A BRICS-országok szervezetének bővítésével kapcsolatban eddig mindenki azt hitte, hogy az a nyugati gazdasági dominancia és hegemónia ellensúlyozására jön létre. Most kiderült, hogy dehogy.

„Csak őszinte és kölcsönösen előnyös együttműködés alapján kereshetünk kiutat abból a válsághelyzetből, amely egyes államok átgondolatlan, önző cselekedetei miatt alakult ki a világgazdaságban. Meggyőződésünk, hogy most minden eddiginél nagyobb szükség van a BRICS-országok vezetőire ahhoz, hogy a kormányközi kapcsolatok valóban többpólusú rendszerét tudjuk létrehozni.”
(Vlagyimir Putyin a BRICS-országok 2022-es csúcstalálkozóján)

Dél-Afrikában gyűlnek össze augusztus 22–24. között a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) vezetői, hogy közös érdekeikről, legégetőbb problémáikról és a csatlakozni kívánó országok kapcsán a bővítési lehetőségekről tárgyaljanak. (Putyin elnök a Hágai Bíróság elfogatóparancsa miatt online vesz részt az eseményen.)

A bővítés a hihetetlen sebességgel változó geopolitikai viszonyok, a világrend valós idejű átalakulása, az ukrajnai háború gazdasági hatásai és a globális dél, valamint Afrika szerepének felértékelődése miatt igencsak időszerű lenne. Azon feltörekvő államoknak, amelyek szeretnének jobban bekapcsolódni a világgazdasági és geopolitikai folyamatokba, esélyük sincs arra, hogy a Nyugat gazdasági szférájába kerüljenek, a BRICS-csatlakozással azonban nemcsak a geopolitikai szerepük nőne, de könnyített gazdasági kapcsolatokat is építhetnének a gazdaságát újra hizlalni akaró Oroszországgal vagy az eleve kereskedelmi monstrum Kínával.

Amint már elemeztük:

Oroszország és Kína alapvetően négy dologgal tudja magához vonzani a feltörekvő országokat.

Először is a többpólusú szemlélet magában foglalja azt a hallgatólagos ígéretet, hogy nem erőltetik az értékeket a partnerekre, mint az USA, vagyis ebben a világképben nincs „globális rendőr”. Másodszor: számos ország alulreprezentáltnak érzi magát a jelenlegi globális rendben – elég megnézni az ENSZ Állandó Biztonsági Tanácsának összetételét. Harmadszor, a fejlődő országok emlékében élnek még a nyugati gyarmatosítás tapasztalatai. Negyedszer pedig a feltörekvő blokk kisebb tagjai egyedül képtelenek szembeszállni a G7-ek akaratával, ezért a BRICS-csoporttól várnak támogatást.

Mindezek alapján elég nyilvánvalónak tűnik, hogy a BRICS alapvetően a Nyugattal szemben definiálja önmagát, és ha nem is kimondottan a Nyugat ellen irányul a működése, mindenképpen olyan alternatívát kínál (egyfajta anti-G7-ként), amely lehetőséget ad egy nyugati erővel szembeni ellensúlyozásra.

Nem meglepő tehát, hogy az elmúlt időszakban huszonkét nemzet kérte hivatalosan és több mint húsz nem hivatalosan, hogy a BRICS tagjává válhasson. Róluk és a csatlakozási feltételekről is döntenek a résztvevők az augusztusi csúcson.

Nem oroszbarát és nem Nyugat-ellenes

Az Egyesült Államok proxyháborúja Ukrajnában, Oroszország teljes nyugati elszigetelése, az USA és Kína közötti hidegháborús időkre emlékeztetni kezdő viszony, Lula brazil elnök egyértelmű állásfoglalása az USA globális hegemóniájával szemben, a dedollarizációs szándékok és az egymás közötti kereskedelmi megállapodások mind arra mutatnak, hogy

a BRICS a globális Nyugattal szembeni gazdasági (és geopolitikai) választás lehetőségét kínálja tálcán a csatlakozni vágyóknak.

Ehhez képest Naledi Pandor dél-afrikai nemzetközi kapcsolatokért és együttműködésért felelős miniszter (használhatjuk az egyszerűbb külügyminiszter kifejezést is) a minap a csúcstalálkozóval kapcsolatban éppen Washingtont igyekezett megnyugtatni, amikor egy sajtótájékoztatón kijelentette: a BRICS ugyanúgy nem Nyugat-ellenes, ahogy nem oroszbarát, Dél-Afrikának pedig esze ágában sincs bármi olyat tenni, amellyel árthatna az Egyesült Államokkal kiépített, számára kulcsfontosságú kereskedelmi kapcsolatainak.

Az ügy előzményeihez tartozik, hogy az elmúlt hónapokban az USA–Dél-Afrika viszony jelentősen megromlott. Az Egyesült Államok nagykövete azzal vádaskodott, hogy az ország fegyvereket szállít Moszkvának, ám Dél-Afrika ezt teljes mértékben elutasította, megerősítve semlegességi szándékát és azt, hogy a háborút kizárólag Oroszország és Ukrajna ügyének tekinti. Ugyanezen ok miatt nem volt hajlandó az ENSZ-ben sem elítélni az orosz agressziót, az USA vádjai kapcsán azonban a kormány rámutatott: éppen az Egyesült Államok az, amely megpróbál mindenkit belerángatni a háborúpárti táborba, de Dél-Afrika nem hagyja magát megfélemlíteni.

Az USA azért is igyekszik nyomást gyakorolni Afrika legiparosodottabb országára, mert az nem hajlandó szerződést bontani a kínai Huawei vállalattal, márpedig az Egyesült Államok által indított chipháborúnak az is része, hogy Kína technológiai elnyomásának a folyamatát más országokban is elindítsa.

Pragmatikus óvatosság csupán?

A helyzet a BRICS-hez csatlakozni vágyó országok nagy számával lett igazán kiélezett. Washingtonnak és Brüsszelnek van miért aggódnia:

ha az öt erős ország úgy dönt, hogy kibővítve a szervezetét, tucatjával engedi be az új tagokat, az nyilvánvalóan már egy új világrend kialakításában érdekelt, egyértelműen Nyugat-ellenes tömb létrejöttét jelentené.

Pandor ezt sietve cáfolta, amikor úgy fogalmazott: „Óvakodnék attól, hogy a terjeszkedés olyan útra terelje a BRICS-et, amellyel a globális konfliktusok fokozásához járulunk hozzá. Semmiképpen nem szándékozunk valamilyen Nyugat-ellenes szervezetet felépíteni, és remélem, ezt senki nem is tételezi fel rólunk”.

A csatlakozással kapcsolatos találgatásokra a tárcavezető rövid választ adott: a csúcstalálkozón már nem lesz helye a hallgatásnak, mindenkinek világossá kell tennie az álláspontját a befogadással vagy az elutasítással kapcsolatban, a vezetőknek pedig alkalmuk nyílik, hogy előadják a végleges álláspontjukat, amellyel – legalábbis egyelőre – lezárhatják a kérdést.

Kapcsolódó:

Fotó: Naledi Pandor, Dél-Afrika nemzetközi kapcsolatokért és együttműködésért felelős minisztere és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a BRICS-csoport külügyminisztereinek tanácskozásán Fokvárosban, 2023. június elsején.
MTI/EPA/Halden Krog