A Kína, Brazília, Oroszország, India és Dél-Afrika alkotta BRICS-csoport nyári csúcstalálkozóján tárgyal az új tagországok felvételéről. Eddig összesen 19 állam jelezte csatlakozási szándékát. 

Santo Martin és Matus Tibor írása a Makronómon

A bővülés új lehetőségeket jelent a globális folyamatokban alulreprezentált és a Nyugatból kiábrándult országok számára, és nem mellesleg egybeesik Peking érdekeivel: Kína, mint a BRICS vezető gazdasága, az új tagokon keresztül próbálja meg kiterjeszteni diplomáciai befolyását, hogy ellensúlyozni tudja a Nyugat dominanciáját az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben. Peking és Moszkva hosszabb távú célja egy, a Nyugattal teljesen egyenrangú félként kezelt globális tömb létrehozása.

Ébredezik a globális dél 

Számos afrikai és latin-amerikai ország – amelyet a nemzetközi közösség sokáig figyelmen kívül hagyott – kíván most csatlakozni a Kínát, Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Dél-Afrikát tömörítő csoportosuláshoz, a BRICS-blokkhoz. A csoport 15. csúcstalálkozóját augusztusban tartják Dél-Afrikában, ahol a tagállamok többek között az új tagok felvételéről is tárgyalnak.

A társulás iránti növekvő érdeklődést jól mutatja, hogy 13 állam már hivatalosan, további 6 pedig informálisan jelezte a csatlakozási szándékát,

miközben tavaly novemberben Lavrov orosz külügyminiszter még csak 12 ország csatlakozásáról beszélt. Az Egyesült Államok is jelentkezett az eseményen való részvételre, de elutasították. Bár hivatalos lista még nincs, a korábbi hírekből kiindulva a következő országokról lehet szó: Szaúd-Arábia, Irán, Argentína, Algéria, Indonézia, Egyiptom, Mexikó, Pakisztán, Nigéria, Törökország, Egyesült Arab Emírségek, Banglades, Bahrein, Venezuela és Szíria. Mindannyian jelentős ázsiai, afrikai, latin-amerikai országok, és sok közülük tagja a G20- nak is. A bővítést még Kína kezdeményezte 2022-en a BRICS-elnökségi ideje alatt, és ennek segítségével igyekszik kiterjeszteni diplomáciai befolyását, hogy ellensúlyozni tudja a fejlett országok dominanciáját az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetben.

G7 és BRICS: mérlegen a két fő pólus 

Vezető közgazdászok és geopolitikai elemzők előszeretettel mérik össze a BRICS-et a G7-ek csoportjával, amelyeket a világ két legbefolyásosabb és legjobban elkülöníthető politikai-gazdasági tömörüléseként azonosítanak. Az elmúlt években a G7-ek hozzájárulása a világgazdaság növekedéséhez mindig felülmúlta a BRICS-ét. A trend egészen 2023-ig tartott, amikor is a Bloomberg számításai szerint a legfrissebb IMF-adatok már azt mutatják, hogy idén a BRICS-országok a globális növekedés 32,1 százalékához járulnak hozzá, szemben a G7-ek 29,9 százalékával, az új trend pedig várhatóan folytatódik. Mindemellett, amíg a G7-országok GDP-részesedése vásárlóerő-paritáson számolva az 1982-es 50,4 százalékról 2022-re 30,4-re csökkent, addig a BRICS-államok GDP-részesedése az 1982-es 10,7-ről 2022-re 31,6 százalékra nőtt, vagyis a BRICS-országok vásárlóerő-paritáson számított GDP-je már tavaly meghaladta a G7-államokét. 

Természetesen a piaci árfolyam szerint a G7-ek GDP-je még mindig jóval magasabb (30 százalék), mint a BRICS-országoké (25 százalék), és a G7-ek életszínvonala is messze előtte jár a BRICS-államokénak. Mindazonáltal a BRICS-csoport gazdasága továbbra is rohamosan fejlődik, ráadásul ezen országok adják a világ népességének több mint 40 százalékát, szemben a G7 10 százalékos arányával. A Kína, Brazília, Oroszország, India és Dél-Afrika alkotta BRICS-csoport nyári csúcstalálkozóján tárgyal az új tagországok felvételéről. Eddig összesen 19 állam jelezte csatlakozási szándékát. A bővülés új lehetőségeket jelent a globális folyamatokban alulreprezentált és a Nyugatból kiábrándult országok számára, és nem mellesleg egybeesik Peking érdekeivel: Kína, mint a BRICS vezető gazdasága, az új tagokon keresztül próbálja meg kiterjeszteni diplomáciai befolyását, hogy ellensúlyozni tudja a Nyugat dominanciáját az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben. Peking és Moszkva hosszabb távú célja egy a Nyugattal teljesen egyenrangú félként kezelt globális tömb létrehozása.

A BRICS a fejlődő országok egyetlen valódi alternatívája 

Azon feltörekvő államoknak, amelyek szeretnének jobban bekapcsolódni a világgazdasági és geopolitikai folyamatokba, esélyük sincs arra, hogy a Nyugat G7-es csoportjához csapódjanak. Számukra a látványosan fejlődő BRICS-csoport jelenti a legjobb választást, amelynek növekvő befolyása az elmúlt 10 évben mindenki számára nyilvánvaló lett. A csatlakozás azonban nemcsak a nemzetközi státusz javulását jelenti, hanem elősegíti a Kínával és más feltörekvő hatalmakkal való szorosabb együttműködést és a piaci lehetőségek megragadását is. A BRICS csoport a világ összes gazdasági tömörülése közül már most is a legnagyobb ásványianyag-kitermelő (évente mintegy 7,6 milliárd tonna, szemben a teljes OECD 5 vagy a G7-ek 3 milliárd tonnás éves kitermelésével) emellett jelentős mezőgazdasági exportőrök és fegyvergyártók is.

Az új blokk megalakulásának másik aspektusa, hogy a csoport Oroszország mellett további fosszilisenergia-nagyhatalmakkal bővülne (Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Algéria, Venezuela, Bahrein és Irán), amely így a világ kőolajkészletének mintegy 60 százalékát ellenőrizve jóval nagyobb gazdasági és geopolitikai hatalmat lenne képes gyakorolni. 

Az USA nagy árat fizet a stratégiai baklövésért 

A globális dél országainak érdeklődésére a blokkhoz való csatlakozás iránt egy olyan időszakban kerül sor, amikor egyre több kormány távolodik el a dollártól.

A zöldhasú egyre megbízhatatlanabb lett a vele kereskedő vagy jelentős dollártartalékokat felhalmozó gazdaságok számára, legfőként az amerikai jegybank által megnövelt kamatlábak, valamint az amerikai pénzügyi szankciók, azaz a dollár fegyverként való használata miatt.

Most a kiábrándult országok összefognak, és dollármentessé válnának arra az esetre, ha legközelebb az USA vezette nyugati haraggal nekik kellene szembenézniük. A növekvő aggodalmakat kihasználva a Kreml bejelentette, hogy

Oroszország és Kína már a BRICS-tömb egy „új, közös valutájának” kifejlesztésén dolgozik, amelyet szintén a szervezet közelgő csúcstalálkozóján mutatnak be.

A terv komolyságát jól jelzi, hogy a legutóbbi Putyin–Hszi találkozón, Hszi Csin-ping Putyinhoz intézett búcsúszavai a következők voltak: „Jelenleg olyan változások zajlanak, amilyeneket 100 éve nem láttunk – és mi vagyunk azok, akik ezeket a változásokat közösen mozgatjuk.” 

Minden jel szerint Hszi nem tévedett, és a geopolitikai konfliktusok még jobban összekovácsolták a szövetséget: az orosz–ukrán háború kezdete óta az Indiával folytatott kapcsolatok felvirágoztak. India Kínával együtt Oroszország egyik legnagyobb olajvásárlójává vált, ráadásul Újdelhi is csatlakozott a már említett dedollarizációs törekvéshez. Ha ez nem lenne elég, az egész Közel-Keleten hasonló a helyzet: amíg az USA közel-keleti kapcsolatai az amerikai palaforradalom óta elhidegültek, addig Oroszország csatlakozni tudott az OPEC-hez, Kína az iráni és szaúdi olaj legnagyobb felvásárlója, Észak-Afrika pedig továbbra is nagyban függ az orosz búzától, műtrágyától, energiától és fegyverektől. 

A nemzetközi viszonyokat megvizsgálva arra a következtetésre lehet jutni, hogy

Oroszország és Kína alapvetően négy dologgal tudja a feltörekvő országokat magához vonzani.

Először is a többpólusú szemlélet magában foglalja azt a hallgatólagos ígéretet, hogy nem erőltetik az értékeket a partnerekre, mint az USA, vagyis ebben a világképben nincs „globális rendőr”. Másodszor: számos ország alulreprezentáltnak érzi magát a jelenlegi globális rendben – elég megnézni az ENSZ Állandó Biztonsági Tanácsának összetételét. Harmadszor, a fejlődő országok emlékében élnek még a nyugati gyarmatosítás tapasztalatai. Negyedszer pedig a feltörekvő blokk kisebb tagjai egyedül képtelenek szembeszállni a G7-ek akaratával, ezért a BRICS-csoporttól várnak támogatást. A nagy kérdés az, hogy a Nyugat hogyan kezeli a feltörekvő országok blokkjának megerősödésével jelentkező új kihívásokat?