Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása

Azerbajdzsánban február 7-én tartottak elnökválasztást. Az eredetileg 2025 októberére tervezett megmérettetést Ilham Alijev elnök 2023 decemberében előre hozta a Hegyi-Karabahban győztes azerbajdzsáni offenzívát követően. Ez az offenzíva vezetett az Artsakh Köztársaság végéhez, amely egy örmény vezetésű szakadár állam volt: Azerbajdzsán teljes ellenőrzést szerzett Hegyi-Karabah felett. A választást informálisan győzelmi voksolásnak nevezik a sikeres katonai műveletnek köszönhetően. Ez egyébként a harmadik előre hozott választás az ország történetében. A két fő ellenzéki párt bejelentette, hogy nem állítanak jelöltet, és a választás antidemokratikus jellegére hivatkozva felszólították a szavazókat, hogy maradjanak otthon. Az előző, 2018-as elnökválasztást is hónapokkal a tervezett időpont előtt tartották, amikor szintén újraválasztották a 2003 óta hatalmon lévő Ilham Alijevet, aki így a negyedik egymást követő ciklust kezdhette. A szavazásokat az ellenzék bojkottálta, és szabálytalanságokra, valamint választási csalásra hivatkozva bírálta a lebonyolítását és a korai ütemezését. 

Hegyi-Karabah esete  

Hegyi-Karabah Azerbajdzsán és Örményország közötti több évtizedes konfliktus epicentrumaként szolgált. 1994 óta az Azerbajdzsán részeként nemzetközileg elismert térség nagy része de facto az örmény vezette szakadár állam, Artsakh ellenőrzése alatt állt. 2020 júliusában határösszecsapások zajlottak az örmény és azerbajdzsáni erők között, hatalmas tiltakozásokat robbantva ki Azerbajdzsánban. A bakui tüntetések, amelyek a parlament épületének megtámadásához és a biztonsági erőkkel való összecsapáshoz vezettek, komoly hatást gyakoroltak az ország külpolitikájára, mivel ez volt az egyik kiváltó oka a második hegyi-karabahi háborúnak 2020 szeptemberében. Az összecsapás 44 napig tartott, és azerbajdzsáni győzelmet hozott, amely ezzel visszaszerezte az újonnan elfoglalt területeket és az örmények által megszállt térségek feletti ellenőrzést. 

A háború utáni stabilitás viszonylag rövid volt: a határválság 2021-ben újrakezdődött. 2022 decemberétől Azerbajdzsán blokád alá vette Hegyi-Karabahot, ami humanitárius krízist robbantott ki Artsakhban, miközben a régió küzdött a gyógyszer-, élelmiszer- és üzemanyaghiánnyal. Tavaly szeptemberben Baku nagyszabású katonai offenzívát indított Hegyi-Karabah ellen, amely egy napig tartott, és gyakorlatilag véget vetett az Artsakh Köztársaság létezésének, egyúttal a hegyi-karabahi örmények tömeges elvándorlását eredményezte. 

Alijev döntése mögött, hogy előre hozott választást írt ki, egyfelől meghúzódhat az, hogy az elnökválasztás eredeti időpontja egybeesett volna az ugyanekkorra tervezett parlamenti voksolásokkal, így a 2024 februárjára előre hozott elnökválasztás kényelmesebbnek tűnt. ​​Másfelől az időpont-módosítás indoka lehet, hogy Alijev megpróbálta kihasználni a Hegyi-Karabah sikeres elfoglalását követő hazai népszerűségét. 

A választási rendszer: Azerbajdzsán elnökét hét évre választják, kétfordulós szisztémában. Ha az elsőben egyik jelölt sem kapja meg a szavazatok többségét, az első fordulóban a legtöbb voksot szerző két jelölt között második fordulóra kerül sor. Háborús eset esetén az elnöki megbízatást a hadművelet végéig meg kell hosszabbítani, amelyről a határozatot az Azerbajdzsán Köztársaság Alkotmánybíróságának kell meghoznia. 

Már a választás megelőzően is borítékolható volt a jelenlegi elnök győzelme, aki végül a szavazatok 92 százalékával újabb 7 éves elnöki ciklusra készülhet. A választási eredményeket az alábbi ábrán foglaltuk össze. 

Folytatódik az eddigi azeri külpolitika 

Miután Alijev újabb 7 évig lesz Azerbajdzsán elnöke, így az eddigi külpolitikában nem kell változásokra számítani, ám azt érdemes feleleveníteni. 

Sokan nem értik Azerbajdzsán és a régió más államainak viselkedését: hajlamosak leegyszerűsíteni a volt szovjet országok politikáját, és „nyugatbarát” vagy „oroszbarát” kategóriába sorolják őket anélkül, hogy figyelembe vennék földrajzi korlátaikat, valamint bonyolult regionális és történelmi kontextusukat. Azerbajdzsán lakosságát komoly kihívások elé állította az elmúlt háromszáz év: Oroszország és Irán között fekszik, és mindkettő a világ egyik legtöbbet szankcionált országa. Gyakran használják a „szendvicsország” kifejezést ennek a geopolitikai helyzetnek a leírására.  

A kis államok, köztük Azerbajdzsán, kifinomult és jól kiszámított külpolitikát kell folytasson. Míg a demokráciáról, az emberi jogokról és a kisebbségek jogairól zajló megbeszélések kényelmesek egy liberálisabb kontextusban, más dimenziót kapnak Eurázsia szívében, ahol függetlenségének kezdete óta az ország számára a túlélés a legfontosabb cél. Azerbajdzsán ezért pragmatikusan árnyalt és reális külpolitikai stratégiát dolgozott ki, ami figyelembe veszi az ország földrajzi korlátait és alkalmazkodik az egyre széttagoltabb világhoz, amely veszélyt jelent a biztonságára.  

Baku egyetlen országgal sem működik együtt harmadik állam, különösen a szomszédos nemzetek ellen.  

Amint azt Ilham Alijev hangsúlyozta, Azerbajdzsán területe nem szolgál majd csatatérként a regionális és globális hatalmak számára, és elkötelezett amellett, hogy megakadályozza, hogy országa területe a régión kívüli hatalmak hídfőjévé váljon. Baku tartózkodik attól, hogy beavatkozzon szomszédai külpolitikai döntéseibe, kivéve, ha azok közvetlen veszélyt jelentenek országa nemzeti érdekeire nézve. Azerbajdzsán Oroszországgal és Iránnal szembeni jól kiszámított külpolitikája hullámzó, különösen az előbbi esetén. Noha a külpolitikai mozgástere valóban korlátozott, és megfelel Moszkva minimális elvárásainak, ezt pontosabb egyensúlyozónak nevezni, amit néhány intézkedés alá is támaszt, például megszilárdította katonai és politikai szövetségét Törökországgal (Oroszországot megkerülő olaj- és gázvezetékek létesítése, támogatás Georgiának, Oroszországot elkerülő közlekedési infrastruktúra fejlesztése, kulcsszerep a török ​​országok integrációjában, Ukrajna támogatása). 

Kapcsolódó: 

Borítókép: MTI/AP/AZERTAC/Vugar Amrullajev