Az eredeti cikk megjelent a Mandiner Makronóm rovatában 2022. október 25-én. Az írás az akkori események és információk birtokában keletkezett.

Czeczeli Vivien írása a Makronómon.

A közgazdaságtanban akkor beszélünk recesszióról, ha a reál-GDP két egymást követő negyedév során zsugorodik. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a GDP növekedése pozitív, mégis hasonló körülményekkel szembesülünk, mint a recessziós időszakokban, különösen ha a magas infláció miatt a reáljövedelmek csökkennek és a megélhetési feltételek romlanak. A jelenleg is fennálló problémák így a közeljövőben valószínűleg egyre inkább megélhetési válság formájában fognak éleződni, különösen Európában és a világgazdaság más részein.

A bruttó hazai termék növekedése Európa fejlett országaiban az előrejelzés alapján 0,6 százalékra esik vissza 2023-ban, a térség feltörekvő országaiban pedig 1,7 százalékra fog csökkenni.

Ezek a számok mind önmagukban, mind pedig a 2022-es évben várt 3,2 és 4,3 százalékos növekedési ütemekkel összevetve is alacsonynak tekinthetők. A csökkenés az euróövezetben kiemelten érezhető, ahol a következő évre csupán 0,5 százalékos növekedést várnak.

A gazdasági növekedés lassulását elősegítő okok

Kristalina Georgeieva, az IMF vezérigazgatója három fő tényezőt emelt ki, ami miatt nő a globális recesszió kockázata: 

• Az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió – a világ három legnagyobb gazdasági hatalma – gazdasági növekedése lelassul;
• Az infláció emelkedése szükségessé teszi a monetáris politikának a szigorítását;
• A globális gazdaságban megfigyelhető széttöredezés.

A globális gazdaság vezető hatalmai növekedési ütemükben visszaesést mutatnak

Az első pontban említett három térség lassulásának okai, habár javarészt különbözőek, közös bennük, hogy a tovagyűrűző hatások az egész világgazdaságot érintik. Kínában a pandémia hosszú távú következményei és az ingatlanszektor bizonytalan, adósságalapú szerkezete jelentik a legnagyobb kockázatokat.

Európa növekedését és stabilitását pedig az orosz invázió miatti energiaválság erősíti. Az Oroszországból Európába érkező gáz 2021-hez képest 80 százalékkal csökkent, ami beépülve a vállalati költségekbe, majd a fogyasztói árakba, a magas energiaszámlák mellett egyre súlyosabb megélhetési problémákat generál.

A magas energiaárak fogyasztói és vállalati várakozásokba történő beépülése még inkább eszkalálja a problémákat. 

Az Egyesül Államok helyzete egyelőre még pozitívabb, ám ott is egyre inkább felerősödnek a lassulás irányába mutató jelek. A Wall Street Journal felmérése alapján a közgazdászok 63 százalékra tették annak valószínűségét, hogy az USA-ban a következő 12 hónapon belül recesszió lesz (júliusban 49 százalék volt ez az érték). A recessziós várakozások azért emelkedtek meg, mert egyre inkább nő a kételkedés, hogy az amerikai központi bank képes úgy kamatot emelni, hogy a munkanélküliségi ráta emelkedése és gazdasági visszaesés nélkül tudja letörni az inflációt és horgonyozni az inflációs várakozásokat. Néhány elemző szerint mivel magas a betöltetlen állások aránya, ezért lehetőség volna úgy szigorítani a munkaerőpiacon, hogy a nyitott állások száma csökkenjen, és így nem kell millióknak elveszíteniük a munkáját. Alex Domash, Larry Summers és Olivier Blanchard, a PIIE és a Harvard Egyetem professzorainak elemzése azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ez mindezidáig ritkán esett egybe, és nagyon alacsony annak a valószínűsége, hogy ez most meg tudjon valósulni.

Infláció, kamatszint emelkedése, gazdasági széttagolódás

Tehát a globális gazdasági lassulás második fő oka, amint az az Egyesült Államok esetében is megfigyelhető, az inflációhoz köthető, amely szigorúbb monetáris politikai intézkedéseket tesz szükségessé. Valószínűleg hosszabb távon is szükség lesz erre, kivéve, ha a gazdaság gyengülése és a kereslet csökkenése miatt a középtávú inflációs várakozások mérséklődnek.

A magasabb kamatok a beruházások csökkenését vonják maguk után, ami miatt a lassulás valószínűsége tovább emelkedik. 

A harmadik ok pedig a világgazdaságra jellemző fragmentáció, széttöredezettség, aminek következtében egyre nehezebbé és valószínűtlenebbé válik, hogy ezekre a globális kihívásokra összehangolt, közös választ adjanak az egyes országok.

Tovagyűrűző hatások erősítik a globális lassulást

A kamatemelési hullám a fejlett országokban a FED és az EKB vagy a Bank of England által, habár fontosak az infláció megfékezéséhez, egyúttal hűtik a világgazdaságot és hozzájárulnak a globális növekedés lassulásához. A fejlett országokban tapasztalható lassuló növekedés következtében az ottani emberek kevesebbet vásárolnak a feltörekvő, fejlődő országok termékeiből is, ez pedig tovagyűrűző hatásként a főként áruexportra berendezkedett országok számára jelent majd nehézséget, amint csökken a kereslet a termékeik iránt. Az USA kamatemelése erősebb dollárt eredményez, ami ismét kedvezőtlen a dolláradóssággal rendelkező országok számára és ez ismételten leginkább a szegényebb országokra jellemző, ahol a saját valutában denominált adósság sok esetben jóval kedvezőtlenebb, magasabb kamatok melletti eladósodást jelentene normál időszakokban. 

A felszínre kerülhetnek tehát a globális pénzügyi stabilitási kockázatok is, vagyis emelkedik a fertőzés és a tovagyűrűző hatások veszélye az egyes országok között.

A fejlett nemzetek bankjai jelenleg elegendő tőkével és likviditással rendelkeznek, viszont a feltörekvő piacokon a bankok közel 29%-a nem tudná teljesíteni a tőkemegfelelési követelményeket egy intenzívebb globális recesszió során. Továbbá, a fejlődő országok közel 60%-a küzd valamilyen adósságproblémával, ami miatt már jelenleg is szükségessé válhat az adósságuk átstrukturálása, vagy magas a kockázata annak, hogy hamarosan szükség lesz erre.

Az összehangolt gazdaságpolitikai intézkedések kulcsfontosságúak

Az inflációs ráták emelkedése miatt a monetáris politika mozgástere korlátozott. Ebben a kontextusban a fiskális politika szerepe válik kiemelten fontossá, mivel összhangban kell lennie a jegybanki politikákkal. Fontos, hogy támogassa a monetáris politikát az infláció elleni küzdelemben, ami restriktív intézkedések alkalmazásával érhető el.

Ez azért is hangsúlyos, hogy elkezdje ismételten visszaépíteni a Covid-19 válság alatt meglehetősen beszűkült mozgásterét. 

Mindez persze semmiképp sem azt jelenti, hogy nem kell a megélhetési válság ellen küzdeni. Azt viszont igen, hogy sokkal hatékonyabban és célzottabban kell ezt tenni. Nem szabad hagyni, hogy a fiskális ösztönzés újabb löketet adjon a kereslet oldali inflációnak. Mindazonáltal a döntéshozóknak védeniük kell az alacsony jövedelmű családokat a reáljövedelmek csökkenése miatti veszteségektől, és biztosítani minden rászorulónak az alapvető létszükségleti cikkekhez, köztük az élelmiszerekhez és az energiához való hozzáférést. Célzott támogatásra van tehát szükség a megfelelő rétegek bevonásával. 

Címlapfotó: Shutterstock.com