Az eredeti cikk megjelent a Mandiner hetilapban 2022. szeptember 14-én. Az írás az akkori események és információk birtokában keletkezett.

Czeczeli Vivien írása.

Kína gazdasága az elmúlt évtizedekben átlagosan évi 8 százalék feletti növekedést ért el, azonban ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt az adósságállomány. Az ország szembesül a kettős adósságválság kockázatával: egyrészt a fejlődő országoknak nyújtott kockázatos hitelek bedőlésével, másrészt a hazai ingatlanszektor adósságalapú összeomlásával. A folyamat felgyorsulása megnehezítheti Kína magas jövedelmű gazdasággá válásának célját. A Világbank szerint ennek eredményeként a fejlődő országokban hasonló fizetésképtelenségi sorozat indulhat el, mint az 1980-as években. Emellett Pekingnek belső elégedetlenségi hullámmal is szembe kell néznie.

Egyre több törésvonal

Hszi Csin-ping államfő 2013-ban indította el az Egy övezet, egy út kezdeményezést. Ennek keretében Kína 3000 milliárd dollár értékben fektetett be fejlődő országokban, kiépítve ezzel egy sajátos ellátásilánc-modellt. Emellett számos, elsősorban infrastrukturális projektet finanszírozott, ezek száma napjainkra meghaladta a 13 ezret. Kína a világ legnagyobb – a Nemzetközi Valutaalapot is túlszárnyaló – kétoldali hitelezőjévé vált, a globális bruttó össztermék 6 százalékának megfelelő értékű kölcsönt folyósított. Az ország egyértelműen a Nyugat alternatívájaként jelent meg, bőkezűen finanszírozva meglehetősen kockázatos projekteket a világ fejlődő országaiban.

1. ábra

A 2018-tól kezdődően megmutatkozó rendszerbeli feszültségek komoly aggodalomra adnak okot: a jelenlegi helyzetben több száz milliárd dollárt kitevő kölcsönök visszafizetése veszélyben van. Ennek hátterében a változó világgazdasági környezet, az elszálló infláció, az emelkedő kamatok és a bizonytalan geopolitikai tényezők állnak. A fejlett országokban indult kamatemelési ciklus hatására a befektetők már kevésbé vonzódnak a nagy kockázatú, szegény országokhoz, ami tőkekiáramlást indíthat el ezekből az országokból. Ezen túl az eladósodott országoknak élelmiszerhiánnyal is szembe kell nézniük, miközben a nyersanyagexport bevételi forrásként is csökkenhet a gazdasági lassulás miatt, kivéve a földgáz és a kőolaj esetében. Mindezek együttesen nehezítik meg a szegény országok adósságainak Kínának való fizetését.

Mivel Kína a világ második legnagyobb gazdasága, a belső összeomlás erőteljes globális következményekkel járna”

A fentieket igazolja, hogy az utóbbi két évben jelentősen megszaporodott az adósságátstrukturálásra és a futamidő meghosszabbítására vonatkozó kérelmek száma. A Világbank szerint a szegény országok közel 60 százalékát fenyegeti valamilyen adósságprobléma. Kína számára a legrosszabb forgatókönyv, ha ezen országok közül többen közel azonos időben válnak fizetésképtelenné. További kockázatot jelent, hogy sok az olyan projekt, amelyre a pénzt már kiutalták, de felfüggesztették a munkát, ezért nehezen értékesíthetők. A félkész projektek eladása azért is körülményes, mert az építés során a költségek jelentősen elszálltak a magasabb haszonszerzés vagy a korrupció miatt. A gazdasági visszaesés idején a meglévő infrastrukturális projektek, például a fizetős utak, a kikötők és az erőművek kevesebb bevételt termelnek, mivel a forgalom és energiafogyasztás alacsonyabb, és ez szintén megnehezíti a hitelek visszafizetéséhez szükséges bevétel előteremtését.

Kínának korlátozott lehetőségei vannak arra, hogy nyomást gyakoroljon a fizetésképtelen kormányokra, mivel ez kontraproduktív lehet: nemcsak a pénzét veszíthetné el, hanem az imázsa is maradandóan sérülne. Az adósságok teljes leírása azonban katasztrofális hatással lehetne a kínai állami bankok helyzetére. Ezért olyan megoldásra van szükség, amely egyszerre óvja az ország képét és mérsékli a veszteségeket. A legszegényebb országok esetében az első lépés az adósság elengedése lehet, a második pedig az adósság átütemezése. Emellett szükséges csökkenteni a kamatokat, felfüggeszteni az adósságszolgálatot és meghosszabbítani a hitelek lejáratát, hogy elkerülhetővé váljon a további hitelmulasztások rövid távú veszélye. A további lépések között szerepelhet a nemzetközi hitelezőkkel való együttműködés.

Érdemes kiemelni azokat az eseteket is, amikor Kína átveszi azokat a külföldi beruházásokat, amelyek nem tudják teljesíteni a törlesztési kötelezettségeiket. Ilyen példa a Srí Lanka-i Hambantota kikötő, amelynek esetében az építtető állam nem tudta megfizetni a kölcsön visszafizetését, így a létesítmény felett Peking szerezte meg a vezetést kilencvenkilenc évre.

A külső nehézségek mellett Kína gazdasága is problémákkal küszködik. A helyzet súlyosságát mi sem igazolja jobban, mint hogy nemrégiben a kínai ingatlanfejlesztők már fokhagymát, búzát, görögdinnyét is elfogadtak fizetségül, így próbálva felpörgetni eladásaikat. Ez már önmagában vészjósló, de a kilátásokat tovább rontja a tény, hogy tavaly a top száz ingatlanfejlesztő vállalatból huszonnyolcnál fordult elő, hogy nem tudott teljesíteni vagy határidő-hosszabbítási kérelmet nyújtott be. A jövőben ez a szám várhatóan emelkedni fog.

A rendszer alapvető problémái

A problémák gyökere az 1990-es évekig nyúlik vissza, amikor a kormányzat elkezdett földet adni a fejlesztőknek, óriási építkezési hullámot kiváltva. A kedvező finanszírozási lehetőségek révén a vállalkozások hatalmas területeket szereztek meg. Ennek földszűke és az ingatlanárak emelkedése lett a következménye. Emellett a kínai ingatlanszektor sajátos, piramisjáték-szerű rendszerben kezdett el működni. Lényege, hogy kecsegtető hozamokkal vonzanak újabb és újabb befektetőket a projektekbe, s az újonnan beszállók pénzét használják fel arra, hogy az előttük érkezőket kifizessék. Amíg a rendszerben részt vevők azt látják, hogy megkapják pénzüket, addig ők is hajlandók lesznek újabb befektetőket keresni, továbbépítve a láncolatot, de a rendszer csak addig működik, amíg sikerül új szereplőket bevonni.

A kínai ingatlanipar egyharmada előértékesítésekből származó forrásokra támaszkodik. A vásárolt ingatlanok építése sok esetben még meg sem kezdődött, de a vásárlók már jelentős részét kifizették, és a jelzáloghitelek visszafizetése is elkezdődött. Ez aggasztó jelenséget mutat, és figyelmeztető jele annak, hogy a legtöbb lakásvásárló már nincs elégedett a fejlesztőkkel. Az egész iparág válságát 2021-ben a 300 milliárd dolláros adósságot felhalmozó China Evergrande Group váltotta ki, miután fizetésképtelenné vált a kamatfizetése után. A helyzet 2022 nyarán súlyosbodott a lakáselőzetes eladások csökkenésével. Az ingatlanfejlesztők a bevételeikből tervezték finanszírozni a korábbi projektek befejezését. A piramis most összeomlik: sem a magánszemélyek, sem a befektetők vagy spekulánsok nem akarnak tovább vásárolni. A helyzetet tovább bonyolították azok a kormányzati intézkedések, amelyek szigorúbb előírásokat fogalmaztak meg az ingatlanfejlesztők adósságára és tőkekövetelményeire vonatkozóan. A kormány próbálta kezelni a problémát, de paradox módon éppen ez vezetett az eszkalálódáshoz.

A tovagyűrűző hatás révén pénzügyi válság veszélyével is számolni kell. Kínában óriási az ingatlanszektor, a bruttó hazai össztermék 24 százalékát teszi ki, ám a hozzá köthető adósság a növekedést meghaladó mértékben emelkedett. A kínai középosztály jelentős része ingatlanokba fektet: a háztartások vagyonának közel 70 százaléka van ily módon lekötve. Mivel Kína a világ második legnagyobb gazdasága, a belső összeomlás erőteljes globális következményekkel járna.

Nem egyszerű küldetés

A fejlemények egyik tanulsága, hogy Kína ellenáll a nemzetközi pénzintézetek neoliberális előírásainak, s mindeddig sajátos irányvonalat képviselt, ezzel együtt pénzügyi rendszere most törékeny, és híján van olyan képességeknek, amelyek révén ki lehet maradni a pénzügyi válságokból. Ez semmiképp sem jelenti azt, hogy a piaci alapú rendszerek hibátlanok lennének, hiszen a téves döntések számos esetben kiküszöbölhetetlenek a jövőbeli fejlemények előreláthatatlansága miatt. Mégis, egy piacgazdaságban a szereplők rugalmasabb reagálási és alkalmazkodási képessége miatt ritkábban gyűlnek össze ilyen súlyos problémák.

A kínai gazdasági helyzet problémái elsősorban a fejlesztők felelőtlen magatartására vezethetők vissza. Az indokolatlanul magas hitelfelvétel, a megfontolatlan pénzköltés és a jelentős korrupció kulcsszerepet játszanak a problémák kialakulásában. Ezen túlmenően, komoly felelősség hárul azokra a döntéshozókra is, akik a gazdasági növekedés motorjaként az ingatlanszektorra helyezték a hangsúlyt. Ez a megközelítés rávilágít a gazdaságpolitikai rendszer strukturális hibáira, amelyek az adósság hatalmas méretében is megmutatkoznak. Bár az ingatlanszektor korábban pozitívumokat is felmutatott, a rendszer negatív aspektusai mára váltak dominánssá.

Egy néhány évtizeddel ezelőtti időszakban, amikor Kína még jelentős lemaradásban volt a fejlett országokhoz képest, létfontosságú volt jelentős infrastrukturális beruházásokba kezdeni, mint például kikötők, vasútvonalak és lakóingatlanok építése. Ezek a fejlesztések segítették a felzárkózást. Azonban, ahogy haladt előre a felzárkózási folyamat, a modell fenntarthatatlanná vált. A gazdasági realitások figyelmen kívül hagyása mellett nőtt a jövedelmet nem termelő, pazarló és céltalan projektek száma. Annak ellenére, hogy Peking számos sikeres, költséghatékony és időben befejezett projektet is finanszírozott, amelyek megtérültek, a gazdasági modell általános hiányosságai jelentősen befolyásolják a jelenlegi helyzetet.

Kínának az adósságdiplomácia részleges sikerei ellenére is óriási összegű mentőkölcsönt kell nyújtania olyan országoknak, amelyek a közeljövőben várhatóan nem fogják tudni törleszteni az infrastrukturális hiteleket. A társadalmi elégedetlenség a fogadó országokban is megjelenik, folyamatosan rontva Kína imázsát. Nagyobb probléma a belföldi nehézségek okozta társadalmi elégedetlenségi hullám, amely az utóbbi hónapokban új szintre emelkedett. Ez különösen kedvezőtlenül érinti a vezetést, annál inkább is, mert ősszel kerül sor a Kínai Kommunista Párt huszadik országos kongresszusára. Az adósságproblémák megfelelő kezelése várhatóan nagymértékben meg fogja határozni az ország pozícióját. A helyzetet tovább bonyolítják a geopolitikai feszültségek, amelyek kimenetele igen bizonytalan.

Címlapfotó: Shutterstock.com