A világhírű történész, Niall Ferguson szerint már jelenleg is a második hidegháborúban élünk, amelynek a középpontjában az USA és Kína közötti technológiai, katonai és geopolitikai versengés áll. Úgy véli, hogy a jelenlegi konfliktusnak korántsem biztos, hogy az első hidegháborúhoz hasonló stratégiai irányvonalai lesznek, különösen figyelembe véve Kína gazdasági és technológiai erejét, valamint az USA társadalmának fokozódó megosztottságát. Az államoknak fel kell készülniük a második hidegháború gazdasági és geopolitikai következményeire, emellett szükség van a mozgástér megőrzésére a szuperhatalmak és szövetségeseik között.
Szerző: Kerekes György
A XX. század második felének hidegháborúja az Egyesült Államok győzelmével ért véget a 90-es évek elejére, a bipoláris világrendet felváltotta egy Amerika által dominált unipoláris struktúra. De a történelemnek minden ellenkező jóslattal ellentétben nem lett vége, a 2010-es évek végére új kihívók jelentek meg a geopolitikában, mindenekelőtt Kína, amely technológiai és katonai értelemben is utolérni látszik az Egyesült Államokat. Az amerikai politika idegesen reagált az ázsiai nagyhatalom jelentette kihívásra, és a washingtoni stratégák fókuszában Kína visszaszorítása lett a prioritás.
Néhány történész és elemző felvetette, hogy ideje lenne második hidegháborúról beszélnünk, és ahogy az első világháborúból következett a második, úgy az első hidegháborúnak is természetes következménye a mostani helyzet. A Hoover Institution konzervatív-libertárius beállítottságú think tank online beszélgetéssorozatában a skót származású, de Amerikában élő történész, Niall Ferguson amellett érvel, hogy már jócskán benne vagyunk ebben a második hidegháborúban.
Ez a hidegháború más
Az amerikai közvélemény persze elvárja, hogy az USA ezt is megnyerje, ahogy az első után a második világháborúban is győztes volt. De Ferguson szerint ez a második hidegháború nem mindenben hasonlít az elsőre, bár vannak hasonlóságok:
- Technológiai és fegyverkezési verseny folyik, mindkét szuperhatalom igyekszik a közepes erősségű országokat a saját táborába csábítani és ott lehorgonyozni.
- Az atomfegyverek árnyéka erre a konfliktusra is rávetül, de a legnagyobb atomhatalom még mindig Oroszország, amelyet Amerikának nem sikerült kiiktatnia a játszmából.
- A lokális konfliktusok magukban hordozzák egy valós konfliktus veszélyét, ezért egyik hatalom sem hagyhatja ezeket figyelmen kívül (az orosz–ukrán háború ebben a kontextusban fontos Amerikának és Kínának is).
- Az egyik kiemelt színtér a világűr, zajlik a Hold meghódításáért a versenyfutás, de már az állandó bázis létrehozása lehet a cél, nem pusztán az égitest elérése.
Ferguson belátja, hogy a párhuzamok ellenére semmi sem garantálja, hogy a második hidegháború az első mintájára fog zajlani:
egyáltalán nem biztos,, hogy ugyanúgy évtizedekre elnyúlik, és nem is ugyanazok a stratégiai megfontolások lehetnek eredményesek.
A hatvanas évekhez képest jelentős különbségeket lát az elemző:
- Kína nagyobb formátumú ellenféllé nőtte ki magát mint a Szovjetunió, technológiai és gazdasági értelemben is.
- Az első hidegháborúban az amerikai társadalom egységesebb volt és összezárt a kormányzat mögött, most Amerika inkább sodródik egy polgárháborús állapot felé, a társadalma erősen megosztott.
- Nincs már meg az a morális fölény, amit a Szovjetunióval szembeni küzdelemben Amerika élvezett.
Két fontos kérdést tesz fel a beszélgetésben, ami a második hidegháború kimenetelét befolyásolja:
- A szövetségi rendszerek: Ferguson a Huawei szerint a világ című, az internetes mémek közt terjedő térképet mutatja be példaként (azt ábrázolja, hogy a Huawei mely országokban van jelen és honnan tiltották ki), ami megdöbbentően hasonlít egy 1970-es, a szovjet blokkot és az amerikai szövetségeseket ábrázoló térképhez. Vagyis elsőre úgy néz ki, mintha ugyanaz a felállás érvényesülne a világban, mint a klasszikus hidegháborús struktúra. Valójában azonban a globális dél középhatalmai (például Szaúd-Arábia, Brazília, Dél-Afrika, Indonézia) sokkal kevésbé sorolódtak be egyik vagy másik oldalra, vagyis a geopolitikai szabadságfokuk jelen esetben jóval nagyobb.
- Vonzó-e a kínai gazdasági-társadalmi modell a globális dél országai számára? Míg a szovjetek doktriner módon terjesztették a marxista-leninista ideológiát, addig Kína a kommunista egypártrendszer fenntartása ellenére sem vár el olyan mértékű ideológiai igazodást, mint korábban a Szovjetunió. Ez egyszerre ereje és gyengesége a kínai oldalnak, mert vonzóbb lehet, de gyengíti is a szövetségesek igazodását.
Történészi közmegegyezés szerint a hidegháborús győzelem kulcsa az amerikai technológiai fölény volt, az, hogy a szovjetek kimerüléséig tudták fokozni a versenyt. Ferguson úgy látja, hogy az Egyesült Államoknak most is az innovációban kell bíznia, a szabadversenyes kapitalizmusnak még mindig megvan a komparatív előnye, de ezt nem lesz egyszerű Kínával szemben érvényesíteni. Az Egyesült Államok mellett a demográfia szól leginkább: a kínai társadalom gyorsuló tempóban öregszik, míg Amerikának a bevándorlás továbbra is szállítja a friss, tettrekész agyakat.
Ferguson egy tanácsot is megfogalmazott: az USA-nak bírnia kell addig szuflával, amíg ez az előny kifejezésre jut és megroppantja a kínai gazdaság utánpótlását.
Az elmúlt hónapokban több amerikai forrás jelezte előre, hogy Tajvanért kitörhet egy nagyszabású háború Kína és az Egyesült Államok között. Ezt a veszélyt Ferguson sem nem becsüli le, ezért azt állítja, hogy a második hidegháború fenyegetőbb a világunkra nézve, mint az első volt. De azt is hozzáteszi, hogy Tajvannak a saját védelmi képességeit kellene növelnie, mert – és itt Izraelt hozza fel példaként – Tajvan még mindig csak a GDP-je 2 százalékátt költi védelmi kiadásokra, szemben Izrael 4-5 százalékával.
Magyarországon a közelünkben zajló valódi és véres háború miatt nincs a köztudatban a második hidegháború, de fel kell készülnünk a gazdasági és geopolitikai következményeire. Ahogy a hetvenes években Jugoszlávia az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik vezetőjeként ki tudta használni a nyugati és a keleti kapcsolatait is, nekünk is meg kell őriznünk a lehető legnagyobb mozgásteret a két szuperhatalom és szövetségeseik közöt
Címlapfotó:123rf.com
