Miután az Európai Unió Brüsszel és Joe Biden vezetésével egy Kína elleni kereskedelmi háború előszobájában találta magát, meglepetésként érte, hogy a legnagyobb veszély pillanatnyilag éppen az Egyesült Államok. Trump vámfenyegetései sürgős újratervezést követelnek. Jöhet a keleti nyitás?
A javasolt EU–Mercosur kereskedelmi megállapodás jelentős politikai és gazdasági feszültséget generál az Európai Unióban. Emmanuel Macron francia elnök óvatosan lavíroz a hazai gazdák és a nemzetközi nyomás között. Miközben Németország ettől reméli iparának megmentését, az európai agráriumot sújtó egyenlőtlen versenyfeltételek, valamint a dél-amerikai termékek laza szabályozási normái komoly fenntartásokat szültek, különösen a környezetvédelem és az élelmiszer-biztonság terén.
Európa és az USA gazdasági érdekei egyre inkább eltávolodnak egymástól a Kína irányába tett lépéseik miatt, és ez komoly kihívásokat jelenthet a két nagy szövetséges kapcsolatában.
Meloni olasz miniszterelnök szót fogadott Brüsszelnek és a G7-nek, kilépett a kínai Belt and Road projektből, majd pár hónapra rá elutazott Kínába, hogy resetelje a gazdasági kapcsolatokat. Hibátlan húzás.
Peking csökkentené a külföldi autókra kivetett vámokat, amennyiben Németország felhasználja még létező gazdasági tekintélyét, és lobbihadjáratot indít Brüsszelben a kínai elektromos járművekre kivetett extravámok eltörlése érdekében. Érdekes és logikus próbálkozás.
A kínai elektromos autókra kivetett európai extravámok után Brüsszel azt várja Pekingtől, hogy ne tegyen ellenlépéseket. Pedig fog. Franciaország, Németország és Spanyolország lehet elsősorban célkeresztben, Kína ráadásul olyan kereskedelmi szegmenseket fog megtámadni, amelyek hiányát könnyűszerrel megoldja.
A magyar kormány a legnyíltabb lapokkal játszott az elejétől kezdve. Nem maszatolt, nem ködösített, és végképp nem játszotta el azt a botrányosan gyenge darabot, amelyben egyes nyugati vezetők habzó szájjal uszítanak Kína ellen, majd a hátsó kapun beosonnak Pekingbe egy „Éhes vagyok, kérek még!” feliratú szakadt pólóban.
Az olasz miniszterelnök tavaly év végén látványosan szakított a kínai Belt and Road programmal, és kiemelte országát a közös infrastrukturális projektből, meghajolva Brüsszel és Washington akarata előtt. Most Pekingbe utazik, hogy erősítse a kereskedelmi kapcsolatokat. A feladat elvégezve, a feladat adott.
Ola Källenius nem először emeli fel a hangját Kína kapcsán. Annak idején nekitámadt már a kockázatmentesítésnek is, most a protekcionista törekvésektől óvja Brüsszelt. Szerinte például csökkenteni kellene a kínai importautókra kivetett vámot.
Az Európai Bizottság szerdán ismertette az unió gazdasági biztonságának megerősítését célzó terveit, amelyek a külföldi befektetések szigorúbb ellenőrzésére, valamint a riválisok, például Kína felé irányuló export- és technológiaáramlás összehangoltabb ellenőrzésére irányulnak. A kínaiak minderre stratégiai nyugalommal tekintenek.
A Világgazdasági Fórumon a kínai kormányfő arról beszélt, hogy a globális bizalom erodálódása már nemcsak a gazdasági növekedést, de a békés fejlődést is veszélyezteti. Peking ötpontos tervet állított össze az újjáépítése érdekében.
Nagy nap a mai Tajvan számára, mivel elnököt és új törvényhozást is választanak. Az elnökjelöltek versenyét feszültebb figyelem övezi, hiszen a jelenlegi vezető már nem újrázhat. Három jelölt méretteti meg magát, mindhárman más-más utat képzelnek el a szigetországnak. A világ is feszülten figyel ebben a turbulens geopolitikai időszakban. A választás arról dönt, hogy milyen irányba megy el Tajvan: megindulhat-e egy az eszkalációval ellentétes folyamat és a közeledés Kínához, vagy megmarad az eddigi regionális dinamika és tovább forrósodik a helyzet a Tajvani-szorosban.
Az Európai Unió sokat emlegetett „kockázatmentesítése” gyakorlatilag egyet jelent a kínai kereskedelemről való fokozatos leválással és a blokkosodás kezdő lépésével. Az Európai Bizottság az USA iránymutatása alapján átpolitizált kereskedelmi stratégiája azonban sokkal súlyosabb veszélyt is rejt magában, mint egy új kereskedelmi és hidegháború kezdetét.
A Kínától való függetlenedésre használt szó Ursula von der Leyen egyik kedvenc kifejezése. Mikrofonok előtt már nagyon megy, a gyakorlatban azonban Brüsszel épp a legfontosabb területeken halmoz hibát hibára.
Merjünk nagyot álmodni – mondta egykor a kormány, Build Your Dreams! – kontrázott a kínai autógyár. Két álom találkozott, a BYD és Magyarország pedig úgy döntött, jó lesz ez így.
Az EU Global Gateway programja önmagát a kínai Egy övezet, egy út projekt alternatívájának tekinti. A fejlődő országok egyelőre nem látják az előnyeit, a kínaiak viszont kifejezetten jól szórakoznak.
„Ahogy a mondás tartja: ha rózsát adsz valakinek, az illata a kezeden marad” – Hszi Csin-ping költői szavakkal nyitotta meg az Egy övezet, egy út kezdeményezés csúcstalálkozóját.
A Makronóm Intézet a szeptemberi Gazdasági monitor elemzésében vizsgálta többek között az európai kockázatmentesítési (de-risking) folyamatokat. Ebből az is kiderül, hogy a de-risking hatására néhány európai vállalat már elkezdte a beruházásainak áthelyezését, de a többség továbbra is Kínában tervezi azokat végrehajtani. Mutatjuk a részleteket!
A legnagyobb veszélyt a világ újrablokkosodása jelenti. Mi, közép-európaiak megtanultuk a történelem leckéjét, számunkra világos, hogy ha Kelet és Nyugat nem tud kulturáltan együttműködni, abból mi rendszeresen vesztesként jövünk ki – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.
Habeck gazdasági miniszter enyhének találta az eddigi Kína-ellenes gazdasági intézkedéseket, ezért most egy szigorú átvilágítási törvénnyel próbálkozik.
Két teljesen eltérő válasz ugyanarra a kérdésre. Magyarország és Kanada között nem is lehetne nagyobb a szemléletbeli különbség a kínai gazdasági együttműködésekkel kapcsolatban. De ki nevet a végén?
Bruno Le Maire Kínába látogatott, ahol egyszerre igyekezett diplomáciai feszültségeket enyhíteni, és minél több befektetést bevonzani Franciaországba. Létezik még Európában a magyaron kívül pragmatikus gondolkodás.
Josep Borrell tervezett látogatását a kínai vezetés indoklás nélkül törölte. Persze lehet tudni, mi áll a döntés mögött.
A keddi német-kínai kormányközi megbeszélés utáni sajtótájékoztatón kérdezni nem lehetett, a felek pedig néhány udvarias közhelyen kívül nem sokat mondtak. Ami sejthető: a német iparbárók akarata fog érvényesülni.
A kockázatmentesítés jól hangzik, de Európa képtelen lesz ledolgozni Peking több évtizedes előnyét a zöldátállásban. A kritikus nyersanyagok bányászata és finomítása terén Brüsszel még álomországban jár.
A Nyugat által ismételgetett „kockázatmentesítés” Peking szerint csak egy terminológiai tévedés. Mindegy, minek nevezik, Washington célja Kína elszigetelése és kiszorítása a globális piacról.
Bár a német kancellár határozottan a kínai kapcsolatok lazítására törekszik, az autógyárak vezetői ebben az ügyben levegőnek nézik Olaf Scholzot.
