Irán térdre rogyott az izraeli légicsapások alatt, Netanjahu pedig már nemcsak atomlétesítményeket, hanem egy teljes rendszert akar lerombolni. A nemzetközi közvetítők későn mozdultak – Teherán az Egyesült Államoknak könyörög, Trump hallgat, Izrael pedig folytatja, amit elkezdett.
Minden a tervek szerint indult – majd Donald Trump hazament. A kanadai G7-csúcstalálkozót a világkereskedelmi ellentétek, az Ukrajnával és Izraellel kapcsolatos megosztottság, valamint az amerikai elnök kiszámíthatatlan diplomáciája fémjelezték. A várt áttörések helyett nyílt törésvonalakat és elszalasztott lehetőségeket tárt fel az esemény, amelynek második napja politikai értelemben már nem is létezik.
A nukleáris fenyegetés csak ürügy? Valós lehet az érv, amely szerint Izrael légicsapásai nem az iráni atomlétesítményeket, hanem a rezsim szívét célozzák. Miközben a világ az urán százalékos tisztaságáról vitatkozik, Netanjahu célja nem a dúsítás megakadályozása, hanem az iszlám köztársaság térdre kényszerítése. De mi történik, ha a rendszer nem bukik meg?
A The Guardian szerint kiszivárgott dokumentumok arra engednek következtetni, hogy Izrael a háborús tevékenységeibe is integrálhatta az amerikai technológiai óriást, hogy kielégítse a felhőalapú és mesterséges intelligenciát alkalmazó eszközök iránti növekvő igényt. Az OpenAI tagadja, hogy köze lenne hozzá
Erdoğan elnök addig keverte a paklit egyre ügyesebben, hogy a végén az egész szír konfliktusból Törökország profitál a térségben a legtöbbet. Ráadásul még Izraelnek is osztott lapot, így hirtelen egy oldalon találta magát azzal az országgal, amelyet egyébként naponta terrorista államnak nevez.
Miközben tombol a krízis a Közel-Keleten, az olajpiac olyan higgadtan szemléli az eseményeket, mintha semmi nem történt volna.
Irán 200 százalékkal növeli a védelmi költségvetését az izraeli támadásokra válaszul, miután súlyos károkat szenvedett a légvédelmi és a rakétagyártó kapacitása. A konfliktus eszkalációja miatt Teherán fontolóra veszi egy hagyományos háború lehetőségét is, és felgyorsíthatja nukleáris programját. Az USA figyelmeztetése ellenére Irán minden rendelkezésre álló eszközt kész bevetni Izraellel szemben.
Az izraeli titkosszolgálat akciója példátlan volt a hírszerzés történetében, de rámutatott a globális beszerzési láncok legnagyobb hibájára: az ellenőrizhetetlenségre. A személyhívós robbantások fényében a kormányoknak újra lehet gondolni a vámpolitikát és a gyártási területek átpozicionálását is.
Az arab származású amerikaiak a kulcsfontosságú ingadozó államokban valószínűleg Trumpot választják Harrisszel szemben, mégpedig Biden gázai politikája elleni tiltakozó szavazatukkal.
A piac elkezdte a kockázatok tükrében újraárazni magát: a fő kérdés most a közel-keleti konfliktus eszkalációs lehetőségeivel kapcsolatos. Ha ez egy súlyosbodó konfliktus előjele, akkor az energiapiaci válság is erősödni fog.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) vezető közgazdásza szerint Európa valamiféle válságba került, míg a Közel-Keleten és Afrikában az Izrael körüli konfliktus és az aszályok fenyegetik a gazdaságokat. Oroszországnak eközben – továbbra is úgy tűnik – meg sem kottyannak a szankciók.
Alighogy elkezdődtek, meg is akadtak az izraeli költségvetési tárgyalások. A cél a stabilitás megőrzése lenne, ám a háború miatt minden tervezés ingatag lábakon áll.
Joe Biden visszalépése az elnökjelöltségtől korai „béna kacsa” periódust eredményezett, de igyekszik a Közel-Keleten jelentős külpolitikai eredményeket elérni, hogy ne maradjon dicstelen nyom az elnöksége után. Most a szaúdi–izraeli közeledés lehet a fő célja, mivel a szaúdi stabilitás kulcsfontosságú a régióban, és az amerikai–szaúdi védelmi megállapodás, valamint Izrael támogatása mindkét fél számára előnyös lehet. Bár a terv kockázatos és sok akadályba ütközhet, mégis: jelenleg bel- és külpolitikai tényezők is segíthetik egy ilyen egyezmény létrejöttét.
A legutóbbi fegyversegélyek nagysága igen eltérő Izrael és Ukrajna esetében. Előbbi 3,5 milliárd, utóbbi 125 millió dollár értékben kap a háborúhoz szükséges haditechnikát Washingtonból.
A Vaskupola a világ legmodernebb rakétavédelmi rendszere, amely a tavalyi gázai konfliktus során kapott különös figyelmet, amikor sikeresen semlegesítette a Hamász rakétáinak százait, megvédve ezzel Izrael fontos városait és lakosait. Azonban a rendszer nem hibátlan, és a működtetése rendkívül költséges. Így joggal merül fel a kérdés az iráni fenyegetés kapcsán, hogy mennyire lenne képes Izrael egy a Hezbollah vagy Irán felől indított rakétazáport semlegesíteni.
Erdoğan elnök digitális fasizmusnak nevezte az Insta működését, amiért az cenzúrát vezetett be a Hamász vezetőjének meggyilkolása után. Az Insta-tulajdonos Meta mindent megtesz, hogy visszaállítsa a platform elérhetőségét. A lépést a török e-vállalatok is üdvözölnék, mielőtt mindenük rámegy a politikai döntésre.
Miközben Izrael az Egyesült Államokkal együtt titkos tárgyalásokat folytatott az Egyesült Arab Emírségekben a Gázai övezet háború utáni rendezéséről, addig Pekingben a régóta rivalizáló, sőt háborúzó palesztin frakciók között született történelmi megállapodás. Véletlen egybeesés?
Branko Milanović világhírű közgazdász egy nagyon érdekes eszmefuttatást vett górcső alá, amely négy különböző ideológiai koalíciót határoz meg a jelenleg folyó és a világpolitikát befolyásoló ukrajnai és gázai konfliktus mentén.
Az ukrajnai háború és a szélesedő geopolitikai konfliktusok soha nem látott mértékben megnövelték a munkaerő-keresletet a hadiiparban. A vállalatok egyre többet fordítanak arra is, hogy a megfelelő készségekkel megáldott szakemberek kerüljenek ki az akadémiákról.
Izrael legnagyobb szénkereskedelmi partnere leállítja az exportot a háborúban álló ország felé. A török kereskedelmi kapcsolatok befagyasztása után tehát újabb csapás érte a zsidó államot.
Amerika erkölcsi lelkiismeretének hívott egyetemi megmozdulások a történelem folyamán nem egy esetben jelentős hatást fejtettek ki az ország társadalmára. Mások viszont másféleként értékelik a tiltakozó akciókat, szerintük ezek nem mások, mint elkényeztetett gyermekek tüntijei. A gázai háború elleni megmozdulások most ismét felrázzák az egyetemeket. Vajon ez a messze dúló izraeli–palesztin konfliktus – amelynek Washington nem is közvetlen részese – képes lesz-e olyan hatást kiváltani, mint a fél évszázada lezajlott vietnámi háború elleni tiltakozás?
Amikor Joe Biden hivatalába lépett, még úgy gondolta, hogy nem a Közel-Kelet lesz külpolitikájának prioritása. Az otthoni zavargások azonban mostanra az elnöksége központi kérdésévé váltak, és ezek súlyosan ronthatják az újraválasztási esélyeit is.
Erdoğan elnök pár héttel ezelőtt még csak részleges tilalmat rendelt el a zsidó állammal szemben, most azonban a teljes export-importot kivégezte.
Az elmúlt napokban furcsa tapogatózás zajlott le a két közel-keleti ország között: előbb Teherán zúdított drónesőt Izraelre, amely csak elenyésző károkat okozott, majd közel egy hét múlva jött a válasz: pár rakétatalálat ért egy iráni repülőteret. A két akcióban egyvalami közös volt: nem akarták annyira felbőszíteni egymást, hogy valamelyikük magából kifordulva, meggondolatlanul túlreagálja a támadást. Mert jelenleg a mindent elborító háború nem érdeke sem Iránnak, sem Izraelnek.
A nyugati világrend túlélése veszélyben van, de annak fenyegetése most nem Kína vagy Oroszország irányából közeledik. A Nyugat külpolitikai kettős mércéje most újra erodálja belülről a nemzetközi jogrendet. Az orosz–ukrán háború, a Gázai övezet fegyveres konfliktusai és a napokban felerősödött Izrael–Irán-szembenállás egyaránt rámutatott arra, hogy a nemzetközi jog érvényesítése eltérő módon zajlik a nyugati és a nem nyugati értékrendet képviselő szereplőkkel szemben. Az igazságos világrend igazságos jogérvényesítést követel.
A politikai élet forgóajtói meglehetősen furfangosan pörögnek. Legutóbb egy amerikai portál tárta fel ennek természetét. Miként támaszkodnak a hírcsatornák azokra a katonatisztekre, akik már rég letették a kardot, de a tollat nem, ahogy a médiaszereplést sem hagyták abba? Sajnos ez sokszor kevéssé szól az igazságról, mert egy-egy védelmi vállalat igencsak zsíros juttatását is meg kell szolgálniuk.
Az Egyesült Államok új szankciókat jelentett be Irán ellen, válaszul az Izrael elleni rakéta- és dróntámadásra. A nyugati világ nagy része csatlakozna Washingtonhoz, azonban ezek az intézkedések a 40 éve szankciók alatt álló ország iparágára valószínűleg csak korlátozottan hatnak.
Az OPEC már az izraeli háború kitörése után szólt, hogy nem fog kizökkenni a nyugalmából. Úgy is lett: az olajpiac majdnem olyan csendes, mintha békeidő lenne, pedig drónok és rakéták százai zúgtak el felette.
A napokban lezajlott Izrael elleni legfrissebb iráni támadásnak van egy igen érdekes mellékszála. Nevezetesen, hogy az Elon Musk birtokolta mesterséges intelligencia, az X csevegőrobotja egy héttel az esemény előtt egy olyan hamis videós hírt kreált, amelyben iráni rakéták támadják a zsidó államot. Vajon egyfajta „jóslásra” is képes a gépi értelem?
Irán egyre magasabb színvonalra fejleszti dróntechnológiáját, miközben megtalálta a kiskapukat a szankciók kijátszásához is a pilóta nélküli eszközei gyártása és az azokkal való kereskedés érdekében. Ezzel jelentős ütőképességre és egyre nagyobb befolyásra tesz szert a Közel-Keleten, ami komoly fejtörést okoz Washingtonnak és szövetségeseinek.
