A Chelsea egykori tulajdonosától, Roman Abramovicstól annak rendje és módja szerint elvették a csapat eladásából származó összeget, hogy az ukránoknak utalják. De a jog megint közbeszólt, így a több mint 2 milliárd font azóta is egy londoni bankszámlán árválkodik.

Miután a Nyugat elkezdte agyonszankcionálni (a vád a Kremlhez fűződő kapcsolata és az volt, hogy egyes vállalatai révén tevékenyen hozzájárul a háborús gazdasághoz), Roman Abramovics orosz milliárdos úgy döntött, megszabadul a Chelsea labdarúgócsapatától, amely egyébként éppen az ő érkezésének köszönheti az aranykorát. A klubot 2022-ben több mint 2 milliárd fontért sikerült értékesíteni, ezt a pénzt pedig a britek azonnal Ukrajnának ígérték – ám az soha nem érkezett meg oda.

Szankciós pókhálók

A valaha volt legnagyobb nem kormányzati segély immár két éve hever lefagyasztva, és senki nem tud hozzányúlni – sem a brit kormány, sem maga Abramovics. Szigorú nemzetközi és szokásjog védi, amely kimondja, hogy vagyont befagyasztani szankciós indokkal lehet, de azt elkobozni csakis abban az esetben ér, ha a tulajdonosát a retorziók okaként megjelölt cselekedetéért elítélik.

Ezen a ponton támadt a zavar:

Abramovicsot ugyanis nemhogy nem ítélte el senki, de még eljárást sem indítottak ellene.

Tehát esetében a szankciós vagyonzár pontosan azt a funkcióját tölti be, amiért ki lett találva: hogy visszaadhassák neki, amennyiben a büntetést kiszabó fél úgy ítéli meg, hogy megszűntek a korlátozást kiváltó tényezők.

A milliárdos egyébként derekasan próbálkozik. Tavaly karácsonykor bukta el a rá kivetett szankciók megszüntetése ügyében kezdeményezett eljárást – egyben a jó hírnevének megsértése miatt elindított 1 millió eurós kártérítési pert is. Az EU legfelsőbb bírósága ugyanis úgy ítélte meg, hogy az iparmágnásra teljesen jogosan vetették ki a tiltó intézkedéseket, amelyeknek a jövőben is érvényt kell szerezni. Az indoklásban elhangzott: Abramovics nem tudta bizonyítani, hogy jogellenesen szerepelne az Oroszország elleni szankciók listáján, a személyére és üzleti érdekeltségeire kirótt intézkedések pedig nem sértették sem indokolatlanul, sem aránytalanul az alapvető jogait.

A jog védelmét tehát oda-vissza igen komolyan veszik Nagy-Britanniában is. Ennek köszönhető a jelenlegi felállás:

miután Abramovics ellen nem indult eljárás, szükség van a beleegyezéséhez ahhoz, hogy a zárolt londoni számlán heverő pénzét elköltsék.

Amennyiben Nagy-Britannia nem így tenne, veszélybe kerülne féltőn óvott pénzügyi megbízhatósága és befektetési renoméja. A milliárdos pénzének eltulajdonítása olyan precedenst teremtene, ami zűrzavart vonna maga után – ezt pedig az egyébként egyre harciasabb britek mindenképpen el akarják kerülni.

És éppen itt jön a csavar a történetben. Abramovics ugyanis tulajdonképpen megengedné, hogy elköltsék a pénzét. Bizonyos feltételekkel.

Kit nevezünk áldozatnak?

Az oligarcha pénzét eredetileg egy független alapítvány juttatta volna el az ukrán áldozatoknak, illetve családjaiknak. És itt meg is torpant az egész ügy, felmerült ugyanis egy teljesen jogos kérdés:

egészen pontosan ki számít áldozatnak és ki nem, miért kap az egyik áldozat családja segélyt, a másiké miért nem, és legfőképpen: ki dönti el, hogy ki az áldozat?

A milliárdos úgy nyilatkozott, beleegyezik a zárolt pénz elköltésébe, azzal a feltétellel, ha abból a jelenleg orosz fennhatóság alatt álló elcsatolt területek ukrán áldozatai, illetve azok is részesülnek, akiket Oroszországba telepítettek.

A kijelentése olyan jogi, morális és pénzügyi problémát okozott az alapítványnak, amit egyáltalán nem tud megoldani.

Nagy-Britannia hivatalos kommunikációjában ragaszkodik hozzá, hogy Kijev majd eldönti, ki számít áldozatnak, így hová juthat a pénzből. Abramovics erre csak a fejét csóválta, márpedig a bólintása nélkül a jog szerint nincs és nem is lesz utalás.

Az alapítványnak volt még egy fáradt kísérlete, amikor azt tanácsolta, hogy ha Ukrajnába nem mehet, akkor a pénzt a hazájukból elmenekült, külföldön élő ukránokra, vagy az őket befogadó háztartásokra fordítsák kompenzációs céllal – ez azonban már annyira bonyolultnak tűnt jogilag, hogy maga az ötletgazda sem erőltette túlzottan.

A zsákutca zsákutca maradt. Az a helyzet, hogy amennyiben Abramovics ellen továbbra sem indítanak eljárást – ennek a valószínűsége igen csekély –, és abban el nem ítélik, addig marad a pénz ott, ahol van. Ha pedig menet közben véget érne a háború, rövid idő elteltével a milliárdos újra nekifuthatna egy beadványnak, amelyben a szankciók feloldását és a pénze visszaszolgáltatását kéri.

Kísérlete akkor már nem is lenne reménytelen.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Andy Rain