Új összecsapások kibontakozására és a jelenlegi konfliktusos helyzetek további éleződésére is számíthatunk 2026-ban. Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzője a Maszolnak elmondta: Ukrajna mellett az év elején Venezuela és Irán is már az év elején megjelent a konfliktusok térképén.
A makroelemzés hagyományos eszköztára ma már kevéssé alkalmas a világgazdaság mozgásainak leírására. Az elmúlt évtizedek globalizációs modellje – a zavartalan kereskedelem, a költséghatékonyság és a technológiai specializáció logikája – háttérbe szorult, a helyét pedig egy sokkal kiszámíthatatlanabb geopolitikai közeg vette át.
Egy új doktrína szerint a világrend nem tankokkal vagy határvonalakkal formálódik tovább, hanem azokkal a folyosókkal, infrastruktúrákkal és értékláncokkal, amelyeken áthalad az energia, az áru és az adat. Ha ez a logika győz, Afrika nem csupán stabilizálja a globális áramlásokat, hanem társszabályozójukká válik, miközben Európa előtt soha nem látott stratégiai lehetőség nyílik meg.
Egy friss MERICS-tanulmány szerint Kína legnépszerűbb MI-hírappja soha nem látott erővel építi az „amerikai összeomlás” narratíváját, miközben Kínát racionális, stabil nagyhatalomként tünteti fel. A mesterséges intelligenciával működtetett geopolitikai témavezetés nemcsak a kínai közvéleményt formálja újra, hanem Európa stratégiai terét is.
A kiszivárgott védelmi stratégia szerint Washington a saját határainak és a nyugati féltekének a védelmét helyezi előtérbe, háttérbe szorítva a Kínával folytatott globális rivalizálást és az eddig kiemelten kezelt Európa-politikát. A fordulat radikálisan írhatja át a NATO jövőjét és a globális szövetségi rendszerek egészét.
Az Egyesült Államok rájött, hogy az Északi-sarkon nem elég meleg, baráti szavakat mondani a szövetségeseknek és fagyosan nézni a globális ellenfelekre: ha dominanciát akar, előbb jégtörő hajókat kell építenie. Az USA flottája azonban ma inkább múzeumba illik, mint a sarkvidékre – és itt lép színre Finnország, hogy megtörje a jeget.
Trump visszatérésével Washington az ukrajnai háború terheit Európára hárítja, miközben figyelmét Kínára és Latin-Amerikára összpontosítja. Az EU így az amerikai érdekek végrehajtójává válik: fegyvert vásárol, energiát importál és viseli a konfliktus következményeit. Magyarország számára mindez az energiabiztonság és a keleti kapcsolatok megőrzésének kihívását jelenti egy egyre megosztottabb Európában.
Németország egyre inkább Törökországra támaszkodik az energiaellátás, a migráció kezelése és az orosz befolyás ellensúlyozása terén, miközben Ankara neoottomán politikája és a menekültkérdésben alkalmazott nyomásgyakorlása kiszolgáltatottá teszi Berlint.
Az amerikai nyomásgyakorlás eszközei – vámok, vízummegvonások, szankciók – egyre kevésbé gazdasági célokat szolgálnak, sokkal inkább politikai fegyverként jelennek meg. A módszer azonban több országban is visszaüt, így a multipoláris világrend kialakulásához járulhat hozzá.
Tajvan stratégiai jelentősége óriási: a globális chipipar szíve, a kínai–amerikai szembenállás szimbóluma és egy potenciális háború gyújtópontja. Ahogy Peking határozottabbá válik, Washingtonnak pedig egyre több a gazdasági konfliktusa Kínával, megfogalmazódik a kérdés: elkerülhető a fegyveres összecsapás, vagy a 21. század első nagyhatalmi háborúja a Tajvani-szorosban fog elkezdődni?
Miközben Ukrajna látványos sikerekkel megtörte az orosz flottát és helyreállította a gabonaexportot, Moszkva új bázisokkal és haditengerészeti fejlesztésekkel próbálja visszaszerezni a tengeri dominanciáját. A tét nemcsak Ukrajna partvidékének jövője, hanem Európa biztonsága is.
Trump elnöksége alatt Washington a klasszikus peremvidék-stratégiát követve új frontot nyitott Oroszország bekerítésére a Kaukázusban, Törökország és Azerbajdzsán bevonásával. Az amerikai közvetítésű örmény–azeri békemegállapodás révén az USA megszerezte a Zangezur-folyosó fejlesztési jogait is. A manőver erősíti Ankara regionális súlyát, de Európát kiszolgáltatottabbá teszi, hosszú távon pedig új erővonalakat rajzolhat a hatalmi játszmában.
A globális hatalmi verseny újraéleszti a klasszikus geopolitikai elméleteket: míg a Nyugat továbbra is a tengeri dominanciára épít, addig Kína és Oroszország a szárazföldi befolyás kiterjesztésével válaszol. A Mahan-féle tengeri és a mackinderi szárazföldi stratégia összecsapása egy új világrend körvonalait rajzolja ki, ahol a globális befolyás már nem csupán az óceánokon dől el.
Kína a világ legnagyobb vízerőművét építi Tibetben, ami komoly környezeti károkat, társadalmi feszültségeket és geopolitikai konfliktusokat válthat ki Indiával és Bangladessel.
Kína egyre nagyobb befolyást szerez Latin-Amerika és a Karib-térség tengeri kikötőiben, amivel stratégiai előnyhöz juthat az USA hátsóudvarában. Ez Európára és Magyarországra is hat, mivel nő a logisztikai kiszolgáltatottság és a kiberbiztonsági kockázat.
Az USA csapást mért Irán nukleáris létesítményeire, megakadályozva egy esetleges atombomba előállítását. Az iráni atomprogram ugyanis több évtizedes múltra tekint vissza, és ha sikerrel jár, alapjaiban írhatja át a Közel-Kelet erőviszonyait. Mit tudunk az iráni atomprogramról?
A JP Morgan friss jelentése szerint nyár közepére létrejöhet egy tűzszünet Ukrajnában, de a négy lehetséges szcenárió egyikében sem szerepel az oroszok által elfoglalt területek visszaszerzése vagy a NATO-tagság. Mit mond a Georgia-, az Izrael-, a Dél-Korea- és a Fehéroroszország-forgatókönyv?
A nemzetközi kapcsolatok hierarchiájának átalakulása és a középhatalmak felemelkedése új dinamikát hozott a globális politikába. A legfrissebb felmérés szerint az Egyesült Államok és Kína mellett Szaúd-Arábia, Brazília és Indonézia is a nagyhatalmak közé léphet.
Az amerikai elnök külpolitikai stratégiájának nyíltan bevallott része, hogy Oroszország és Kína közé falat emeljen. Kissinger egykori mestertervének parafrázisa azonban az elmúlt évek geopolitikai robbanása miatt nem működhet. Peking és Moszkva egyaránt Washingtont tekinti a legnagyobb kockázatnak – függetlenül attól, ki ül a Fehér Házban.
Az USA földrajzi elszigeteltsége lehetővé tenné, hogy a globális hatalmi státusza elvesztése nélkül visszavonuljon Eurázsiából, de azzal kockáztatná egy új eurázsiai hegemón felemelkedését. A dilemmát feloldhatná egy tengeri-légi gát kiépítése a szövetségesei révén, ami illeszkedik az amerikai geostratégiai prioritásokhoz.
A geopolitikai feszültségek növekedésével a kereskedelmi forgalom iránya várhatóan tovább változik. E gazdasági elmozdulás legnagyobb nyertesei ismét csak a globális dél országai lesznek, miközben az egymással rivalizáló tömbök a blokkosodás miatt egyre többet vesztenek a vám- és szankciós háborúkban.
Az új NATO-főtitkár eleve nehéz geopolitikai helyzetben foglalta el a hivatalát, bónuszként pedig megkapta Trumpot, akinek egyre ambivalensebb a viszonya a szövetséghez. A volt holland miniszterelnök azonban nem véletlenül kapta a Trump-suttogó becenevet.
A Der Spiegel nemrég hosszú interjút közölt a most 77 éves John J. Mearsheimerrel, akit az amerikai politikatudomány úttörőjének és az „offenzív realizmusnak” nevezett külpolitikai iskola megalapítójaként mutatott be.
A grönlandiak a korábbi koalíciós kormány leváltása mellett döntöttek. Hetvenszázalékos feldolgozottságnál már biztosan a demokraták nyerik a választásokat, kérdés, hogy kivel lépnek koalícióra. A Dániától való különválásban minden párt egyetért, csupán annak módját illetően vannak eltérő vélemények, így ez lehet a meghatározó szempont.
Az Egyesült Államok még sok éven át lesz megkerülhetetlen tényező Európában. Ez nem csak Washington műve: az európaiak maguk alakítottak ki totális függőségi viszonyt. Amikor aztán jött valaki a Fehér Házba, akinek sem az ideológiai, sem az üzleti elgondolásai nem egyeznek Brüsszelével, a történet kegyetlenül megbosszulta magát.
Oroszország és Szudán megállapodott egy katonai bázis létesítéséről a Vörös-tenger partján, amely Moszkva számára alternatíva lehet a szíriai támaszpontjai elvesztése esetén. Az állomáshely Moszkva afrikai műveleteinek logisztikai támogatására szolgálhatna, miközben a szudáni polgárháború fordulóponthoz érkezett.
Oroszország Líbiában növeli katonai jelenlétét, alternatívát keresve a bizonytalan sorsú szír bázisai helyett. A Maaten as-Sarra légi támaszpont logisztikai csomópontként szolgálhat a Száhel-övezetben végrehajtott műveletekhez, miközben Moszkva szorosabb kapcsolatokat épít a régió katonai rezsimjeivel.
Donald Trump Grönlandra vonatkozó kijelentései nyomán előkerült egy régi-új térkép, amelyet két nagy hatású stratéga rajzolt meg. De hogyan kapcsolódik össze két 40-es évekbeli geopolitikai elmélet és Trump álma?
Az idén az olajárakat továbbra is a geopolitikai feszültségek és az OPEC-en kívüli országok kitermelése alakítja, a brent hordónkénti ára várhatóan 70–85 dollár között mozog majd. Az iráni olajexport visszaesése drágulást, míg a vámok kiterjesztése az olajárak csökkenését eredményezheti.
Az amerikai elnök szimultán játszik a világ legnagyobb geopolitikai sakkversenyén. Célja azonban nem a gyors matt, hanem az, hogy az ellenfél rájöjjön: Trump valóban vele játszik, de nem ellene. Ha ez nyilvánvalóvá válik, a remi esélye is megnő.
