Törökország leállította kereskedelmét Izraellel
Erdoğan elnök pár héttel ezelőtt még csak részleges tilalmat rendelt el a zsidó állammal szemben, most azonban a teljes export-importot kivégezte.
Erdoğan elnök pár héttel ezelőtt még csak részleges tilalmat rendelt el a zsidó állammal szemben, most azonban a teljes export-importot kivégezte.
Az elmúlt napokban furcsa tapogatózás zajlott le a két közel-keleti ország között: előbb Teherán zúdított drónesőt Izraelre, amely csak elenyésző károkat okozott, majd közel egy hét múlva jött a válasz: pár rakétatalálat ért egy iráni repülőteret. A két akcióban egyvalami közös volt: nem akarták annyira felbőszíteni egymást, hogy valamelyikük magából kifordulva, meggondolatlanul túlreagálja a támadást. Mert jelenleg a mindent elborító háború nem érdeke sem Iránnak, sem Izraelnek.
Az Egyesült Államok új szankciókat jelentett be Irán ellen, válaszul az Izrael elleni rakéta- és dróntámadásra. A nyugati világ nagy része csatlakozna Washingtonhoz, azonban ezek az intézkedések a 40 éve szankciók alatt álló ország iparágára valószínűleg csak korlátozottan hatnak.
A napokban lezajlott Izrael elleni legfrissebb iráni támadásnak van egy igen érdekes mellékszála. Nevezetesen, hogy az Elon Musk birtokolta mesterséges intelligencia, az X csevegőrobotja egy héttel az esemény előtt egy olyan hamis videós hírt kreált, amelyben iráni rakéták támadják a zsidó államot. Vajon egyfajta „jóslásra” is képes a gépi értelem?
Szombat éjszaka óta leginkább egy dolog foglalkoztat mindenkit: mi történik a Közel-Keleten Izrael és Irán között. A perzsa állam a damaszkuszi nagykövetség elleni izraeli támadásra reagálva 300 Sahed–136-os drónnal, valamint cirkáló- és ballisztikus rakétákkal támadta meg Izraelt. Igaz, ezeket semlegesítették, de minden eddiginél közelebb került egy regionális háború kialakulása. Mi következik?
Irán egyre magasabb színvonalra fejleszti dróntechnológiáját, miközben megtalálta a kiskapukat a szankciók kijátszásához is a pilóta nélküli eszközei gyártása és az azokkal való kereskedés érdekében. Ezzel jelentős ütőképességre és egyre nagyobb befolyásra tesz szert a Közel-Keleten, ami komoly fejtörést okoz Washingtonnak és szövetségeseinek.
Rijád Manszúr palesztin ENSZ-küldött jelezte, az arab állam szeretné, ha még áprilisban döntés születne ENSZ-tagságukról. Palesztina 2012 óta „nem tagállami megfigyelő” státuszban vehet részt a világszervezet tevékenységében, most pedig szeretné kihasználni, hogy a Közel-Keleten zajló háború miatt újra reflektorfénybe került a palesztinok helyzete. Az Egyesült Államoknak Izrael legközelebbi szövetségeseként biztosan lesz ehhez egy-két szava.
Az izraeli Legfelsőbb Bíróság a napokban arra kötelezte a kormányt, hogy függessze fel a katonai szolgálat alól mentesített ultraortodox zsidók behívási tilalmát. Ez a példátlan lépés megbuktathatja a kormánykoalíciót egy olyan időszakban, amikor az ultraortodoxok toborzása még egy megosztó kérdést rak a Netanjáhú-kabinet nyakába.
Németül Zugzwangnak hívják a sakkban a kevés figurás végjátékok egyik nyerő lehetőségét, amikor az ellenfelet lépéskényszer elé állítják. Amíg sok a bábu, addig olyan nagyszámú lépés lehetséges, hogy azokból majdnem mindig lehet legalább egy olyat találni, amellyel folytatható a küzdelem. A lépéskényszer a geopolitikában azt jelenti, hogy egy országnak döntenie kell a stratégiai visszavonulás és a teljes elköteleződés között.
Évtizedeken át javult az életminőség a legtöbb izraeli számára, ám október 7-e ebben is fordulópontot hozhat – vélte David E. Rosenberg izraeli gazdasági újságíró, az Izrael technológiai gazdasága című könyv szerzője, aki az amerikai Foreign Policy külpolitikai folyóiratban fejtette ki meglátásait.
December végén a legmagasabb helyről jött izraeli megerősítés: a zsidó állam azon munkálkodik, hogy elősegítse a gázai palesztinok „önkéntes migrációját”. E szándékot heves nemzetközi bírálat érte. Valószínűleg nem ez a terv lesz az, amely gyógyírt hozhat az izraeli–palesztin kérdésre.
A Kimberley-folyamat keretében november elején Zimbabwéban a gyémántiparban érdekelt államok közül 57-en nem egyeztek bele az Egyesült Államok és az Európai Unió javaslatába, amellyel kizárták volna Oroszországot a gyémántpiacról. Hogy a nézeteltérést leplezzék, inkább nem adtak ki közleményt az ülésről.
A gázai háború kiváltotta reakciók miatt Izrael 80 országra adott ki új, szigorú utazási figyelmeztetést, elsősorban a saját állampolgárai számára. Az ottani hatóságok illetékesei úgy nyilatkoztak, hogy az antiszemitizmus növekedése miatt az izraeliek és a külföldön élő zsidók erőszakkal szembesülnek.
A Hamász elleni háború kifejezetten árt Izrael azon törekvésének, hogy meghatározó földgázexportőrré váljon. Igaz, az ottani kitermelés 2027-ig még így is a duplájára emelkedik. A közel-keleti ország által meghatározott cél, hogy 2030-ra megduplázza a gázexport-kapacitását, mégpedig mintegy 25-30 milliárd köbméterre, ugyanakkor a Hamász elleni háború rávilágít az iparág stabilitását fenyegető biztonsági kockázatokra.
Cikkünk első részében azt vizsgáltuk, miért osztotta két érdekszférára a Közel-Keletet a két nagyhatalom, Nagy-Britannia és Franciaország. Most bemutatjuk, hogyan csapták be a britek az arabokat, akiknek megígérték az önálló arab állam támogatását. Részletezzük azt is, hogyan élezték ki a feszültséget az arabok és a zsidók között a nagyhatalmi játszmák.
Közel 130 év folyamatos háborúskodás előzte meg a Hamász borzalmas októberi terrortámadását izraeli civilek ellen. Kétrészes cikkünk első felében azt mutatjuk be, hogy a mai konfliktus Nagy-Britannia első világháborús szerepében gyökerezik. A britek ugyanis először az araboknak, majd a zsidóknak is megígérték az önrendelkezésük támogatását.
Szakértők szerint Moszkva sokat nyerhet Izrael Hamász elleni háborújával: lehetőséget kínál az orosz geopolitikai elképzelések megvalósítására, nevezetesen az Egyesült Államok dominanciáját letörő, többpólusú világrend kialakítására. A konfliktus azonban erősen megtépázta az orosz–izraeli viszonyt is.
Az eddig virágzó izraeli védelmi ágazatnak geopolitikai viszályokkal, ellátási nehézségekkel és változó belső demográfiai mutatókkal kell most szembenéznie.
A hajdanán szebb napokat látott Európa szereptévesztésben van, amikor komolyan azt gondolja, hogy érdemi beleszólása van a nemzetközi rendet meghatározó kulcskérdésekbe, konfliktusokba. Mára eljutottunk oda, hogy gazdagsága és ambíciói ellenére az EU korlátozott szereplője korunk nagyobb konfliktusainak. Az olyan alapító atyák, mint a francia Jean Monnet, a német Konrad Adenauer vagy éppen a luxemburgi Robert Schuman forognak a sírjukban, hiszen minden bizonnyal nem egy ilyen, jelentéktelenné süllyedő Európát képzeltek el. Quo vadis, Európa?
Miközben az izraeli hadsereg a Gázai övezetet vette célba, a héber államnak éberen kell figyelnie északra, ahol a libanoni Hezbollah milícia támadására készül.
Joe Biden szerint az Egyesült Államok eddig keményen dolgozott az izraeli–szaúdi kapcsolatok normalizálásán, amit tönkretett a Hamász támadása. Az október 7-i akcióban több mint 1400 ember halt meg, 200-at túszul ejtettek.
Ki volt az, aki kitervelte, megszervezte és lebonyolította a múlt szombati borzalmas terrorcselekményeket? A világsajtó eddig egy nevet említ: Mohammed Deif, a Hamász fegyveres szárnyának vezetője, akit hétszer is próbáltak már likvidálni, mégis a kezében tartotta ezt a példátlanul kegyetlen támadást.
Charles Q. Brown tábornok óva intette Teheránt, hogy beavatkozzon a konfliktusba. Ha megteszi, Washington is lépni fog. Az USA újabb „elhúzódó háborúra” készül.
A példátlan palesztin offenzíva után még nem jött el a számonkérés ideje, amikor meg kell vizsgálni azt, hogy mit is csináltak az izraeli biztonsági szervek, tettek-e egyáltalán valamit, hogy megakadályozzák a brutális terrortámadást. A terrorelhárítás hibái terén a fő felelősség a jeruzsálemi kormányé.
Az olajárak a hét elején 4-5 százalékkal nőttek, de az energiapiac gyorsan megnyugodott. Ha a közel-keleti konfliktus nem eszkalálódik, például Irán felé, akkor a világ olajára, így a hazai benzinár jelentős további növekedése sem valószínű.
Elég volt egyetlen jól elhelyezett írás ahhoz, hogy felbolygassa a közel-keleti méhkast. A The New York Times cikke szerint Izrael és Szaúd-Arábia között küszöbön áll a kétoldalú viszony átfogó rendezése. Ám a derűlátás ellenére még mindig számtalan akadály áll a Rijád és Tel-Aviv közötti lehetséges megállapodás útjában.
Van egy hatalmas fegyverkészlet Izraelben, izraeli felhasználásra, de amerikai tulajdonban. A Pentagon ezt bontogatja, hogy Ukrajnának küldjön belőle.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás