Eredményesen zárult az amerikai–kínai találkozó, ahol 20 órás tárgyalás után Howard Lutnick amerikai kereskedelmi miniszter elmondta, hogy megegyeztek a májusi megállapodás végrehajtásának kereteiről. A megállapodás most a két ország vezetője, Donald Trump és Hszi Csin-ping jóváhagyására vár.
Donald Trump mától 50 százalékos vámokat vetett ki az acélra és az alumíniumra. A döntés tovább eszkalálhatja a kereskedelmi háborút, miközben Washington és Peking között folynak a tárgyalások a végső rendezésről. A két ország vezetője még a héten megbeszéléseket tartana.
Az Egyesült Államok riválisai egyöntetűen provokációként fogják fel Trump nagyszabású védelmi rendszerének terveit, amely szerintük háborús hadszíntérré változtathatja a világűrt.
Az USA és Kína kereskedelmi párbaja már az egész ázsiai ellátási lánc idegszálait feszegeti. A régió ma úgy lavíroz a két nagyhatalom között, mint kötéltáncos a szélben: minden lépés egyre kockázatosabb.
Nem sok idő telt el a vámfegyverszünet megkötése óta, Peking és Washington között megint áll a bál. A perpatvar kirobbantó oka ezúttal és ismét a chipipari verseny. Amerika tiltana, Kína fenyeget.
Az amerikai gazdaságot a fenntarthatatlan államadósság, a dollár elértéktelenedése közepette emelkedő kötvényhozamok és a kereskedelmi feszültségek egyaránt szorongatják. Eközben a külföldi tőke jelentős mértékben áramlik Kínába, ami egy újabb jele annak, hogy Peking továbbra is állja a kereskedelmi háború küzdelmeit, sőt akár profitálhat is belőle.
A fellángoló kereskedelmi háború egyre fontosabbá teszi a gazdasági diverzifikációt Kína számára. Ezt és a globális délen betöltött vezető szerepét erősíti a brazil elnök által kitűzött stratégia, amelynek köszönhetően Kína könnyebben fokozhatja jelenlétét Dél-Amerikában. Peking gazdasági hatalma ráadásul egyre inkább kiterjed a Karib-térségre is.
Andrew Korybko szerint Putyin és Hszi Csin-ping egy nagyszabású megállapodást hozhat tető alá arra az esetre, ha az USA által közvetített ukrajnai béketárgyalások kudarcot vallanak.
A Kínára kivetett értelmetlenül magas vámok mögül már maga Trump is kifarolna. A patthelyzet fenntarthatatlan, mindkét fél megegyezésre törekedne, ám egyik sem teszi meg a kezdőlépést. Az elnök a maga által kreált csapdahelyzetből keresi a kiutat.
Az Egyesült Államok egyre agresszívebb kereskedelmi politikája miatt nem csak a kereskedelmi útvonalak és az ellátási láncok változnak meg. Új geopolitikai szövetségek születnek – vagy éppen félig leromboltak élednek újjá. Az Európai Uniónak nincs más választása, mint rendezni a viszonyát Kínával, és a protekcionista washingtoni politika miatt új kereskedelmi rendszert dolgozni ki azzal az országgal, amelytől minden erejével függetlenedni akart.
A Trump-játszmának immár nem léteznek szabályai: az elnök jelenleg visszavonult a globális vámháborúból, és Kína ellen fordította minden kereskedelmi rakétáját. Pekingnek azonban nem csak légvédelme van, a válaszcsapás pedig pusztító lehet az Egyesült Államokra nézve.
A Kínai Kommunista Párt (KKP) és a magánszektor kapcsolata 1949 óta jelentős átalakuláson ment keresztül. Az évtizedek során a KKP elmélyítette befolyását a magáncégekben, különösen amióta Hszi Csin-ping 2012-ben a párt főtitkára lett. A KKP gazdasági stratégiái között szerepelt a gyors infrastruktúra-fejlesztés, a technológiai fejlődés és a globális terjeszkedés, amik Kínát gazdasági nagyhatalommá tették.
Megkezdődött a kínai Országos Népi Kongresszus idei ülése, amelynek első napján Li Csang miniszterelnök ismertette a kormányzati munkatervet. Peking nagyszabású ösztönzőprogramokkal igyekszik fellendíteni a belső fogyasztást, ezzel a vámháború ellenére is biztosítva az idei 5 százalékos gazdasági növekedést.
Ha feltételezzük, hogy a világ geopolitikai újrafelosztásának vagyunk szemtanúi, akkor Kína valójában az egyik legfontosabb elem az amerikai–orosz kirakósban. Ukrajna csupán eszköz, nem a cél, Európa pedig perifériára szorult, súlytalan melléktényező.
Miután az Európai Unió Brüsszel és Joe Biden vezetésével egy Kína elleni kereskedelmi háború előszobájában találta magát, meglepetésként érte, hogy a legnagyobb veszély pillanatnyilag éppen az Egyesült Államok. Trump vámfenyegetései sürgős újratervezést követelnek. Jöhet a keleti nyitás?
Az Egyesült Államok újra felmelegíti a Monroe-doktrínát, hogy megakadályozza Kína térnyerését Latin-Amerikában. Míg Washington vámokkal és politikai nyomással próbálja kordában tartani a régiót, Peking befektetésekkel és infrastrukturális fejlesztésekkel erősíti befolyását. Vajon az USA visszaszerezheti-e hegemóniáját, vagy Latin-Amerika végleg új irányba fordul?
Válaszul a Trump által bejelentett 10 százalékos vámokra, Kína postafordultával bosszútarifákat vetett ki néhány amerikai termékre. De olyan óvatosan, mintha csak kötelező és udvarias gesztust gyakorolna.
Az elmúlt évtizedek során számos szakértő és befektető jósolta meg a kínai „csoda” hirtelen végét, és a szkeptikusok még most is temetik a világ második legnagyobb gazdaságát. A tapasztalat azonban ismét azt mutatja, hogy a lassulás ellenére Kína gazdasága még mindig nem omlott össze, csak épp strukturális átalakuláson megy keresztül.
Sor került Donald Trump elnöki beiktatására, amelyen számos korábbi alkotmányos és íratlan szokást megtörtek. Az esküceremónia vendéglistája jelzésértékű. Mutatjuk!
Kína a világ legnagyobb napelem gyártója, azonban az elmúlt évek túltermelése és árháborúja miatt rengeteg helyi gyár komoly nehézségekkel néz szembe. A Kínai Fotovoltaikus Ipari Szövetség (CPIA) egy „OPEC-stílusú” önszabályozó megállapodást kezdeményezett, azonban annak sikere és hatása erősen kétséges, ugyanis csupán a gyártók töredéke vállalta az önszabályozást.
Az amerikai vállalatok óriási készleteket halmoznak fel a kínai termékekből, hogy ideig-óráig kihúzzák magukat a Trump-féle beígért büntetővámok negatív hatásai alól. Kínában közben cégre szabottan kezdték el megtámadni az amerikai üzleti érdekeltségeket. Pánikintézkedések és megelőző csapások.
Míg Kína egy gigantikus, 3,5 milliárd dolláros kikötőt adott át Peruban az APEC-csúcsot kihasználva, Biden néhány Black Hawk helikoptert ajánlott fel az országnak. A történet jól megvilágítja, hogy az amerikai vezetés változatlanul nem érti, miért annyira sikeres Peking a globális beruházások területén, és miért bukott meg az USA gyarmatosító gazdaságpolitikája.
Utoljára találkozott egymással személyesen a kínai elnök és Joe Biden. Beszélgetésüknek egyetlen igazi célja volt: Peking a vörös vonalakra akarta felhívni Donald Trump figyelmét.
Peking átfogó gazdasági mentőcsomagot jelentett be, hogy megállítsa a világgazdaság második legnagyobb motorjának lassulását. A tőzsdei fellendítéstől az ingatlanpiaci válság kezeléséig terjedő intézkedések rövid távon hatásosak lehetnek, de a nyugati elemzők szerint a hosszú távú sikerhez további lépések szükségesek.
A kínai elnök 50 milliárd dolláros pénzügyi támogatást, valamint 280 milliós katonai és élelmiszersegélyt is ígért az afrikai országoknak, miközben hangsúlyozta a kontinenssel való együttműködés stratégiai fontosságát Kína globális hatalmi pozíciójának megerősítése érdekében.
A saját tempójához képest mérsékelt gazdasági növekedéssel szembesülve Hszi Csin-ping úgy döntött, hogy mindent a gyártásra fordít. Mindez azt jelenti, hogy a kínai termékek a világ minden szegletébe eljutnak – verhetetlen áron.
A történelem megismétlődésében reménykedni nem a legbölcsebb külpolitikai stratégia a Washington–Moszkva rivalizálás 21. századi változata, vagyis a hidegháború 2.0 megnyerésére.
Az úgynevezett Thuküdidész csapdája szerint Kína felemelkedése és Amerika globális dominanciája elkerülhetetlenül konfliktusba fog torkollni. A témából bestsellerkönyvet író Graham Allison politológusprofesszor szerint azonban a legújabb „trendvonalak” megváltoztathatják a jelenlegi pályát, és akár egy konstruktívabb kapcsolat felé is terelhetik azt.
Peking létrehozta az ország eddigi legnagyobb félvezető-beruházási alapját a hazai chipipar fejlesztésének ösztönzésére, amelynek célja a technológiai önellátás elérése a félvezetőgyártásban.
A magyar kormány a legnyíltabb lapokkal játszott az elejétől kezdve. Nem maszatolt, nem ködösített, és végképp nem játszotta el azt a botrányosan gyenge darabot, amelyben egyes nyugati vezetők habzó szájjal uszítanak Kína ellen, majd a hátsó kapun beosonnak Pekingbe egy „Éhes vagyok, kérek még!” feliratú szakadt pólóban.
