A G20 komoly kihívások előtt áll: a globális dél egyre inkább a BRICS+ felé fordul, miközben recseg-ropog a Bretton Woods-i intézményrendszer. A csoport viszont még időben van a reformokhoz, hogy megmentse a globális pénzügyi rendszert. Mi kell a sikerhez?
Mintha a BRICS-csúcstalálkozóhoz igazította volna a Nemzetközi Valutaalap a gazdasági előrejelzés új verziójának közzétételét. A prognózis szerint a következő öt évben a BRICS-országok fognak igazán robbantani – ellentétben a G7-ekkel.
Meloni olasz miniszterelnök szót fogadott Brüsszelnek és a G7-nek, kilépett a kínai Belt and Road projektből, majd pár hónapra rá elutazott Kínába, hogy resetelje a gazdasági kapcsolatokat. Hibátlan húzás.
Az oroszok is figyelték a legutóbbi G7-csúcsot, hiszen a befagyasztott orosz vagyonról is döntöttek volna. Még a Politico is a „béna kacsák találkozójának” nevezte a találkozót, rámutatva a legtöbb részt vevő állam belső problémáira. Oroszországot mindez nem rendítette meg, felkészült, lajstromba vette, mekkora vagyona is van a G7-eknek nála, amit válaszlépésként elkobozhatna.
Az Olaszországban rendezett G7-es csúcs elsődleges célja a zárolt orosz jegybanki vagyon Ukrajnának átjátszása volt. Az Egyesült Államok szemtelenül próbált trükközni, amit az EU gyomra nem vett be. A nagy bejelentés mögött így még mindig nem állnak ott a konkrétumok.
Mintegy 300 milliárd dollárnyi orosz vagyont fagyasztottak be szerte a világon a háború kitörése óta. A nyugati segélyek apadásával a G7 egyre sürgetőbbnek érzi, hogy ezt a pénzt használja fel Ukrajna további felfegyverzésére. Abban azonban, hogy hogyan, eddig nem tudtak megállapodni.
Zelenszkijben a jelek szerint végleg megpattant valami, amikor Biden elnök lemondta részvételét az ukrán békecsúcson. Az ellentéteket a Fehér Ház és az ukrán elnöki stáb is igyekszik tompítani, de az elhidegülés folyamata egyre nyilvánvalóbb.
Hosszas viták után az EU úgy döntött, az orosz zárolt vagyonok nyereségéből évi 3 milliárd dollárért vásárol fegyvereket Ukrajnának. A válasz? „Ez semmi, nekünk százmilliárdok kellenek.” Pedig egy köszönöm azért jólesne.
Többéves vita után, április végén fogadták el Torinóban a G7-országok a karbonszűrő nélküli szénerőművek 2035 végéig történő kivezetéséről szóló megállapodást. Ám az aláírás házigazdái, az olaszok máris jelentősen megnehezítenék a vállalások teljesítését azzal, hogy megtiltanák a nagy napelemparkok talajra telepítését a mezőgazdasági területeken.
A G7 szakminiszterei Torinóban gyűltek össze, hogy a zöldátállás megvalósításáról tárgyaljanak. Újdonság nem igazán volt: a COP28-on is elpuffogtatott sallangokat ismételték meg, amelyek lényege, hogy továbbra is mindenki elszántan halad az energiaátállás rögös útján.
A G7- és a BRICS-államok növekedési előrejelzései zavarba ejtő különbségeket mutatnak. Bár a bővülés lassul, az adatok a BRICS durva berobbanását vetítik előre.
Európa gazdasági motorja, a világ negyedik és Európa legnagyobb gazdasága olyan strukturális problémákkal szembesül, amelyek több évtizednyi jólétnek vethetnek véget.
Számtalanszor hallhatunk a közepes jövedelmek csapdájáról, annak veszélyéről, hogy a fejlődő országok egy ponton megrekednek, üvegplafonba ütköznek, amit nem képesek átugrani. Viszont már a fejlett államoknál is felfedezhető hasonló jelenség, nem csoda, hogy a nyugati világnak növekedési problémája van.
Jelenleg az Egyesült Államok vezette G7 jobban áll GDP tekintetében. A feltörekvő BRICS azonban elkezdte begyűjteni új tagjait, az erőviszonyok így hamarosan megváltoznak.
A G7 kereskedelmi miniszterei október 28–29-én Oszakában találkoznak, ahol a kínai „gazdasági kényszerítés” a kiemelt témák közt szerepel. Az ázsiai ország piactorzító iparpolitikájának az ellenzése azonban akaratlanul is arra ösztönözhet más államokat, hogy saját kereskedelmi korlátokat állítsanak fel, ami fokozná a bizonytalanságot és akadályozná a globális kereskedelmet.
A BRICS-országok szervezetének bővítésével kapcsolatban eddig mindenki azt hitte, hogy az a nyugati gazdasági dominancia és hegemónia ellensúlyozására jön létre. Most kiderült, hogy dehogy.
Hosszú távú kötelezettségvállalásról van szó és egy olyan hadsereg létrehozásáról, amely bárkit elriaszt egy jövőbeli támadástól.
A szankciók nem hatottak számottevően Moszkva kőolajból származó bevételeire, a jelenlegi politikai környezet azonban nem engedi meg a Nyugatnak sem a lazítást, sem a szigorítást. A helyzet igazi nyertesei a mosodaországok lettek, a legnagyobb vesztese pedig Európa versenyképessége.
Mint ahogy ez benne volt a levegőben, az F–16-os vadászrepülőgépek Ukrajnába szállításának Joe Biden amerikai elnök a napokban zöld utat adott. Megnézzük, hogy hány ilyen gép érhető el Nyugat-Európában, mely országok lehetnek a legaktívabbak az ajándékozásban.
Egyszerre támadó és óvatos stratégiát fogalmaztak meg a G7-ek Kínával szemben. Az egység látszata kétségtelen, a hangsúly a finomhangolásokon lesz.
Mind az USA, mind Európa kezdi belátni, hogy a végtelenségig nem lehet az ukrajnai háborút finanszírozni. A donorországok most a százszor beígért ukrán győzelmekre várnak.
A hirosimai G7-csúcstalálkozón már nem Ukrajna a főszereplő. A Nyugat Kína ellen fordul, de ehhez szüksége van a globális délre. Az viszont nem adja könnyen magát.
Tavaly nyár óta rágja, forgatja szájában, se kiköpni, se lenyelni nem tudja Brüsszel a szankciós politika részeként zárolt orosz vagyon felhasználásának ötletét. Most éppen orosz rulettet játszana Moszkva pénzével.
Az AP a napokban terjedelmes riportot közölt a szankciók eddigi hatástalanságáról, halvány reménysugárként mindössze a február eleje óta életbe lépett olajársapkát villantva fel, amely talán még okozhat nehézségeket a Kremlnek.
Valakinek közvetítenie kellene a háborús felek között. Az amerikai közgazdász listáján Magyarország neve is felbukkant.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
