Valami nagyon kezd felborulni a szankciós politikában. Az antwerpeni gyémántkereskedők lobbija mélyebb, mint Ursula von der Leyen hangja. Képmutatás, kettős mérce, felesleges körök – és egy jól ismert mondat, amit a magyaroktól nem fogadnak el, de a belgáktól igen.

Bár az eddigi eredmények alapján a háború vége egyáltalán nem a nagyon is kontraproduktív eredményű szankciós csomagoktól várható, az Európai Bizottság, élén Ursula von der Leyennel, már bőszen állítja össze a nyolcadik pakkot, amely többek között az orosz kozmetikumok, így a WC-papír importját is megtiltaná. Hogy, hogy nem, az EB figyelmét valahogy megint elkerülték az orosz gyémántok, amelyek a háború kezdete óta akadálytalanul vándorolnak Antwerpenbe, a gyémántkereskedelem fővárosába.

Éj lettem, csend a hangom

A nyers gyémántok globális piacán az orosz részesedés 30 százalékát teszi ki a kereskedelemnek. (Kicsit nagyobb volumenű dologról van tehát szó, mint a WC-papír.) Az USA pénzügyminisztériumának becslése szerint a gyémánt Oroszország tíz legnagyobb (nem energiahordozókkal kapcsolatos) exportcikkeinek egyike, amely tavaly mintegy 4,5 milliárd dollárt hozott a konyhára.

Lobbista csoportok már jó ideje sürgetik az Európai Bizottságot, hogy a gyémánt kerüljön fel a szankciós tiltólistákra, Ursula von der Leyen azonban megint félrenézett, messze, az orosz dezodorhegyeken túlra, és valamiért ismét nem ejtett szót a gyémántokról.

Miután több ország (például Lengyelország, Hollandia és a balti államok) felháborodásának adott hangot, Belgium összeszorított foggal ígéretet tett arra, hogy nem áll útjába a szankciónak, de a háttérben azonnal elindította elképesztő erejű lobbiseregét, hogy akadályozzák meg azt. Villámgyorsan terjedt a bűvös mondat: a gyémántokra vonatkozó tilalom többet fog ártani Európa gazdaságának, mint Moszkvának. Érdekes, amikor Orbán Viktor mondja ezt, akkor egyes tagországok összezárnak, majd dühödt falkaként vetik rá magukat a magyar kormányra, Kreml-terminológiával és ruszofíliával vádolva, ám amikor a boldog, békés belgák mondják ugyanezt (szigorúan a gyémántok tekintetében), akkor zavart, de megértő mosoly a válasz, majd el is tűnik az ötlet a süllyesztőben. Amiről nem beszélünk, az nincs is.

Csak te ragyogsz még

A tizennegyedik század óta gyémánthatalomként tündöklő Belgium nyilván nem akarja engedni az egyik legzsírosabb falatot, az Oroszországgal folytatott gyümölcsöző kereskedelmet. A Belgiumban tevékenykedő gyémántkereskedőknek a múltban sem voltak morális fenntartásai azzal kapcsolatban, honnan szerzik be az alapanyagot. A kilencvenes években durvult el végképp a helyzet, amikor egyértelművé vált, hogy a gyémántok jelentős része az afrikai polgárháborúkból, gyerekrabszolga-munkából és sorozatban elkövetett gyilkosságok helyszínéről származik.

A múlt árnyaival az ukrán-orosz háború kapcsán is igyekeztek szembesíteni a gyémántkereskedőket, de Antwerpent ezúttal sem hatotta meg a moralizálás.

Alexander De Croo belga miniszterelnök a már fentebb említett érvvel („a szankció többet árt Európának, mint Oroszországnak”) hárított. Sokkal tovább ment ennél Tom Neys, a belga gyémántipari szektor tetején trónoló Antwerpen World Diamond Center szóvivője, aki szerint az üzletág a Kimberly Process révén nagyon is reagál az etikai követelményekre. Gyorsan hozzátette, hogy a kereskedelem így is hatalmas nyomás alatt áll, nem kellene súlyosbítani a helyzetet. Majd jött az adu ász. „Húsz évet fektettünk a gyémántkereskedelem átláthatóbbá tételébe. Most dobjuk el az egészet, és engedjük át Dubajnak, amely megnyitja kapuit az orosz oligarchák előtt?” – tette fel a gazdaságilag meglehetősen logikus kérdést.

Gyönyörű kincsem

A gyémántok esetében még Zelenszkij őrjöngése is hatástalan fegyver, pedig az ukrán elnök páros lábbal száll bele mindenbe és mindenkibe, aki nem hajlandó tönkretenni a gazdaságát országa érdekében. Ő már áprilisban úgy nyilatkozott: Antwerpenben fontosabb az orosz gyémánt, mint az ukrán emberek élete. Szavait ezúttal mintha nem hallották volna kristálytisztán az egyébként talpig ukrán zászlóba öltözött politikusok.

Hogy mennyire kétszínű az egész rendszer, azt egy másik autentikus figura, a most éppen európai mozgósításra felszólító Charles Michel példázza.

A jelenleg az Európai Tanács elnöki tisztségét betöltő, mélyen szankciópárti politikus belga miniszterelnökként hazája gyémántkereskedelmének egyik legnagyobb lobbistája volt. (Most is az.) Annyira, hogy 2018-ban személyesen utazott Moszkvába, találkozni Medvegyev akkori miniszterelnökkel, hogy tovább erősítse a busás haszonnal járó gyémántüzleti együttműködést. „Együttműködésünk Oroszországgal nem szakad meg” – nyilatkozta elégedetten.

Így lesz ez nagy valószínűséggel most is. Addig is marad az édes bosszú nyoma a WC-papíron.

Fotó: 123RF
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.