Bordeaux környéke túl sok vörösbort termel, és ilyen áron még a világpiacon sincs rá kereslet, a pincék meg telve vannak. Igaz, a túltermelési válság a francia borvidékek közül csak a bordeaux-it érinti. Mi okozza a bordeaux-i vörös kálváriáját?

Nem járnak derűs idők a bordeaux-i gazdákra

Bordeaux környékén birtokot fenntartani, birtokolni egy „chateau-t”, azaz egy klasszikus francia hangulatot, miliőt árasztó kastélyt és borászatot mindig többet jelentett, mint bárhol a világon szőlőműveléssel foglalkozni. Itt évszázadokra visszamenőleg nagy történelmi hagyománya van a bortermelésnek. Ám manapság nem járnak derűs idők a bordeaux-i gazdákra. A mintegy négyezer ottani bortermelő nagyjából harmada lehet veszélyben. Ez pedig áttételesen 80 ezer szőlőmunkást érinthet. Túltermelési válság sújtja a régiót, sokan termelnek és sokat. Az ezért elkért árral is gond van: 

több száz euróba kerülhet egy neves palackozású bordeaux-i bor a kereskedésekben, vendéglőkben. 

Úgy tűnik, ez az az ár, amelyet már a világ borkedvelői sem akarnak megfizetni. 

A szakértők szerint a fogyasztási szokások változása sem kedvez a bordeaux-i bornak. A marketingguruk határozott összefüggést látnak a vöröshús-evés csökkenése és a minőségi borfogyasztás apadása közt. Az alkoholt nem tartalmazó italok népszerűsége fokozatosan növekszik. 

Desztillálják a bársonyos nedűt

A túltermelési válságra adandó válasz keresése közben néhány szőlősgazda fejében megfogalmazódott az ötlet, ha máshogy nem megy, megszabadulnak a bársonyos nedűt adó tőkéktől. A múlt év végén voltak tüntetések, amelyeken 

azt követelték, hogy a kormány engedélyezze mintegy 15 ezer hektáron a tőkék kivágását 

– ez a borvidék 10 százalékát érintené –, amelyért hektáronként 10 ezer euró kártérítés járna a gazdáknak. 

Emellett a gironde-i domboldalakon termelők azt is el szerették volna érni, hogy a kabinet forduljon a bortermelők számára adandó  segélyért Brüsszelhez. A francia kormánynak ma így már legalább ígérete van az unió részéről, hogy mintegy 160 millió euró értékben hozzájárul nagyjából 2,5 millió liter bordeaux-i bor desztillációjához. 

Az így kinyert alkoholt ezután felhasználhatják parfümök, fertőtlenítőszerek készítéséhez, vagy a bioetanol-gyártásban is hasznát veszik. Még ezzel sem oldódik meg végleg a túltermelési válság, de mindenesetre ez az intézkedés a felesleg kétharmadát érintené.  

Bordeaux első számú célpontja lett a kínai gazdagoknak

Az biztos, hogy jó ideig nem ilyen jellegű hírek jöttek a történelmi francia borvidékről. Volt idő, amikor – különösen az előző évtizedben – biztos és jövedelmező üzletnek számított ebben a térségben beruházni. A 2008-as világválság után a szupergazdag kínaiaknak más vágyuk sem volt, mint hogy szőlőbirtokuk legyen Bordeaux környékén. 

Az elmúlt évtizedben mintegy 170 neves bordeaux-i „chateau” és a körülöttük lévő szőlőbirtok került kínai tulajdonba.

A külföldi vásárlóknak ekkoriban a 80 százaléka volt kínai. Mára jó néhány megvett birtok bejáratán nagy lánc és lakat hirdeti, hogy a kínai tulajdonos felhagyott a borászkodással, és továbbállt. A kert elgazosodott, a szőlőtőkék gondozatlanok. 

Mi állhat amögött, hogy a kínai csúcsgazdagok, sőt vállalatbirodalmak ilyen csúnyán felsültek Bordeaux-ban? Persze nem mindegyik, van azért olyan is, akinek bejött a számítása. Egyrészt a kínai befektetőknél különösen működött az, hogy amikor már mindenük megvolt, amit az ember anyagilag elérhet, hiányzott az is, hogy ezzel a vagyonnal elismertséget, sőt csodálatot vívjanak ki maguknak otthon Ázsiában, az elit körökben. 

Megütköztek a helyi munkaügyi szabályokon

A pénz ezekben a körökben nem akadály. Dollármilliárdosokról beszélünk, pár tíz millió eurós kiadás nekik könnyen megugorható. Őrületes összegeket fizettek ki egy-egy neves birtokért, felhajtva ezzel az árakat. A szakértelem hiánya azonban kiütközött, még a messziről jött, nagy tudású szakemberek sem igazán tudtak alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz. 

Ha valamibe befektetsz Kínában, annak két-három év után már „termőre kell fordulnia”, azaz learathatod a beruházott összeg többszörösét. Errefelé ez nem így működik. 

A helyi gazdák szerint  – természetesen kis túlzással –, ha egy kapavágást teszel, annak tíz év múlva látod a hasznát. A türelmetlen kínaiak viszont azonnal profitot reméltek.

A távol-keleti tulajdonosok emellett rácsodálkoztak a helyi munkaszabályokra: az általuk szerződtetett francia munkások már csütörtök késő délután csomagolni kezdtek, mivel letöltötték a heti 35 órás munkaidőt. Ez ugyancsak sokkoló annak a tulajnak, aki hazájában a 996-os szabályt szívta magába mint munkaügyi irányelvet. Az alkalmazott reggel kilenctől este kilencig egy héten hatszor köteles dolgozni. 

A kínaik pánikszerű menekülése Bordeaux-ból

És volt egy nem elhanyagolható változás a kínai belpolitikában. A 2010-es évek elején azok a kínai dúsgazdagok, akik külföldön terjeszkedtek, beruháztak, határozott bátorítást kaptak a politikai rezsimtől, ezt azonban később nem nézték jó szemmel. A kulcs ebben Hszi Csin-ping pártfőtitkárrá válása, aki korrupcióellenes kampányának köszönhette a felemelkedését. 

Hát persze, hogy gyanúsak voltak azok a kínai fontos emberek, akiknek olyan jól ment, hogy már bordeaux-i szőlőbirtokuk is volt.

Így vált a tegnap dicsősége mára takargatni való szégyenfolttá. A pekingi vezetés drákói szabályokat vezetett be a külföldi magán-beruházásokra. 

A kínai szőlősgazdák csak elenyésző szeletét adják a bordeaux-i borászoknak. Nagyobb gondot jelentenek azok a főleg helyi szőlőtermesztők, akik nem tudják visszafogni a mértéktelen pénzéhségüket. Nem véletlen, hogy a mostani túltermelési válság csak Bordeaux-ban tapasztalható, Franciaország más borvidékei virágzanak.

(Az eredeti cikk megjelent a makronom.mandiner.hu weboldalon.)

Címlapfotó: 123rf.com