Tavaly nyár óta rágja, forgatja szájában, se kiköpni, se lenyelni nem tudja Brüsszel a szankciós politika részeként zárolt orosz vagyon felhasználásának ötletét. Most éppen orosz rulettet játszana Moszkva pénzével.
Miután számos nemzetközi szaktekintély figyelmeztette az Európai Bizottságot, hogy a zárolt orosz vagyon szimpla elkobzásának semmiféle jogi alapja nincs, a törvények felrúgásának pedig beláthatatlan következményei lennének, az EU háborúpárti országai lassan kezdenek letenni az „és mi ezt most elvesszük” tervről. Ez azonban messze nem jelenti azt, hogy ne keresnék tovább a lehetőséget a játékra a moszkvai összegekkel.
Brüsszel számításai szerint a jelenleg a G7-es országokban, az EU-ban és Ausztráliában befagyasztott 300 milliárd dolláros orosz jegybanki tartalék nagyjából kétharmada lehet uniós országokban. Az EU soros elnöki tisztségét betöltő Svédország már hivatalba lépésekor közölte: közös munkacsoport felállítását kezdeményezi, hogy a befagyasztott orosz jegybanki pénzekhez az EU hozzá tudjon nyúlni, és abból utalhasson Kijevnek.
Új ötlet: raboljuk ki Oroszországot!
Az orosz zárolt vagyon elkobzására és felhasználására még mindig nincs lehetőség. Amit Brüsszel szeretne, azt rablásnak nevezik. És ez nem érzelmi, hanem vegytiszta jogi kérdés. Az Európai Bizottság továbbra sem tett le arról, hogy elkobozza a külföldön zárolt orosz állami és magánvagyonokat.
Fagyos kiolvasztás
Miután magát a pénzt nem tudják kisajátítani, az említett EU-s munkacsoport meghökkentő lutri-ötletet fontolgat. A Politico birtokába jutott dokumentum szerint az EU a befagyasztott összegek befektetését javasolja likvid eszközökbe, vagyis olyan kötvényekbe és értékpapírokba, amelyeket aztán értékvesztés nélkül és gyorsan lehet készpénzre váltani. Az így befektetett összegekből az Európai Bizottság számításai szerint nagyjából éves 2,6 százalékos haszon származik, amelyet egy az egyben Ukrajnának lehetne adományozni anélkül, hogy magából a befagyasztott összegből költenének.
A veszély a befagyasztott pénzeknek éppen a nevében rejlik: a szankciók feloldásával ugyanis azokat ki kell olvasztani és jogos tulajdonosának vissza kell szolgáltatni nem csak az alapösszeggel, de azokkal a hozamokkal együtt, amelyekben még a szankciók meghozatala előtt állapodott meg Oroszország és az adott pénzintézet. Az EU-s munkacsoport szankciós jogtudorai ugyanakkor úgy vélik, ha az EU maga fekteti be az orosz pénzt, annak kamataihoz már semmi köze Moszkvának, így az összeg szabad prédának tekinthető.
Csak ne tőzsdézzenek!
A munkacsoport természetesen nem tud konkrét nyereségmutatókkal kalkulálni, hiszen azokhoz először meg kell állapítani a felhasználandó orosz tulajdonú pénz összegét és azt is, pontosan mibe fogják befektetni. (Utóbbi esetében az is, ki fogja az Európai Unióban eldönteni, hogy hová áramoljanak az óriási összegek, vagyis ki nyúlhat bele a vastagon kitömött bűvészkalapba, hogy bemutassa az eltüntetési trükköt.)
A legnagyobb nyereséget természetesen a részvények termelnék, ezt a rizikót azonban még Ursula von der Leyen sem meri megkockáztatni, amennyiben ugyanis a terv megbukna, az oroszoknak az utolsó fillérig ki kellene fizetni az okozott kárt. A munkacsoport ezért a rövid lejáratú, jó kondíciókkal rendelkező portfóliókra koncentrál, amelyek esetében a veszteség kockázata elenyészőnek tűnik.
Azzal persze a tagok is tisztában vannak, hogy a tűzzel játszanak. Mint mondták, a veszteség soha nem zárható ki, így a kérdés, hogy a kockázat anyagi vonzatainak felelősségét ki fogja viselni, egyértelmű jogi választ igényel.
Fotó: MTI/EPA/Orosz elnöki sajtószolgálat/Szputnyik/Pavel Bednyakov
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.