aránya, az egyik legrosszabb az OECD-ben. Mivel egyre kevesebb a fiatal és egyre több az idős ember, a koreai statisztikai hivatal előrejelzése szerint az idősek gondozásának terhei a következő ötven évben háromszor magasabbak lesznek, mint a nemzetközi átlag.  

Konkrét és koherens intézkedésekre van szükség  

A házasságkötés és a gyermekvállalás egyéni döntés. Az állam által bevezetett ösztönzők és korlátozások az állampolgárok alapvető jogai elleni támadást jelentenek. Mit kellene tehát tenni? A szakértők mind hosszú távú politikát sürgetnek. A társadalomnak úgy kell fejlődnie, hogy a fiatalok természetes módon jussanak arra a meggyőződésre, hogy a családalapítás jó döntés.   

„Konkrét és koherens intézkedések hálózatát kell létrehoznunk, amelyek az élet különböző szakaszaira terjednek ki, a születéstől az öregkorig” – mondta Kim Csang-sun. Cso Joung-tae ehhez hozzáfűzte: „Jövőnk közvetlenül kapcsolódik a demográfiai problémához. Nagyon fontos, hogy előre lássuk annak hatását. A baby-boomerek tíz éven belül elhagyják a munkaerőpiacot. Ha nem készülünk fel rá, akkor katasztrófa felé tartunk.”  

Negyvenpercenként egy öngyilkosság  

Az öngyilkosság a dél-koreai tizenévesek körében a vezető halálok, de az idősebbek nagy részét is érinti. A South China Morning Post, a hongkongi lap oknyomozást szentelt ennek a jelentős problémának, amelyet helyben eufemisztikusan „végső választásnak” neveznek, és sok mindent nem mondanak ki róla.    

Az elmúlt évtizedben több tízezer dél-koreait hívtak meg arra, hogy eljátsszák saját temetésüket. A South China Morning Post videós anyaga az egyik ilyen felkavaró szertartással kezdődik. Célja egyértelmű: az öngyilkos hajlamú embereket visszatartani attól, hogy véget vessenek életüknek.   

Dél-Koreában a legmagasabb az öngyilkossági ráta az OECD-országok között. A 100 ezer emberre jutó évi 24,5 öngyilkossággal Koreát még jobban sújtja ez a probléma (évente 12 495 haláleset), mint a szintén súlyosan érintett Japánt, ahol 100 ezer emberre 15,4 haláleset jut. Egyetlen korcsoportot sem kerül el ez „a járvány”: míg 2011 óta az öngyilkosság a tinédzserek körében a vezető halálozási ok, addig 2022-ben 100 ezer 40–50 éves korosztálybeli emberből 29 lett öngyilkos. Ez az arány a 80 éves és idősebb dél-koreaiak körében kétszer magasabb.  

Fiatalok nyomás alatt  

Miért van ennyi öngyilkosság ebben az országban? A South China Morning Post több okot is felhozott, amelyek korcsoportonként eltérőek. A legfiatalabbak esetében a magyarázat az iskolai és munkahelyi sikerek iránti nyomásban rejlik – írta a hongkongi újság: „A gyerekek rendkívüli nyomás alatt állnak, hogy olyan jegyeket szerezzenek, amelyek garantálják számukra a belépőt egy jó egyetemre, majd egy stabil, jól fizető állást.Már korán, egész kisgyermekkorban 36 százalékuk magánoktatásban részesül. Egyes szülők még katonai jellegű kiképzőtáborokba is küldik gyermekeiket, a tudósításban hóban hasaló, síró tinédzserek láthatók.  

Magány és szegénység  

Sok idős ember szenved az elszigeteltségtől. A gyors gazdasági fejlődés és a neoliberalizmus térnyerése után – magyarázta az újság – a dél-koreai társadalom eltávolodott a konfucianizmus hagyományos értékeitől. Ez a családi kötelékek gyengüléséhez vezetett, a személyes kiteljesedés elsőbbséget élvez a közösségi érzéssel szemben, amely egykor szilárdan gyökerezett a nemzeti értékekben.   

Az egyedül élő idősek száma 2023-ban rekordot döntött. Ez a fokozott magányosság a depresszió és ennek következtében az öngyilkosságok számának növekedéséhez vezet. Nem csoda, hogy az országban az öngyilkossági ráta „az életkorral arányosan emelkedik”.  

Egy másik fontos tényező – tette hozzá a South China Morning Post – az idősek bizonytalan helyzete: 43,8 százalékuk, tehát majd minden második idős ember a szegénységi küszöb alatt él. Ez megint csak a dél-koreai társadalom gyors átalakulásának egyik következménye. Mivel az idősekről hagyományosan a családjuk gondoskodott, a nyugdíjra való megtakarítás nem része a kultúrájuknak. 

„Ahelyett, hogy saját maguknak takarékoskodnának – foglalja össze Hea-kyung Kwon pszichoanalitikus –, sok szülő minden vagyonát a gyermekeibe fekteti be.” A kormány igyekszik válaszolni a ragályra: tavaly bejelentette, hogy programot indít, amelynek célja: 2027-ig 30 százalékkal kevesebben szánják rá magukat a végső választásra.  

A téma azonban még mindig tabu a dél-koreai társadalomban, ahol nagyon keveset beszélnek a mentális egészségről. Néhány hely azonban hírhedt: ilyen például a szöuli Mapo híd, amelyet a főváros lakói a „halál hídjának” neveznek. A hatóságok 2015 óta térfigyelő kamerákat szereltek fel, őröket állítottak, sőt fejlett társadalom lévén még mesterséges intelligenciát is bevetettek, hogy megpróbálják lebeszélni a polgárokat arról, hogy önkezűleg véget vessenek életüknek.  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock