Kolosszális ötletet dobott be a Georgia Állami Egyetemen oktató Dan Altman: a nemzeti hadseregek adjanak rá lehetőséget, hogy katonáik önkéntesen vegyenek részt az ukránok oldalán a háborúban. Putyin úgysem tenne semmit – véli a zseni politológus.

Van valami furcsa és rettentően ostoba…

A Nyugat túlzottan aggódik az ukrajnai eszkaláció miatt címmel tette közzé írását a Foreign Affairs oldalán Dan Altman politológus, a Georgia Állami Egyetem oktatója. Cikkét azzal vezeti be, hogy a nyugati világ azért nem alkalmaz erősebb eszközöket, és azért nem avatkozik bele közvetlenül (katonák küldésével) a konfliktusba Oroszországgal szemben, mert tart egy nukleáris háború kirobbanásától. Pedig – vélekedik – kezdetben éppen ezen okból kifolyólag az USA nagyobb hatótávolságú fegyvereket sem akart küldeni Ukrajnába, aztán mégis leszállította a HIMARS-rendszereket, az oroszok pedig nemhogy nukleáris töltetekkel, de semmivel nem reagáltak.

A harcias szakember történelmi példákkal igyekszik alátámasztani eszmefuttatását. Mint írja,
a kubai rakétaválság idején, Kennedy a fenyegetőzése ellenére nem a nyílt támadás mellett döntött, inkább blokád alá vonta Kubát, míg Hruscsov visszavonulót fújt. „A történelem legsúlyosabb nukleáris válságában egyik vezető sem rendelt el támadást” – mutat rá hibátlanul a szerző, aki ugyanezzel a logikával eljut a számára egyértelmű konklúzióig: a NATO-nak a lehető legmesszebb kell elmennie Ukrajna megsegítésében, ezért tagországainak lehetővé kell tenni, hogy katonái önkéntesen vegyenek részt a háborúban.

Bolond lyukból

Altman szerin a történelmi példák jól mutatják, hogy a proxy háborúkban sokkal nagyobb mozgástér van a közvetlenül részt nem vevő államok számára, ezt pedig a NATO-nak is ki kellene használni Ukrajnában. Tényként kezelt feltevése szerint a Kreml nem bírna el egy hagyományos háborút a NATO ellen, nukleáris háborút pedig úgysem mer indítani, mert akkor neki is vége lenne. Így aztán nem is fog tenni semmit. Ebből a teljesen zavaros gondolatmenetből Altman egyetlen lólépéssel eljut odáig, hogy bár szervezetten nem lehet NATO-csapatokat küldeni Ukrajnába, mert az már valóban háborús provokáció lenne, annak semmi akadálya, hogy a tagországok saját nemzeti hadseregük katonáinak lehetőséget biztosítsanak az önkéntes részvételre a konfliktusban. Mindez homályos elképzelése szerint valahogy úgy történne, hogy azon katonák, akik égnek a vágytól, hogy az oroszok ellen harcolhassanak, ideiglenesen megszakítják szolgálati viszonyukat hazájuk hadseregével, kimennek Ukrajnába, ahol ukrán egyenruhában, ukrán parancsnokság alatt harcolnak egy darabig, majd hazamennek (ha hazamennek), előléptetik őket, és tovább dolgoznak hazájuk hadseregének tagjaként.

Lapozhatunk végre?

Altman írása kapcsán megkerestük Resperger István ezredest, hogy véleményezze röviden az írást. Az NKE Nemzetbiztonsági Intézet igazgatója is meghökkent az olvasottakon, mint mondta, Altman ötlete finoman szólva is halva született. „Nem hinném, hogy létezne olyan hadvezetés a NATO-s tagországokban, amelyik megengedné katonáinak, hogy „önkénteskedjenek” az orosz-ukrán konfliktusban. Ez nem támogatás, hanem egyértelmű katonai lépés lenne az oroszok ellen, ami gyakorlatilag azonnali eszkalációt indítana be” – fogalmazott, hozzátéve:

olyan nincs, hogy valaki ideiglenesen lemond a szolgálati jogviszonyáról a saját hadseregében azért, hogy egy másiknak a tagja lehessen. Az ilyesminek semmilyen jogi vagy erkölcsi feltétele nem létezik.

Resperger ezredes rámutatott egy másik lényeges részletre is: ha eljátszunk a gondolattal, hogy az Altman által fantáziált ötlet megvalósul, akkor felmerül a kérdés, hogy ki finanszírozná az Ukrajnában önkénteskedő katonákat?

A saját hadseregük nyilván nem, hiszen „átmenetileg” nem tagjai. Altman maga is azt írja, hogy ukrán parancsnoki struktúrába kerülnének, ebben az esetben az ukrán állam finanszírozná őket, ami viszont egyet jelent azzal, hogy az illető katonák egyszerűen zsoldosok. „A Hágai Egyezmény pedig elég világosan definiálja a fogalmat: zsoldos az, aki olyan országban harcol valamelyik fél oldalán, amelynek nem állampolgára és nem is ott él, ellenben pénzt kap a háborús részvételéért” – mondta az ezredes, kiemelve: a zsoldosokra semmiféle nemzetközi jog nem vonatkozik. Nem tekinthetők katonának vagy hadifogolynak, így nem vonatkoznak rájuk a megadás feltételei sem. A jog értelmében semmit nem ér az életük.

Fotó: MTI/AP/Libkos
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.