Trump látványos gesztust tett Zelenszkij felé a NATO-csúcson: Washington engedélyezheti, hogy Ukrajna saját Patriot elfogórakétákat gyártson. A bomba hír mögötti hadiipari realitás azonban jóval kijózanítóbb. Egy olyan fegyverről van szó, amelynek gyártása évekig tartó előkészítést, rendkívül szigorú technológiai kontrollt és stabil beszállítói hálózatot igényel – miközben Ukrajnának most lenne szüksége a rakétákra.
Egy filléres iráni drón megsemmisítése több millió dolláros amerikai elfogókat igényel, az utánpótlás gyártása viszont akár egy évet is igénybe vehet. Ez az aszimmetria egyszerre jelent pénzügyi és stratégiai kockázatot Washingtonnak, a zéróösszegű játszma szabályai szerint ráadásul minden rakéta, amit a Közel-Keleten használnak, hiányozni fog más konfliktuszónákban – különösen Ukrajnában.
Az USA szeretné, ha Európa a saját lábára állna a katonai kvalitások terén. Bár az öreg kontinens már megtette az első lépéseket, még mindig távol áll attól, hogy egyedül megfelelő elrettentő képességet mutasson fel, melynek elérése busás összeget emészthet fel.
Kellemetlen ébresztő Európa számára az új amerikai nemzetvédelmi stratégia, amelynek értelmében az USA abszolút dominanciát hirdet a nyugati féltekén, azon túl viszont nagyobb elvárásokat támaszt a szövetségesek felé. A vezérelv itt is: „America First”.
A hét ábrája
A stagnáló német gazdaság a védelmi szektorban keres menedéket, de a fegyverkezési boom inkább tűzoltás, mint újjászületés.
A hét ábrája
Hatszoros túltermelés az ukrán hadiiparban – jöhet az exportrobbanás, ami felkavarhatja a térséget?
Az amerikai hadiipari termelés abból indult ki, hogy a hadseregnek rövid, precíziós és high-tech háborúkat kell megvívnia. A jelenleg zajló globális konfliktusok azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítják: mindennél nagyobb szükség lenne a hagyományos fegyverzetre. Amiből még a kevesebbnél is kevesebb van raktáron.
A brit sajtó nyomozása eredményeképpen megerősítették a gyanút, hogy Boris Johnson, Nagy-Britannia volt miniszterelnöke egymillió fontos adományt fogadott el Christopher Harborne-tól, a védelmi ipar egyik rejtőzködő milliárdosától. Ha a vádak igazak, az azt is jelenti, hogy Johnson anyagi érdekek miatt volt a háború folytatásának legfanatikusabb híve Európában.
Zelenszkij könyörög a rakétákért az amerikai elnöknek, de kevés van belőlük, méregdrágák, az ukránoknak pedig sem kilövőplatformjuk, sem személyzetük nincs a használatukhoz. Nem mellesleg még Trump is óvatosan bánik Moszkva bombázásának a gondolatával.
Európában is kitört a hagyományos és a startup hadiipari vállalatok közötti vita, ezzel berobbant a lobbi a védelmi költségvetések minél nagyobb szeletéért. Bár a tömeggyártású filléres drónok hatékonyak a taktikai hadviselésben, a védelmi szakértők szerint az ellentechnológiák fejlődése hamar lerombolhatja ezt az előnyt.
Az Egyesült Államok felfüggesztette az Ukrajnának szánt kulcsfontosságú lőszerszállításokat, épp akkor, amikor Oroszország minden eddiginél intenzívebben támad. A döntés geopolitikai fordulópont lehet: Ukrajna magára maradhat.
A döntés az MI-t fejlesztő hadiipari cégek malmára hajtja a vizet, miközben a biztonság háttérbe szorul.
Oroszország gazdasága élesen kettészakadt: miközben a hadiipari megrendelésekre épülő szektorok dinamikusan bővülnek, a civil ágazatok többsége visszaesik. A jegybanki kamatszint, a szankciók és az állami forráselosztás együttesen egy olyan gazdasági modellt alakítottak ki, amelyben a háborús termelés vált a fő növekedési hajtóerővé.
Az önálló európai védelemre vonatkozó tervek ambiciózusak, de a valóságtól igen elrugaszkodottak. Csak a kulcsfontosságú amerikai képességek pótlása 1000 milliárd dollárba kerülne.
Ami az ukrajnai háború a nyugati fegyvergyártóknak, az az indiai–pakisztáni konfliktus a kínaiaknak. Élesben tesztelik a munkájukat, az eredmény láttán pedig az egész világ felkapta a fejét.
Európa védelmi képességeinek kiterjesztése és minél gyorsabb kiépítése valójában nem a pénztől, még csak nem is a hadiipari kapacitásoktól függ. Inkább attól, hogy a britek engedik-e halászni a vizeiken a franciákat.
A globális kereskedelmi útvonalakkal párhuzamosan a geopolitikai változások a fegyverpiacot is átformálják. Egyetlen dolog változatlan: az Egyesült Államok megkérdőjelezhetetlen dominanciája. A hadiipar az ukrajnai és a közel-keleti konfliktusokból egyaránt profitál, a NATO európai szárnya pedig a hidegháború óta nem látott fegyverkezésbe kezdett.
Friss tőzsdei adatok alapján a német gazdaság alappillére a hadiipar lesz. Volt már rá történelmi példa, amikor a Volkswagen-gyárakban harckocsik készültek.
Németország váratlan gazdaságpolitikai fordulattal készül lazítani a 2009-ben bevezetett szigorú adósságféken, hogy példátlan összegű befektetéseket eszközöljön a védelmi és infrastrukturális szektorban. A lépés nemcsak Berlin számára sorsdöntő, de az egész Európai Unió jövője szempontjából is új távlatokat nyithat. A fő kérdés az, hogy a Zöldek beállnak-e a tervezet mögé.
Az Alphabet irányelvei már nem tiltják, hogy a technológiáját hadiipari célokra használják – ezzel átpasszolta a labdát a kormányoknak, mostantól az ő felelősségük azok etikus használata.
A mesterséges intelligencia (MI) megjelenése a hadviselésben radikálisan formálja át a 21. század konfliktusait. Az autonóm fegyverrendszerek, a jelek megzavarásától független, „gondolkodó” harci gépek és a „killer robotok” fejlesztéséhez kapcsolódó verseny már javában zajlik. Miközben Oroszország, Kína és más hatalmak gőzerővel dolgoznak a saját MI-vezérelt fegyvereiken, a Nyugatnak komolyan mérlegelnie kell, hogyan maradhat versenyben anélkül, hogy feladná etikai és jogi elveit.
Mark Rutte azon dolgozik, hogy meggyőze a hadiipari vállalatokat: gyártsanak többet és gyorsabban. A mosolyán kívül azonban nem tud mást bevetni. A NATO-nak nincs közös költségvetése, a főtitkár így éppen valamit kér a semmiért cserébe.
Irán 200 százalékkal növeli a védelmi költségvetését az izraeli támadásokra válaszul, miután súlyos károkat szenvedett a légvédelmi és a rakétagyártó kapacitása. A konfliktus eszkalációja miatt Teherán fontolóra veszi egy hagyományos háború lehetőségét is, és felgyorsíthatja nukleáris programját. Az USA figyelmeztetése ellenére Irán minden rendelkezésre álló eszközt kész bevetni Izraellel szemben.
Washington máris megkezdte az Európai Bizottság fegyvervásárlásra vonatkozó szabályozásának fúrását. Protekcionizmust emlegetve arra is céloz, hogy az EU veszélyesen sok időt pazarol el, mire felfuttatja saját hadiiparát. Ebben speciel igaza van.
A német haderő a fogadkozások és a meghirdetett militarista fordulat ellenére is kétségbeejtő elhanyagoltságot mutat. A helyzet úgy áll, hogy a jelenlegi kapacitásokat figyelembe véve száz évbe telne, mire a húsz évvel ezelőtti szintet eléri.
Az EU-s gazdaság megmentése érdekében írt Draghi-jelentés külön fejezetben foglalkozik az európai védelmi iparral. A volt EKB-vezér ingoványos talajra tévedt, amikor összegzésként azt írja: a tagállamok csak európai fegyvereket vásároljanak.
Lesújtó kép bontakozik ki, ha a NATO európai részének felszereltségére, logisztikai struktúrájára és fegyverzetére pillantunk. Nehezen értelmezhető, amikor Brüsszel és a háborúpárti politikusok egy Oroszország elleni háborúról beszélnek – ennek az anyagi és eszközi feltételei ugyanis jelenleg nyomaiban sem láthatók.
Miközben Európában elképesztő méreteket öltött a gazdasági lassulás, a szankciókkal agyonvert Oroszország GDP-je megindult felfelé. Hogy így alakult, az egyrészt az orosz technokrata elitnek, másrészt a háborút megelőző tíz év szigorú fiskális politikája révén felhalmozott tartalékoknak köszönhető. De meddig lehet finanszírozni egy ekkora háborút korlátozott eszközökkel?
