Bruno Le Maire Kínába látogatott, ahol egyszerre igyekezett diplomáciai feszültségeket enyhíteni, és minél több befektetést bevonzani Franciaországba. Létezik még Európában a magyaron kívül pragmatikus gondolkodás.
Újabb európai politikus, ezúttal Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter látogatott az elmúlt napokban Kínába. Míg az USA kissé tanácstalanul váltogatja a decoupling és a derisking kifejezéseket a pekingi kereskedelemtől való elszakadás vagy annak kockázatmentesítése kapcsán, Brüsszel igyekszik lágyabb húrokat pengetni, és kifejezetten csak az utóbbiról beszél.
Az erőlködés, hogy az EU meggyőzze Kínát arról, egyáltalán nem az a célja, hogy kiszorítsa a globális kereskedelemből és áthúzza gazdasági terjeszkedésének terveit, nem igazán győzte meg a pekingi elitet. A csúcstechnológiás chipek exportkorlátozása végül a türelem végét jelentette, Kína pedig először mutatta meg, hogy a játszmában nem csak a Nyugat kezében vannak ütőlapok.
Franciasaláta
Amióta Macron elnök áprilisban előállt nagy botrányt kavart terveivel, és óva intette Európát az USA és Kína közötti gazdasági-politikai konfliktusba való belesodródástól (egyben hitet tett az Egyesült Államok befolyásától függetlenedni tudó, önálló EU mellett, amely harmadik szuperhatalomként jelenhet meg a globális színtéren ahelyett, hogy „vazallussá” válna), a francia kereskedelmi és gazdasági törekvésekre mindenki kiemelten figyel.
Főként annak fényében, hogy az EU-s tagállamok egészen eltérő módon közelítik meg a kínai kérdést. Míg Annalena Baerbock külügyminiszter például úgy próbálja a katasztrofális állapotban lévő német gazdaságot fellendíteni a partnerségi viszonyok javításával, hogy felváltva oktatja és fenyegeti Kínát az ukrajnai háború és az emberi jogok kapcsán, Macron elnöknek eszébe sem jut ilyesmi, és inkább a pragmatikus kínai gazdaságfilozófiát értelmezve próbál meg hasonlóan pragmatikus megközelítést alkalmazni Pekinggel szemben – vagy éppen mellette.
Le Maire látogatása éppen ebbe a törekvésbe simul bele: a franciák kissé különutas megoldásai Kínával kapcsolatban ha nem is helyezkednek szembe Brüsszel idegesen kapkodó felfogásával, mindenképpen egy attól eltérő, higgadtabb, diplomáciailag és kereskedelmileg is gyümölcsöző kapcsolatot igyekeznek kialakítani.
Ez éppen az a tisztelet és partnerségi törekvés, amelyet Kína alapból elvárna a Nyugattól – és amit eddig nem nagyon kapott meg.
Le Maire ugyanis (tökéletes összhangban a magyar kormány sokszor hangoztatott álláspontjával) azonnal leszögezte Pekingben: a decoupling, vagyis a kínai kereskedelemtől való függetlenedés csupán egy ostoba kifejezés, amit jelent, az pedig annyira irreális, hogy beszélni sem érdemes róla.
Egyszerűen nem létezik olyan opció a világgazdaság szintjén, amelyben Kína nem az egyik legjelentősebb szereplőként lenne jelen.
Ami a „kockázatmentesítés” kifejezést illeti, Le Maire leszögezte: ez nem azt jelenti, hogy az EU kockázati tényezőként tekintene Kínára, mindössze az ellátási láncok diverzifikációjáról van szó, hiszen Európa a Covid-járvány alatt saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen az, amikor egyetlen beszállító országtól függnek egész iparágak.
Kína nem kockázat, hanem olyan állam, amellyel az együttműködés sok hasznot hozhat. Erre mi vagyunk a bizonyíték, hiszen Magyarország csak profitál abból, hogy a keleti és a nyugati beruházások találkozási pontjává vált. Ez hosszú távú garanciát jelent a gazdasági növekedés fenntartására, pont arra, amire az Európai Uniónak is szüksége van.
(Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Brüsszel, 2023. május 25.)
Tárt karokkal várjuk Kínát
Le Maire látogatásának elsődleges célja az volt, hogy biztosítsa Pekinget: Franciaország a decoupling helyett a kölcsönös gazdasági érdekek megerősítését, a kereskedelmi kapcsolatok még hangsúlyosabbá tételét és a befektetések kétoldalú felpörgetését kívánja elérni.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy Kína akadálymentességet biztosít Párizsnak a saját piacaihoz, másfelől azt, hogy ezt Franciaország is biztosítja Pekingnek. Éppen ezért felszólította a kínai vállalatokat, hogy
fektessenek be többet Európában (elsősorban természetesen Franciaországban), különös tekintettel az elektromos járműiparra, és más olyan területekre, ahol a klímacélok, a zöldátállás és a zéró kibocsátás a prioritás.
Le Maire meglepő húzással az elektromos autóipar új királyával, a BYD vezetőivel is leült tárgyalni, immár kifejezetten azzal a szándékkal, hogy Franciaországba csábítsa a vállalatot. A tárcavezető nyitott kapukat dönget: miután a legyártott autók számát tekintve a BYD letarolta a piacot, maga mögé utasítva a Teslát, a VW-t és a GM-et is, a vállalat nem titkolt célja az európai terjeszkedés.
Párizs a miniszteri látogatáson tálcán kínálta ezt a lehetőséget, és bár Németország valószínűleg dührohamot fog kapni az ötlettől, Le Maire azzal nyugtatott meg mindenkit, hogy Franciaország az EU-val együtt karöltve dolgozik egy olyan támogatási rendszer kialakításán, amely nem fogja engedni, hogy az olcsó kínai járművek dömpingje hátrányosan érintse az európai autóipart.
Kína is a lehetőséget látja
Peking kétszeresen elégedett lehetett a látogatás végén. Le Maire szándékai gyakorlatilag minden területen találkoztak a kínai érdekekkel, ezért a „konstruktív és rendkívül előremutató tárgyalások” kifejezés ezúttal nem csak üres lózung volt. A kínai partnereknek azonban legalább ilyen fontos volt, hogy az USA és Brüsszel, illetve egyes uniós tagállamok folyamatos fenyegetőzése és tilalmi politikára épülő kapcsolattartása után a francia politikus tárgyalási stílusában és céljaiban valóban a kétoldalúságot látták.
Párizs óvatos és pragmatikus megközelítése új reményt adhat a kereskedelmi háború elkerüléséhez, amely a nyugati izompolitikával egyre erőszakosabbá és hatásait tekintve egyre katasztrofálisabbá válna. Peking bizakodásának adott hangot, hogy Franciaország lesz az első fecske, amely nyarat csinál Európában, Macron tehát azzal, hogy Le Maire-t elküldte tárgyalni, ismét tett egy lépést az Európa erős embere pozíció felé. He Lifeng miniszterelnök-helyettes legalábbis erősen érzékeltette, hogy
Párizst ragyogó tárgyalópartnernek és olyan vezérszereplőnek ismeri el, amelynek vezetésével az EU–kínai viszonyok kifarolhatnak a zsákutcából.
Mint mondta: „Nagyon reméljük, hogy Franciaország stabilizálja a baráti együttműködés hangját Kína és az EU között”.
Fotó: Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter
MTI/EPA/Mark R. Cristino
