Donald Trump visszatérése újrapozicionálhatja az USA Közel-Kelet-politikáját, amely továbbra is Izrael biztonságát, Irán visszaszorítását és a térségi stabilitás fenntartását célozza, de az intenzív katonai jelenlét helyett a diplomáciai és stratégiai nyomásgyakorlásra helyezné a hangsúlyt.
Sokan magyarázták, hogy mitől zuhant le az Azerbaijan Airlines J2–8243-as járata karácsony napján. A repülőgép fekete dobozait még vizsgálták, de a nyugati média rögtön eldöntötte, hogy Oroszország a felelős. Az azeri elnök – aki a nyugati nyomás ellenére erős kapcsolatokat ápolt Oroszországgal – rögtön átvette ezt a narratívát.
Az elmúlt hónapokban a médiajelentések azt sugallták, hogy a régóta fennálló izraeli–török kapcsolatok „törésponthoz” érkeztek, elsősorban a zsidó állam katonai cselekményei miatt. Egy publicisztika rámutat, hogy minden attól függ, kit kérdezel, de a két ország viszonyában van egy olyan történet, amit nehéz kikerülni.
A közvélemény nyomására Törökország leállította az Izraellel folytatott eddigi gyümölcsöző kereskedését, ám a vállalatok természetesen igyekeznek megtalálni a kiskapukat, hogy az üzlet továbbra is folytatódjon. Ebben meglehetősen kreatívak, így Ankara szigorítani kényszerült, például megköveteli a török és palesztin vállalatoktól, hogy a kereskedelmi minisztériumtól kérjenek engedélyt az exportra.
Irán 200 százalékkal növeli a védelmi költségvetését az izraeli támadásokra válaszul, miután súlyos károkat szenvedett a légvédelmi és a rakétagyártó kapacitása. A konfliktus eszkalációja miatt Teherán fontolóra veszi egy hagyományos háború lehetőségét is, és felgyorsíthatja nukleáris programját. Az USA figyelmeztetése ellenére Irán minden rendelkezésre álló eszközt kész bevetni Izraellel szemben.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök közölte az Egyesült Államokkal, hogy az Irán elleni válaszcsapásaik katonai célpontokra korlátozódnak, elkerülve az olaj- és nukleáris létesítmények elleni támadást, hogy megelőzzenek egy regionális háborút. A zsidó állam a novemberi amerikai választások előtt készül a Teherán elleni akcióra, miközben az USA rakétavédelmi rendszert küld Izraelnek a fokozódó feszültségek közepette.
Izrael több mint egy hete megindított dél-libanoni offenzívája azzal a céllal indult, hogy megsemmisítse a Hezbollah katonai infrastruktúráját, és a szervezetet visszaszorítsa a Litáni folyó mögé. A zsidó állam a történelmi előzmények tanulságai alapján ezúttal kiterjedt hírszerzési és katonai eszközökhöz folyamodott, azonban a konfliktus kiterjedése súlyos geopolitikai következményekkel fenyeget egy esetleges harmadik libanoni háború képében.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülést tartott a közel-keleti események miatt, ahol Izrael és Irán kölcsönösen megfenyegette egymást a dél-libanoni izraeli offenzíva és az erre válaszul megindított iráni rakétacsapás kapcsán. Az ügy odáig fajult, hogy Izrael kitiltotta az ENSZ főtitkárát, António Guterrest, mert nem ítélte el egyértelműen Irán rakétatámadását.
A közel-keleti helyzet az elmúlt hetekben tovább fokozódott. Izrael több fronton is harcol Irán szövetségeseivel, és a dél-libanoni offenzívára válaszként Irán közvetlen rakétatámadást is indított Izrael ellen, ami regionális háború veszélyét vetíti előre. Az ENSZ és az Egyesült Államok diplomáciai megoldást sürget, de a konfliktus komoly kockázatot jelent a globális stabilitásra. Mi következik most?
Joe Biden visszalépése az elnökjelöltségtől korai „béna kacsa” periódust eredményezett, de igyekszik a Közel-Keleten jelentős külpolitikai eredményeket elérni, hogy ne maradjon dicstelen nyom az elnöksége után. Most a szaúdi–izraeli közeledés lehet a fő célja, mivel a szaúdi stabilitás kulcsfontosságú a régióban, és az amerikai–szaúdi védelmi megállapodás, valamint Izrael támogatása mindkét fél számára előnyös lehet. Bár a terv kockázatos és sok akadályba ütközhet, mégis: jelenleg bel- és külpolitikai tényezők is segíthetik egy ilyen egyezmény létrejöttét.
Az öböl menti országok a háttérben Washingtonnal egyre szorosabb kapcsolatokra törekszenek Afrikával. Igaz, hogy vannak súrlódások a felek között a kormányzási értékek, a munkakörülmények és a folyamatban lévő regionális konfliktusok terén, de sokat nyom a latban Doha, Rijád és Dubaj részéről az import diverzifikációja, az élelmiszer-biztonság és az afrikai kikötőkhöz való hozzáférés.
A Vaskupola a világ legmodernebb rakétavédelmi rendszere, amely a tavalyi gázai konfliktus során kapott különös figyelmet, amikor sikeresen semlegesítette a Hamász rakétáinak százait, megvédve ezzel Izrael fontos városait és lakosait. Azonban a rendszer nem hibátlan, és a működtetése rendkívül költséges. Így joggal merül fel a kérdés az iráni fenyegetés kapcsán, hogy mennyire lenne képes Izrael egy a Hezbollah vagy Irán felől indított rakétazáport semlegesíteni.
Tovább forr a Közel-Kelet, miután – vélhetően – Izrael likvidálta a Hamász vezetőjét. Irán és a Hezbollah is válaszadásra figyelmeztetett, Izrael pedig megelőző csapásokat mért Teherán libanoni és szír érdekeltségeire. Az iráni állami televízió szerint a világ rendkívüli jeleneteknek lesz a tanúja, mindeközben Washington további harci repülőgépeket vezényel a térségbe. Várjuk a fejleményeket!
Miközben Izrael az Egyesült Államokkal együtt titkos tárgyalásokat folytatott az Egyesült Arab Emírségekben a Gázai övezet háború utáni rendezéséről, addig Pekingben a régóta rivalizáló, sőt háborúzó palesztin frakciók között született történelmi megállapodás. Véletlen egybeesés?
Péntek hajnalban dróntámadás érte Tel-Avivot, az amerikai diplomáciai kirendeltségtől 100 méterre. A jemeni húszik magukra vállalták az akciót, amit egy új típusú iráni drónnal hajtottak végre ezért nem érzékelték azt a légvédelmi szirénák. Gyanús, hogy pár órával az után került sor rá, miután az izraeli hadsereg elismerte, hogy likvidálták a Hezbollah egy magas rangú tisztviselőjét.
Branko Milanović világhírű közgazdász egy nagyon érdekes eszmefuttatást vett górcső alá, amely négy különböző ideológiai koalíciót határoz meg a jelenleg folyó és a világpolitikát befolyásoló ukrajnai és gázai konfliktus mentén.
A dubaji Jebel Ali kikötőt Szaúd-Arábián és Jordánián keresztül az izraeli Haifával összekötő szárazföldi útvonal lehet a megoldás a Vörös-tenger problémáira. Mindamellett, hogy ezzel a költségek akár 80 százalékkal is csökkenhetnek, a szállítási idő pedig 7-10 nappal rövidülhet.
Amerika erkölcsi lelkiismeretének hívott egyetemi megmozdulások a történelem folyamán nem egy esetben jelentős hatást fejtettek ki az ország társadalmára. Mások viszont másféleként értékelik a tiltakozó akciókat, szerintük ezek nem mások, mint elkényeztetett gyermekek tüntijei. A gázai háború elleni megmozdulások most ismét felrázzák az egyetemeket. Vajon ez a messze dúló izraeli–palesztin konfliktus – amelynek Washington nem is közvetlen részese – képes lesz-e olyan hatást kiváltani, mint a fél évszázada lezajlott vietnámi háború elleni tiltakozás?
Mi a közös az ukrán és az izraeli konfliktusban? Meddig tartható fenn a nyugati segélyezés? Nem is gondolnánk, mennyi hasonlóság van a két – alapjaiban egyébként eltérő jellegű – háborúban. Satyajit Das ausztrál író egy eddig kevésbé ismert nézőpontot hoz be az összehasonlításba.
Amikor Joe Biden hivatalába lépett, még úgy gondolta, hogy nem a Közel-Kelet lesz külpolitikájának prioritása. Az otthoni zavargások azonban mostanra az elnöksége központi kérdésévé váltak, és ezek súlyosan ronthatják az újraválasztási esélyeit is.
Erdoğan elnök pár héttel ezelőtt még csak részleges tilalmat rendelt el a zsidó állammal szemben, most azonban a teljes export-importot kivégezte.
Az elmúlt napokban furcsa tapogatózás zajlott le a két közel-keleti ország között: előbb Teherán zúdított drónesőt Izraelre, amely csak elenyésző károkat okozott, majd közel egy hét múlva jött a válasz: pár rakétatalálat ért egy iráni repülőteret. A két akcióban egyvalami közös volt: nem akarták annyira felbőszíteni egymást, hogy valamelyikük magából kifordulva, meggondolatlanul túlreagálja a támadást. Mert jelenleg a mindent elborító háború nem érdeke sem Iránnak, sem Izraelnek.
Az Egyesült Államok új szankciókat jelentett be Irán ellen, válaszul az Izrael elleni rakéta- és dróntámadásra. A nyugati világ nagy része csatlakozna Washingtonhoz, azonban ezek az intézkedések a 40 éve szankciók alatt álló ország iparágára valószínűleg csak korlátozottan hatnak.
A napokban lezajlott Izrael elleni legfrissebb iráni támadásnak van egy igen érdekes mellékszála. Nevezetesen, hogy az Elon Musk birtokolta mesterséges intelligencia, az X csevegőrobotja egy héttel az esemény előtt egy olyan hamis videós hírt kreált, amelyben iráni rakéták támadják a zsidó államot. Vajon egyfajta „jóslásra” is képes a gépi értelem?
Szombat éjszaka óta leginkább egy dolog foglalkoztat mindenkit: mi történik a Közel-Keleten Izrael és Irán között. A perzsa állam a damaszkuszi nagykövetség elleni izraeli támadásra reagálva 300 Sahed–136-os drónnal, valamint cirkáló- és ballisztikus rakétákkal támadta meg Izraelt. Igaz, ezeket semlegesítették, de minden eddiginél közelebb került egy regionális háború kialakulása. Mi következik?
Irán egyre magasabb színvonalra fejleszti dróntechnológiáját, miközben megtalálta a kiskapukat a szankciók kijátszásához is a pilóta nélküli eszközei gyártása és az azokkal való kereskedés érdekében. Ezzel jelentős ütőképességre és egyre nagyobb befolyásra tesz szert a Közel-Keleten, ami komoly fejtörést okoz Washingtonnak és szövetségeseinek.
Rijád Manszúr palesztin ENSZ-küldött jelezte, az arab állam szeretné, ha még áprilisban döntés születne ENSZ-tagságukról. Palesztina 2012 óta „nem tagállami megfigyelő” státuszban vehet részt a világszervezet tevékenységében, most pedig szeretné kihasználni, hogy a Közel-Keleten zajló háború miatt újra reflektorfénybe került a palesztinok helyzete. Az Egyesült Államoknak Izrael legközelebbi szövetségeseként biztosan lesz ehhez egy-két szava.
Az izraeli Legfelsőbb Bíróság a napokban arra kötelezte a kormányt, hogy függessze fel a katonai szolgálat alól mentesített ultraortodox zsidók behívási tilalmát. Ez a példátlan lépés megbuktathatja a kormánykoalíciót egy olyan időszakban, amikor az ultraortodoxok toborzása még egy megosztó kérdést rak a Netanjáhú-kabinet nyakába.
Németül Zugzwangnak hívják a sakkban a kevés figurás végjátékok egyik nyerő lehetőségét, amikor az ellenfelet lépéskényszer elé állítják. Amíg sok a bábu, addig olyan nagyszámú lépés lehetséges, hogy azokból majdnem mindig lehet legalább egy olyat találni, amellyel folytatható a küzdelem. A lépéskényszer a geopolitikában azt jelenti, hogy egy országnak döntenie kell a stratégiai visszavonulás és a teljes elköteleződés között.
Évtizedeken át javult az életminőség a legtöbb izraeli számára, ám október 7-e ebben is fordulópontot hozhat – vélte David E. Rosenberg izraeli gazdasági újságíró, az Izrael technológiai gazdasága című könyv szerzője, aki az amerikai Foreign Policy külpolitikai folyóiratban fejtette ki meglátásait.
