Több ország részéről merültek fel súlyos aggályok azzal kapcsolatban, miként védené az EB a legérzékenyebb ipari titkokat.
Az Európai Unió fáradhatatlanul kutatja a lehetőségeket, amelyek Ukrajnát a lehető legnagyobb mennyiségű (a megcélzott szám 1 millió darab) lőszerrel, elsősorban 155-mm-es tüzérségi lövedékkel tudná ellátni egy esztendőn belül. Thierry Breton, az Európai Bizottság belső piacért felelős tagja Borrell uniós külügyi főképviselő iránymutatása alapján egy közös EU-s lőszergyártás fejlesztéséről szóló jogszabályjavaslatot tett le az EB asztalára, amelyet a hónap elején be is terjesztett az EP elé.
Borrell eredeti, háromlépcsős tervének utolsó szakasza ez, amely bonyolultabbnak tűnik az első két lépcső viszonylagos érthetőségéhez képest. Az első lépcsőben egymilliárd euró folyik be az Európai Békekeretbe, ahonnan azok az országok kapnak kompenzációt, amelyek saját haderejük fegyvereit küldik Ukrajnának segély gyanánt.
A Békekeret szabályozási kidolgozatlansága ugyan súlyos visszaélésekre adott lehetőséget, ám Brüsszel illedelmesen félrenéz, ha szívéhez közel állók költik magukra az európai adófizetők pénzét.
A második lépcső a közös lőszervásárlás ötlete, amely elsősorban Franciaország miatt toporgott sokáig egy helyben, Macron ugyanis hallani sem akart arról, hogy az EU harmadik országokból is rendelhessen.
A közös ló háta
A harmadik lépcső talán a legbonyolultabb. Ez foglalná magában az európai lőszergyártás koordinálását és az EU-s védelmi ipar megerősítését, természetesen külön pénzügyi alappal és különböző ösztönző rendelkezésekkel megtámogatva.
A hadiipar egyfajta szent tehén az EU-s államokban, abszolút nemzeti hatáskörben, olyan szenzitív információkkal és adatokkal körbebástyázva,
amelyet egyetlen gyártó sem szeretne megosztani senkivel, még a vele egy szövetségbe tömörült államok képviselőivel sem. Ezeket az információkat a hadiüzemek mindig is hétpecsétes titokként kezelték, és sem külföldi kormányokkal, sem nemzetközi szervezetekkel, sem vetélytársakkal nem osztották meg. Az adatmegosztási eljárások kapcsán éppen ezért több tagállam valamilyen biztosítékot vár Brüsszeltől a szenzitív információk kezelésére vonatkozóan, ugyanis olyasmit eddig nem kaptak.
Köztitok
A Breton-féle, egyébként 2025 közepéig hatályban lévő szabály egy 500 millió eurós alapot hoz létre. A kiválasztott projektek 60 százalékos, vissza nem térítendő összeget kapnának az alapból, a maradékot az adott vállalatnak vagy tagállamnak kellene kipótolnia. Az ötlet jó, ám az Európai Bizottság a jogszabályba belecsomagolta saját hatáskörének kiterjesztését, vagyis jogában állna hozzáférni minden olyan bizalmas információhoz, amelyeket a tagállamok hadiipari szereplői eddig féltékenyen őriztek. Ursula von der Leyen ennek értelmében bármikor adatokat kérhet be egyes vállalatok termelési kapacitásáról, az ellátási láncok különböző elemeiről, a készletek nagyságáról és a gyártók olyan problémáiról, amelyek esetlegesen akadályozzák a kapacitásnövelést.
Brüsszel ehhez is jobban ért
A legzavarbaejtőbb rész a javaslatban az, hogy az Európai Bizottság jogot formál benne magának arra, hogy közvetlen megrendeléseket adjon le az európai hadiiparnak. Ahogyan a szabály fogalmaz: az érintett vállalkozás tagállamának beleegyezésével az EB célzott intézkedéseket hozhatna meg, vagyis kapacitásnövelésre, készletcsoportosításra vagy az aktuális gyártási mechanizmusok megváltoztatására tehetne határozott javaslatot. Lefordítva: az elsőbbségi besorolási megrendeléseket az EB ellenőrizné, és
ha egy gyártó nem hajlandó a kérésnek megfelelően átirányítani a termelését, akkor a bizottság hatalmi szóval kényszeríthetné erre.
A javaslat egyelőre a levegőben lóg, a háromlépcsős tervből ez a pont rendkívül alapos megvilágítást igényel, mielőtt elfogadnák.
A cikk erdetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq
