A Hamász (a Gázai övezetben 2007 júniusa óta hatalmon lévő Iszlám Ellenállási Mozgalom) és szövetségesei, az Iszlám Dzsihád és a PFLP (Népi Front Palesztina Felszabadításáért) által 2023. október 7-én, szombaton indított hadművelet a meglepetés erejével hatott, és egy időre megrogyasztotta az izraeli társadalmat.  

Az ottani hadsereg most azért küzd a terroristák ellen, hogy többé ilyen ne történjen meg. Nem kétséges, hogy a bosszú is olyan kegyetlen lesz, mint az első váratlan ütés. Addig folyik majd a harc, amíg fel nem számolják a Gázai övezetben a palesztin terrorizmus írmagját. Előbb-utóbb azonban válaszolniuk kell a zsidó illetékeseknek, hogy mi történt a legendásan jónak mondott hírszerzésükkel, mert az alaposan elnézte ezt a szerveződő támadást. 

Hamász-támadások: az izraeli védelmi rendszer kudarca 

A zsidó állam egész védelmi rendszerét meglepetésszerűen érte a támadás, nem látták előre, és feltehetően nem is hitték el, hogy ez bekövetkezik. Az izraeli hadsereg híres kiberegységének a leghalványabb sejtése sem volt arról, hogy milyen mértékű attak közeleg.  

Ez még nem minden. Az összes földi védelmi rendszer, amelyet a gázai határ mentén telepítettek – az elektronikus sorompó, az alagút-felderítő rendszer, amely milliárdokba került – csak néhány percig üzemelt. A Hamász és az Iszlám Dzsihád kommandósainak százai motoron, terepjárókon és gyalogosan hatoltak be a szomszédos izraeli városokba. Eleinte ellenállás nélkül, ugyanis úgy időzítettek a palesztinok, hogy sok izraeli katona szabadságon volt. 

A neves izraeli Ha’Aretz napilap munkatársa szerint a Hamász levonta a 2014-es nyári konfliktus tanulságait. A támadásokat ezúttal először a nem kellően felkészült Tsahal, az izraeli hadsereg előőrsei ellen indították. Miután ezeket elfoglalták, a Hamász egységei behatoltak a civil településekre, ahol csak néhány rendőr teljesített szolgálatot, a kibucokban pedig csupán kis létszámú önkéntes szakaszok voltak.  

Ezúttal tehát  

a palesztinokkal való konfliktus kezelésének évek óta létező izraeli koncepciója omlott össze.  

Ariel Saron 2005-ös gázai kivonulása óta a jeruzsálemi hatóságok úgy gondolták: elegendő fenntartani a status quót azzal, hogy Gázát a Hamászra hagyják. Eközben Ciszjordániában megtartják a palesztin fennhatóságot, és lehetővé teszik, hogy a terület 60 százalékán lévő izraeli települések akadálytalanul tovább növekedjenek. A palesztinok viszont másként döntöttek. 

A trükk az elektromos kommunikáció kikerülése volt 

De hogyan kerülte el a Hamász az elektronikus kommunikációt? Különböző változatok keringenek az üzenetek továbbításáról.

Például a leveleket motorkerékpárokon vitték egyik helyről a másikra, vagy a mecsetek hangszóróiból imaidőben elhangzó kódolt üzeneteket adtak le.  

Gáza területe több mint 360 négyzetkilométer – 40 kilométer hosszú és 12 kilométer széles téglalapként húzódik az egyiptomi határ térségében –, így el lehet képzelni, hogy az üzenetek ilyen „ősi” kézbesítés útján történő továbbítása sok esetben lehetséges. 

Ám miért nem kapott az izraeli vezetés légi-műholdas megfigyelésből származó felvételeket arról, hogy a palesztinok többször nagy számban gyülekeztek? Valószínűleg Gázában lakó emberek vettek részt az akciókban. A terület pedig sűrűn lakott, 2–2,5 millió palesztin él ebben a szűk övezetben, így a rakéták és kézifegyverek elrejtése nem lehetett nehéz, csak ki kellett találni újabb trükköket ahhoz, hogy becsempésszék és elrejtsék az anyagot. Ebben nagy segítséget nyújt a palesztinoknak a föld alatti csempészalagút-rendszer kusza hálózata. 

A Hamász a hétvégén példátlanul alattomos támadást indított Izrael ellen: áttörték a határfalat, elfoglaltak néhány katonai támaszpontot és túszok tucatjait vitték vissza Gázába. Izrael válaszul légi csapásokat indított az övezeten belül, emellett szárazföldi hadműveletet készít elő. A nakedcapitalism amerikai honlap összefoglalta azokat a tanulságokat, amelyek levonhatók az eddig történtekből. 

A legyőzhetetlenség mítosza már a múlté 

A legfontosabb az, hogy Izrael állítólagos legyőzhetetlensége eloszlott mint valami illúzió. Mára senki sem él abban a hitben, hogy a zsidó állam sérthetetlen. A hétvégi alattomos támadásig egyesek továbbra is ragaszkodtak ahhoz az állításhoz, hogy a hagyományos katonai-technikai képességei és az Amerikától kapott hatalmas támogatás regionális nagyhatalommá teszi, de ez a felfogás most megdőlt.

A Hamász-támadás Izrael meglepő törékenységét mutatta meg – állapította meg szintén a L’ Orient–Le Jour libanoni napilap, amely különösen jártas a közel-keleti ügyekben. Nemcsak a héber állam égbe kiáltó biztonsági hiányosságairól van szó, hanem arról, hogy miért nem látta az izraeli hírszerző szolgálat – nem is a nagy hírű külföldi kémszervezet, a Moszad, hanem a katonai hírszerzés, az Aman, vagy a belföldi titkosszolgálat, a Shin Bet egyik ága, a Shabak, amelyeknek ez lett volna a feladatuk – a szükségszerűen hónapok óta és több ezer fő részvételével készülő hadműveletet.  

Amennyiben ezt nem vették észre, az őrületes hiba, ha pedig jelezték, akkor valaki mérhetetlen bűnt követett el a zsidó nép ellen.  

Több tényező is van, ami miatt ez a támadás összehasonlíthatatlan a Hamász és Izrael közelmúltbeli összecsapásaival – vette számba a libanoni újság. Megdőlt az áthatolhatatlan erőd mítosza, aztán itt van az izraeli áldozatok megdöbbentően magas száma. Ezek együttesen túlmutatnak a gázai kérdésen: a Hamász–Hezbollah–Teherán tengely megerősödése, valamint az Izrael és Szaúd-Arábia közötti kapcsolatok esetleges normalizálódása húzódik meg a háttérben. 

A riasztás elmaradt 

A határfalak áttörésekor az összes riasztórendszer meghibásodott, ezt követően jött el a teljes káosz. Izrael bebizonyította, hogy teljesen felkészületlen volt a Hamász hibrid háborús taktikájával, a villámgyors osztagtámadásokkal és kezdetleges dróntámadásokkal szemben. 

A politikai belharcok valószínűleg hozzájárultak ehhez a hírszerzési kudarchoz. Ha az izraeli katonai és hírszerző szolgálatok nem keveredtek volna bele a Netanjahu tervezett igazságügyi reformjai körüli politikai vitába, amelyet a Biden-adminisztráció beavatkozása is súlyosbított, akkor talán előre felfedezték volna a Hamász terveit, és így esetleg képesek lettek volna meghiúsítani azokat. 

Az amerikai kémek általában Ukrajnával foglalatoskodtak. Izraelnek teljes felelősséget kell vállalnia hírszerzési kudarcaiért, de az sem segített, hogy az amerikai szövetséges Ukrajnára összpontosított. Ha nem koncentrálnak ennyire arra a konfliktusra, akkor talán legalább egy műholdat tartottak volna a Gázaiövezet felett, amely felfedezhette volna a Hamász katonai ténykedését. 

Amerika most nagy gondban van, hogy ki kapja a katonai támogatást. A Business Insider felhívta a figyelmet az Egyesült Államok újdonsült dilemmájára, miszerint a tervek szerint tüzérségi lőszert adjon-e Ukrajnának, vagy inkább Izraelnek irányítsa át ezeket a forrásokat. A döntése mindkét válsághelyzetre komoly hatással lehet. 

Az új izraeli–palesztin konfliktus megtorpedózza a szaúdi normalizációs folyamatot? Valószínűleg ez a támadás egyik ki nem mondott célja és az időzítés egyik magyarázata. A két ország közötti kapcsolatok rendezése egyre távolabbra kerül.  

Az lenne a csoda, ha a történtek ellenére mégis létrejönne Szaúd-Arábia és Izrael békemegállapodása.  

Különösen mivel a héber állam ezt követően nyilvánvalóan nem tesz további engedményeket a palesztinoknak. Ez a támadás fő üzenete: Teherán világossá teszi Rijád számára, hogy az Izraellel való békének nagy ára van. Ezzel Irán meghiúsítaná az Izrael és Szaúd-Arábia közötti közeledést. 

Rijádnak nem marad más választása, mint az, hogy befagyasztja a béketárgyalásokat Izraellel. A szaúdiak óriási nyomás alatt állnak a nemzetközi muszlim közösség részéről, hogy fejezzék be a tárgyalásaikat Izraellel, miután az utóbbi csapásokat mért a gázai civil célpontokra. Valószínűleg eleget tesz ezeknek a követeléseknek, ami tönkretenné a Biden-kormányzat terveit az amerikai elnökválasztások előtti megegyezésre. Ez nagyobb veszteség a Biden-csapat számára, mint az elsőre látszik. A szaúdiak felajánlották, hogy növelik az olajkitermelést, hogy segítsenek biztosítani a megállapodást, ám a magas olajárak nem kedveznek a jelenlegi amerikai elnök 2024-es győzelmének. 

Oroszország és Kína kiegyensúlyozott nyilatkozatai megleptek néhány megfigyelőt – szögezte le a nakedcapitalism. Az internetes közösségben sokan tévesen azt gondolták, hogy Palesztinát fogják támogatni, ezért meglepte őket e két állam reakciója.  

Mit lép a libanoni Hezbollah? 

A Hezbollah az Izrael és a Hamász közötti háború legújabb kiszámíthatatlan kártyája. A Hamász támadása az utóbbi évek egyik legrosszabb rémálmát elevenítette fel, ami még rosszabbá válhat, ha a Hezbollah úgy dönt, hogy belép a háborúba. Ebben az esetben Libanon és esetleg Szíria is belekeveredhet a harcba, ami könnyen létkérdéssé válhat minden fél számára.  

Vajon a Hezbollah részt vehet a jelenlegi offenzívában? Ez a nagy kérdés ebben az összetűzésben – állapították meg elemzők. Eddig az Isten Pártja (Hezbollah) megelégedett egy támogató nyilatkozattal. Ha azonban valóban meglepetésszerű hatást akart volna elérni, akkor a Hamásszal egy időben indított volna támadást.  

Tavaly a síita párt támogatta a Libanon és Izrael közötti tengeri határ kijelöléséről szóló megállapodás aláírását. A libanoni szervezet 2006 óta nem került közvetlen összetűzésbe a zsidó állammal, és a hazai, valamint a regionális környezet sem kedvez neki.  

Izrael 1973 októberében visszanyerte a fölényt az arab haderőkkel szemben vívott összecsapásban, és végül katonai győzelmet aratott. Bár egy ilyen forgatókönyvnek logikusan meg kellene ismétlődnie, az izraeli kudarc első képei valószínűleg mindenki fejében megmaradnak, ez pedig lehetőséget ad a Hamásznak, hogy történelmi „győzelmet” ünnepeljen.  

Ennek többszintű következményei lehetnek. Először is azt kockáztatja, hogy a Hamász tovább erősödik a Palesztin Hatóság kárára. Az iszlamista mozgalom úgy akarja feltüntetni magát, mint az egyetlen esélyes, amely elfoglalhatja a palesztin képviselet helyi terét egy életének végén járó Fatahhal szemben.  

Netanjahu óriási nyomás alatt 

A támadást követően Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő megígérte, hogy „a Hamász példátlan árat fog fizetni” aljas tettéért. A zsidó vezető azonban azt kockáztatja, hogy országa hírszerzési és biztonsági apparátusának kudarca miatt ő maga is meggyengül. Egy szélsőjobboldali koalíció élén Netanjahu óriási nyomás alá kerül kormánya legradikálisabb szélsőségei részéről.  

Túlzás-e szeptember 11-hez hasonlítani a mostani eseményeket? A 9 millió zsidó lakosra vetítve még több az áldozat, mint 22 éve Amerikában.  

A nagy különbség, ami mindent megváltoztat, a palesztinok hihetetlen taktikai sikere. A zsidó állam több órán át tartó tehetetlensége a civilek megvédésére példátlan.  

Ehhez jön a túszok tipikusan izraeli problémája. Az államnak mindent meg kell tennie, hogy megmentse a polgárait, ez mélyen gyökerezik az izraeli pszichében.  

Egy francia–izraeli katonát, Gilad Shalitot 1000 palesztin fogolyért cserélték el. Tehát akkor mennyit ér több mint száz túsz?  

Ez szörnyű megaláztatás Izrael számára. Az elkerülhetetlen katonai műveletben pedig fennáll a veszélye annak, hogy ezeket a túszokat élő pajzsként fogják használni. 

A Hamász-atrocitásokról készült képek példátlan brutalitása szabad kezet ad Netanjahu kormányának a korlátlan válaszra.  Ezt a közvélemény először megértéssel fogadja majd, de vajon meddig? Volt-e értelme a Hamász számára egy ilyen durva akciónak, amely elkerülhetetlenül erőszakos válaszcsapáshoz vezet Izrael részéről? A cél kétségtelenül az, hogy meghiúsítsák az Ábrahám-megállapodások (az Izrael és az Egyesült Arab Emírségek, valamint az Izrael és Bahrein között 2020-ban létrejött egyezségek) kiterjesztését Szaúd-Arábiára. Az amerikaiak épp a kérdés előmozdításán fáradoztak. Ez azt jelentené, hogy Izrael az összes Öböl menti monarchiával békében állna.  

Az üzenet ekkor egyértelmű lenne: az arab országokat már nem érdekli a palesztin ügy. Ha a szaúdiak és az izraeliek beleegyeztek, hogy közelebb kerülnek egymáshoz, az azért van, mert van egy közös ellenségük, mégpedig Irán. Teheránnak tehát kettős érdeke fűződik ahhoz, hogy megtorpedózza ezt a rendezést. Az arab világ közvéleménye eközben élteti a Hamászt.  

Az izraeli–palesztin konfliktus a szőnyeg alatt 

Kettejük konfrontációja azért került a szőnyeg alá, mert nincs remény a békére. Két nép harcol ugyanazért a földért, és az egyik sokkal erősebb, mint a másik. Egy olyan országban, ahol a vallás egyre fontosabb lesz, a bibliai terület szent jelentőséget kap. Az izraeliek győztek, és túl erősek ahhoz, hogy a legkisebb engedményt is tegyék, ugyanis ebben a játékban a győztes mindent visz. A Palesztin Hatóság annyira korrupt, hogy már nem is létezik. Mahmúd Abbász 88 éves, és 2006 óta nem voltak választások Ciszjordániában.  

Valójában Biden az első amerikai elnök, aki nem tesz semmilyen erőfeszítést ebben a konfliktusban. Valószínűleg tudja, hogy az erre fordítandó politikai tőke haszontalan lenne. Az európaiak belefáradtak a reménytelen megegyezéskeresésbe. 

Hogyan vág vissza a zsidó kormány egy ilyen brutális támadásra? Hajlandó-e tárgyalni a túszok kiszabadításáról? Indíthat-e az izraeli hadsereg szárazföldi támadást Gáza ellen, és ismét elfoglalhatja-e azt a területet, amelyet 2005-ben hagyott el? Milyen mértékűek lesznek az izraeli katonai műveletek, miután a beszivárgó kommandósokat semlegesítették? Lesznek-e harcok Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben, magyarán csatlakoznak-e harcokhoz az izraeli arabok? A zsidó állam válaszának ezekre a kérdésekre messze Gázán túlmutató következményei lesznek.  

Izrael egységesen lép be ebbe a konfliktusba. A demokráciapárti mozgalom felfüggesztette minden tevékenységét, és kijelentette, hogy teljes mértékben támogatja a hadsereget. Ugyanez vonatkozik az ellenzéki pártokra is. Valószínűleg nemzeti egységkormány alakul, a háború után azonban el kell számolni. 

Dühöng az izraeli sajtó

Az izraeli sajtó szó szerint dühöng, hogy ez a titkosszolgálati kudarc már most több mint ezer zsidó állampolgár életébe került, és ki tudja, hogy mikor lesz vége a terroristák levadászásának. Az első számú célpont Benjamin Netanjahu miniszterelnök. Hasonló hírszerzési fiaskó az 1973 októberében, pontosan ötven évvel ezelőtt lezajlott jom kippuri háború előtt történt. 

A Ha’Aretz izraeli újság nem kertel. „A megaláztatás dühvel tölti meg a szívünket és könnyel a szemünket. (…) Ott vannak a több száz halálesetről készült megdöbbentő képek, amelyeken a Hamász fegyveres terroristái a lehető legnyugodtabban mozognak, akár gyalog, akár motorral, és mindenre lőnek, ami mozog az izraeli terület közepén. Több órán át sorsukra hagyták a Negev-sivatagban a civileket. Mintegy száz embert elraboltak, és a terroristák visszaszivárogtak a Gázai-övezetbe, anélkül, hogy katonai vagy rendőri erőkbe botlottak volna.”  

A lap szerint Izraelt, a Közel-Kelet legfejlettebb hírszerzési eszközeivel ellátott regionális nagyhatalmát egyszerűen megalázta egy harmadrangú terrorszervezet, amelyet még összevetni sem lehet a Szíria-barát libanoni Hezbollahhal. Nem véletlenül van tele a világsajtó a 2001. szeptember 11-i párhuzammal. Az amerikai kémszervek tudtak arról, hogy az iszlám terroristák valamire készülődnek, mégsem léptek közbe. Valami hasonló történhetett ezen a hétvégén Izraelben is. 

Lyukas volt az elválasztó fal  

A Yediot Ahronot így boncolgatta tovább a témát: „A Gázai övezet körül emelt elválasztó fal 3,5 milliárd sékelbe (8,6 millió euró) került, a föld felett és alatt, a legmodernebb érzékelők, illetve kamerák felhasználásával. Aztán gyorsan bebizonyosodott róla, hogy ez is egy papírtigris. Netanjahu – lássuk be, a hadsereg és a hírszerzés segítségével – eladott nekünk egy koncepciót, amely szerint a Hamász megelégedett volna egy nem hivatalos fegyverszünettel is, cserébe az izraeli gazdasági segélyek újraindításáért. Ahogy ötven évvel ezelőtt 1973 októberének előestéjén az egyiptomi és szír hadseregek ellen, ez a koncepció is szemfényvesztésnek bizonyult.” 

Számon lehet-e kérni az izraeli miniszterelnököt a 2023-as biztonsági kudarcért? Ebben a kérdésben még az izraeli szakértők is megosztottak. A Ha’Aretz sokkal sürgetőbbnek tartja a következő lépést: „Mielőtt Netanjahut a közvélemény bírósága elé állítanák, először a Hamász által elfogott, a Gázaiövezetbe áthurcolt és ott az emberi pajzs szerepét betöltő mintegy száz izraeli ügyével kell foglalkozni. Ilyenre még nem volt példa államunk rövid történetében. Egy kérdés, amely paradox módon egy kis nyugalmat ad a miniszterelnöknek. De meddig? Előbb vagy utóbb Netanjahunak el kell számolnia a tetteivel.” 

(Címlapkép: MTI)

Kapcsolódó: