Szerző: Karl Mátyás, a Makronóm Intézet junior elemzője 

Amikor az állatvédelemről és a fajmegőrzésről esik szó, gyakran az óriáspandát említjük elsőként. Ez a kedves medvefaj a WWF, azaz a Természetvédelmi Világalap jelképe, és az egyik legismertebb állat a világon. Eredetileg Kelet-Kína területén éltek, de a vadászat és élőhelyük zsugorodása miatt a populációjuk drámaian csökkent. A 1980-as években a létszámuk mindössze ezer egyedre esett vissza, de a több évtizedes állatvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően a faj a kihalás széléről tért vissza. Napjainkra a populáció megduplázódott, elérve a 2000 egyedet, így az óriáspandák a fajvédelem egyik sikertörténetévé váltak. 

Kevesen tudják, hogy mivel az óriáspandák természetes élőhelye kizárólag Kína területén található, így a világon minden panda a kínai állam tulajdonában van. 

A kínai kormányzat korán felismerte a fekete-fehér medvék diplomáciai és szimbolikus potenciálját. A „pandadiplomácia” keretében a pandák ajándékozásának hagyománya egészen a 7. századig nyúlik vissza, amikor Wu Zetian császárnő pandapárt ajándékozott a japán császárnak, mint jószándéki gesztus. A pandák népszerűségének növekedésével diplomáciai jelentőségük is megnőtt, így a Kína által ajándékozott pandák egyre fontosabbá váltak a nemzetközi kapcsolatokban. 

A modern pandadiplomácia gyökerei 

A modern pandadiplomácia a 1940-es években indult, amit a Kínai Népköztársaság is folytatott. 1958 és 1982 között Kína 23 pandát ajándékozott kilenc országnak, köztük a Szovjetuniónak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak, az Amerikai Egyesült Államoknak és az Egyesült Királyságnak. 

Ezek a pandák jelentős eszközök voltak a külpolitikai kapcsolatok erősítésében és a jóakarat nemzetközi kifejezésében. A pandadiplomácia egy kiemelkedő eseménye 1972-ben történt, amikor Richard Nixon, első amerikai elnökként, Kínába látogatott. Ezen az alkalmon Mao Ce-tung két óriáspandát adományozott az Amerikai Egyesült Államoknak. Ez a gesztus a két ország közötti egyre szorosabbá váló diplomáciai kapcsolatokat szimbolizálta. A pandák megérkezése az USA-ba rendkívüli sikert aratott, az első napon több mint 20 ezer, az első évben pedig körülbelül 1,1 millió látogató keresete fel őket. 

Az évek során a pénzügyi szempontok is egyre inkább előtérbe kerültek. Az állatkertek növekvő igénye miatt az ázsiai nagyhatalom egyre ellentmondásosabbá váló, többéves „pandabérlési” programba kezdett.  

1984-től kezdve kölcsönszerződés keretében adta ki ezeket az állatokat a világ országainak. Ezt a gyakorlatot 1991-ben módosították, ezt követően Kína csak tízéves bérleti szerződések keretében adta ki őket. A jelenlegi bérleti feltételek között szerepel az évi akár 1 millió dolláros díj, valamint az a kikötés, hogy a bérleti időszak alatt született utódok a Kínai Népköztársaság tulajdonát képezik. Ezzel az ázsiai nagyhatalom gyakorlatilag bebiztosította az ezen állatok feletti ellenőrzését és monopóliumát.  

A pandák ajándékozása és visszavétele tehát a mai napig szimbolikus jelentőségű a Kína és más országok közötti diplomáciai kapcsolatokban. Egy ilyen állat kölcsönadása gyakran követi az ideológiai egyetértést vagy fontos kereskedelmi szerződések aláírását az ázsiai nagyhatalom és egy másik ország között.  

Például Japán két pandát kapott a kínai államfő, Hu Csin-tao látogatása után, amely a két ázsiai ország közötti baráti kapcsolatok erősítését célozta. 2008-ban Tajvan is kapott a Kuomintang párt Kína-barát kormányának hatalomra kerülése után. Finnország 2018-ban támogatta az „egy Kína” politikát, amelynek a jutalma két panda volt.  

Ezenkívül a 2008-as szecsuáni földrengés után számos ország kapott ilyen állatokat. Ezek az ajándékok gyakran azokhoz az országokhoz kerültek, amelyekkel Kína kivételesen jó kapcsolatot ápolt, vagy amelyekkel erősíteni kívánta a kapcsolatait.   

Ausztrália például azért kapott, mert fontos nehézfém- és ritkaföldfém-beszállítója Kínának.   

Ezek a példák mutatják, hogy a pandák nem csupán a természetvédelem ikonjai, hanem egyfajta stratégiai eszközök is a nemzetközi diplomáciában, amelyeket Kína ügyesen használ fel a saját geopolitikai és gazdasági érdekeinek előmozdítására. 

Országok, melyekben található óriáspanda

Jelenleg 15 ország állatkertjeiben élnek óriáspandák Kínán kívül, melyeket a fenti ábra szemléltet.  

Az Egyesült Államokban jelenleg az Atlantai Állatkert az egyetlen hely, ahol óriáspandák találhatók. A jelenlegi szerződésük 2024 végéig érvényes, de nagy a valószínűsége annak, hogy a kínai kormány nem fogja meghosszabbítani ezt a megállapodást.  

Ez azt jelentené, hogy az Egyesült Államokban a jövőben nem lesznek óriáspandák, ami jelentős változást hozna a pandadiplomácia történetében. 

A pandák hazatérése az Egyesült Államokból tükrözheti a Kína és az Egyesült Államok közötti diplomáciai kapcsolatok hűvösödését, amely a 2018-ban kezdődött kereskedelmi háború óta fokozódik. Joe Biden elnöksége alatt sem tapasztalható jelentős javulás a két ország viszonyában, amit az Inflation Reduction Act (Inflációcsökkentési Törvény) tovább ronthat. 

Ezt az elhidegülést szemlélteti az is, hogy az utolsó amerikai elnöki látogatás Kínában Donald Trump 2017-es útja volt. Ez azt jelenti, hogy Joe Biden az első amerikai elnök Jimmy Carter 1981-es leköszönése óta, aki még nem tett hivatalos látogatást a Kínai Népköztársaságban. Ez a helyzet különös figyelmet érdemel, mivel az Egyesült Államok és Kína a világ két legnagyobb gazdasági hatalma, és kapcsolatuk jelentős befolyással bír a globális geopolitikai és gazdasági viszonyokra. 

Jól látható, hogy a pandadiplomácia fontos mérőeszköz Kína számára a nemzetközi kapcsolatok minőségének. Ha ez a viszony megromlanak, az gyakran retorziókhoz vezet.   

Jeffrey Bader diplomata szavaival élve: „Ez egy olyan harc egy vagy két kínai pandáért, amelyben senki sem kérdezi meg a pandákat.” Ez a megállapítás rámutat arra, hogy a pandadiplomácia nem csupán az állatvédelemről szól, hanem egy összetett geopolitikai eszköz, amely a nemzetközi kapcsolatok és befolyás dinamikáját tükrözi. 
 

Címlapfotó: Shutterstock