Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

A mai nap a tajvani választók urnához járulnak, hiszen elnök és parlamenti választásokat rendeznek. A három elnökjelölt: Hou You-yi, a Kuomintang (KMT) színeiben, Ko Wen-je, a Tajvani Néppárt (TPP) jelöltje és Lai Ching-te, aki jelenleg a kormányzó Progresszív Párt (DPP) alelnöke. Az első két ellenzéki jelölt Kínával kapcsolatban inkább egy mérsékelt vonalat képvisel, míg a kormányzó DPP erősen konfrontatív retorikával élt mindeddig. 

A választásra egy geopolitikai értelemben kritikusnak tekintett pillanatban kerül sor, amivel a MERICS is élénken foglalkozott:  

az USA és Kína közti versengés fokozódásával újra hidegháborús idők köszöntöttek be, és a nemzetközi térben hosszú idő után ismét elindult a blokkosodás folyamata.  

Mindeközben Ukrajnában és Gázában háború dúl, az Egyesült Államok szintén elnökválasztás előtt áll, Kína pedig gazdasági lassulással és társadalmi feszültségekkel küzd. A Tajvani-szorosban egyre ingatagabb a helyzet. Hszi Csin-ping elnök hatalomra kerülése óta Peking agresszívabb álláspontot képvisel Tajvannal szemben, fokozva a katonai tevékenységet a térségben, és nyomást gyakorolva Tajvan nemzetközi szövetségeseire. 

Az elnökválasztás eredménye hosszú távon alapjaiban valószínűleg nem változtatja meg a jelenlegi dinamikát, de más tényezők, különösen az USA–Kína közötti kapcsolatok alakulása és a kínai belpolitikai helyzet sokkal valószínűbb, hogy szerkezetileg megváltoztatják a regionális dinamikát. Rövid és középtávon azonban a választások hatása a Tajvani-szorosban és az egész régióban érezhető lesz, mivel minden szereplő alkalmazkodik majd az új kormányzat hangneméhez és politikai prioritásaihoz. 

Az induló három jelölt előterjesztette politikai javaslatait, amelyek mindegyike más-más képet tükröz Tajvan jövőjével kapcsolatban. Az alapvető különbség köztük a Tajvannal való kapcsolatokról alkotott nézeteikben rejlik: eltérően közelítik meg a gazdaság- és kereskedelempolitikát, az energiapolitikát, a szövetségesekkel való kapcsolatokat vagy biztonságpolitikát. 

A tajvani politikai rendszerről 

Mint a világon a legtöbb demokratikus berendezkedésű országban, itt is ciklikusan 4 évente kerülnek megrendezésre a választások. Érdekes lehet európai szemmel, hogy a szigetországban az elnökválasztást egyszerre rendezik a parlamenti választással. Így néha egészen pikáns párosítást is hozhatnak a választások, mondjuk, ha eltérő pártszínezetű az elnök és a parlamenti többség, ugyanis a törvényhozás számára jelentős jogokat biztosít a tajvani alkotmány, így például a katonai támogatásokat is blokkolhatná egy az elnöktől eltérő színezetű többség. A tajvani választásokat mindig nehéz megjósolni annak ellenére, hogy az elnökök esetében a legreálisabb a két nagy párt (DPP, KMT) valamelyikének győzelme. Ennek oka, hogy a hatályos jogszabály szerint a választásokat megelőző 10 napon belül tilos közvélemény-kutatásokat készíteni, így jelenleg sem ismerhetjük a tajvani választópolgárok magatartását. Annyi bizonyos, hogy a 2023. december elejéig végzett közvélemény-kutatások alapján Lai Ching-te DPP-jelölt győzelme tűnik a legvalószínűbbnek. Lai politikai platformja azt sugallja, hogy ő a folytonosság jelöltje, és akár a jelenlegi kulcsembereket is megtarthatja. Megduplázná a hasonló gondolkodású szövetségesek és partnerek elérését, folytatná Tajvan hadseregének modernizálását, és ellenállna annak, hogy Peking megfélemlítse. 

Három jelölt – három út 

A Kína-barátabb ellenzék egységesítésének kudarca miatt a kormányzó DPP esélyt kapott arra, hogy zsinórban harmadjára szerezze meg az elnöki posztot (a mandátumkorlátok miatt nem indulhat újra a hivatalban lévő Tsai Ing-wen). Peking „szeparatistáknak” nevezte Lait, és jelezte, hogy Tajvan jobban járna a KMT győzelmével. Ám bárki is nyeri a választást, mindaddigs magas marad az eszkaláció kockázata a Tajvani-szorosban, amíg Hszi Csin-ping az „újraegyesítésre” összpontosít. 

Még ha úgy is tűnik, hogy a tajvani társadalmat jobban foglalkoztatják a belpolitikai kérdések, mint a stagnáló bérek, az emelkedő bérleti díjak és az áramellátás biztonsága, a jelöltek eltérő álláspontja a Kínával való kapcsolatokról mégis döntő befolyást gyakorolhat a választásokra.  

• DPP: Lai a „demokrácia és az autokrácia” közötti választásnak minősítette a mai voksolást. Ugyanakkor ügyelt arra, hogy ne tekintsék a függetlenség szószólójának. A jelenlegi elnökhöz hasonlóan ő is azt állítja, hogy Tajvan de facto már független nemzet, és arra kell összpontosítania, hogy hasonló gondolkodású partnerektől keressen támogatást – ezért például nemrégfokozták az interakciót Japánnal. 
• Az ellenzék: mindkét ellenzéki jelölt arra építette a stratégiáját, hogy azzal vádolja Lai DPP-jét, hogy tudatosan kockáztatja a háborút Kínával. Szerintük a kormány túlságosan konfrontatív álláspontjával a régóta fennálló, hagyományos kommunikációs csatornák felfüggesztését provokálta ki. Hou, a KMT jelöltje szerint mindkét ország profitálna a párbeszéd és a gazdasági együttműködés fokozásából, de óvatosan kerül minden olyan kijelentést, amely túlságosan Peking-barátnak tűnhet. A TPP alapítója, Ko pragmatikusként írja le magát, így a KMT-stílusú Kínához való közeledés és a DPP konfrontatív álláspontja közé pozicionálja magát. 

A Tajvannal való kapcsolatok állnak a választások középpontjában 

Mára a tajvani identitás megváltozott, és az emberek többnyire a status quo fenntartását részesítik előnyben. Ennek eredményeként, és annak ellenére, hogy eltérően viszonyulnak Kínához, a három jelölt egyike sem akarja kimondani Tajvan teljes függetlenségét, de a „békés újraegyesítést” sem. Ehelyett, a közvéleménnyel összhangban, mindhárman a status quo megőrzését támogatják, bár eltérő módon és árnyalatokkal. Ezért nem valószínű, hogy az elnökválasztás eredménye hosszú távon alapjaiban megváltoztatja Tajvan és a regionális feszültségek jelenlegi tendenciáit.  

Rövid és középtávon azonban a választások hatása erősen érezhető lesz a Tajvani-szorosban és az egész régióban. Az indo-csendes-óceáni térségben és másutt minden szereplőnek alkalmazkodnia kell az új adminisztráció hangneméhez és prioritásaihoz, valamint a többi kulcsfontosságú politikai kérdéssel kapcsolatos napirendjéhez. 

​A DPP győzelme Kína legrosszabb álma 

Peking minden más nyertesnek jobban örülne, deb a KMT felé hajlik, amelynek exelnöke, Ma Ying-jeou 2008-tól 2016-ig tartó szoros együttműködésben elnökölt. 2015-ben Szingapúrban csúcstalálkozót tartott Hszivel: ez volt az első találkozó 1949 óta a kínai és a tajvani elnök között.  

A KMT elnökjelöltje, Hou, Jaw Shaw-kongot választotta alelnökjelöltjének.

Jaw mélykék politikája, az „újraegyesítés” korábbi támogatása és az Egyesült Államokkal szembeni szkepticizmusa miatt valószínűleg pozitív kisugárzást kelt Pekingben. 

​Kína agresszív retorikája a DPP ellen, párosulva a KMT-vel és a TPP jelöltjeivel kapcsolatos viszonylagos hallgatással azt mutatja, hogy Peking jobban szeretné, ha Lai nem nyerne. Az előnyben részesített jelölt(ek) támogatása azonban ronthatja az esélyeiket, ezért nem valószínű, hogy ez megtörténne. Ez nem jelenti azt, hogy Peking távol marad a voksolástól. Kína hosszú múltra tekint vissza azzal kapcsolatban, hogy többféle eszközzel beavatkozott a tajvani választásokba, és bizonyára ez a mostani sem lesz kivétel.Az egyik ilyen intézkedés a PLA által a Tajvan környékén egyre intenzívebb gyakorlatok és tevékenységek. Ennek a félelemkeltésnek az a célja – az álhírek és más félretájékoztatás mellett –, hogy a választást a háború vagy a béke közötti választásként tüntesse fel. Ezzel elvonva a szavazókat a DPP-től. 

Peking álhíreket és propagandacsatornákat is használ a választói aggodalmak kihasználására és a tajvani közvélemény formálására. Az Information Operations Research Group 2023 szeptemberében közzétett tanulmánya több mint 80 példát talált arra, hogy Kína az elmúlt három évben gyanakodni kezdett Tajvanra az Egyesült Államok mellett való egyoldalú elkötelezettségét illetően. A Tajvani Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója, Tsai Ming-yen azt is jelezte, hogy Peking együttműködése a tajvani közvélemény-kutató és PR-cégekkel a választások előtti közvélemény-kutatások manipulálásához vezethet, bár cégneveket vagy konkrét eseteket nem közölt. 

Peking kereskedelmi és gazdaságpolitikai döntéseket is alkalmaz politikai célok érdekében. Ilyen például a tajvani mezőgazdasági termékek (mangó importjára) vonatkozó korlátozások 2023 augusztusában, vagy az iPhone-gyártó Foxconn-nal szembeni vizsgálatról szóló 2023. októberi bejelentés. Az ilyen fenyegetések célja a DDP támogatásának gyengítése. A Foxconn adóvizsgálata, gazdag alapítójára, Terry Gou-ra is nyomást gyakorolhatott – aki végül visszavonta független elnökjelöltkéntvaló indulását. Ez Pekingnek azért volt érdeke, mert szavazatokat vehetett volna el a KMT-től. 

Ha a DPP nyer, akkor Lai 2024 májusában esedékes beiktatása előtt reális egy rövid kínai erődemonstráció, amivel meghatároznák az alaphangot a következő négy évre. Lai győzelmével a jelenlegi trendeknek megfelelően folytatódna vagy akár felerősödne Kína katonai tevékenysége Tajvan körül, valamint a nagyhatalom gazdasági kényszert és nyomást is gyakorolna a Tajvant hivatalosan elismerő országokra. 

Ennek a forgatókönyvnek a módosított változata, ha Lai megnyeri az elnökválasztást, de a DPP nem éri el a többséget a törvényhozásban. Bár a tajvani politikai rendszer erős jogosítványokat adna Lainak a kül- és védelempolitikai döntésekben, valódi hatalmát a KMT/TPP által ellenőrzött törvényhozás korlátozná. A védelmi költségvetések vagy a fegyverbeszerzési döntések blokkolhatók. Ez a forgatókönyv rövid távon stabilitást kölcsönözhet a régiónak; Peking és Washington is megkönnyebbülne a DPP függetlenségpárti elemeire vonatkozó korlátok miatt. Hosszabb távon azonban a védelmi kiadások blokkolása visszavetheti a katonai modernizációt és gyengítheti Tajvan elrettentését. 

A Lai-elnökségnek az Egyesült Államokkal és másokkal is szorosabb kapcsolatokra lesz szüksége ahhoz, hogy megerősítse a regionális partnerségeket és csökkentse a Kínától való függőséget. Fontos partnerek Japán, Ausztrália és Európa (kisebb mértékben), különösen a gazdasági biztonságot a diverzifikáció révén növelő kereskedelmi megállapodások tekintetében. 

Összességében tehát a DPP győzelme bizonyos fokú kiszámíthatóságot jelentene. Hosszú távon kevés a kilátás arra, hogy a regionális biztonság javuljon, vagy a feszültségek bármilyen forgatókönyv szerint csökkenjenek. Ám mivel Peking lassuló gazdasággal küzd, és várja az amerikai elnökválasztás eredményét, nem valószínű, hogy 2024-ben alapjaiban változtatja meg megközelítését. Rövid ideig tartó katonai erődemonstrációk, mint például Nancy Pelosi volt képviselőházi elnök látogatása után (2022 augusztusában), lehetségesek. 

KMT-győzelem 

Hou Yu-ih győzelme rövid távon teret adna a feszültségek eloszlatására, mivel a KMT valószínűleg kommunikációs csatornákat nyitna meg Pekinggel. Ennek ellenére továbbra is nehéz feltérképezni a párt útját a hosszabb távú megoldások felé. A győzelemük még tovább fokozhatja a feszültséget, ha Peking úgy találja, hogy még így sem lesz képes az „újraegyesítés” felé haladni. Eközben Hou valószínűleg nehezen találná meg az egyensúlyt a Peking és Tajvan védelme között. 

Peking szemszögéből a KMT győzelme lenne az ideális forgatókönyv. Hou és alelnökjelöltje, Jaw Shaw-kong a szárazföldi Kínához fűződő erősebb kapcsolatokat hirdeti. Minden megújított párbeszéd nagy valószínűséggel a kedvező kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokra összpontosítana, ami kedvez a KMT szavazóinak és a tajvani vállalkozásoknak. A párt gazdasági programja az ázsiai nagyhatalommal fennálló kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok elmélyítésének folytatása, miközben tudatában van a függőségeknek és sebezhetőségeknek, ezért valószínűleg arra ösztönözni majd a vállalatokat, hogy maradjanak Kínában, és keressenek új üzleti lehetőségeket. 

Mivel a KMT-elnökség lehet Peking egyik utolsó esélye a tajvani „újraegyesítésre”, ha nem sikerül előrelépést elérni ebben az irányban, akkor újra kell értékelnie a lehetőségeit: esetleg növelheti nyomásgyakorlási taktikáját, de hosszabb távon felmerülhet az erőszak alkalmazásának lehetősége is.

A KMT győzelme azonban nem jelenti azt, hogy a „békés újraegyesítés” reális. 

Ha ők nyernek, az inkább egy „kivárásra játszó” időszakot jelentene mindenkinek – Pekingnek, Washingtonnak és indiai-csendes-óceáni partnereinek –, hogy megértsék a Tajvannal való kapcsolatok új dinamikáját. Ebben az időszakban Kína valószínűleg folytatja a szürke zóna taktikáját, beleértve a katonai gyakorlatokat is, bár alacsonyabb intenzitással. A diplomáciai szövetségesekre nehezedő nyomás is megmaradna. 

Hou azon képessége, hogy bizalmat és koherenciát építsen Tajpej és partnerei között, befolyásolja az eredményeit. A kampány során azon dolgozott, hogy ne tekintsék USA-ellenesnek, szeptemberben ellátogatott az Egyesült Államokba, és „Tajvan legőszintébb szövetségesének és barátjának” nyilvánította. Hou elnöksége alatt a Tajvan–USA közötti kapcsolatokat valószínűleg korlátozott nyilvánosság előtti tevékenységekkel kezelnék. Tajvan egyensúlyozása – Washingtonra támaszkodik a biztonság érdekében, és Pekinget kell figyelembe vennie politikai és gazdasági jövője szempontjából – elkerülhetetlen kompromisszumokat von maga után, amelyek trükkösek lehetnek a KMT számára. Például a Pekinggel való tárgyalások megkezdésére irányuló nyomás megzavarhatja a Biden-adminisztrációt a választások évében. 

​Hatás az Európa és Tajvan közötti kapcsolatokra 

Európa számára a DPP győzelme politikai folytonosságot és ismert pályát jelentene a Tajvani-szorosban, bár Peking válasza hosszabb távon kevésbé lenne megjósolható. A párt győzelme megnövelné Tajvan érdeklődését az unióval fennálló gazdasági kapcsolatok elmélyítése iránt, így minden bizonnyal számba venné a múltbeli nehézségeket annak érdekében, hogy sikeresebben elmélyítse az EU-val fenntartott kereskedelmi kapcsolatokat – például azt, hogy a rendkívül szimbolikus jelentőségű kétoldalú beruházási megállapodástól egy pragmatikusabb kétoldalú menetrend felé mozduljon el. A DPP a tapasztalatok megosztásával és az EU saját kockázatmentesítési programjával való szinergiák megteremtésével is továbbfejleszthetné gazdasági, biztonsági programját és kockázatmentesítési erőfeszítéseit. 

A DPP győzelme összességében tehát továbbra is arra késztetné az európaiakat, hogy felkészüljenek minden lehetséges forgatókönyvre a Tajvani-szorosban.  

A KMT győzelme esetén Európának némi időre lenne szüksége ahhoz, hogy megértse és felmérje, hogyan találja meg a KMT az egyensúlyt az Egy Kínával kapcsolatos saját narratívája és Kína Tajvannal való kapcsolatainak jövőjéről szóló narratívája között. Ezt az időt az EU arra használhatná fel, hogy fokozza Tajvan iránti elkötelezettségét. Európa álláspontja a Kína és Tajvan közötti párbeszédről megosztó kérdéssé válhat a tagállamok között. Az Európával fenntartott gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése, beleértve az ágazati együttműködést is, lelassulhat. Biztonsági kérdésekben a Tajvani-szorosban tapasztalható feszültség örvendetes csökkenése Európa számára azt a kockázatot jelentené, hogy elveszíti a figyelmet a regionális szövetségesekkel és partnerekkel való együttműködésre. Tekintettel a Közel-Kelet és Ukrajna sürgető helyzetére, Európa könnyen elhanyagolhatja az indo-csendes-óceáni térséget. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock