Nagy Márton a Magyar Nemzeten megjelent véleménycikkében fejtette ki, hogy a „Bezzeg Románia!” szlogen hamis, és valójában az elégedettség és az életszínvonal is sokkal magasabb Magyarországon. Ennek bizonyítására a Makronóm Intézet Harmonikus Növekedési Indexének az adatait is felhasználta.
Mindenekelőtt már írásom elején fontos elmondanom, hogy Románia fontos európai uniós partnerünk, nagyra értékelt szomszédunk, ahol ráadásul több mint egymillió magyar honfitársunk is él – kezdte Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a Magyar Nemzeten közölt véleménycikkében. Mégis felmerül a kérdés: amennyiben születésünk előtt lehetne választani, hogy Romániában vagy Magyarországon szülessünk meg, akkor vajon melyik országot választanánk? Milyen szempontok alapján döntenénk, és melyik, számunkra fontos mutató alakulását vizsgálnánk a döntés előtt? Biztos vagyok benne, hogy nem a GDP-növekedés aktuális értéke lenne a döntő, mivel a gazdasági teljesítmény mérésére alkalmazott GDP-mutató nem sokat árul el az anyagi jólét és az életszínvonal kérdéseiről, mivel ez sokkal inkább csak egy pillanatkép a gazdaság adott évi teljesítményéről, állapotáról.
Bár az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt GDP-t tekintve a román gazdaság teljesítménye 2023-ra utolérte a magyart az uniós átlag arányában, ez nem ad valós képet sem a magyarországi, sem pedig a romániai élet- és munkakörülményekről, a vagyoni helyzetről, valamint a gazdasági teljesítmény fenntarthatóságáról és egyensúlyi helyzetéről.
A „pénzcsinálás”, azaz pusztán a GDP mérése helyett
érdemes például a fenntartható, széles bázisú fejlődést mérő, kizárólag objektív adatokkal dolgozó Harmonikus Növekedési Index (HNI) eredményeit is megvizsgálni,
amelynek a legfrissebb, 2021-es adatai alapján például Magyarország a 29. helyen állt a világon, miközben Románia a 46.-on. Keleti szomszédunk a HNI pénzügyi fenntarthatóság, a munka- és tudásalapú társadalom, valamint a társadalmi fenntarthatóság dimenzióiban egyértelműen rosszabbul teljesít, mint Magyarország.
De nézzünk további adatokat is!
A 2010-es kormányra kerülésünk óta megfigyelhető makrogazdasági összevetésből látszik, hogy míg Magyarországon a növekedés a külső egyensúly biztosítása mellett, addig Romániában romló külső egyensúlyokkal valósult meg. Az ikerdeficit, azaz a költségvetési és folyó fizetési mérleg egyidejű hiánya Romániában 2010 óta minden évben fennállt. Szomszédunk tartós költségvetési problémája a GDP-arányos bruttó államadósságban is megmutatkozik: amíg Magyarország a 2010-es nyolcvanszázalékos bruttó államadósságot 2023-ra 73,5 százalékra tudta leszorítani, addig Románia a 2010-es 29 százalékról 48,8-ra növelte azt. Hazánkban tehát az állam egyre csökkenő, Romániában egyre növekvő adósságból tudja működtetni a gazdaságot.
De a két ország gazdasági szerkezete is merőben eltérő.
Míg Magyarország egy export- és beruházásvezérelt gazdaság, addig Romániáé főleg a belső keresleten, azaz a fogyasztáson alapszik.
Ahogyan nálunk, úgy keleti szomszédunknál is jelentős állami bér- és minimálbér-emelések történtek az elmúlt években mind nominális, mind reálértékben: náluk 2010 óta 86,6 százalékkal növekedtek a nettó reál-átlagkeresetek, míg Magyarországon 69,3 százalékkal. A román reálbérek növekedése mögött azonban nagy részben az áll, hogy 2010 és 2024 között 5,5-szörösére emelkedett a minimálbér összege, miközben a munkavállalók több mint egynegyede épp minimálbéren foglalkoztatott, szemben a hazai öt százalékkal (mintegy 250 ezer fő). Ezen számottevő béremelkedések Romániában a háztartások fogyasztásában csapódtak le és nem a háztartások megtakarításait növelték, ahogyan az itthon történt. Ezt jól mutatja, hogy szomszédunknál a háztartások nettó pénzügyi vagyona GDP-arányosan 57 százalék, míg a magyar közel kétszer akkora (108,7 százalék). Egy főre vetítve a 12 527 euró áll szemben a 26 952 euróval.
Romániában nemcsak a minimálbéresek, hanem a szegények aránya is magasabb. Míg 2023-ban a román társadalom 32 százaléka volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának, addig hazánkban ez az érték 19,7 százalék volt – náluk az uniós átlag fölötti, nálunk az alatti a szegények aránya.
Romániában érdemben nagyobb a jövedelmi egyenlőtlenség is: az S80/S20 index (amely megmutatja, hogy a társadalom felső húsz százalékának a jövedelme hányszorosa a társadalom alsó húsz százaléka jövedelmének) értéke keleti szomszédunknál 5,83, hazánkban pedig 4,47 – itthon tehát a jövedelmi egyenlőtlenségek uniós átlag alattiak, míg Romániában jóval átlag felettiek.
A szegénységet hazánk azzal csökkentette sikeresen, hogy (fogyasztás, azaz felélés helyett) munkaalapúvá (termelés, azaz értékteremtés) tette a gazdaságát.
Romániában 2010 óta a foglalkoztatottak száma több mint háromszázezer fővel csökkent, miközben a népesség közel 13 százaléka külföldre vándorolt. Eközben Magyarország közel egymillió embert vont be a munkaerőpiacra, így Romániában nagyságrendileg ötödével kevesebben dolgoznak, mint idehaza, a foglalkoztatási ráta a 15–64 éves korosztályban 63 százalék volt tavaly, szemben a hazai 74,8-cal.
Tehát keleti szomszédunknál széles tömegek nem részesülnek a gazdasági növekedésből, mivel be sem lépnek a munkapiacra.
A két gazdaság nemzetközi versenyképességében is jelentős különbségek látszanak. Magyarország GDP-arányos termékkivitele 70 százalék körüli, ebből közel 15 százalékot high-tech árucikkek tesznek ki, ami a nemzetközi versenyképességi jelentésekben is kiemelkedő mértékűnek számít. Romániában a GDP-arányos termékexport 27 százalék körül volt 2023-ban, és ebből kevesebb mint kilenc százalék volt high-tech típusú.
A GDP-arányos kutatás-fejlesztési kiadás Romániában 2022-ben 0,46 százalék volt – azaz alacsony mértékű a befektetés a jövő iparágaiba és a magas hozzáadott értékű tevékenységekbe –, nálunk közel háromszor akkora, 1,39. A World Intellectual Property Organization által készített komplex mutatószám, a Global Innovation Index rangsorolása alapján 2023-ban a 132 értékelt országból a magyar gazdaság a 35. helyen állt, a román pedig a 47.-en.
Az IMD versenyképességi indexében az elmúlt öt évben minden esetben megelőztük Romániát. A 2023-as indexben vizsgált húsz mutatóból 14-ben voltunk jobbak, például a befektetésekben, a munkaerőpiac állapotában, az adópolitikában, az üzleti szabályozásban és finanszírozásban, az általános és tudományos infrastruktúrában vagy éppen az oktatásban, az egészségügyben és a környezeti állapotban.
Egy kevésbé versenyképes gazdaság versenyképes életszínvonalat is csak korlátozottan kínálhat – ebben is látványosak a különbségek a két ország között. Tavaly a román népesség 15,4 százaléka olyan lakásban élt, ahol nem volt beltéri vécé, 14,2 százaléka pedig olyanban, ahol nem volt zuhanyzó vagy kád. Magyarországon egyik mutató sem éri el a két százalékot. Romániában 46,4 százalék nem tudna fedezni egy váratlan kiadást, ez az arány idehaza 31,5 százalék. A születéskor egészségesen várható élettartam hazánkban 62,5, Romániában csaknem öt esztendővel alacsonyabb, 57,8 év.
A magyar családok fogyasztását csökkenti, ugyanakkor az életszínvonalat növeli az Európában rekordnagyságú hazai rezsivédelem is, ami havonta 180 ezer forintot hagy egy átlagos család zsebében. Ennek eredménye az is, hogy 2024 márciusában a lakosság számára az áram hetven, a földgáz ára pedig 133 százalékkal volt drágább szomszédunknál.
A román gazdaság versenyképességét általában is rontja a feketegazdaság nagysága. Óriási eredmény, hogy Magyarországon a be nem szedett áfabevételek trendszerű csökkenése figyelhető meg 2013 óta, ennek aránya a 2013-as 25 százalék feletti szintről 2021-re 4,4-re olvadt. Romániában ezzel szemben a be nem szedett áfabevételek aránya 36,7 százalékot tett ki 2021-ben, ami messze a legmagasabb érték az EU-ban.
Az emberhez méltó élet jellemzőit persze csak felszínesen lehet körüljárni, de talán így is meg tudjuk válaszolni, hogy e két, nagyjából azonos egy főre jutó GDP-jű és bérszínvonalú ország közül melyiket választanánk lakóhelyül. Azt, amelyikben jobb élni. És
ott jobb élni, ahol rájöttek arra, hogyan lehet a növekedést jólétre fordítani: a magyar modell szerint a fogyasztásból eladósodó, azaz fridzsiderkapitalizmus helyett munkaalapú és inkluzív (vagyis a társadalmi jólétre is összpontosító) gazdasági rendszerrel. Ezért élt 2020-ban a magyarok mindössze alig több mint öt százaléka külföldön, míg a románok ebben is az európai rekorderek közé tartoztak a maguk 20,5 százalékos mértékével.
Az írásunkban bemutatott adatok alapján nem lepődhetünk meg, hogy a gyors GDP-növekedés ellenére a románok az életszínvonalról a lábukkal szavaztak, mert a hasonló egy főre jutó gazdasági teljesítmény ellenére a valóságban az életszínvonal és az elégedettség mértéke a két országban össze sem hasonlítható. Talán ennek is köszönhető, hogy 2010 óta Magyarországon stabil kormány működik, míg Romániában a húszat is meghaladta ezen időszak alatt a különböző kabinetek száma.
Az eredeti cikk a Magyar Nemzet oldalán jelent meg.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Balogh Zoltán
