A Hamász-terroristák dél-izraeli borzalmas támadásai után egyszerűen fel sem merült még csak kérdésként sem az a lehetőség, hogy a héber állam ne indítana szárazföldi hadművelet a Gázai övezet ellen. Az izraeli hadsereg, a Tsahal jelenleg intenzíven bombázza a Hamász stratégiai állásait a palesztin enklávéban. Tankok, páncélozott járművek és tüzérség veszi körbe a területet, és több mint 360 ezer tartalékost hívtak be – közölte tudósításában a Financial Times brit napilap.  

Soha nem látott izraeli támadás készül 

Az izraeli hatóságoknak nehéz lesz beérniük egy légi hadjárattal. Amióta Izrael 2005-ben elhagyta a Gázai övezetet, a hadserege számos büntető légitámadást hajtott végre a térségben, megtorlásul a Hamász tetteiért. Megkísérelte a szárazföldi villámhadjáratokat is, hogy semlegesítsen bizonyos célpontokat, infrastruktúrákat. A Tsahal azonban még sohasem hajtott végre ilyen nagyszabású katonai műveletet a gázai puskaporos hordóban, mint amilyenre most készül.  

Ám az eddigi eredmények csak ideig-óráig hoztak sikert. Háromszor fordult elő, hogy az elmúlt 18 évben jelentősebb akció keretében izraeli katonák beléptek Gázába: 2006-ban a Nyári eső hadművelet, majd 2008–2009-ben az Öntött ólom katonai akció alkalmával, amelyet bátran hívhatunk a kiterjedtsége miatt az első gázai háborúnak is, és 2014-ben a harmadik gázai összecsapásban, a Védelmi él keretében. 

2006: nyári eső hadművelet 

Az Izrael által kitűzött politikai és katonai célok minden alkalommal szárazföldi hadműveleteket tettek szükségessé. 2006. június 28-án a héber állam az enklávéból való kivonulás óta először indított katonai akciót Gázában, válaszul a palesztin terroristák által túszul ejtett Gilad Salit francia–izraeli állampolgárságú katona elrablására. Az akció feladata az is volt, hogy véget vessen a házi készítésű Kasszam-rakéták izraeli határvárosok elleni támadásainak, és még egy, hogy meggyengítse a helyi Hamász-kormányzást.  

Itt sem az volt a cél, hogy a Gázai övezetet vissza kell foglalni, hanem a Hamász meggyengítése, hogy korlátozzák a rakéták kilövését. Ezzel együtt azt is szerették volna a zsidó lakosságnak példázni, hogy a hadsereg képes megvédeni őket.  

Ez a művelet a fent jelzett három közül a legkönnyebbnek minősíthető. Mint minden offenzíva, ez is intenzív bombázással kezdődött, amely több stratégiai fontosságú palesztin helyszínt, köztük egy nagy erőművet is lerombolt. A szárazföldi harcokban mintegy 3000 izraeli katona vett részt, akik először a Gázai övezet északkeleti részére vonultak be.  

A gyalogság, az utászok és a páncélosok behatoltak a Gázai övezet központjába, és kettévágták a területet. Több tucat Hamász-tisztségviselőt, köztük minisztereket és parlamenti képviselőket, valamint számos civilt tartóztattak le. November 26-án az izraeli kormány úgy döntött, hogy elérte a céljait, tűzszünetet hirdetett, és elhagyta a palesztin enklávét.  

A Tsahal mindössze öt katonát veszített, további 38-an megsebesültek. A másik oldalon a Hamász és a többi iszlamista frakció 277 halálos áldozatot számlált, és mintegy ezer sebesültet. Stratégiai szempontból azonban a művelet kudarcot vallott: Gilad Shalit katonát nem találták meg, és csak öt év múlva nyerte vissza a szabadságát, cserébe ezer palesztin terroristáért. Ráadásul amint a tűzszünet életbe lépett, a Hamász azonnal folytatta az izraeli városok rakétákkal történő zaklatását.  

2008. december–2009. január: Öntött ólom hadművelet 

Az első gázai háborúnak hasonló céljai voltak, mint a két évvel azt megelőző beavatkozásnak: véget vetni a rakétatámadásoknak, és mindenekelőtt elpusztítani az enklávé, valamint az egyiptomi Sínai-félsziget között ásott több száz alagutat, amelyen keresztül fegyverek áramlottak a palesztin terroristáknak.  

Akárcsak 2006-ban, ez a hadművelet is hatalmas légitámadással kezdődött, vadászbombázók és harci helikopterek együttes fellépésével. „Ez volt a legnagyobb volumenű rajtaütés a hatnapos háború vége óta: 220 másodperc alatt mintegy száz célpontot találtak el” – írta Michel Goya volt francia ezredes a Gázai Sziszifusz címet viselő könyvében. Bár ez a légi hadjárat jelentős károkat okozott a palesztin terroristák soraiban, nem bizonyult elegendőnek a célok eléréséhez. 

Izraelnek ekkor nem maradt más választása, mint szárazföldi csapatokat bevetni az alagutak megsemmisítésére. Január 3-án éjszaka a Tsahal „vasoszlopait” vetették be: páncéloskülönítmények haladtak előre drónok és helikopterek fedezékében, és megpróbálták kiiktatni a Gázaváros körüli rakétakilövőket.  

Az alagutak megsemmisítéséért buldózerek és különleges műszaki egységek feleltek. Egy ilyen bevetéssel szemben a Hamász az erőforrások és a képességek hiánya miatt hátrányos helyzetben van” – jegyezte meg Michel Goya a Le Figaro napilapnak nyilatkozva. „Különösen azért, mert az izraeli brigádok nem hatolnak be a legsűrűbb városi szektorokba, ahol a Hamász előnyben lehetne, megelégszenek a főváros körüli sávok elfoglalásával” – fűzte hozzá az ezredes. 

2009. január 18-án a rakétatűz gyakorlatilag megszűnt, és a két fél tűzszünetet kötött. 

 A 15 napig tartó harcok során Izrael mindössze tíz katonát vesztett, közülük négyet baráti tűzben. A palesztin oldalon jóval magasabb volt az áldozatok száma: Izrael szerint 700 terroristát öltek meg. De csaknem 900 civil is az áldozatok számát növelte.  

A Tsahal itt is csak kis győzelmet ünnepelhetett: sok alagutat megsemmisítettek, és a rakéták zaja elhallgatott. Legalábbis egy időre. Néhány nappal az izraeli kivonulás után újból felvinnyogtak a rakéták sortüzei. Ráadásul a sok járulékos áldozat miatt a héber állam veszített hitelességéből.  

2014. július–augusztus: Védelmi él hadművelet 

2012-ben az egyiptomi közvetítésnek köszönhetően csak hajszál híján sikerült elkerülni a gázai szárazföldi hadműveleteket. 2014-ben újból tarthatatlanná vált a helyzet. A Hamász és a Fatah áprilisban szövetséget kötött. Egy alagútból előlépő terrorista lemészárolt három izraeli tinédzsert, ami arra késztette az izraeli kormányt, hogy ismét háborúba lépjen.  

Ezúttal azonban a Hamász készen állt a hosszú távú összecsapásra – mutatott rá Michel Goya –, az al-Kasszam brigádok pedig operatív és taktikai újításokkal léptek fel. Kezdetben, ahogy a korábbi hadműveletek során is, Izrael a légierőt és a tüzérséget használta a Hamász katonai erejének meggyengítésére. Ez azonban a korábbiaknál kevésbé hatékonyan működött: a terroristák jobban elrejtőztek, mint korábban, jól használták ki a földi védelmi módszereket, az izraeliek valóságos gerillaharccal találták szembe magukat.  

A Tsahal a szárazföldi támadásában megint megpróbálta megsemmisíteni azokat az alagutakat, amelyek lehetővé tették a Hamász gyilkosainak a bejutást Izraelbe. Ez azt jelenti, hogy Gázaváros szűk és sűrűn lakott területein kellett tevékenykedni. A Hamász előzetesen aláaknázta a terepet, a mobil egységeik pedig fegyveres támadást hajtottak végre a betörő izraeliek ellen.  

A művelet végén Izrael azt állította, hogy megsemmisítette az összes támadó alagutat. Örömmel közölték azt is, hogy kétharmadára csökkent a Hamász rakétakészlete. Ezt a műveleti sikert azonban a korábbi hadjáratoknál jóval nagyobb emberáldozat árán érték el: 49 napnyi harc alatt 66 zsidó katona vesztette életét, 469 sebesült meg és mintegy tíz harcjármű megsemmisült.  

2023 októbere: végre egy határozott hadművelet? 

De vannak más problémák is ezekkel a hadműveletekkel, elsősorban pénzügyiek. Az izraeli katonák egy metaforát használnak ezekre a hadjáratokra: a rendszeres fűnyírás. Valahol el kell költeni a költségvetésből rá jutó részt. „A Tsahal időről időre belép a Gázai övezetbe, ahol megbünteti a terroristákat, hogy aztán néhány hónapra pihenőt adjon magának. Eddig egyik háború sem volt döntő – mutatott rá Frédérique Schillo jeruzsálemi történész. – A Hamász elleni hadműveletek egyfajta fegyverszünethez vezetnek, de a háború hiánya még nem béke, mert a palesztin terrorszervezet újrafegyverkezik, és készül az új csatára.” 

A körülmények ma nem ugyanazok, mint 2006-ban, 2008-ban vagy 2014-ben. „Akkoriban a Hamász műveletei inkább csak kellemetlenséget jelentettek, nem pedig a létezés fenyegetését” – fejtette ki a Figaro-interjúban Michel Goya. – Tekintettel a terroristák október eleji tömeggyilkosságai keltette társadalmi sokkra, a lakosság többet követel, mint egy újabb menetet a ringben a Hamásszal.” 

Ez a tétje a napokban meginduló szárazföldi hadműveletnek. De egyben felmerül az aggodalom, hogy egy újabb izraeli erődemonstrációt fogunk látni a Gázai övezetben, amely csak időlegesen oldja meg a gondot. Mert gyökerestől kiirtani a problémát, azaz likvidálni a Hamászt, ez a lehetőség a mesék világába tartozik. Mindig marad azok közül, akik nem fognak engedni az elkötelezettségükből.  

A jelenlegi helyzetben a vágyálmok között él, aki a felek közt tárgyalásos rendezést sürget. A bosszú körforgása mindent felülír. Talán szebb napokon, egyszer, majd valamikor csak kölcsönös megegyezés hozhatja el a békét. Feltéve, ha akkor még lesz ember, aki emlékszik e szó jelentésére.  

Címlapfotó: Shutterstock