Az eredeti írások 2022. július 4-én és július 29-én jelentek meg a Mandiner Makronóm rovatában. Az cikkben található adatok az akkori körülményeket tükrözik.

Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetőjének írása a Makronómon.

Bagatell lenne a gázfogyasztás csökkentése?

Az orosz-ukrán konfliktus eszkalálódása óta Európa egyértelműen az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciók útját járja, így próbálva a háború befejezésére bírni a nagy medvét. Ennek keretében korlátozták a csúcstechnológiai termékek, az olajfinomításhoz szükséges eszközök, a tengeri navigáció és rádiókommunikációs termékek, drónok, titkosító eszközök és luxuscikkek Oroszországba történő exportját. Emellett ugyancsak limitálták az orosz kőolaj és finomított kőolajtermékek, az acél, a vas, a fa, a cement, bizonyos műtrágyák, egyes likőrök, a kaviár és a vodka importját is.

Az Európai Unió döntéshozói most fontolgatják a földgázimport szankcionálását, amivel további nyomást gyakorolnának Oroszországra.

Sokan úgy vélik, hogy a gázfogyasztás csökkentése révén könnyen megadásra sarkallhatnák Moszkvát.

A Politico információi szerint ehhez elegendő lenne otthon több rétegben öltözködni. Ugyanennek a cikkben megtalálhatjuk Margrethe Vestager, az EU versenyügyi biztosának ajánlását is, miszerint egyszerűen rövidíteni kell a zuhanyozási időn ezzel is tovább szorongatva az orosz elnököt. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) igazgatója, Fatih Birol pedig abban látja a sikeres ellenállás kulcsát, ha Európában mindenki 1°C-al alacsonyabbra állítja a fűtést otthon.

Aggasztó következmények

Mások szkeptikusak abban a tekintetben, hogy az európai gázfogyasztás 40 százalékát adó orosz földgáz mennyire váltható ki. A meglévő vezetékrendszer adottságai, a nemzetközi LNG-kínálat és az EU átalakító termináljainak szűkös volta miatt egy-két pulóver nem igazán tűnik elégnek ahhoz, hogy az orosz gáz embargóját meg lehessen valósítani. Tény, hogy néhány ország most sem használ orosz gázt (ilyen például Spanyolország, Írország, Portugália és Ciprus), ám más államok (mint Magyarország, Szlovákia és Ausztria) függősége még az európai átlagnál is jóval magasabb. Emellett a rendelkezésre álló földgáz ilyen mértékű csökkenésének brutális gazdasági következményei vannak – ezt már a múltban is tapasztalhattuk.

A földgáz ellátás hasonlóan drasztikus csökkenésének hatásait jól ismerik a nyugat-ausztrálok. 2008 június 3-án egyszerre vált használhatatlanná egy korrodált gázvezeték és robbant fel egy gázfeldolgozó üzem. Az üzem lezárása miatt Nyugat-Ausztrália gázellátásának nagyjából harmada esett ki két hónapra. Bár augusztus végén az üzem termelése vissza tudott állni a normál kapacitás kétharmadára, a teljes korábbi volument még év végén sem érte el a feldolgozott mennyiség.

A hatások kétségtelenül drámaiak voltak. A gázkínálat csökkenésével párhuzamosan a gáz ára emelkedett. Számos vállalat vis majorra hivatkozva mondta fel korábban kötött szerződéseit. Egy kutatás szerint

a cégek 12 százaléka kényszerszabadságra küldte a dolgozóinak egy részét,

míg 15 százalékuk önkéntes szabadság felvételét ajánlotta fel alkalmazottainak. A visszajelzések alapján a vállalkozások 15 százaléka feltételezte, hogy három hónapon belül be kell zárnia üzletét. A gázkínálat csökkenése 2008-ban 6,7 milliárd dolláros veszteséget okozott Nyugat-Ausztráliának.

A rendelkezésre álló gáz mennyiségének csökkenése néhány egészen váratlan következménnyel járt. Felmerült például annak az esélye, hogy az esti sporteseményeket korábbi időpontra hozzák, hogy megspórolják a világítást (ezt az ötletet végül azért vetették el, mert úgy gondolták, hogy az esti világítás ellenére áramot spórolnak az események, hiszen a nézők addig otthon kevesebb áramot használnak). Illetve mivel a széndioxidot is földgázból állították elő, így a gázhiány miatt széndioxidból is kevesebb állt rendelkezésre. Ennek egyik következményeként a perthi kocsmák söreiben kevesebb buborék volt, mint máskor.

Azonban nem csak egy jó Foster’s-hez van szükség széndioxidra, a borászatok is használják a palackozás során, az egészségügyi intézmények az eszközök sterilizálására, és a vágóhidak is az állatok elkábítására. Így komolyan felmerült, hogy be kell zárni Nyugat-Ausztrália legnagyobb vágóhídját. A perthi kórház pedig vészhelyzeti protokollt vezetett be, melynek része volt az is, hogy

komoly gázhiány esetén nem minden eszközt fertőtlenítenek, csak a legszükségesebbeket.

De csökkentették a pácienseknek kiadott törülközők számát ugyanúgy, mint a fürdésükre rendelkezésre álló időt is. És csak azon ágyneműket cserélték ki, melyek már valóban vállalhatatlanul piszkosak voltak. Jelentős gázhiány esetén pedig felmerült a nem sürgős műtéti beavatkozások elhalasztásának lehetősége is.

Mindehhez képest az már csekély jelentőséggel bírt, hogy egyes épületek világítását (a dekorációkhoz használtakat kivétel nélkül) és fűtését lecsavarták, liftjeik egy részét pedig kikapcsolták. A gazdasági hatások súlyosságát jól mutatja, hogy a Westpac bank háromhónapos hitelmoratóriumot hirdetett fizetési nehézséggel küzdő ügyfelei számára.

A józan oldal

Az írás elején említett álmodozókhoz képest sokan reálisan látják az esetleges gázembargó pusztító gazdasági hatásait. A Hans Böckler Alapítvány közgazdászai szerint csupán 2022-ben 6 százalékos GDP-csökkenést okozhat az orosz gázról való leválás. A Bosch új elnöke, Stefan Hartung pedig úgy fogalmazott, hogy az embargó a cége működésének gazdasági alapjait szüntetné meg. A Tesla berlini üzemét nagy eséllyel be kellene zárni, tekintettel arra, hogy energiafelhasználásának 60 százalékát gázból fedezi.

Olyan német cégek leállása, mint például a Thyssenkrupp, BASF vagy a Bayer több százezer velük kapcsolatban álló KKV sorsát tenné kockára. Az 1763-ban alapított porcelán manufaktúra, a KPM pedig kijelentette, hogy gáz nélkül képtelenek lesznek folytatni a termelést. A BASF elnöke, Martin Brudermüller szerint Németország helyrehozhatatlan károkat szenvedne, a munkanélküliség pedig az egekbe szökne. Az orosz gázról való leválás az ÖMV vezére, Alfred Stern szerint is lehetetlen. Egyre többen jutnak tehát arra a következtetésre, hogy az embargó kapcsán a magyar álláspont a helyes.

Összefoglalás

Az orosz gázról való gyors leválás nem csak annyi kellemetlenséggel járna, hogy pulóvert kellene húznunk otthon is, de még a zuhanyzásra fordított idő csökkentésével sem úsznánk meg. Sőt, az árak brutális emelkedése is csak apró mellékhatás lenne. A gazdasági következmények katasztrofálisak lennének. Óriási munkanélküliség, brutális GDP-csökkenés, tömeges vállalati csődök lennének a következmények. Nem csak a sörben lenne kevesebb buborék. Korlátozni kellene a kórházi műtéteket, elektromos áramot használó berendezéseket kellene kikapcsolni Komoly csapást szenvedne az európai üveg-, acél-, cement-, tégla-, kerámia-, csempe-, papír-, élelmiszer-, műanyag-, műtrágya- és gyógyszeripar is. A károkat lényegében felbecsülni sem tudjuk.

Az európai gazdaságot romba döntő embargó helyett a kontinens a béke elhozatalában érdekelt. Ahogyan az ukrán nép is.

Szó sincs szolidaritásról a gázspórolási terv kapcsán

Az Európai Unió aztán 2022. július 26-án jóváhagyott egy, a gázfogyasztás 15 százalékos csökkentését célzó vészhelyzeti intézkedéscsomagot. Ezt a  blokk vezetői a szolidaritás győzelmeként ünnepelték, ez azonban aligha állhatna távolabb a valóságtól.

Az Európai Unió július 26-án elfogadott vészhelyzeti terve arra szólítja fel a tagállamokat, hogy az augusztustól kezdődő nyolc hónapban 15 százalékkal csökkentsék a gázfelhasználásukat. Ezen lépés célja kettős. Egyrészt a téli hónapok előtti csökkentés segíthet a gáztározók megfelelő töltöttségi szintjének elérésében. Másrészt a további hónapokban a visszafogás csökkenti a gázhiány kialakulásának valószínűségét.

A javaslatot egyetlen tagállam, Magyarország ellenezte. Hazánk továbbra sem tartja jó ötletnek azt, hogy az EU egyfajta önkéntes éhségsztrájkot tart, főleg annak a fényében, hogy ennek az eddigiek tanulsága szerint semmilyen hatása nincsen.

A mi véleményünk szerint az Uniónak a saját lakosai érdekét is figyelembe kellene vennie, nem szabad csupán ideológiai alapokon szélmalomharcot folytatni.

Bár a közösség hangadói előszeretettel beszélnek szolidaritásról a mostani intézkedés kapcsán is, sok esetben ezek ugyanazok a szereplők, akik az embargós politika során

a földrajzi és fizikai tényeket teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a szolidaritás látszata nélkül is olyan embargós politikát hirdettek és erőltettek, ami megoldhatatlan helyzetbe hozta a tengerparttal nem rendelkező országokat.

A mostani vészhelyzeti terv kapcsán azonban szolidaritásról beszélni azonban még az előzmények figyelmen kívül hagyása esetén is nevetséges. Az egységes, fűnyíróelv-szerű csökkentés ugyanis cinikus módon elfeledkezik az egyes tagállamok teljesen eltérő energiamixéről. Ahogyan azt az 1. ábra is mutatja, az Unió tagállamai eltérő arányban használnak földgázt energiaszükségleteik kielégítésére. Olaszország esetében 42 százalék ezen energiaforrás aránya, de közel hasonló mértékben támaszkodik az illékony nyersanyagra Hollandia, Magyarország és az Egyesült Királyság is.

A skála másik végén Ciprus és Málta található, mely államok energia-portfoliója teljes egészében más forrásokra támaszkodik. De ugyancsak elenyésző, 10 százalék alatti a gáz részaránya Norvégia, Finnország és Svédország esetében is. 

Az unió „szolidáris” terve tehát azt eredményezi, hogy egyes országok, mint például Málta és Ciprus semmilyen hatását nem érzékelné a megszorításoknak, és az északi államok energiaellátása is csak minimális mértékben csökkenne, ezzel szemben az olaszoknak, hollandoknak és a magyaroknak durván össze kellene húznia a nadrágszíjat. 

A 2. ábra azt mutatja, mekkora mértékben csökkentené az egyes Európai Uniós államok rendelkezésre álló energiamennyiségét a gázfogyasztás 15 százalékos visszafogása. Mint jól látható, Ciprus és Málta gyakorlatilag tét nélkül szavazhatott a javaslat mellett. 

Ezzel szemben Olaszország, Hollandia és Magyarország számára közel 6 százalékkal kevesebb energia állna rendelkezésre. Ez alapesetben 6 százalékkal vetheti vissza a gazdasági teljesítményt, a foglalkoztatást és a jövedelmeket. 

A fentiek alapján az EU vészhelyzeti tervének terheit nagy részét néhány tagállam lenne kénytelen elhordozni. A teljes energiacsökkenés fele mindössze öt országra, Olaszországra, Hollandiára, Magyarországra, Romániára és Belgiumra hárul.

A fentiek alapján az EU vészhelyzeti tervének terheit nagy részét néhány tagállam lenne kénytelen elhordozni. A teljes energiacsökkenés fele mindössze öt országra, Olaszországra, Hollandiára, Magyarországra, Romániára és Belgiumra hárul.

Ezek közül az első három a visszafogás harmadát adja. Ez az aránytalan megoszlás minden, csak nem szolidáris. 
Figyelmen kívül hagyja a javaslat emellett az éghajlati viszonyokat is. Vegyünk két gázzal fűtő családot, akik eddig 20 fokra fűtötték fel a lakásukat. Egyikük olyan országban él, ahol adott hónapban a külső hőmérséklet 0 fok, a másik család esetében viszont -20 fok uralkodik kint. A gázfogyasztás 15 százalékos csökkentése azt eredményezi, hogy a hidegebb időjárási viszonyok között lakó család már csak 14 fokra tudja felfűteni otthonát, míg a melegebb éghajlaton lakó 17 fokos szobákban fog élni. 

A vészhelyzet terv rövid összefoglaló értékelése

Az Európai Unió vészhelyzeti a szolidaritás megcsúfolása. A terv, amely a gázfogyasztás általános 15 százalékos csökkentését írja elő,

nem veszi figyelembe a tagállamok különböző éghajlati adottságait és a földgáz azon belüli energetikai szerepét.

Ez különösen azokat az országokat érinti hátrányosan, amelyek hidegebb éghajlati viszonyok között élnek és nagymértékben függnek a gázfogyasztástól. Emellett figyelmen kívül hagyja, hogy korábban mely államok támogatták vagy éppen ellenezták azokat a gazdaságpolitikai döntéseket, amelyek végül a jelenlegi kritikus helyzethez vezettek.

Címlapfotó: Shutterstock