A Biden-kormányzat milliárdokat tervez befektetni a teherhajódaruk hazai gyártásába, mivel potenciálisan nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek a Kínában gyártott, fejlett szoftverrel ellátott daruk használata az amerikai kikötőkben.  

Az USA már megannyi szankcióval sújtotta Kínát. 2019-ben például nemzetbiztonsági aggályokra hivatkozva tette feketelistára a Huaweit az akkori amerikai kormányzat, megtiltva, hogy tengerentúli cégek által előállított hardvereket és szoftvereket használjon a kínai telefongyártó vállalat. (Ezt azonban később feloldották.) 

A nemzetbiztonsággal kapcsolatos kérdések azonban továbbra sem hagyják nyugodni az USA-t. Egy nemrégiben bejelentett intézkedéscsomag bizonyos digitális biztonsági követelményeket ír elő a stratégiai tengeri kikötőkben jelenleg használatban lévő, külföldön gyártott darukra és számítógépes hálózatokra vonatkozóan – állítja a The Wall Street Journal (WSJ). 

Az Egyesült Államok tehát nem akar kínai darukat, inkább gyártana sajátot. A kormányzati tisztviselők szerint a következő öt évben több mint 20 milliárd dollárt fektetnek be a kikötők biztonságába, beleértve a hazai teherdarugyártást is. A 2021-ben elfogadott ezer milliárd dolláros kétpárti infrastrukturális törvényjavaslatból származó pénzzel a japán Mitsui vállalat amerikai leányvállalatát támogatnák a gyártásban. A tisztviselők szerint 30 év óta először büszkélkedhetnének hazai gyártású darukkal. 

Anne Neuberger, a kibernetikai és új technológiákért felelős amerikai nemzetbiztonsági tanácsadóhelyettes szerint erre azért van szükség, mert „valós stratégiai kockázatot” jelentenek a külföldi daruk. John Vann ellentengernagy szerint ezeket a szerkezeteket direkt úgy gyártották le, hogy távolról lehessen vezérelni, programozni és karbantartani őket. Ezáltal Kína bármikor belenyúlhat a gépezetbe.  

Ez már csak paranoia? 

A távol-keleti nagyhatalom szerint az USA kiberfenyegetésekkel és darukkal kapcsolatos aggálya csak paranoia. 

Bár a WSJ szerint a kínai székhelyű ZPMC által gyártott daruk viszonylag jók és olcsók, olyan kifinomult érzékelőkkel szerelték fel őket, amelyek képesek regisztrálni és nyomon követni a konténerek eredetét és rendeltetési helyét, így Kína információt szerezhet az országba érkező vagy onnan kifelé irányuló szállítmányokról. Nem kis számokról beszélünk: a tisztviselők szerint ezek a kínai daruk teszik ki az amerikai kikötőkben a rakodásra használt eszközök közel 80 százalékát. Ezt a rengeteg darut pedig nem lehet egyik napról a másikra leváltani.  

Az USA aggodalma azonban valahol érthető. A WSJ szerint mostanában példátlanul sok kínai kibertámadás éri az országot. Christopher Wray, az FBI igazgatója múlt vasárnap kijelentette, hogy Peking egyre többször próbálkozik rosszindulatú szoftverek telepítésével az amerikai kritikus infrastruktúra-hálózatokba. Szerinte a kínaiak ennél is tovább mentek: az általa támogatott csoportok olyan rosszindulatú szoftvereket helyeznek el, amelyek bármelyik pillanatban működésbe léphetnek, hogy megzavarják az amerikai kritikus infrastruktúrát. 

A The Wall Street Journal szerint Wray emlékeztetett arra is, hogy tavaly lelepleztek egy Volt Typhoonnak nevezett kínai hekkercsoportot, amely ugyancsak olyan, alvó malware-eket igyekezett elhelyezni a kritikus infrastruktúrán belül, amelyek bármikor működésbe léphetnek. Az FBI februári jelentése szerint ennek a csoportnak állítólag több mint öt évig volt hozzáférése bizonyos amerikai hálózatokhoz, és közvetve az Öt Szem nemzetközi kémszövetség többi tagját is érinthette a behatolás (e szövetség amerikai, brit, ausztrál, kanadai és új-zélandi biztonsági ügynökségeket tömörít).

Emellett több kémkedéses esetre is fény derült az utóbbi egy évben. A Fehér Ház tavaly február 27-én közölte a szövetségi ügynökségekkel, hogy 30 napjuk van arra, hogy töröljék a TikTokot kormányzati eszközökről, és több város is megtiltotta a kormányzati alkalmazottaknak, hogy letöltsék azt. Erre azért volt szükség, mert feltételezések szerint az alkalmazás bizalmas adatokat küldött Kínának. Szintén ebben az időszakban egy kínai kémléggömböt fedeztek fel az égen.  

Csak úgy, mint a napelemek esetében 

Kína évtizedek óta támogatja a hazai napelem-előállítást, a verseny intenzív és folyamatosan nő a kereslet, így az ázsiai ország a lítiumion energiatároló rendszerek mellett a napelemgyártást is uralja: a globális termelés több mint 80 százalékát adja.   

Az USA-nak ez több okból sem tetszik. Először is a nyugati politikai és iparági vezetők azt szeretnék, ha a kínálat változatosabb lenne, és nem csak az ázsiai országból származó termékek árasztanák el a piacot. Másrészt – ahogyan azt már korábban megírtuk – az elmúlt hetekben négy európai gyár is bezárt, amiért elsősorban Kína túlkínálatát okolják. Emellett a napelemek közvetetten érinthetik az amerikai kritikus infrastruktúrát, ami szintén aggodalomra ad okot. 

Csakhogy ezen a téren nehéz felvenni a versenyt az ázsiai országgal. Huaiyan Sun, a Wood Mackenzie vezető tanácsadója szerint Kína uralmát elsősorban a poliszilícium magas árrésének, a technológiai fejlesztéseknek és a tengerentúli piacokon történő helyi gyártás fejlesztésének köszönheti.  

Az ázsiai nagyhatalom így a többiekhez képest olcsó előállítási költsége és a túlkínálat miatt lefelé tolja az árakat, amivel a többi ország nehezen tudja felvenni a versenyt. Ezek a szankciók tehát kétélűek. A saját gyártmányú termékekkel csökkenhetnek a kockázatok, ezért azonban mélyen a zsebébe kell nyúlnia a nyugati országnak.