Miközben az Egyesült Államok a csendes-óceáni térségre koncentrálna, az Európai Unió – Trump akarata ellenére – folytatja az Oroszország elleni szankciós politikát. A háttérben egy mélyebb küzdelem zajlik: geopolitikai érdekek, gazdasági kényszerek és a rezsimek szembenállása feszítik szét a transzatlanti egységet.
Az amerikai–orosz kapcsolatok enyhülése optimizmussal töltötte el az orosz gazdasági szereplőket. Az olaj esetében azonban dilemmával szembesülnek, mivel Amerika részéről jöhet akár a szankciók enyhítése, akár a szigorítása is.
A kínai DeepSeek mesterségesintelligencia-fejlesztése alacsonyabb költségvetéssel és régebbi technológiával is megközelítette a nyugati csúcsmodellek színvonalát, megingatva az amerikai technológiai fölénybe vetett hitet. Az MI-fejlesztés így nemcsak üzleti, hanem geopolitikai kérdéssé is vált: Washington szankciói nem tudták megakadályozni a kínai áttörést.
Az orosz sajtóban egyre több híradás szól a nyugati, elsősorban az amerikai vállalatok visszatéréséről, amelyek az ukrajnai invázió kitörése után, a szankciók erősödésével kivonultak az országból. Az oroszok, úgy tűnik, optimisták.
Az Európai Unió új szankciós lazítása felvillanyozhatja Szíria háború sújtotta gazdaságát, ám a feltételek szigorúak, és a terrorlisták továbbra is érvényben maradnak. Mit jelent mindez a damaszkuszi átmeneti vezetés, a szétszaggatott infrastruktúra és a mindennapokban nélkülöző szírek számára?
Washington valószínűleg szankciós lazításokra készül a béketárgyalások részeként, Európa közben a dackorszakba lépett, és újabb tiltó intézkedéseket hoz Oroszországgal szemben. Kérdés, hogy mire megy vele, ha a tengerentúli piac már a nyitásra készül.
A megkezdett orosz–amerikai tárgyalási folyamat ellentétes érzelmeket kelt az orosz szakértők körében. Hangsúlyozzák, hogy érdemes Trump elnök telefonhívását óvatos optimizmussal kezelni, de Oroszország már ezzel is sokat nyert.
A Marco Rubio amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter vezette delegációk kedden Rijádban találkoztak, hogy felvázolják az ukrajnai háború rendezésének forgatókönyvét. A tárgyalások mindkét fél szerint jó irányba haladnak, Trump és Putyin pedig akár már februárban asztalhoz ülhet. Lássuk, mi történt az egyeztetésen!
Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök tárgyalását követően a dél-koreai cégek visszatérhetnek az orosz piacra – közölték dél-koreai sajtóorgánumok. Állítólag a Hyundai, a Samsung és az LG is fontolgatják, hogy újra megjelennek az országban.
Donald Trump átfogó vámokat jelentett be Kolumbiával szemben, miután utóbbi nem engedte leszállni az USA által kitoloncolt állampolgárait szállító repülőgépeket. Habár végül megegyezés született és az intézkedéseket felfüggesztették, fontos figyelmeztetést jelentenek: Trump nem fél gazdasági szankciókhoz nyúlni, ha valaki nem működik együtt vele.
Keith Kellogg, Donald Trump ukrajnai megbízottja szerint egy elfogadható béke érdekében megígérhetik az Oroszország elleni szankciók teljes feloldását és a kapcsolatok normalizálását. Ian Proud volt brit diplomata szerint viszont a szankciókat, mintegy jutalomként, csak szakaszosan szabad feloldani.
Az Európai Unió cseppfolyósítottföldgáz (LNG)-importja összességében 20 százalékkal csökkent 2024-ben, ám az orosz LNG behozatalát tekintve megdőlt a rekord. Mit eredményezhetnek a márciustól hatályos újabb szankciók?
A törvény az törvény: ha nem kobozhatják el, akkor a hatóságoknak az eredeti állapotában kell fenntartani a szankcionált orosz milliárdos csodajárművét. Étel, üzemanyag, iPhone-ok, de még speciális WC-kefék is szerepelnek a számlákon.
Amikor a Nyugat meghozta az energiaszankciókat Moszkva ellen, úgy tett, mintha a világ többi része nem is létezne. Oroszország azonban megtalálta az új kereskedelmi területeket: most éppen Indiával kötött tíz évre szóló üzletet napi 500 ezer hordó olajra.
Az Asia Times szerint már rajzolódnak a nagy békemegállapodás körvonalai. Úgy vélik, ennek eredményeként Oroszország újrakezdheti az energiaexportját Európába, miközben csökkenti a Kínába irányuló kedvezményes árú energiahordozók áramlását.
Történet arról, hogy mennyire szorosan összefügg minden mindennel, és miért nevezzük az ellátási láncot éppen láncnak.
Az iráni háztartási gépek ágazatának közelebbi vizsgálata megmutatja, hogy a vállalatok milyen jelentősen alkalmazkodtak a szankciókhoz, kihasználva a korlátozott piac lehetőségeit. Alkalmazkodásuk ellentmond annak az általánosan elterjedt nézetnek, hogy a szankciókkal szembeni ellenálló képességet csak az állami beruházások elosztásával és a felülről irányított iparpolitikával lehet fokozni.
Meglepetés volt 2022 októberében, amikor Irán váratlanul bejelentette, hogy szerződést írt alá Oroszországgal 40 gázturbina szállításáról. Ez is egy lehetőség volt a szankciók alá eső termékek pótlására, viszont nemrég Putyin orosz elnök mutatta be Oroszország első nagy teljesítményű gázturbináját – egy olyan berendezést, amelynek esetében egészen mostanáig teljes mértékben az importtól függtek.
India a nyugati szankciók következtében az utóbbi időben jelentősen növelte csúcstechnológiai exportját Oroszország felé, tavaly júliusban például 95 millió dollár értékben szállított mikrochipeket és szerszámgépeket. A tranzakciók közel 90 százalékát indiai rúpiában bonyolítják le, mivel a szankciók korlátozzák Oroszország hozzáférését nyugati devizákhoz. Moszkva hozzávetőleg 8,5 ezermilliárd rúpia (102 milliárd dollárt) bevételre tett szert, főként olajeladásából, amelyért cserébe technológiát vásárol.
Az orosz Vzgljad portál beszámolója szerint az ország a negyedik helyen áll a világ legnagyobb hústermelői között, amit egyenesen csodának minősít. Elemzésükben annak jártak utána, miképp tudták forradalmasítani az ágazatot, hogyan jutottak el az amerikai csirkecomboktól való kolosszális függéstől oda, hogy teljesen önellátóak legyenek baromfi- és sertéshúsból. Azt is elemzik, hogy ez miért nem sikerült a marhahús terén.
Szintet lép a kínai autók térnyerése Oroszországban. A nyugati vállalatok kivonulása rengeteg gyárat hagyott maga után üresen. A kínai Chery gondolt egyet, és elkezdte kihasználni a tálcán kínált lehetőséget.
Sokféle szemszögből boncolgatták a libanoni csipogók felrobbantását. A kínaiak, kicsit a saját büszkeségüket is fényezve, egy katari véleményt idéztek, miszerint a jó erkölcsű és lelkiismeretes arabok már régóta kínaira cserélték az amerikai technológiai eszközöket, a személyhívók felrobbanása után pedig a saját biztonságuk miatt aggódva fognak váltani.
Az Egyesült Államok egyre nagyobb aggodalommal figyeli, ahogy geopolitikai ellenfelei, mint Irán, Oroszország és Kína szorosabbra fűzik kapcsolataikat, kihívást intézve az amerikai globális dominancia ellen. Mindezt annak ellenére teszik, hogy Washington folyamatos figyelmeztetésekkel és szankciókkal próbálja megakadályozni ezen együttműködések elmélyítését.
A Nyugat tajvani chipfüggősége geopolitikai és gazdasági kockázatot jelent. Az USA és az EU jelentős beruházásokkal és exportkorlátozásokkal próbálja csökkenteni ezt az állapotot. Vajon sikerülhet-e az áttörés, és milyen hatással lesz ez a globális technológiai versenyre?
Meg kell fontolni a stratégiai nyersanyagok, például az urán, a titán vagy a nikkel külföldi piacokra történő exportjának korlátozását – mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök a kormánnyal folytatott megbeszélésén.
Ahogyan várható volt, Kína nem hagyta szó nélkül az autóira kivetett európai extravámot. A bosszú az EU-s húsiparra csap le – a csavar a történetben, hogy Oroszország javára.
Az Egyesült Államok és Európa között évek óta tartó együttműködés Kína befolyásának visszaszorítására vegyes eredményeket hozott. Az USA szenátusának legfrissebb jelentése „gyenge kettesre” értékeli a blokkosodást erősítő intézkedéseket, amely szerint a Biden–Harris-adminisztráció bár nagy bejelentéseket tett, azok gyakorlati megvalósítása mégis elmaradt. A jelentés áttekinti az elmúlt négy év eredményeit, és javaslatokat tesz a jövőbeli lépésekre.
Oroszország vélhetően megkezdte a cseppfolyós földgáz exportálását az Arctic LNG 2 központból, amely közvetlenül az év eleji beindítása előtt került súlyos szankciók alá. A kereskedők most érdeklődéssel figyelik, ahogy a gázszállítók befutnak az üzembe, majd onnan nyugati irányba távoznak.
Sokat hallhattunk arról, hogy Európa a szankciókkal leginkább önmagának okoz gondot. Ez legjobban egyes országok konkrét ágazatainak példáján szűrhető le, mint ahogy a finn faipar került lejtmenetbe. Csak azért, mert hiányzik nekik az a nyersanyag, ami az orosz erdőkből érkezett. Nem képesek pótolni más beszállítóktól, pedig vannak köztük már olyanok is, akik csak átcímkézik az árut.
Továbbra is milliárdos értékben áramlanak a dollár- és euróbankjegyek Oroszországba, annak ellenére, hogy a háborús szankciós csomagok keretében az USA és az EU is felfüggesztette a készpénzexportját. Az elmúlt időszakban tapasztalt forgalom leginkább nemesfémekhez, illetve Moszkva keleti szövetségeseihez köthető.
