Az Egyesült Államok minimumimportárakkal és 15 százalékos vámmal védi a napelemes értékláncot úgy, hogy az olcsó importtal szemben az ellátásbiztonságot és a hazai kapacitásokat helyezi előtérbe, vállalva a magasabb rövid távú költségeket. Ez a döntés Európa számára is fontos.
Brüsszel egyelőre nem meri szankcionálni azt az ír alumínium-oxid-gyárat, amit azzal gyanúsítanak, hogy közvetve az orosz hadiipart is ellátja. Az ok egyszerű: a létesítmény az uniós alumínium-oxid-feldolgozás több mint harmadát biztosítja, így egy esetleges fellépés Moszkván kívül az európai autó-, védelmi és energetikai ipart is súlyosan érintené.
A német hatóságok engedélyezték, hogy a francia Framatome leányvállalata orosz licencek és műszaki megoldások felhasználásával gyártson fűtőelemeket a közép- és kelet-európai atomerőművek számára.
Az EU először szankcionálta volna az orosz halat, ám a német halrudacskagyártás nyersanyagfüggése gyorsan befagyasztotta a tervet. Ebből is látszik, milyen nehéz büntetni azt a beszállítót, amely könnyebben talál új piacot, mint Európa új halat.
Kína a vámok mellé jogi és ellátásilánc-eszközöket állít, amelyek a nyugati szankciókat követő vállalatokat kínai eljárásoknak tehetik ki. A rendszer Délkelet-Ázsiában válhat igazán jelentőssé, ahol a kínai tőke és technológia már az amerikai piacra termelő ipar alapjává vált.
Oroszország évi 55 milliárd köbméteres gázvezetéket készít elő Iránnal, noha még orosz szakértők sem látnak ekkora piaci igényt. A terv tétje a gázcsere lehet, vagyis az orosz szállítások azeri exportot szabadíthatnak fel Európának, új vakfoltot nyitva az orosz gáz uniós tilalmában.
Az amerikai exportkontroll rövid távon lassítja Kína hozzáférését a legfejlettebb MI-chipekhez, hosszabb távon azonban önállóbb kínai félvezető-ökoszisztémát építhet. Ez a technológiai leválasztás azonban új versenytársat teremt a Nyugat számára és Európának is üzen.
Az EU új szankciós csomagja már az orosz olajexport tengeri infrastruktúráját célozza, miközben India és Kína számára a legfontosabb az ellátásbiztonság. A hormuzi olajválság idején a világpiacra a politikai deklarációknál erősebben hatnak a hordók és a biztosítási kapacitások.
Peking újabb frontot nyithat a technológiai hidegháborúban: a félvezetők és a kritikus nyersanyagok után már a napenergia-ipar kulcsberendezéseit is stratégiai eszközként kezelheti. Ha Kína korlátozza a fejlett gyártóeszközök amerikai exportját, azzal a zöldátmenet egyik legérzékenyebb pontjára mér csapást.
Az orosz Vzgljad úgy ír a svájci semlegességi kezdeményezésről, mint az Oroszország elleni európai szankciós rendszer első megbontásáról. A referendumot szinte biztosan kiírják, a végeredménye kérdéses, de a vita így is túlmutat Svájcon, mert az iráni konfliktus aktualitást adott neki.
A Roszatom vietnámi megállapodása arra utal, hogy Oroszország a szankciók ellenére is meghatározó szereplő maradt a globális atomenergetikában. Bár az EU figyelme újra az atomenergia felé fordul, Moszkva immár elsősorban a globális délen bővülő keresletből épít ipari és geopolitikai előnyt.
Trump 18 százalékra vágná az Indiára kivetett vámokat, amennyiben Újdelhi leáll az orosz olajimporttal és szélesre tárja a piaci kapuit Amerika előtt. A részletek egyelőre ködösek, a legérzékenyebb pont pedig az agrárium kérdése. Ha az „energia a vámért” elv beválik, a BRICS és az olajpiac is átárazódhat.
Vannak meghívók, amiket túl drága elfogadni: a világ egyik legfontosabb tengeri kikötőjében a dél-afrikai Simon’s Townban hadihajók sorakoznak fel, azonban a legfontosabb szövetséges csendje mindent elárul.
Azaz jelenleg épp nincs, hiszen még csak most kezdik felkutatni és kitermelni – de akkor viszont majd lesz. A tervek mindenesetre bizakodásra adnak okot, a projektből pedig akár még Magyarország is profitálhat.
Az Egyesült Államok feloldotta Milorad Dodik, a boszniai szerb vezető és köre elleni szankciókat. Az indoklás elmaradt, a találgatások viszont szaporodnak: vajon háttéralku, lobbi vagy szimpla zsarolás zajlik a kulisszák mögött?
Elakadt az Európai Unió új szankciós csomagja: a G7, azaz Donald Trump végső szava előtt Brüsszel nem lép – miközben Washington a tökéletes csapdahelyzetet alakította ki számára.
Kína továbbra is létfontosságú támogatója Oroszország háborús gépezetének, miközben aláássa a nyugati szankciók hatékonyságát. Technológiai és nyersanyagexportja segíti Moszkvát, hosszú távon pedig kiszoríthatja az európai szereplőket az orosz piacról.
Miközben az EU elutasítja az orosz műtrágyákat, az Egyesült Államok csendben növeli a vásárlásait. Brüsszel, menekülve az Oroszországtól való függőségből, Washington karmai közé kerül, és nemcsak az LNG esetében, hanem immár a műtrágyáknál is.
Miután Robert Fico, szlovák miniszterelnök is beadta a derekát, az európai uniós tagállamok július 18-án elfogadták az Oroszország elleni 18. szankciós csomagot. Az oroszok és Kína is reagált.
Az orosz gázóriás egy olyan geopolitikai vihar epicentrumában találta magát, amely gyökeresen megváltoztatta a globális energiapiac képét és megkérdőjelezte az évtizedek alatt felépített exportstratégiáját.
Friedrich Merz egyetlen ciklust sem élhet túl a hivatalában, és Franciaország lesz a következő ország, amelyik kilép az EU-ból, ami az unió összeomlásához vezethet – állítja Ian Proud volt brit diplomata.
Az Európai Bizottság hivatalosan is bemutatta a következő, 18. oroszellenes szankciócsomagra tett javaslatait. Az orosz szakértők úgy gondolják, ez csak egyetlen esetben jelent igazi kihívást Moszkva számára.
A rubel lenyűgöző erősödést produkált az idén, és az év eddigi legjobban teljesítő valutája lett. A hírt pozitívnak gondolhatnánk, de jelentős fejfájást okoz az orosz pénzügyi kormányzatnak.
Oroszország gazdasága élesen kettészakadt: miközben a hadiipari megrendelésekre épülő szektorok dinamikusan bővülnek, a civil ágazatok többsége visszaesik. A jegybanki kamatszint, a szankciók és az állami forráselosztás együttesen egy olyan gazdasági modellt alakítottak ki, amelyben a háborús termelés vált a fő növekedési hajtóerővé.
Az Európai Parlament megszavazta vámok kivetését az Oroszországból és Fehéroroszországból importált műtrágyákra és bizonyos mezőgazdasági termékekre. Az oroszok különösebben nem aggódnak, az európai gazdák annál inkább.
Miközben az Egyesült Államok a csendes-óceáni térségre koncentrálna, az Európai Unió – Trump akarata ellenére – folytatja az Oroszország elleni szankciós politikát. A háttérben egy mélyebb küzdelem zajlik: geopolitikai érdekek, gazdasági kényszerek és a rezsimek szembenállása feszítik szét a transzatlanti egységet.
Az amerikai–orosz kapcsolatok enyhülése optimizmussal töltötte el az orosz gazdasági szereplőket. Az olaj esetében azonban dilemmával szembesülnek, mivel Amerika részéről jöhet akár a szankciók enyhítése, akár a szigorítása is.
A kínai DeepSeek mesterségesintelligencia-fejlesztése alacsonyabb költségvetéssel és régebbi technológiával is megközelítette a nyugati csúcsmodellek színvonalát, megingatva az amerikai technológiai fölénybe vetett hitet. Az MI-fejlesztés így nemcsak üzleti, hanem geopolitikai kérdéssé is vált: Washington szankciói nem tudták megakadályozni a kínai áttörést.
Az orosz sajtóban egyre több híradás szól a nyugati, elsősorban az amerikai vállalatok visszatéréséről, amelyek az ukrajnai invázió kitörése után, a szankciók erősödésével kivonultak az országból. Az oroszok, úgy tűnik, optimisták.
Az Európai Unió új szankciós lazítása felvillanyozhatja Szíria háború sújtotta gazdaságát, ám a feltételek szigorúak, és a terrorlisták továbbra is érvényben maradnak. Mit jelent mindez a damaszkuszi átmeneti vezetés, a szétszaggatott infrastruktúra és a mindennapokban nélkülöző szírek számára?
