Bobby Kennedy, a fivére, JFK kormányának igazságügyi minisztere a maffia megszállott ellenfele volt. Támadta a szakszervezetek és a szervezett bűnözés vezetőinek titkos ügyleteit és az FBI igazgatóját is, aki azt állította: Amerikában nincs szervezett bűnözés.
RFK keresztes hadjárata
JFK elnöksége előtt az amerikai bűnüldöző szervezetek szinte kizárólag a kémelhárítással foglalkoztak, ezt változtatta meg a két fivér. Az 1970-es években kiderült, hogy a CIA a maffia segítségét kérte Fidel Castro meggyilkolásához. A maffiában pedig ma is sokan úgy vélik: a Cosa Nostra hozzásegítette John F. Kennedyt a választási győzelemhez, cserébe az ígéretért, hogy ha győz, véget vet az öccse gengszterek elleni keresztes hadjáratának. A sok összeesküvés-elmélet egyike következik: mennyiben lehet felelős a maffia az amerikai elnök elleni merényletért?
Robert Kennedy az 1950-es években kongresszusi bizottságok jogi tanácsadójaként dolgozott, menedzselte a testvére, John kampányait, és közben egyre inkább a korrupcióra irányult a figyelme. Hamar rájött, hogy nem érdemes az FBI-tól segítséget kérnie, mert J. Edgar Hoover igazgató, az öreg Joe Kennedy jó barátja kategorikusan kijelentette:
Maffia márpedig nem létezik az Egyesült Államokban.
Később kiderült, hogy Hoovert zsarolta Frank Costello, a Luciano család feje, aki fotókat szerzett Hoover homoszexuális orgiáiról.
Célpontban a korrupt szakszervezeti vezetők
Bobby Kennedy figyelmét újságírók hívták fel a szakszervezeti korrupcióra például a közúti fuvarozók szervezeténél (International Brotherhood of Teamsters, IBT), amely másfél millió tagot tömörített. Az IBT elnöke David Beck, az alelnöke pedig a hírhedt Jimmy Hoffa volt, akiknek korlátlan hatalmuk volt a tagság nyugdíjalapjának 250 millió dolláros vagyona felett, amely mai áron 3,2 milliárd dollárt érne.
Papa Joe, JFK és RFK apja megpróbálta lebeszélni a fiatalabbik fiát a korrupció elleni harcról. Attól tartott, hogy Bobby vizsgálatai nyomán az idősebb fivér, John elveszíti majd az elnökjelölti kampányt 1960-ban, mert a szakszervezetek nem fogják támogatni. De Bobbyt nem tudta eltántorítani az ügytől, és a szenátus nemsokára megalakított egy különbizottságot a szakszervezeti korrupció és a panamázások vizsgálatára. A testületet John McClellan szenátor vezette, a vezető jogtanácsos pedig Bobby lett.
Bobby Kennedy és Jimmy Hoffa háborúja
Az FBI 1957. március 13-án letartóztatta Hoffát. Csapdát állítottak neki, és rajtakapták, amint épp 2 ezer dollárral vesztegetette meg a bizottság egy tagját. Végül felmentették, de az ügy csak növelte a haragját a Kennedy klán ellen. Az egyetlen privát találkozójuk után ezt mondta Bobbyról:
Egy elkényeztetett p*cs.
A bizottság közben elképesztő korrupciót tárt fel a teamster szakszervezetnél. David Beck elnök pl. teketóriázás nélkül 370 ezer dollárt (mai értéke 4,2 millió dollár) kivett a pénztárból, és a következőkre fordította: öt ház felépítésére magának és négy vezetőnek, 40 ingre, focimeccsjegyekre, motorcsónakmotorokra, golfütőkre, egy fagyasztóládára, valamint a fia, az unokaöccse és a saját rezsiszámláinak kifizetésére. Emellett évente több tízezer dollár kenőpénzt tett zsebre csak a saját szakszervezeti tagjaitól. A botrány miatt Beck kénytelen volt lemondani. Az utóda Jimmy Hoffa lett.
Hoffának is meg kellett jelennie a szenátus előtt, és válaszolnia arra a gyanúra, hogy zsarolással és korrupcióval jutott az elnöki székbe. Bobby Kennedy, aki a meghallgatást vezette, három napon át kérdezte Hoffát, aki 111-szer felelte egymás után, válaszként a különböző kérdésekre, hogy nem emlékszik. Mire Bobby ezt mondta:
Ez a történelem legsúlyosabb amnéziája.
Hoffa meghallgatását 1958-ban fejezték be. Bobby és a bizottság is feladta az ellene való küzdelmet, Hoffa pedig Bobby örök ellensége lett.
A bizottság meghallgatta Sam Giancanát, a chicagói maffia vezetőjét is, aki az alkotmány ötödik kiegészítésére hivatkozott, és nem válaszolt a kérdésekre. Az ő nevét is nemsokára olvasni fogják a merénylettel kapcsolatban.
A maffia első számú ellensége: Bobby Kennedy
Bobby 1963 januárjában hosszú beszámolót írt fivérének, Johnnak, az amerikai nyomozó hatóságok előző évi munkájának eredményeiről.
Elnök úr, a kormányzat hatalmas lépéseket tett 1962-ben a szervezett bűnözés és a korrupció elleni harcban.
Az igazságügyi miniszter büszkén írta le, hogy 1961 és 1962 között 300 százalékkal nőtt a maffia ellen indított eljárások száma. A maffiatagok elleni jogerős ítéletek száma 350 százalékkal nőtt.
Bobby fontosnak tartotta a bűnüldöző szervezetek erősítését is. 1962-ben már 60 szövetségi ügyvéd dolgozott a szervezett bűnözés elleni osztályon az igazságügyi minisztériumban. Egy évvel korábban még csak 17-en voltak. A maffia ellen már nemcsak külön-külön, egyéni harcot vívott egy-egy hatóság, hanem koordinálták az FBI, a titkosszolgálat, az adóhivatal és 23 más szövetségi szervezet munkáját. A Kennedy-adminisztráció öt új törvényt fogadtatott el a kongresszussal a szervezett bűnözés ellen, és ennek nyomán 852 ügyben indíthatott nyomozást az FBI.
Mindebből egyértelműen látható, hogy Bobby Kennedy hatalmas kárt okozott a gengsztereknek.
A Kennedy család kapcsolatban állt a maffiával
A JFK-merénylettel kapcsolatban máig vita van arról, hogy kinek állt érdekében a gyilkosság. Egyet azonban senki nem vitat: a Kennedy klánnak igenis volt kapcsolata a maffiával.
Itt most nem csak Papa Joe, az öreg Joe Kennedy szeszcsempészkorszakára kell gondolni. A gengszterek és politikusok azokban az időkben Hollywood közvetítésével találkoztak össze partikon, vacsorákon, a filmstúdiók rendezvényein vagy a sztárok magánbulijain.
Gianni Russo, aki később a Keresztapa című filmben Carlo Rizzi karakterét alakította, az 1950-es években a New York-i Luciano család feje, Frank Costello ügyintézőjeként „dolgozott”. Russo ilyen minőségben járt rendszeresen Las Vegasban is, ahonnan a kaszinók elsikkasztott és eltitkolt bevételeit vitte táskákban a főnököknek. Russo azt írja a Hollywoodi keresztapa (Hollywood Godfather) című könyvében, hogy a gengszterek kedvenc kaszinója a Sands volt akkoriban, ahol külön bungalóban tudtak megszállni az egyes családok képviselői.
Az alacsonyabb rangú bűnözők a normál medencénél szórakoztak, az igazi nagymenők és a politikusok pedig a fallal elkerített privát medence mellett pihentek, ahol félig vagy teljesen meztelen hoszteszek és színésznők szórakoztatták őket. Russo itt volt a szemtanúja annak, hogy John F. Kennedy, akit a családban Jacknek hívtak, még szenátorként Juliet Prowse színésznő meztelen öléről szívta fel a kokaint.
Jacknek ez új volt, és úgy viselkedett, mint egy gyerek, aki új játékot kapott. Még napokig erről beszélt, és nem önmagában a kokainért volt annyira oda.
Russo szerint ilyen partikon máskor is részt vett a két testvér sok más prominens politikussal együtt, és élvezték a luxushotel ingyenes kényelmét, mert a legfontosabb vendégek természetesen ingyen szállhattak meg a legjobb lakosztályokban. A nőtársaságot is a maffia biztosította a lazulni vágyó politikusok számára. Russo azt írja, hogy az akkori hírességek közül Ava Gardner színésznő és Peter Lawford színész fordult meg gyakran ezeken a partikon, és persze Frank Sinatra, aki a Kennedy család és a maffia között hozta-vitte a híreket.
Az ördögi megállapodás a maffia és Joe Kennedy között
Az FBI negyven évig figyelte Frank Sinatrát, és több ezer oldalas dossziét állítottak össze róla a nyomozók. Sinatrával, mint minden sztárral, szívesen mutatkoztak a politikusok, így a Kennedyk is örömmel keresték a társaságát, ezért válhatott megfelelő kapcsolattartóvá a Fehér Ház és a gengszterek között.
Michael Franzese, a Colombo család helyettes vezetőjének a fia, aki megszegte az omertát és vádalkut kötött a hatóságokkal, azt mondja, hogy Sinatra közismert volt a maffiakapcsolatairól. Ebben a videóban a cikkünk sok más, egyéb információiról is beszél:
A maffia pletykái szerint az öreg Joe az énekesen keresztül kereste meg a szervezett bűnözőket. Ezt állította az utolsó zsidó gengszter, Myron Sugarman.
Joe Kennedy a zsidóknál csak egyetlen csoportot gyűlölt jobban, az olaszokat. De most szüksége volt rájuk, ezért Peter Lawfordon, a színész unokaöccsén keresztül kérte, hogy Sinatra közvetítsen.
Joe Kennedy tehát a közvetítőkön keresztül Sam Giancanához, a chicagói Outfit főnökéhez fordult, hogy segítse John F. Kennedy elnökké választását.
A maffia tagjai ma is azt hangoztatják, hogy Papa Joe cserébe azt ígérte: az új kormány abbahagyja a maffia üldözését, sőt visszaszerzi a lefoglalt amerikai vagyont is Kubában. Vagyis a bűnözők visszakapják a hihetetlenül jövedelmező kaszinóikat és hoteleiket, ahol az amerikai hatóságok vegzálása nélkül, nyíltan üzletelhetnek.
Máig nem tudni, hogy az öreg Joe egyeztette-e ezt az ígéretet a fiaival.
A chicagói maffia segítette elsőként JFK-t
Sam „Momo” vagy „Mooney” Giancana, a chicagói Outfit donja, régi motoros volt a „szakmában”, Al Caponétól tanulta a bűnözést, így azt is megértette, miért volt olyan fontos Capone filozófiája a választásokkal kapcsolatban:
Szavazz korán és sokszor.
Giancana imádta a politikát, és lelkesen avatkozott be minden olyan folyamatba, ahol nagy profitra számíthatott, ha győzött az általa preferált jelölt. Legalább öt szavazókört ellenőrzött Chicagóban, ahol csak úgy lehetett voksolni, ahogy ő akarta. Emellett a többi szavazókörben is tudott élni a meggyőzés erejével. Ezeken a helyeken a bűnözők halott emberek szavazataival tömték tele az urnákat, illetve gondoskodtak arról, hogy egy-egy szavazó több tucatszor is leadja a voksát. A híresztelésekkel ellentétben nem volt szüksége arra, hogy a verőemberei fenyegessenek vagy bántalmazzanak bárkit a szavazásokkor.
Beszáll az elnökválasztási harcba több gengszter is
Chicago azonban egymaga nem nyerhette meg a választást. Miközben a Demokrata Párt hatalmas erőfeszítéssel, önkéntesek ezreivel, hatékonyan és törvényes eszközökkel készült a választásra, Giancana a maffiavezérekkel egyeztetett. Ennek eredményeképpen a kansasi főnökök rábeszélték Jimmy Hoffa szakszervezeti vezetőt, aki gyűlölte Bobby Kennedyt, hogy a remélt nagy üzletek érdekében mozgósítsa a teamster szakszervezetet. Hoffa megtette.
A New Orleans-i Carlos Marcello bandája a déli államokban szervezte a szavazókat, Santo Trafficante emberei pedig Floridában dolgoztak JFK sikeréért.
Amikor kihirdették Jonh F. Kennedy győzelmét Richard Nixonnal szemben, a maffiavezérek pezsgőt bontottak. Gianni Russo azt írja a könyvében:
Minden család eksztázisban ünnepelt. Végre van egy elnökünk!
Az eufória nem sokáig tartott.
Közös szeretője volt az elnöknek és a maffiavezérnek
A helyzet abszurditását mutatja, hogy Jacknek és Sam Giancanának egy időben ugyanaz a nő volt a szeretője: Judith Exner Campbell. Mindkettejüknek Frank Sinatra mutatta be Exnert. A nő szerelmes volt Kennedybe, a kapcsolatuk még JFK elnökké választása előtt kezdődött, 1960 első felében. Jack Kennedyt egyáltalán nem zavarta, hogy a nő intim viszonyban volt Giancanával is, sőt arra kérte Exnert, hogy juttasson el üzeneteket, lezárt borítékokat és pénzzel teli táskákat a chicagói maffiavezérnek a kampányidőszakban.
A nő akkor kezdett nyíltan beszélni erről az időszakról, amikor az 1990-es években gyógyíthatatlan rákot diagnosztizáltak nála.
Az első táskát akkor kellett elvinnem Samnek, amikor Jack megnyerte a West Virginia-i előválasztást. Sokszor jártam a Fehér Házban. Bobby egyszer odajött, amikor épp a bátyjával ebédeltem, megmasszírozta a vállamat, és közben azt kérdezte, hogy nem gond-e, hogy futárként kell vinnem a híreket és a leveleket Chicagóba.
A nő utanként 1-2 ezer dollárt kapott Kennedytől. Azt is állította, hogy legalább 10 alkalommal szervezett személyes találkozót is a két szeretője között. Giancana ezért mondogatta sokszor később:
Én juttattam a Fehér Házba JFK-t.
Sam Giancana joggal várhatta, hogy az öreg Kennedy betartja majd a gengszterek tett ígéretét.
Kiábrándul a maffia
A bűnozők csalódással fogadták, hogy a választási győzelem után Joe Kennedy mintha elfelejtette volna a megállapodást. Jack Kennedy, az új elnök továbbra is szívesen élt a maffia által biztosított ingyenbulik lehetőségével, és egyetlen színésznőnek sem mondott nemet, akit Hollywoodból neki szállítottak a szórakoztatóipart uraló gengszterek, de az elnöki tevékenységében nem jelent meg a kölcsönösség. Sőt, a maffiavezérek megdöbbenésére az öccsét, Bobbyt nevezte ki igazságügyi miniszternek. Azt a Bobbyt, aki a maffia elleni keresztes hadjáratot elkezdte az 1950-es évek végén, és miniszterként most újraindította.
Michael Franzese úgy vélekedik erről, hogy Joe Kennedy nem tudta visszafogni Bobbyt, pedig neki kellett volna irányítania a fiait. Myron Sugarman viszont azt mondta, hogy Joe biztatta Bobbyt a maffia elleni kemény harcra, mert Giancana megüzente neki, hogy teljesítenie kell az ígéretét. Joe szorult helyzetben érezte magát, az életét féltette, ezért hajszolta Bobbyt az újabb háborúba a maffia ellen.
Akárhogy is történt, Bobby nekilátott a feladatnak.
Újabb sértés a maffiának
Carlos Marcello nevével már többször találkozhattak olvasóink ebben a cikksorozatban. Marcello a louisianai maffia feje volt, az irányítása alatt a hatóságok becslése szerint évi több mint 1 milliárd dollár bevételt termeltek a helyi gengszterek, miközben ő maga havi 1600 dolláros jövedelmet vallott be paradicsomimportból. Marcellót csecsemőként vitték magukkal az olasz szülei Amerikába, de sosem lett amerikai állampolgárt. A hatóságok ezért már 1952 óta ilyen alapon igyekeztek megszabadulni tőle. Hogy elkerülje az olaszországi kitoloncolást, a gengsztervezér hamis guatemalai papírokat szerzett, és elintézte, hogy egy kis közép-amerikai hegyi faluban beírják a nevét az anyakönyvbe.
Az ilyen trükkök azonban nem zavarták Bobby Kennedyt. 1961 áprilisában az FBI letartóztatta Marcellót, akit megbilincselve vittek a repülőtérre. Senkit nem hívhatott fel, az ügyvédjét nem értesítették, a családjának sem üzenhetett – ezek a törvénytelen módszerek jellemzők voltak Bobbyra. Aztán egy kormánygépen Guatemalába vitték, és egyszerűen ott hagyták. Ahogy egy maffiózó mondta, az eljárás vérig sértette a nagy hatalmú főnököt.
Képzeljük el, ahogy Marcello, egy don, egy keresztapa a dzsungelben gyalogol a Gucci cipőjében, a kézzel varrott öltönyében. Soha nem bocsátotta ezt meg Bobbynak.
Marcello csak két hónap múlva tudott visszatérni az Egyesült Államokba, ahol a Bevándorlási Hivatal azonnal eljárást indított ellene illegális határátlépés miatt, valamint bíróság elé állították gyilkosságra való felbujtás vádjával. Mindez csak fokozta a dühét.
A Cosa Nostra vezetői közül tehát sokan a pokolba kívánták Bobby Kennedyt és a bátyját is, hiszen JFK nevezte ki őt igazságügyi miniszternek. A maffia számára azonban kapóra jött egy kormányzati fiaskó.
Hidegháborús stratégiai fenyegetés: Fidel Castro győz Kubában
A fiatal Fidel Castro 1959 szilveszter éjszakáján átvette a hatalmat Kubában. A kommunisták győzelme nem csak azt jelentette, hogy menekülnie kellett a korrupt Fulgencio Batistának, és hogy Castro rátette a kezét több mint 1 milliárd dollár értékű amerikai befektetésre, hanem hogy a szovjetek előretolt álláshoz jutottak Floridától alig 160 kilométerre.
Mindez sokkoló volt az amerikai kormány számára. Ne felejtsük, hogy a hidegháború legfeszültebb időszaka volt ez, amelyben megrendült a második világháborús győztes hatalom magabiztossága. A szovjeteknek is volt már nem csak atom-, hanem hidrogénbombájuk, szégyenszemre ők vezettek az űrversenyben is, Berlinben a vazalusukkal megépíttették a hírhedt falat, és Ázsiától Afrikán át Latin-Amerikáig számos országban finanszírozták az ellenzéki mozgalmakat vagy éppen a kommunistaszimpatizáns kormányokat.
Kuba tehát tüske volt Amerika körme alatt. John F. Kennedy új kormánya megörökölte ezt a súlyos problémát az Eisenhower-adminisztrációtól és a CIA haditervét is Castro hatalmának megdöntésére. A Zapata hadművelet 100 százalékos sikert ígért a tervezők szerint.
Először a bombázók megsemmisítik a kis kubai légierőt, a partra szálló erők elfoglalják a Disznó-öböl térségét, az emigráns kormány tagjai repülővel megérkeznek, bejelentik, hogy Castro megbukott, a nép fellázad a kommunisták ellen – pár nap alatt győz az ellenforradalom. Mi baj történhet?
Az akció óriási blamázs lett az alig néhány hónapja hivatalban levő Kennedy számára. Amerika hatalmas pofont kapott a lenézett, szegény, rosszul felszerelt Kubától. JFK dühbe gurult, amiért a vezérkari főnökök utólag azt állították, ők nem is támogatták a hadműveletet. Közben a CIA a sorsára hagyta a partra dobott 1400 emigráns katonát.
Merénylet Castro ellen a maffia segítségével
Volt azonban egy másik lehetőség is a legyőzésére. A CIA 2007-ben ismerte el, hogy már Eisenhower elnöksége alatt azon dolgozott, hogy meggyilkolja Castrót. Az első tervek erről 1960-ban születtek, John Kennedy győzelme előtt.
A CIA vezetői azt akarták, hogy semmi ne utaljon a titkosszolgálatra a merénylettel kapcsolatban, hanem tűnjön úgy, mintha egy gengszter ölte volna meg a kubai vezetőt. Ezért keresték meg a maffiát az ötlettel.
Az ügyet Robert Maheu, egy minden hájjal megkent kalandor menedzselte. Maheu úgynevezett letagadható ügynök volt (deniable operator), aki nem állt hivatalosan a CIA szolgálatában, így a lebukás esetén a Fehér Házat nem érhette volna semmilyen vád. A férfi főállásban Howard Hughes excentrikus milliárdos fixere, „intézője” volt. Például ő intézte azt is, amikor Hughes érdekeltségeket vásárolt Las Vegasban, hogy azok titkos alapként szolgáljanak a CIA „fekete” programjai számára. Howard Hughes mindig is szoros kapcsolatban állt a hírszerzőkkel, mint ahogy ez az 1970-es évekbeli eset is bizonyítja, amikor a CIA el akarta lopni egy szovjet ballisztikus rakétahordozó tengeralattjáró roncsát az óceán fenekéről Hughes közreműködésével.
Maheu megkereste Sam Giancanát, a chicagói maffiavezért és Johnny Rosellit, aki Hollywoodot és a filmipart tartotta kézben. A két férfi a szemérmetlenül sokat jövedelmező San Souci kaszinót bukta el Kubában, amikor Castro lefoglalta az amerikai hoteleket és kaszinókat. Ezt a hotelt közösen üzemeltettek Santo Trafficantéval, aki a maffia kihelyezett képviselőjeként intézte a Cosa Nostra üzleti ügyeit a Batista-korszakban. Trafficante, spanyol anyanyelvű lévén, tolmács nélkül tudott tárgyalni a kubai kormánnyal.
Giancana és Roselli első számú szempontja tehát a vagyon visszaszerzése volt. A másik fontos tényező pedig az, hogy ha segítenek az amerikai kormánynak megszabadulni Castrótól, sikerülhet Joe Kennedy ígéretének betartására kényszeríteni a Kennedy családot. Vagyis hogy a hatóságok békén hagyják a gengsztereket.
A két maffiózó a miamibeli Fontainebleau hotel medencéjének partján, a napozóágyon, ölében egy-egy szőke színésznővel, koktélozás közben szervezte a merényletet Castro ellen.
A szupertitkos kémakció egyik abszurd vonatkozása, hogy a CIA a maffia segítségéért cserébe, szívességképpen poloskát tett a szálloda rendszeres fellépője, Dan Rowan komikus szobájába. A féltékeny Giancana ugyanis azzal gyanúsította a színészt, hogy elcsábította a barátnőjét. A törvénytelenül elhelyezett poloskát megtalálták az FBI emberei, és J. Edgar Hoover igazgató mindenáron eljárást akart indítani a rivális CIA ellen. Végül magának Robert Kennedynek kellett beavatkoznia 1962-ben, nehogy fény derüljön a CIA és a maffia közös mesterkedésére Castro ellen.
A merényletkísérletek mind kudarcot vallottak, pedig a gengszterek egészen 1963-ig próbálkoztak. Közben Amerika majdnem atomháborúba keveredett a Szovjetunióval a Kubába telepített szovjet rakéták miatt. A kubai rakétaválság után Giancana utolsó erőfeszítésként már saját akciót is tervezett Castro ellen a CIA hivatalos támogatása nélkül, de ez sem járt sikerrel.
John Kennedy ekkor már régen kiábrándult a CIA-ból, amely sokat ígért, és semmit nem teljesített, viszont megszégyenítette a kormányt. JFK ezért menesztette Allan Dullest, a hírszerző ügynökség igazgatóját.
Valamelyik Kennedynek meg kell halnia!
Így fogott össze az a néhány nagyhatalmú ember, aki engesztelhetetlen gyűlöletet érzett az Egyesült Államok 35. elnöke és az öccse, az igazságügyi miniszter ellen. Kinek-kinek más volt a motivációja, de közös volt bennük az indulat – és ezt valami oknál fogva szinte mindig kifelejtik a számításból a politológusok, a kül- és belpolitikai szakértők és a történészek a politikai események vizsgálatakor.
Carlos Marcello a guatemalai deportálás megaláztatása miatt akart bosszút állni.
Sam Giancana azért, mert a Kennedyk kétszer is átverték: először amikor Joe Kennedy nem teljesítette a választások előtti ígéretét, hogy JFK győzelme esetén szabadon garázdálkodhatnak a gengszterek Amerikában. Másodszor pedig akkor, amikor az Egyesült Államok nem szerezte vissza a maffia érdekeltségeit Kubában.
Santo Trafficante szintén a kubai kaszinók elvesztése miatt haragudott a kormányra, mert ő szinte az egész vagyonát elveszítette, míg a maffia más vezetőinek sok amerikai üzlete is volt.
A CIA vezetői attól tartottak, hogy az elnök véget vet a hírszerző ügynökség szabadságának, amelyben a szervezet dollárszázmilliók felett rendelkezett szinte nulla törvényhozási ellenőrzés mellett, és szabadon szervezhette a puccsokat szerte a világban. A CIA gazdasági erejét mutatja – vagyis azt, mennyi „fekete” programot finanszírozott titkos alapokból –, hogy a kémek légitársasága egy időben a világ legnagyobb légi fuvarozójának számított, nagyobb volt, mint a PanAm.
Az FBI igazgatóját, J. Edgar Hoovert az motiválhatta, hogy sok év tagadás után a két Kennedy arra kényszerítette, ismerje be a tévedését a maffia létezéséről. Ez annak a férfinak, aki 1924-től 1972-ig, egészen a haláláig vezette az FBI-t, leírhatatlanul megalázó lehetett. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Hoover meg akarta volna öletni az elnököt vagy Bobbyt, de azt igen, hogy kapóra jöhetett neki a merénylet, és nem szorgalmazta a gyilkosság alapos kivizsgálását – mint ahogy a CIA érdekei is azt kívánták, hogy ne lehessen tisztán látni az ügyben.
Végül ne feledkezzünk meg egy korrupt szakszervezeti vezetőről sem, aki 1963 elején azt mondta:
Azt akarom, hogy dögöljön meg.
Jimmy Hoffa nem felejtette el, hogy Bobby Kennedy miatt az egész ország tévéközvetítésben látta, ahogy feszeng a székben a szenátusi meghallgatáson. Azt sem bocsátotta meg, hogy bűnvádi eljárásokat indítottak ellene, amelynek következményeképpen börtönbe is került.
Megszólal a maffia ügyvédje
Frank Ragano, Santo Trafficante ügyvédje a maffia első olyan jogásza volt, aki nyíltan beszélt a Cosa Nostra ügyeiről. Ragano szerint Hoffa ezt mondta neki:
Ennek meg kell történnie.
Marcello és Trafficante egyetértett Hoffával. Amit mérlegeltek, az volt, hogy melyik Kennedy fivért gyilkolják meg. Trafficante Bobbyt akarta holtan látni, de Marcello másképp vélekedett. Úgy érvelt, hogy ha Bobby lesz az áldozat, az elnök rettenetes bosszút fog állni. Ha viszont JFK hal meg, és Lyndon Johnson lesz az elnök – aki szívből gyűlölte mindkét Kennedyt –, Bobbynak nem marad semmi hatalma. Vagyis a kígyó fejét kell levágni, és az nem Bobby, hanem John, állította Marcello. Végül az ő véleménye győzedelmeskedett.
Amikor 1963 novemberében a tévé bejelentette, hogy az elnök halott, Trafficante magához rendelte az ügyvédet, és együtt ünnepeltek. A maffiavezér ezt mondta Raganónak:
Végre megoldódott a problémánk.
Hoffa pedig így szólt bele a telefonba, amikor felhívták:
Hallottátok a jó hírt?
Carlos Marcello már arról beszélt néhány hét múlva, hogy ezt a szívességet megfizettetik majd a szakszervezettel:
Jimmy Hoffa tartozik nekünk. És nem kevéssel, hanem nagyon sokkal.
Az ügyvéd szerint a merényletet Marcello szervezte meg, a lövészek kérdését pedig Trafficante és Hoffa intézte. A részletekről több elméletet lehet hallani. Egyes vélemények szerint három korzikai bérgyilkos érkezett Marseille-ből az Egyesült Államokba, Kanadán keresztül. Mások úgy vélik, hogy két kubai orvlövész lőtte le Kennedyt. Egy harmadik teória szerint a maffia emberei voltak. Mindegyik elméletben közös az, hogy az orvlövészek napokig gyakoroltak a sivatagban.
Egy sokadik megközelítés Sammy Gravano bérgyilkos véleménye, akinek Bika volt beceneve a maffiában. Ő vádalkut kötött a hatóságokkal, így bár 19 gyilkosságot vallott be, csak néhány évet töltött börtönben. Az egykori bűnöző azt gondolja, hogy a merényletet a maffia szervezte, de a végrehajtók képzett katonák voltak, akiket a CIA adott az akcióhoz. Mint mondja, ha valaki, ő, a volt bérgyilkos igazán ismeri a maffia gyilkossági képességeit.
Az ilyen teóriák képviselői egyben egyetértenek: a gengszterek szervezték meg a gyilkosságot.
A tanúk már nem beszélhetnek
Trafficante azt mondta az ügyvédjének, Raganónak 1987-ben, hogy mégsem JFk-t kellett volna megölni, hanem az öccsét.
Az a rohadt Bobby! Ezt elcs*sztük! Carlos miatt volt az egész, ő akarta, hogy Giovannit öljük meg, ne pedig Bobbyt. Pedig Bobbyt kellett volna.
A két férfi mindig szicíliai olasz nyelvjárásban beszélgetett egymással. Giovanni John-t jelentett, azaz Jack Kennedyt.
Ezt a teóriát igazolta egy FBI-informátor, aki arról számolt be, hogy Trafficante kijelentette, John F. Kennedy nem fog eljutni a következő elnökválasztásig. Az informátort 1978-ban ismeretlen tettesek megölték. 1976-ban Giancana a saját házában, főzés közben lett gyilkosság áldozata, mielőtt megjelenhetett volna a merényletet vizsgáló második szenátusi vizsgálóbizottság (HSCA) előtt. Johnny Rosellit szintén megidézte a bizottság, de a férfi eltűnt. A holttestét egy 55 gallonos hordóban találták meg. És persze meghalt Jimmy Hoffa is, akit 1982-ben gyilkoltak meg. A holtteste máig nem került elő.
Carlos Marcello állítólag ezt a feliratot tette ki az irodája falára:
Három ember csak úgy tud titkot tartani, ha közülük kettő halott.
Hogy ez azt jelenti-e, hogy Marcello ölette meg az egykori barátait és bűntársait, máig nem tudni, legalábbis nincs rá bizonyíték. Az egykor nagy hatalmú louisianai maffiavezért 1982-ben tíz év börtönre ítélték. A fegyházban sztrókot kapott, és a börtönkórházi személyzethez úgy beszélt, mintha a maffia tagjai lettek volna. Ilyeneket mondott nekik:
Elmegyek megünnepelni a barátaimmal, hogy nemsokára hulla lesz abból a mosolygós kurafiból, az elnökből.
Máskor ezt mondta a cellatársának, aki az FBI besúgója volt:
Örülök, hogy kinyírtuk azt a sz*rházi JFK-t. Csak azt sajnálom, hogy nem én húztam meg a ravaszt.
Az ügy negyedik főszereplője, Santo Trafficante a szívműtétje közben halt meg, az ügyvédjével folytatott, feljebb idézett beszélgetés után négy nappal, 1987 márciusában.
Epilógus: már hivatalosan sem egy magányos őrült lőtte le Kennedyt
A Kennedy elleni merényletet vizsgáló második hivatalos bizottság (HSCA) 1979-ben arra jutott, hogy az elnök összeesküvés áldozata lett. A jelentés nem nevezte meg a gyilkosság felelőseit, de kimondta, hogy Trafficanténak, Hoffának és Marcellónak megvolt a motivációja és a lehetősége is a merénlyet megszervezésére.
Az is ismert, hogy a gyilkosság utáni években több mint száz szemtanú, nyomozó és kutató halt meg, a többségük gyanús körülmények között.
A téma iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk a következő dokumentumfilmet, amely a merénylet részleteinek furcsaságaival foglalkozik.
Emlékezetes Oliver Stone mozifilmje is a témában, amely szemléletesen mutatta be azt, hogy egyetlen golyó nem okozhatott annyi sérülést az elnökön és a texasi kormányzón.
A cikksorozat első két része alább található:
Címlapfotó: Reddit
