A világgazdaság játékszabályai átalakulóban vannak a növekvő geopolitikai feszültségek és hatalmi versengés közepette. Az USA dominanciája meginog, miközben Kína, Oroszország és más, főként a globális déli országok kihívást jelentenek a régi rend számára, ami újfajta gazdasági és politikai struktúrák kialakulásával jár. A globalizáció aranykora véget ér, és egy bizonytalanabb, versengőbb korszak kezdődik.
Majdnem húsz éve vár Törökország az EU-csatlakozásra. Most megunta, és látva a geopolitikai átrendeződést, hivatalosan is beadta csatlakozási kérelmét a BRICS-hez. A bővítésről októberben Oroszországban döntenek a tagok.
Az Egyesült Államok és Európa között évek óta tartó együttműködés Kína befolyásának visszaszorítására vegyes eredményeket hozott. Az USA szenátusának legfrissebb jelentése „gyenge kettesre” értékeli a blokkosodást erősítő intézkedéseket, amely szerint a Biden–Harris-adminisztráció bár nagy bejelentéseket tett, azok gyakorlati megvalósítása mégis elmaradt. A jelentés áttekinti az elmúlt négy év eredményeit, és javaslatokat tesz a jövőbeli lépésekre.
Kína népessége is csökken és elöregedik, ami hosszú távon gazdasági és geopolitikai kihívások elé állítja az országot. Bár rövid távon nem várható jelentős hatalomvesztés, Kínának fel kell készülnie a 2050 utáni időszakra, amikor ezek a problémák súlyosbodhatnak. A Nyugat aggodalmai túlzónak tűnnek, de Peking nem hagyhatja figyelmen kívül a demográfiai változások hosszú távú hatásait.
A globális gazdaság növekedése mögött gyakran rejtett, de alapvető tényezők húzódnak meg. Egy új tanulmány szerint a gazdag északi országok jelentős mennyiségű munkaórát és erőforrást vonnak el a globális déltől egyenlőtlen munkaerőcsere révén. Az alábbi cikkben részletesen bemutatjuk a kutatás eredményeit, példákkal és adatokkal alátámasztva.
Miközben Izrael az Egyesült Államokkal együtt titkos tárgyalásokat folytatott az Egyesült Arab Emírségekben a Gázai övezet háború utáni rendezéséről, addig Pekingben a régóta rivalizáló, sőt háborúzó palesztin frakciók között született történelmi megállapodás. Véletlen egybeesés?
Némi meglepetésre egy reformista jelölt, Maszúd Pezeskian nyerte az elnökválasztást Iránban, amely pragmatikus fordulatot jelent a helikopter-balesetben elhunyt Ebrahim Raiszi keményvonalas politikájához képest. Habár a legfelsőbb vezető, Ali Hamenei dönt az érdemi kérdésekben, Pezeskian nemrégiben publikált esszéje számos olyan kérdést boncolgat, ami szembemegy a központi narratívával.
A Bloomberg bennfentes embereket idézve megállapítja, hogy több európai ország fontolgatja az afganisztáni nagykövetségének újranyitását, csaknem három évvel a csúfondáros nyugati kivonulás után. Igaz, ez a tálibok diplomáciai elismerését vonná maga után. Persze nagy a kísértés, az országnak ugyanis érdekes a geopolitikai fekvése, és nem megvetendő az ott lévő ásványi kincs, amiért Kína és Oroszország már be is jelentkezett.
Branko Milanović világhírű közgazdász egy nagyon érdekes eszmefuttatást vett górcső alá, amely négy különböző ideológiai koalíciót határoz meg a jelenleg folyó és a világpolitikát befolyásoló ukrajnai és gázai konfliktus mentén.
A történelem megismétlődésében reménykedni nem a legbölcsebb külpolitikai stratégia a Washington–Moszkva rivalizálás 21. századi változata, vagyis a hidegháború 2.0 megnyerésére.
A Biden-kormányzat a kritikus technológiák kínai fejlesztésének megakadályozása érdekében korlátozni szeretné az amerikai magánszemélyek és vállalatok befektetéseit Kínában, különösen a félvezetők, a kvantumszámítás és a mesterséges intelligencia (MI) területén. Peking éles kritikával reagált a javaslatra, a kínai MI-cégek azonban úgy tűnik, képesek lesznek alkalmazkodni az új helyzethez.
India és Irán 10 éves stratégiai jelentőségű megállapodást kötött az iráni Sabahar kikötő fejlesztésére és üzemeltetésére. Az USA-nak el kell fogadnia, hogy partnere, India a számára barátságtalan államnak tekintett Iránhoz közeledjen, mert így tarthatja sakkban Kínát a térségben. Ugyanis ha India lemond a Sabahar kikötőről, akkor azt Kína kaparinthatja meg.
Úgy tűnik a Covid-járvány kitörése óta a befektetők többsége félretette a dollármentesítési narratívákat.
Kína újabb iraki földgáz- és kőolajmezőket szerzett meg, ezzel megerősítve pozícióit a közel-keleti országban. Az iraki gáz feletti fennhatóság kiterjesztése stratégiai fontosságú, sőt megalapozhatja egy esetleges Tajvan elleni háború bebiztosítását. Peking Moszkvával és Teheránnal karöltve terjeszkedik a térségben, ezzel jelentős erőforrásokat és stratégiailag rendkívül értékes területeket nyerve.
Az Egyesült Államok különleges státuszba emelte Kenyát, így ez lett az első szubszaharai ország, amely jelentős nem NATO-szövetséges rangot kapott. Ez a lépés jelentős eredmény mindkettejüknek, különösen azért, mivel az USA egyre inkább szembesül a kontinenst uraló nagyhatalmak, Kína és Oroszország növekvő befolyásával.
Véget ért a többhetes logisztikai hadművelet, az indiai választás. A várakozásoknak megfelelően a 10 éve kormányzó Narendra Modi pártja és szövetsége kapta a legtöbb mandátumot, de koalíciós kormányzásra kényszerül. Ez nem jelenti azt, hogy India külpolitikai magatartása változna, , épp ellenkezőleg: Újdelhi továbbra is marad a pragmatikus és patrióta úton, tartva magát a stratégiai autonómia elvéhez.
Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) legfrissebb jelentése szerint a rövid távú kilátásokat csak óvatosan nevezhetjük optimistának, mivel a tartósan magas kamatlábak, a folyamatosan fennálló geopolitikai feszültségek és a növekvő éghajlati kockázatok miatt a világgazdaság továbbra is sebezhető maradt.
A csendes-óceáni Új-Kaledónia szigetein kiéleződtek a feszültségek a francia hatóságok és az őshonos kanak közösség között, amely már öt ember halálát követelte. Egy nem várt szereplő is belépett a konfliktusba, ugyanis Franciaország Azerbajdzsánt okolja a kialakult helyzetért. Mégis hogyan lehetséges ez, mi köze van az azerieknek ehhez a konfliktushoz?
A globalizált világban megszoktuk, hogy ha egy terméket valahol olcsóbb előállítani, akkor azt ott gyártják. Most azonban a kiterjesztett vámoktól kezdve a kritikus fontosságú szállítási útvonalak megtámadásának kockázatáig számos veszély leselkedik a vállalkozásokra, amelyek kénytelenek a beszerzés és a gyártás összetett rendszerét példátlan bizonytalanság közepette kezelni. Mégis mihez fog mindez vezetni?
Bár a globális kereskedelem 80 százaléka a tengeren zajlik, az amerikai hajógyárak mindössze 1 százalékos részesedéssel vannak jelen. Kína itt is tarol: évente 150 milliárd dollár értékben ad el hajókat. Ez pedig nagyon nem tetszik Washingtonnak.
Az amerikai külügyminiszter pekingi látogatására akkor kerül sor, amikor a törvényhozásban a demokraták és a republikánusok versengenek azért, hogy keményebbnek tűnjenek Kínával szemben. Antony Blinken is számos problémával érkezett meg a kínai fővárosba, ám a megbeszélésein legalább megpróbálják tisztázni a nézetkülönbségeket.
Kína versenyben áll a geopolitikai és gazdasági hatalomért, és egyre inkább megmutatkoznak sérülékenységének jelei, noha korábban stabil és befolyásos szerepet játszott.
Az Egyesült Államok elvesztette az esélyét, hogy rákényszerítse az akaratát Kínára, Peking pedig küzdeni fog, hogy visszaszorítsa Amerika globális erejét. Francesco Sisci Pekingben élő olasz sinológus, újságíró arra hívja fel a figyelmet, hogy az USA már 2001-ben arra készült, hogy megbirkózzon a távol-keleti ország növekvő erejével, de valami mindig elterelte a figyelmét. „Ez nagyon sokba került Amerikának, azt vesztette el, ami a legdrágább: az időt” – állítja.
A világkereskedelmet a korábban vártnál is jobban átformálja a blokkosodás: az Egyesült Államok és Kína, illetve az EU és Oroszország közötti kereskedelmi szálak drasztikus meggyengülése várható a következő tíz évben. A világban zajló folyamatok és trendek mind a szétválás irányába mutatnak, az átrendeződés elsődleges nyertesei pedig a mosodaországok és az el nem köteleződő középhatalmak (ingaállamok) lehetnek.
John J. Mearsheimer, a politikai realizmus egyik legnagyobb hatású gondolkodója szerint ha Trump lesz az elnök, az az Egyesült Államok közel-keleti külpolitikáján nem változtatna, Európával kapcsolatban azonban valószínűleg komoly változásokat hozna.
Kína felemelkedése és az USA visszaszorulása mára már szinte közhely. A 2020-as évtized geopolitikai átrendeződéssel és számos új kihívással köszöntött ránk. Ezek közül a járvány és az orosz–ukrán háború csak a jéghegy csúcsát jelentik. A világhatalmi átrendeződések időszakában érdemes a múltba tekinteni, hátha a történelem választ kínál jelenkori kihívásaink némelyikére.
Ütköznek az USA és Kína érdekei a chipekbe és más fejlett technológiákba irányuló nyugati befektetések tekintetében, ráadásul az amerikai ellenőrzések hosszú távú következményei is bizonytalanok. Számos tényező űzi el a külföldi befektetéseket az ázsiai országból, de azzal is számolni kell, hogy az USA politikája a kínai technológiai növekedés visszaszorítása érdekében kihívásokkal néz szembe.
A globális árukereskedelem 90 százaléka vízi útvonalon keresztül bonyolódik le. Nyolc fojtópont van, amely kritikus jelentőségű a tranzitútvonalak és a világgazdaság szempontjából: a Gibraltári-, a Hormuzi-, a Malaka-, a Báb el-Mandeb-szoros, a Panama- és a Szuezi-csatorna, a Török-szorosok (Boszporusz, Dardanellák) és a Doveri-szoros. Az utóbbi időszakban a geopolitikai tényezők és az extrém időjárási körülmények miatt sérülékenyebbé váltak ezek a lehetőségek. Az idén, amikor egy multipoláris világrend felé haladunk, a földrajz két megnyilvánulása, a geopolitika és az éghajlatváltozás felértékelődik a nemzetközi szereplők szemében, és soha nem látott fontosságot kap.
Bár cseppet sem volt nyugodtnak nevezhető a 2023-as év, nagyon úgy tűnik, hogy a világpolitika 2024-ben sem lesz az. Sőt inkább erős rázkódásra, mintsem szelíd imbolygásra készülhetünk. Világpolitikát átformáló választások, nemzetközi rendet újratervező konferenciák, olimpia,és még számtalan esemény fog gondoskodni róla, hogy egy percig se unatkozzunk.
Az orosz–ukrán háború kitörése óta egyfajta reneszánszukat élik a smart powerrel (okos hatalommal) foglalkozó nemzetközi kutatások. Gyakran futhatunk bele különböző indexekbe, rangsorokba. Ezek közül magasan jegyezett a Brand Finance 121 országot vizsgáló Globális Soft Power Indexe, amelyben Magyarország is előkelő helyen szerepel. Ugyanakkor ami talán a soft és a hard powernél is lényegesebb, az a kettő kombinációja: a smart power.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
