A franciaországi gazdatársadalom dühe továbbra is töretlen, és ez a nemzetközi sajtóban is széles körű visszhangra talál. A gazdák fő követeléseire kellene a kormánynak válaszolnia – magyarázta a Bloomberg. „Ezek az európai környezetvédelmi előírásokból eredő költségek ellentételezésére nyújtott nagyobb pénzügyi támogatástól a napi tevékenységüket gúzsba kötő szabályok enyhítéséig terjednek, miközben a termelők az energia- és üzemanyagárak inflációjának a hatásaival is szembesülnek” – állapította meg az amerikai honlap. 

Zöld mellényesek? 

Franciaországban már „zöld mellényesekről” beszélnek – jegyezte meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A német konzervatív napilap azon elmélkedett, hogy a gazdák nem lehetnek a kiváltó okai egy szélesebb körű elégedetlenségi mozgalomnak a javak elosztása ellen Frankhonban. „Az ország még nem lángol, nem kell dramatizálni a helyzetet. Mindazonáltal nem ártana, ha Párizs komolyan venné az adósságleminősítéstől való félelmet, amely mélyen érintheti a középosztályt. Magas adók és illetékek, politikailag motivált energiaköltség-növekedés, fullasztó bürokrácia – bőven van ok a panaszra, és nem csak a gazdáknak.”  

Más európai mozgalmakkal ellentétben a francia gazdák azonnal válaszokat akarnak – mutatott rá a milánói Il Giornale. Az olasz jobboldali napilap a válság lehetséges politikai következményeit hangsúlyozta: „Az ellenzéki pártok meglovagolják a hullámot. A franciák a napokban tudták meg, hogy február 1-jétől az áram árát emelni fogják. A halászok is készek csatlakozni a tiltakozáshoz.

Vagyis az új Attal-kormány totális válsággal néz szembe, ami nem jó előjel a júniusi európai választásokra.” 

Nagygazdák 

A Blick svájci lap szerint fontos szem előtt tartani, hogy ez az agrár-élelmiszeripari láncba nagymértékben beágyazott és európai szinten összekapcsolt szereplők lázadása.

A mostani parasztharag nem csak a szupermarketek által tönkretett kisgazdák dühe. A nagygazdák is jelen vannak a tiltakozásokon, akiknek a mezőgazdasági vállalkozásai modernek, és be vannak építve az agrár-élelmiszeripari körforgásba.

A traktoraik egyenként több százezer euróba kerülnek. Tehát ez nemcsak egy alulról jövő felkelés, hanem a mezőgazdasági vállalkozók lázadása, akiket az elnök pártjának európai parlamenti képviselői által elfogadott európai rendeletek fojtogatnak” – hangsúlyozta a zürichi napilap. 

Brüsszelben eközben vállon veregetik magukat 

A The Spectator brit hetilap elképzelte azt, mi fog történni a tüntetések után mind európai szinten, mind Franciaországban. A konzervatív magazin rámutatott, hogy ez az első válság, amellyel az újonnan megalakult Attal-kormány szembenéz: „Mi is a gazdák sérelme? Brüsszel múlt csütörtökön válaszolt erre, amikor az EU elindította »az európai mezőgazdaság jövőjéről szóló stratégiai párbeszédet«. Jobb lenne, ha ez valóban párbeszéd lenne, ám mi csak egy monológot kapunk, amelyben azt mondják az európai gazdáknak, hogy a bolygó érdekében zöldüljenek. Ez viszont azzal járhat, hogy a dühük az egész kontinensen kirobbanhat.”  

Az abszurd dráma 

A francia minisztertanács eredetileg január 24-ére tervezte, hogy elfogadja a gazdákat érintő elképzeléseit. Azonban a vidéki felháborodást látva a menetrendet néhány héttel kitolták, hogy a szöveget módosítani lehessen. Ám ez a halasztás nem nyugtatta meg a gazdákat. 

Miközben számos EU-tagállamban a gazdák tüntetnek, a napokban kezdődött meg az új európai közös agrárpolitika – a KAP, amely csak egy éve van hatályban – széles körű vizsgálata Brüsszelben.  

A gazdák számára a KAP bírálata az egyre bonyolultabb előírásokkal és szabályozásokkal olyan, mintha az őket tápláló kézbe harapnának. Az évi 52 milliárd eurót meghaladó összeggel a KAP az Európai Unió messze legnagyobb kiadási tétele, amely az EU költségvetésének az egyharmadát teszi ki. Ráadásul Franciaország – Spanyol-, Német- és Olaszországot megelőzve – a legnagyobb kedvezményezett, ami évi 9 milliárd eurót jelent számára. Érthető, hogy Párizs élharcosa volt a KAP elfogadásának. 

A mezőgazdaságot szabályzó bürokratikus rendelkezések összekeverednek, valójában még az abban jártasak sem látják át, hogy ez európai szabályozás vagy a saját rendelkezésükből ered – állapította meg összefoglalójában a Le Point hetilap. 

Húsz éve egyre rosszabb a helyzet 

Franciaországban, akárcsak Európában, a szabványok láza úgy terjed, mint a gáz, amely a legkisebb űrt is kitölti. Gabriel Attalnak, a fiatal új kormányfőnek a gazdák által felállított blokádoknál tett ígérethalmazáról Jérôme Despey, az egyik gazdaszervezet alelnöke a következőket mondta: „Húsz éve ugyanazt az ígéretet halljuk, és húsz éve egyre rosszabb a helyzet. Minden politikai kötelezettségvállalás új előírásokat eredményez. Ennek eredményeképpen a miniszterek döntései hónapokig tartanak, mire eljutnak a földekre, ha egyáltalán eljutnak addig.” 

A gazdák mindennapjának szerves részét képező szabályozások puszta száma őrültekházává vált. „Már hat éve írok jelentéseket és javaslatokat, amelyekben pontosan elmagyarázom, hogy mi a helyzet. És senkit sem érdekel!” – mondta ingerülten Laurent Duplomb, Haute-Loire szenátora, aki hivatását tekintve gazdálkodó.  

Vádoljuk Európát, amely erre még több keretet szab! Franciaország eközben saját pályázati tervet készít, és ez abszurd!” 

„Mindent, amit csinálok, egy füzetbe kell bejegyeznem, kis keresztekkel – mondta Nicolas, aki tojótyúkokat tenyészt Aisne megyében. – Amikor söprök vagy porszívózok, amikor tojást gyűjtök, keresztezek.” A szabályok be nem tartása nagyon sokba kerülhet. „Amikor elkezdtem, 12 ezer szabadon tartott tyúkot neveltem. Egy nap megkértek, hogy elemezzem az ürüléket. A szabály szerint a szárazanyagnak 65 százaléknak kell lennie. Az enyém 63 százalékos volt. Építenem kellett egy épületet az ürülék tárolására. Hogy a modell nyereséges maradjon, a tyúkok számát 30 ezerre kellett növelnem. A teljes befektetés összege 800 ezer euró.” 

Májusban azonban jött egy új irányelv, amelynek értelmében Nicolas gazdasága „ipari” üzemnek minősül, és a szennyezőanyag-kibocsátás tekintetében ugyanazoknak a szabályoknak kell megfelelnie, mint egy vegyipari üzemnek. „De milyen pénzből?” – kérdi az elkeseredett gazda. 

A növényvédő szerek használatára vonatkozó előírások már egész ágazatokat – cseresznye, spenót, mogyoró – pusztítottak el. Az endívia hamarosan követi ezt: az egyetlen hatékony gyomirtóját tavasszal betiltják. A Franciaországban termesztett 8 ezer hektár cikória közül mindössze 150 hektáron termesztik biotermesztéssel – és termikus gyomirtást alkalmaznak, ami környezetszennyező és nem túl jövedelmező. 

Meg kell védeni a gazdákat! 

Ezeket a döntéseket a környezetvédelmi szervezetek erős nyomására hozták meg, amelyek Franciaországban a gazdálkodókkal szemben bizalmatlan légkört teremtettek – magyarázta Timothée Dufour ügyvéd, a vidéki jog szakértője. „A tüntetések részei ennek a radikális légkörnek, amelyet a zöldek akciói fémjeleznek. A hatóságok és a média 2023-ban letette a fegyvert, minden hatalmat átadtak, lehetőséget adva nekik arra, hogy bármit megtegyenek, amit csak akarnak. A mostani úttorlaszokon érezhető a környezetvédőkkel szembeni düh. Ez a radikalizmus áthatja az egész társadalmat. Számomra a megoldás egyértelműen jogi: a gazdákat meg kell védeni!” – szögezte le. 

„A politikusok elvesztették minden tekintélyüket a közigazgatás felett, amelyet ők maguk hoztak létre.

Ezek a hivatalnokok úgy érzik, hogy küldetésük van, eközben elviselhetetlen nyomást helyeznek a gazdákra, akiket folyamatosan ellenőriznek, és a legrosszabbal gyanúsítanak, mintha potenciális bűnözők lennének”

– mondta Laurent Duplomb.  

Ukrajna EU-tagsága is tartogat majd meglepetéseket 

Ha Ukrajna csatlakozna az EU-hoz, akkor messze a KAP legnagyobb haszonélvezője lenne, évi 13,7 milliárd euróval, jócskán megelőzve Franciaországot – állapította meg a Le Figaro napilap. Az Európai Tanács tavalyi jelentése szerint ez egyenlő költségvetési alapon

a többiek számára a támogatások 20 százalékos csökkenését jelentené; a jelenlegi nettó kedvezményezettek, mint például Lengyelország, befizetőkké válnának.  

Az európai mezőgazdaság alapelveinek az újraszabályozására kétségtelenül sürgősen szükség van, de nagy a veszélye annak is, hogy sokan „megperzselődve” jönnének ki a folyamatból. Ezt sem szabad szem elől téveszteniük a francia gazdáknak.  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI