A nyugati portálok elkezdtek írni a döcögő kínai gazdaságról. A Covid után nem jött a várva várt felpattanás, pedig az egész világ profitálni szeretett volna az ottani fellendülésből. Ahogy az orosz–ukrán háborúban megtapasztalhattuk, most az amerikai–kínai gazdasági háború is rátelepszik a médiára. Kína sikereit a globális dél és kelet megszervezésében és a dedollarizációban ellensúlyozni kell.

Az ázsiai nagyhatalom távol áll a gazdasági felpattanástól, gyenge a Covidból való kilábalás. Az ipari termelés csalódást okozott. A kereskedelem – mind az import, mind az export – jelentősen lelassult. Mindenhol adósság van, különösen az ingatlanfejlesztésben, amely a gazdaság 30 százalékát teszi ki. A magánszektor, amely várhatóan Kína visszapattanásának nagy részét hajtja majd, megijedt – olvashatjuk.

A Business Insider egyenesen arról ír, hogy

a régi Kína eltűnt. Összeomlottak azok a mechanizmusok, amelyek elindították a „kínai csodát”, egy három évtizedes átalakulást, amely az országot nemzetközi szinten is meghatározóvá tette.

Kipattant a buborék az ottani ingatlanpiacon. Az ingatlanokon keletkezett veszteségek elnyelésének fájdalmas folyamata elszívja a pénzt a háztartásoktól, a bankoktól és Kína hatalmas helyi önkormányzataitól. Az ázsiai nagyhatalom munkaképes lakossága öregszik, és kevesebb fiatal jön a helyükre. Az export továbbra is kulcsfontosságú a gazdaság számára, de azok az országok, amelyek egykor a szabad kereskedelmet támogatták, a globalizmusból a protekcionizmusba fordultak.

Azt is a kínai vezetés szemére vetik, hogy a korábbi visszaesésekkel szemben mintha Peking nem akarna közbelépni, megfordítani ezt a mostani tendenciát. Hszi Csin-ping kínai elnök is az alacsonyabb növekedés korszakára készíti fel a népét, világossá téve, hogy a gazdaság jelenlegi állapotában ez az, ami elérhető.

A portál szerint az amerikai befektetők visszahúzódnak az ázsiai országtól, és a Wall Street által várt tomboló fellendülés helyett a kínai gazdasági csoda utolsó zihálásainak vagyunk a tanúi. Erre szinte senki sem állt készen.

Visszatérésnek nem nevezhető

Az ipari termelés, amely az ország termelésének egy másik mutatója, 5,9 százalékkal nőtt az előző hónaphoz képest – ez szilárd, de jócskán elmarad az elemzők által várt 10,6 százalékos növekedéstől. Az ingatlanpiac, amely az állami bevételek kulcsfontosságú részét képezi, szintén megtorpant, a földeladások 22 százalékkal estek vissza 2023 első negyedévében. A kiskereskedelmi forgalom növekedése az előző hónaphoz képest alapvetően nulla volt.

Elemzők szerint a május hozhat némi haladékot. Úgy tűnt, hogy az autóeladások fellendülnek, ami felvidítja Pekinget. A kínai vállalkozásokat vizsgáló China Beige Book elemzői pedig azt jósolják, hogy a kiskereskedelmi és a szolgáltatási szektor valószínűleg kellemes meglepetést okoz.

A probléma az, hogy miközben a fogyasztás fellendülhet, a kínai gazdaság legnagyobb mozgatórugói – az ingatlanok és az export – nyugalmi állapotban maradnak.

A belföldi fogyasztás a gazdaság körülbelül 37 százalékát teszi ki (az USA-ban ez az arány mintegy 70 százalék). Jó volna, ha a fogyasztók visszatérnének a normális viselkedéshez, de ez nem elég a gazdaság fenntartásához.

Peking megpróbálta az országot az USA-hoz hasonló fogyasztási modell felé tolni, de továbbra is az export adja Kína gazdaságának 20 százalékát. Májusban a kimenő szállítmányok 7,5 százalékkal csökkentek, ami az idén az első csökkenés. A visszaesés nagyrészt az általános globális gazdasági lassulásnak köszönhető, de a kedvezőtlen geopolitikai dinamikának is, amely úgy tűnik, hogy napról napra romlik. A kínai gazdaság belföldi egészségének fontos mutatója, az import is lassult.

A Business Insider portál szerint az ázsiai nagyhatalom strukturális problémájának középpontjában az adósság áll. Az ország növekedése éveken át az infrastruktúra- és ingatlanfejlesztésből származott, sok rossz beruházásra került sor, mert nem volt gond, hogy van-e minderre valós kereslet. Akkor nem volt, most viszont esedékes a számla. Peking végre ráébredt az adósságra, és megszakította az olcsó hitelkínálatot, hogy lehűtse a felpörgött ingatlanpiacot. De ennek a változásnak a következményei túlmutatnak a gazdaság egyetlen szektorában bekövetkezett összeomláson.

A kínai önkormányzatok éveken át nagyrészt abból finanszírozták magukat, hogy földet adtak el ingatlantársaságoknak.

A kisebb, szegényebb tartományok pedig már most segítségért könyörögnek, mert az eddigi forrásszerzési mód már nem elérhető.

A helyi finanszírozás szétesése valós és azonnali hatással van a helyi társadalomra. Ahogy a hiteláramlás lassan beszűkült, az ingatlancégek befejezetlen lakásokat kezdtek el árulni, és a kínai fogyasztók hátán finanszírozták magukat. De mivel a piac összeomlott, egyes fejlesztők nem váltják be a vevőknek tett ígéreteiket, így a háztartások hoppon maradnak. Az ingatlannak a kínai megtakarítók számára biztonságos befektetésnek kellett volna lennie. Az emberrek vagyonának több mint a 70 százaléka ingatlanokhoz kötődik, ez biztosította egy család helyét a középosztályban. És ez a probléma nem csak az idősebbeket érinti – az ingatlanpiac tönkretétele a következő generáció kilátásait is rontja. Néhány önkormányzat 54 százalékkal emeli a főiskolai tandíjat akkor, amikor a fiatalok munkanélkülisége meghaladja a 20 százalékot, nem véletlen, hogy rekordszámú hallgató próbál felsőfokú tanulmányokat szerezni.

A Business Insider szerint ebben a környezetben a kereskedelem kulcsfontosságú Kína számára. Most lenne ideális az export felpörgetése, a külvilágból való tőke behozatala. De a geopolitikai feszültségek miatt az Egyesült Államok – az ország legnagyobb kereskedelmi partnere – csökkentené a kínai kockázatot. Sok amerikai vállalat máshová kívánja helyezni a tevékenységét, akár úgy, hogy visszaviszi azt az Egyesült Államokba, akár úgy, hogy ideológiailag jobban illeszkedő országokba helyezi őket. Tavaly Kína adta az USA Ázsiából származó importjának az 50,7 százalékát, ez 2013-hoz képest több mint 70 százalékos csökkenés.

Kína élénkítene

A Financial Times is a kínaiak nehézségeiről tudósít, azzal, hogy az állami pénzügyeinek tervezői a héten adókedvezmények és a kisvállalkozásoknak nyújtott hitelek számának növelésével kezdtek reagálni a problémákra. Emellett szerintük

Peking várhatóan, közel egy év elteltével először, csökkenti az általános kamatlábat, bár a közgazdászok szerint merészebb lépésekre lesz szükség a bővülés élénkítéséhez.

Ezt a lépést a közelmúltban megelőzte számos enyhítő intézkedés. A döntéshozók a pénzügyi szektor likviditásának növelése érdekében csökkentették a rövid lejáratú banki hitelkamatlábat, míg a múlt héten a hat legnagyobb hitelintézet mérsékelte a betéti kamatokat.

Sok közgazdász kevesli ezeket az intézkedéseket, és arra is figyelmeztetnek, hogy a gyenge növekedés valódi oka nem a magas kamatlábak, inkább a jövőbe vetett bizalom. Hat hónappal az után, hogy a kínaiak hátat fordítottak zéró-Covid-politikának,, nem jött a várt felpattanás, bár a gazdaság globálisan továbbra is kiugrónak számít. Kína újranyitása, amelytől a világgazdaság fellendülését is várták, az ottani folyamatokat sem tudta felpörgetni.

Peking nem alkalmazta azokat a fiskális vagy monetáris ösztönzőket, amelyeket más gazdaságok alkalmaztak a járvány idején. Míg máshol a politikai döntéshozók az infláció megfékezéséért küzdenek, Kínában az árak stagnálnak. 2020 közepén más nagy gazdaságokhoz hasonlóan ott is fellendültek az ingatlan- és részvényárak, ami egy buborék kialakulására figyelmeztetett. A politikai döntéshozók az erősen eladósodott ingatlanpiac tőkeáttételének csökkentésére törekedtek, ami az egész ágazatra kiterjedő válságot váltott ki, és a fejlesztőket fizetésképtelenségbe sodorta. Az építési tevékenység leállt.

Ellentétben az Egyesült Államokban és Európában tapasztalható, a háztartások, valamint a vállalkozások közvetlen támogatását célzó politikákkal, Peking sokat költött egy hatalmas Covid-ellenes apparátus felépítésére, a tömeges tesztelésre és a városi korlátozások bevezetésére, amelyek megfojtották a növekedést.

Az amúgy is szerény idei, 5 százalékos gazdasági növekedési tervezet az elmúlt évtizedek legalacsonyabb célkitűzése. Az ingatlanpiac, amely 2021 óta hosszan tartó zuhanásba kezdett, még nem tért magához. Ebben a negyedévben 30 nagyvárosban az újlakás-eladások csak a 2019-es szint 75 százalékát teszik ki.

A People’s Bank of China 2020 elején 3,3 százalékról 2,95-ra csökkentette a középlejáratú hitelkeret általános kamatját, azóta azonban csak kismértékben, 2,75 százalékra mérsékelte a kamatlábat.

A közgazdászok nagyrészt egyetértenek abban, hogy a monetáris politika drámai változása nem valószínű. Inkább arra számítanak, hogy a kamatcsökkentést nem monetáris intézkedések kísérik majd, és az ingatlanvásárlásra, az infrastrukturális kiadásokra, valamint a banki hitelezésre vonatkozó korlátozások összehangolt enyhítését jósolják. Chetan Ahya, a Morgan Stanley ázsiai vezető közgazdásza a fogyasztók számára 140 milliárd dolláros infrastrukturális csomagra és adótámogatásra számít.

Az infláció kísértete továbbra is elrettenti a kínaiakat az erőteljesebb fellépéstől.

A nyugati gazdaságok túl messzire mentek a vállalkozások közvetlen támogatásában és a pénzek családoknak való szétosztásában, és most fizetik az infláció árát

– mondta Guan Tao, a Bank of China International vezető közgazdásza, a devizapiaci hivatal korábbi igazgatója. – De mi egy kicsit túl konzervatívak vagyunk.” 

A Financial Times a helyzetet a legjobban azzal jellemzi, hogy a terepen is vegyes jelek vannak. A sanghaji Pudong kerületben a pénzügyi dolgozók ebédszünetben a luxuscikkeket kínáló üzletekbe tolonganak. Viszont egy közeli bevásárlóközpontban az üzleteket bedeszkázták és a nyitva tartó üzletek is csendesek. Sok bolti eladó a turisták hiányát okolja.

A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg