Kerekes György, a Makronóm Intézet alapítójának írása 

„Az írás ott a falon. Róma elbukott, Babilon elbukott. Hindhead is sorra kerül.” G. B. Shaw Misalliance című drámájának ironikus sora a hanyatláshívőknek (declinism) azt jelenti, hogy a nyugati civilizáció sem kerülheti el a végzetét: sőt, a hanyatlás immár gyorsuló ütemben szakítja szét az ismert világunkat. Minden korban népszerűek voltak a világvégét jövendölő önjelölt jósok, próféták. Az is régi eszközük, hogy a korábbi korszakok eseményeit állítják párhuzamba saját világuk történéseivel.  

Mostanában sokan kifejezetten várják az aktuális hegemón, az Egyesült Államok végét, sőt az egész nyugati civilizáció hanyatlását.  

Látszólag könnyű történelmi párhuzamokat találni: a Róma bukásához vezető folyamatok mintha megismétlődnének, a híres Thuküdidész csapdája helyzet a felemelkedő és a regnáló hatalom közötti szükségszerű konfliktusról újra előállt. Könnyű úgy látni, hogy az autokrácia legyőzi a demokráciákat, a Nyugat morális tartása megrendült, a civilizációnkat összetartó habarcs (a zsidó-keresztény kultúra) szétporladt. 

Ankerl Géza író, a gazdasági szociológia jeles művelője egy 2000-ben megjelent írásában azt mondja: Nyugat van, Kelet nincs. Arra utal, hogy a nyugati civilizáció valós, visszakövethető, megragadható néhány kulcsideológiával (a kereszténység, a görög filozófia, a római jog), a Kelet azonban nyugati találmány (a felvilágosodás idején divatos orientalizmus kreálta fogalom). Természetesen vándoroltak Ázsiában is ideológiák, kövessük csak a buddhizmus tanait a Himalája hegyeitől Japánig, de sose volt úgy egységes, mint a görög-római vagy a keresztény. (Nem is volt erre igény.)  

Amerikában nagyon népszerű ifjúsági regénysorozat volt 2010 körül a Percy Jackson és az olimposziak, amelynek alapötlete, hogy a görög istenek még mindig élnek, és mindig a nyugati civilizáció középpontjának vándorlásával teszik át székhelyüket eggyel odébb. Az Olimposz az istenek trónusaival most éppen az Empire State Building 600. emeletén van, de Zeusz és családja továbbra is azt csinálja, amit mindig: harcolnak, intrikuskodnak és persze gyerekeket nemzenek. Poszeidón, a főhős apja el is magyarázza egy ponton, hogy a nyugati civilizáció lelke előbb Görögországból Rómába, majd Nagy Károly birodalmába költözött, később egy időre Spanyolországot, Franciaországot, majd Angliát tették meg az istenek a székhelyüknek, végül Amerikában kötöttek ki. (Az író tréfája, hogy épp ezért az Alvilág bejárata Los Angelesben van.) A hanyatláshívőknek érdemes ezen az analógián elgondolkozni: a nyugati civilizáció egy újabb súlypontváltás előtt is állhat. Egyetlen hatalom sem áll fenn örökké, ahogy egyetlen ideológia vagy vallás sem. Ám a Nyugat bukása talán még messze van.  

A nyugati civilizáció válságtünetei nem feltétlen hanyatlástünetek, evolúciós léptékben éppen az a versenyelőnye, hogy lehetséges a forrongásból új eszméket kikristályosítani,  

amik térben is megtalálhatják új otthonukat. A Nyugat magát megújító innovációs képessége egészen rendkívüli, az elhamarkodott párhuzamkeresés és hanyatláshit elhamarkodott következtetésekhez vezet.  

Hogy a magyar irodalomból is hozzak egy példát: Babits Mihály Jónás könyve sorait idézném, mintegy harminc évvel G. B. Shaw után, 1938-ból: 

„Ninive nem él örökké. A tök sem, 
s Jónás sem. Eljön az ideje még, 
születni fognak ujabb Ninivék 
és jönnek uj Jónások, mint e töknek 
magvaiból uj indák cseperednek, 
s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi 
az én szájamban ugyanazt jelenti.”