Az elmúlt egy hónapban Portugáliában nem múlt el úgy nap, hogy a helyi sajtó ne szolgált volna újabb hírekkel az ország egyik legkiterjedtebb korrupciós ügyéről. A botrány főszereplője a 71 esztendős portugál–francia kettős állampolgár Armando Pereira, aki a dél-európai állam egyik legtehetősebb embere, mint ahogy önéletrajzi kötetének címében magát jellemezte, A mezítlábas milliárdos. 

A portugál rendőrség 18 sportkocsit foglalt le

Tizennégy éves korában, zsebében megspórolt pénzével, amelynek a mai értéke pár száz euró, batyuval a hátán, gyalogszerrel vágott át a Pireneusokon Franciaországba, hogy ott megtalálja a szerencséjét. Meg is találta: 

a rendőrség az ország északi részén fekvő, Vieira do Minhó-i villája garázsában – összesen húszmillió euró értékben – 18 sportkocsit foglalt le. 

Az egyik egy Bugatti Centodieci volt, ennek az ára 8 millió euró (3 milliárd forint). Portugáliában még egy ilyen van, az Cristiano Ronaldo, a labdarúgóikon tulajdona. 

A milliárdos letartóztatásával a portugál rendőrség nem akart bakot lőni, elvégre gazdasági hatalmasságról van szó, így biztosra kívánt menni. Hároméves megfigyelés és lehallgatás után szánták rá magukat az őrizetbe vételre, úgy érezték, hogy ennyi bizonyíték már elég lesz. Július 13-án Portugáliában egyszerre kilencven helyszínen tartottak házkutatást, ekkor kattant a bilincs Pereira kezén.

A hatóságok gyanúja 11 vádpontban összpontosul: a Pereira vezetésével létrehozott csoport az első becslések szerint a portugál államot mintegy 100 millió, az Altice Portugalt pedig legalább 250 millió euróval károsította meg. A milliárdos vállalkozó elérte a beszállítóknál, hogy túlszámlázzanak, majd ennek jelentős része az ő és köre zsebébe vándorolt. 

A két bevándorló találkozása
Amikor tizenévesen Armando Pereira átért Franciaországba, minden munkát elvállalt, hogy ne haljon éhen. Dolgozott földeken, aztán alkalmi munkákból élt, míg végül alkalmazta őt egy távközlési cég. 1985-ben megalapította kábelszerelő vállalkozását, amely egyre nagyobbra nőtt. A saját maga által épített karrierje új távlatot kapott, amikor 1991-ben megismerkedett az izraeli–francia állapolgár Patrick Drahival, aki ugyanolyan bevándorló volt, mint ő, ugyanazt a szenvedélyt érezték a távközlés iránt. 
Pereira kezdetben alvállalkozóként dolgozott, majd 2002-ben, az Altice megalakulásakor csatlakozott partneréhez, a cég társalapítója lett. Az eltelt 21 évben a vállalat hatalmasra nőtt, globális óriássá vált 75 ezer alkalmazottal és 26 milliárd eurós bevétellel. Az egész cégbirodalmat az Altice International fogja össze, amelynek része az SFR francia távközlési cég, amely Franciaország egyik mobiltelefon-szolgáltatója. A vállalat médiában is jelen van, a francia RMC és a BFMTV tulajdonosa.
Pereira kivételes befolyásra tett szert a birodalmon belül. A marketing- és a pénzügyi funkciókat Patrick Drahira hagyta, de számos operatív és technikai feladatot vállalt. Ők voltak a telekommunikációs iparág legtermékenyebb duója, még akkor is, ha a jelenleg 60 esztendős izraeli–francia volt az, aki minden rivaldafényt magára vont. Patrick feladata volt a bankárok meggyőzése a további felvásárlásokról, míg Armando az üzletvezetésért és a beszállítói kapcsolatokért felelt. Könyörületet nem ismerő, kemény vezető volt. Magával viszont nem. A portugál hatóságok szerint Armando Pereira közvetítőcégek hálózatát hozta létre, ami lehetővé tette számára, hogy tovább gazdagodjon. Az ottani ügyészség szerint erről Patrick Drahi nem tudott, a bűncselekményekben teljességgel ártatlan. 

Az Altice Portugalnál bekövetkezett botrány után az egész nemzetközi részlegnél beindult az alapos belső vizsgálat a szabálytalanságok feltárására. Az első körben mintegy 15 embert felfüggesztettek, többüknek ajtót mutattak. Yossi Benchetrittől, az Altice USA beszerzési vezetőjétől, Armando Pereira vejétől is megváltak, aki érintett volt a portugáliai ügyben. Az Altice-nál folyik a mentőakció, hogy ne ragadjon rá örökre a korrupt cég minősítés. 

„Az, hogy egy olyan nagymenő pénzembert, mint Patrick Drahi, a tudta nélkül könnyítettek meg több száz millió euróval, igen komikus” 

– viccelődött egy iparági vezető. 

Miből tudja visszafizetni az óriáscég a 60 milliárd eurós kölcsönét?

Drahi a múlt heti sajtóértekezletén az áldozat szerepét öltötte magára. Az egyik legjobb barátja árulta el őt, hátba döfte, megtévesztette, a tudta nélkül bűnös tevékenységet folytatott, de azért az Altice megy előre – így összegezhető a vezető mondandója. A részvényeseket azonban sokkal jobban érdekli, hogy a vállalatbirodalom miből fogja visszafizetni a hatalmas, 60 milliárd eurós (23 400 milliárd forintos) kölcsönét. Ha gond lesz, az nem holnap következik be, és különösen az Altice France profilja ad okot aggodalomra. A március végi 24,1 milliárd eurós adóssággal terhelt csoportnak sikerült elhalasztania két, 2023-ra tervezett törlesztést, így ezek 2025-ben (1,6 milliárd euró) és 2026-ban (1,25 milliárd euró) esedékesek. A csoport tehát még nem fuldoklik. A lisszaboni botrány azonban kíméletlenül rávilágít a cég irányításának és szervezetének hiányosságaira. 

Az Altice-t érintő korrupciós ügy olyan, mint egy szikra, amely a puskaporos hordó körül keletkezett. Bármikor robbanást idézhet elő.  

Valamit el kell adni

A gazdasági szakértők szerint Drahinak előbb-utóbb, hogy nagyobb bevételhez jusson, meg kell válnia egy vagy több befektetésétől, így egyenesbe kerülhet az adósságai visszafizetésével. Erre jó pár leányvállalat is esélyes. Drahi, a nagy sakkjátékos lépés előtt áll.

Egykor nemzeti hősként ünnepelték, most meg tele vannak a portugál újságok azzal, hogy milyen törvénytelen trükkökkel tömte teli a zsebeit – legalábbis a közvélemény számára jelenleg így összegezhető Armando Pereira pályafutása. Azonban a milliárdosnak is van még mit hozzátennie a történethez. Makacs fajta, valószínűleg nem fogja olcsón adni a bőrét.

Kapcsolódó cikkünk:

A cikk megjelent eredetileg a Mandiner Makronóm rovatában.

Címlapfotó: Armando Pereira, Paulo Jorge Magalhães/Global Imagens/Arquivo