Az Egyesült Államok továbbra is blokkolja a kinevezéseket a WTO fellebbviteli kamarájába. Akut probléma, hogy a „nemzetbiztonság” a kereskedelmi szabályok alóli mentesség igazolására szolgál. A tagok egyetértenek abban, hogy a WTO-nak jelentős reformra van szüksége, de abban, hogy ennek milyen formában kellene megvalósulnia, nincs összhang.
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) válságát mi sem mutatja jobban, mint a megoldatlan viták halmozódása és a tagok megszaporodott kereskedelmi aggályai. 2019 vége óta, miután az Egyesült Államok a bírói túlhatalomra vonatkozó panaszok miatt megakadályozta a WTO fellebbviteli testületébe új bírák kinevezését, nem kevesebb mint 29 ügy maradt függőben, súlyos csapást mérve a vitarendezési rendszerre. Az ügyeket letétbe helyező országok közé tartozik Kína, a Dominikai Köztársaság, India, Indonézia, Marokkó, Pakisztán, Dél-Korea és az Egyesült Államok.
Nincs több csalás, nem kell többé úgy tenni, mintha fellebbeznének
– mondta Alan Wolff volt főigazgató-helyettes a múlt hónapban egy WTO-konferencián, és arra sürgette az országokat, hogy 2024-től, amikortól a WTO-tagok ígéretet tettek arra, hogy foglalkoznak a kérdéssel, ne nyújtsanak be újabb fellebbezéseket.
A szervezet figyelmeztetett, hogy a világjárvány, az orosz–ukrán háború és az infláció „polikrízise” megingatja a globalizációba vetett hitet. Az eredmény a globális kereskedelmi szabályok növekvő figyelmen kívül hagyása a WTO-tagországok körében. A múlt hónapban a szervezet arra figyelmeztetett, hogy
az egyoldalú intézkedések hulláma, ha nem fékezik meg őket, feldarabolja a világgazdaságot, és a globális jövedelem 5 százalékát elveszi.
Az importkorlátozások enyhültek 2018 óta, amikor Donald Trump akkori amerikai elnök vámokat vetett ki a Kínából és máshonnan származó árukra, de az exportkorlátozások több mint ellensúlyozták az előbbiekből adódó csökkenést.
Az ilyen intézkedések darabszámra 2016 és 2019 között átlagosan évi 21-et tett ki, de 2022-ben nagyot ugrottak: 139-re emelkedtek. Az alábbi ábra szemlélteti, hogy lényegében új exportkorlátozások lépnek az importkorlátozások helyébe. Havonta átlagosan 17,8 kereskedelmi korlátozó intézkedést helyeztek kilátásba, ami a legmagasabb érték 2015 óta.
Ez a WTO-nál felmerült „aggályok” számának megugrását váltotta ki, amit a következő ábrán lehet látni. Ezek olyan exportkorlátozásokra irányultak, mint az indiai rizsre vonatkozók, valamint a tiszta technológiák elterjedése által kiváltott támogatások, mint például az amerikai inflációcsökkentő törvény (IRA), amely az észak-amerikai termelést támogatja, vagy a kínai elektromos autókra vonatkozók, amelyeket az EU jelenleg is vizsgál.
Az Egyesült Államokban a Buy American Act keretében a helyi tartalomra vonatkozó követelményeket is emelni fogják, míg az Európai Unió, amely még mindig a WTO-szabályok betartását hirdeti, támogatásokkal és kitermelési, valamint kibocsátási célokkal igyekszik növelni a kritikus ásványi anyagok hazai kínálatát és a környezetbarát termelést.
Keith Rockwell, a Hinrich Alapítvány vezető munkatársa szerint a WTO „a jelentéktelenség szakadékánál tántorog”.
Peking pedig már korábban korlátozta a kritikus ásványi anyagok exportját, Washington pedig folyamatosan igyekezett megakadályozni, hogy Kína hozzáférjen az amerikai technológiához, mivel a nemzetbiztonság a globális kereskedelmi szabályok fölé kerekedik.
Az országok kihasználták a WTO-szabályok alóli kivételeket, például a nemzetbiztonsági okokból az Egyesült Államok a fémimport, egyes Öböl-államok pedig a Katarral folytatott kereskedelem korlátozására használták.
A 164 tag nagyjából egyetért abban, hogy a Genfi-tó partján álló art deco épületben 620 alkalmazottat foglalkoztató szervezet reformra szorul, bár a változtatáshoz teljes konszenzusra van szükség.
Egyesek szerint átalakítások középpontjában a fellebbviteli testület visszaállítása áll, amit az Egyesült Államok nem fog elfogadni, mivel úgy véli, hogy a reformnak foglalkoznia kell az állami tulajdonú vállalatok – különösen a kínai – diszkriminatív tevékenységével, amely torzítja a versenyt. Olyan kérdésekkel is foglalkozhatnának, amelyekkel a WTO megalakulásakor nem törődtek, mint például az éghajlatváltozás, az adatáramlás vagy a mesterséges intelligencia.
A reform a szervezet 13. miniszteri konferenciájának (MC13) az egyik fő témája lesz februárban. Egy genfi WTO-delegált szerint úgy tűnik, hogy a Biden-adminisztráció nem hisz abban, hogy a kereskedelem további liberalizációja az Egyesült Államok érdekeit szolgálja, és ez a meggyőződés 2024-ben, az elnökválasztás évében megerősödhet.
A WTO szerint a világnak új lendületre van szüksége az integráció, az úgynevezett reglobalizáció irányába, hogy az éghajlatváltozás és a szegénység csökkentése közötti kihívásokkal meg tudjon küzdeni, ugyanakkor megjegyzi, hogy az árukereskedelem 75 százaléka még mindig a tagok által egymásra kiterjesztett tarifális feltételeken alapul.
Ha ezt elvesszük, akkor marad a káosz és egy olyan rendszer, amely inkább hatalom-, mint szabályalapú
– mondta Ngozi Okonjo-Iweala főigazgató.
Borítókép: Shutterstock
