A geopolitikai feszültségek növekedésével a kereskedelmi forgalom iránya várhatóan tovább változik. E gazdasági elmozdulás legnagyobb nyertesei ismét csak a globális dél országai lesznek, miközben az egymással rivalizáló tömbök a blokkosodás miatt egyre többet vesztenek a vám- és szankciós háborúkban.
Az új NATO-főtitkár eleve nehéz geopolitikai helyzetben foglalta el a hivatalát, bónuszként pedig megkapta Trumpot, akinek egyre ambivalensebb a viszonya a szövetséghez. A volt holland miniszterelnök azonban nem véletlenül kapta a Trump-suttogó becenevet.
A Der Spiegel nemrég hosszú interjút közölt a most 77 éves John J. Mearsheimerrel, akit az amerikai politikatudomány úttörőjének és az „offenzív realizmusnak” nevezett külpolitikai iskola megalapítójaként mutatott be.
A grönlandiak a korábbi koalíciós kormány leváltása mellett döntöttek. Hetvenszázalékos feldolgozottságnál már biztosan a demokraták nyerik a választásokat, kérdés, hogy kivel lépnek koalícióra. A Dániától való különválásban minden párt egyetért, csupán annak módját illetően vannak eltérő vélemények, így ez lehet a meghatározó szempont.
Az Egyesült Államok még sok éven át lesz megkerülhetetlen tényező Európában. Ez nem csak Washington műve: az európaiak maguk alakítottak ki totális függőségi viszonyt. Amikor aztán jött valaki a Fehér Házba, akinek sem az ideológiai, sem az üzleti elgondolásai nem egyeznek Brüsszelével, a történet kegyetlenül megbosszulta magát.
Oroszország és Szudán megállapodott egy katonai bázis létesítéséről a Vörös-tenger partján, amely Moszkva számára alternatíva lehet a szíriai támaszpontjai elvesztése esetén. Az állomáshely Moszkva afrikai műveleteinek logisztikai támogatására szolgálhatna, miközben a szudáni polgárháború fordulóponthoz érkezett.
Oroszország Líbiában növeli katonai jelenlétét, alternatívát keresve a bizonytalan sorsú szír bázisai helyett. A Maaten as-Sarra légi támaszpont logisztikai csomópontként szolgálhat a Száhel-övezetben végrehajtott műveletekhez, miközben Moszkva szorosabb kapcsolatokat épít a régió katonai rezsimjeivel.
Donald Trump Grönlandra vonatkozó kijelentései nyomán előkerült egy régi-új térkép, amelyet két nagy hatású stratéga rajzolt meg. De hogyan kapcsolódik össze két 40-es évekbeli geopolitikai elmélet és Trump álma?
Az idén az olajárakat továbbra is a geopolitikai feszültségek és az OPEC-en kívüli országok kitermelése alakítja, a brent hordónkénti ára várhatóan 70–85 dollár között mozog majd. Az iráni olajexport visszaesése drágulást, míg a vámok kiterjesztése az olajárak csökkenését eredményezheti.
Az amerikai elnök szimultán játszik a világ legnagyobb geopolitikai sakkversenyén. Célja azonban nem a gyors matt, hanem az, hogy az ellenfél rájöjjön: Trump valóban vele játszik, de nem ellene. Ha ez nyilvánvalóvá válik, a remi esélye is megnő.
Lehet, hogy Grönland nem eladó, de Trump elnök általában nem foglalkozik ilyen apróságokkal. A sziget katonai és geopolitikai jelentősége felbecsülhetetlen, ráadásul tömve van olyan kritikus ásványokkal, amikre az Egyesült Államoknak fáj a foga.
Az év végén összegyűjtöttük 2024 legfontosabb nemzetközi gazdaságpolitikai és geopolitikai történéseit. Főkent azokra a fókuszáltunk, amelyek jelentősen formálták a globális és a magyar gazdaságot. Írásunkban felvillantjuk a 2025-ös esztendőben várható mérföldköveket is.
Aszad bukásával Oroszország szíriai befolyása meggyengült, míg Törökország jelentős regionális hatalommá lépett elő. Moszkva katonai bázisainak a sorsa kérdéses, miközben Ankara a HTS-sel tárgyal, és megerősíti pozícióját a Fekete-tenger térségében is. A geopolitikai sakkjátszma folytatódik, ahol Oroszország gazdasági és diplomáciai eszközökkel próbálja mérsékelni veszteségeit, Törökország pedig vezető szerepre tör a régióban.
A kínai kormány új, sokkal merészebb gazdaságélénkítő politikát ígér 2025-re, miközben a nemzetközi piacok feszülten várják, hogy a szavak valódi tettekké válnak-e. Bár a tőzsde bizakodóan reagált a bejelentésekre, elemzők arra figyelmeztetnek: az ígéretek valós tartalma és a későbbi konkrét lépések mértéke továbbra is kérdéses.
A világot ma két meghatározó trend formálja: az új technológiák gyors fejlődése és a geopolitikai instabilitás fokozódása. Ezek egyre inkább összekapcsolódnak, a vállalatok pedig kénytelenek alkalmazkodni az egyre kiszámíthatatlanabb környezethez.
Moldova után most Georgia felé fordul az európaiak figyelme, ugyanis szombaton parlamenti választásokat tartanak, ami merőben meghatározza az ország jövőjét, amely tavaly év végén kapta meg az EU-tagjelölti státuszát. Jelenleg a regnáló Grúz Álom (GD) pártot tartják a legesélyesebbnek, azonban a hatalma fenntartásához meg kellene szereznie a szavazatok abszolút többségét egy új választási rendszerben.
Bárki is lesz az Egyesült Államok következő elnöke, Joseph Stiglitz közgazdasági Nobel-díjas professzor máris írt neki egy levelet, tele intelmekkel – valamint Washington jelenlegi kül- és gazdaságpolitikai törekvéseinek időnként kifejezetten éles bírálatával.
Van-e még bármennyi esélye az Egyesült Államoknak visszaszerezni azt a globális hegemóniát, amely látványosan csúszik ki a kezéből? Vissza lehet-e kerülni a trónra, amelyet többtucatnyian fűrészeltek alatta? Létezik-e diplomáciai konfliktuskezelés az izompolitikán túl?
A felhőmagvasítás története az 1940-es évekre nyúlik vissza. Először katonai célokra használták, de később az ENSZ ezt betiltotta. A technológia békés felhasználása fejlődik, a jövőt illetően azonban kérdéseket vet fel: milyen hatással lesz hosszú távon a környezetre, és elmélyítheti-e a gazdasági egyenlőtlenségeket, vagy kirobbanthat-e akár háborúkat?
A világgazdaság játékszabályai átalakulóban vannak a növekvő geopolitikai feszültségek és hatalmi versengés közepette. Az USA dominanciája meginog, miközben Kína, Oroszország és más, főként a globális déli országok kihívást jelentenek a régi rend számára, ami újfajta gazdasági és politikai struktúrák kialakulásával jár. A globalizáció aranykora véget ér, és egy bizonytalanabb, versengőbb korszak kezdődik.
Majdnem húsz éve vár Törökország az EU-csatlakozásra. Most megunta, és látva a geopolitikai átrendeződést, hivatalosan is beadta csatlakozási kérelmét a BRICS-hez. A bővítésről októberben Oroszországban döntenek a tagok.
Az Egyesült Államok és Európa között évek óta tartó együttműködés Kína befolyásának visszaszorítására vegyes eredményeket hozott. Az USA szenátusának legfrissebb jelentése „gyenge kettesre” értékeli a blokkosodást erősítő intézkedéseket, amely szerint a Biden–Harris-adminisztráció bár nagy bejelentéseket tett, azok gyakorlati megvalósítása mégis elmaradt. A jelentés áttekinti az elmúlt négy év eredményeit, és javaslatokat tesz a jövőbeli lépésekre.
Kína népessége is csökken és elöregedik, ami hosszú távon gazdasági és geopolitikai kihívások elé állítja az országot. Bár rövid távon nem várható jelentős hatalomvesztés, Kínának fel kell készülnie a 2050 utáni időszakra, amikor ezek a problémák súlyosbodhatnak. A Nyugat aggodalmai túlzónak tűnnek, de Peking nem hagyhatja figyelmen kívül a demográfiai változások hosszú távú hatásait.
A globális gazdaság növekedése mögött gyakran rejtett, de alapvető tényezők húzódnak meg. Egy új tanulmány szerint a gazdag északi országok jelentős mennyiségű munkaórát és erőforrást vonnak el a globális déltől egyenlőtlen munkaerőcsere révén. Az alábbi cikkben részletesen bemutatjuk a kutatás eredményeit, példákkal és adatokkal alátámasztva.
Miközben Izrael az Egyesült Államokkal együtt titkos tárgyalásokat folytatott az Egyesült Arab Emírségekben a Gázai övezet háború utáni rendezéséről, addig Pekingben a régóta rivalizáló, sőt háborúzó palesztin frakciók között született történelmi megállapodás. Véletlen egybeesés?
Némi meglepetésre egy reformista jelölt, Maszúd Pezeskian nyerte az elnökválasztást Iránban, amely pragmatikus fordulatot jelent a helikopter-balesetben elhunyt Ebrahim Raiszi keményvonalas politikájához képest. Habár a legfelsőbb vezető, Ali Hamenei dönt az érdemi kérdésekben, Pezeskian nemrégiben publikált esszéje számos olyan kérdést boncolgat, ami szembemegy a központi narratívával.
A Bloomberg bennfentes embereket idézve megállapítja, hogy több európai ország fontolgatja az afganisztáni nagykövetségének újranyitását, csaknem három évvel a csúfondáros nyugati kivonulás után. Igaz, ez a tálibok diplomáciai elismerését vonná maga után. Persze nagy a kísértés, az országnak ugyanis érdekes a geopolitikai fekvése, és nem megvetendő az ott lévő ásványi kincs, amiért Kína és Oroszország már be is jelentkezett.
Branko Milanović világhírű közgazdász egy nagyon érdekes eszmefuttatást vett górcső alá, amely négy különböző ideológiai koalíciót határoz meg a jelenleg folyó és a világpolitikát befolyásoló ukrajnai és gázai konfliktus mentén.
A történelem megismétlődésében reménykedni nem a legbölcsebb külpolitikai stratégia a Washington–Moszkva rivalizálás 21. századi változata, vagyis a hidegháború 2.0 megnyerésére.
A Biden-kormányzat a kritikus technológiák kínai fejlesztésének megakadályozása érdekében korlátozni szeretné az amerikai magánszemélyek és vállalatok befektetéseit Kínában, különösen a félvezetők, a kvantumszámítás és a mesterséges intelligencia (MI) területén. Peking éles kritikával reagált a javaslatra, a kínai MI-cégek azonban úgy tűnik, képesek lesznek alkalmazkodni az új helyzethez.
