Az EKB elnöke a davosi Világgazdasági Fórumon egyértelművé tette: nem hajlandó kamatcsökkentésre.
Néhány nappal ezelőtt felröppent a hír, amely szerint a már bejelentett, februári 50 bázispontos kamatemelés után márciusban csökkentést tervez az Európai Központi Bank, és már csak 25 pontos növeléssel számol. Az információ szerint az agresszív kamatemelés lassítása a földgáz árának csökkenése és az eurózóna gyengülő inflációja miatt várható, az EKB döntéshozói pedig határozottan támogatják a 25 bázispontos emelést.
A hír a Bloombergen jelent meg, amely az EKB névtelenséget kérő forrásaira hivatkozott a közléskor. A „kiszivárgott információ” szélsebesen terjedni kezdett, és több orgánum már tényként kezelte a márciusi kamatcsökkentést.
Molnár Dániel, a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzője a Bloomberg értesüléseit a hír megjelenésekor erős fenntartásokkal fogadta.
Mint fogalmazott: „a mai monetáris politikai gyakorlat sarokköve a kommunikáció, emiatt a jegybankok nagyon alaposan megfontolják és megtervezik, mit és hogyan közvetítenek a nyilvánosság felé. Teljes mértékben elképzelhetetlen, hogy az EKB esetében egy, a döntésekre rálátó személy a vezetés engedélye nélkül ilyen információt eljuttasson a sajtóhoz. Itt inkább arról lehet szó, hogy az EKB így próbálja tesztelni a piacokat, hogy milyen reakciót váltana ki a kamatemelés lassítása, ami bevett gyakorlat a jegybankok körében”.
Hozzátette: „erre azért van szükség, mert az EKB-nak óvatosan kell lavíroznia a kamatemelésekkel. A cél fölötti infláció miatt szükség lenne a szigorítás folytatására, főleg mivel az árnyomás még erősödik az eurózónában, az energia nélkül számított áremelkedés például a novemberi 7 százalékról decemberre 7,2 százalékra gyorsult. Ugyanakkor a kamatemelésekkel a jegybank egyfelől tovább lassítja a gazdasági aktivitást, másrészről pedig jelentős hozamemelkedést eredményezhet az eurózóna leginkább eladósodott országai (elsősorban Olaszország) államkötvénypiacain, amely tovább növelheti ezen gazdaságok sérülékenységét”.
Lagarde: nem csökkentünk
A cikk megjelenése után másfél nappal Christine Lagarde, az EKB elnöke a davosi Világgazdasági Fórumon úgy nyilatkozott: az infláció lassulása nem jelenti azt, hogy már nincs azon a szinten, amit komoly eszközökkel kellene kezelni, ezért nem térnek el az eredeti ötlettől, vagyis addig folytatják az agresszív kamatemelést, ameddig az inflációt vissza nem tudják szorítani a célként megjelölt 2 százalékos szintre. Az EKB döntéshozó szerve, a kormányzótanács tagjai, Francois Villeroy de Galhau és Klaas Knot megerősítették Lagarde mondatait, vagyis az EKB addig folytatja az 50 bázispontos kamatemeléseket, ameddig a helyzetet nem tartják megfelelőnek a csökkentéshez – egyelőre azonban még nem beszélhetünk erről.
Olasz vér
Az EKB döntésének legnagyobb vesztese az euróövezetben kétségtelenül Olaszország, amelynek államháztartási mutatói már a kamatemelések előtt sem álltak jól, olyannyira, hogy az államadóssága most magasabb, mint a 2012-es adósságválság legrosszabb időszakában.
Giorgia Meloni friss kormánya jobb híján dühét és frusztrációját vezeti le az Európai Központi Bankon. Miután ellenzékiként éveken át EKB-ellenes kampányt folytattak, most bosszúhadjáratot emlegetnek, azt sugallva, hogy a kamatszigor egy Olaszország elleni keresztesháború része.
Több elemző veszélyesnek ítéli az olasz megnyilvánulásokat és támadásokat: egyrészt azért, mert a befolyásolás látszatát kelti az EKB-val szemben, másrészt azért, mert ez a fajta offenzíva egy idő után valóban Olaszország teljes elszigetelődéséhez vezethet, amikor már azok is kifarolnak a Meloni-kormány mellől, akik egyébként egyetértenek vele. Egy ilyen izoláció pedig vészjóslóan mutatna rá az eurózóna törésvonalaira és a differenciált érdekeken alapuló gyengeségeire.
Fotó: MTI/EPA/Keystone/Gian Ehrenzeller
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
