Tíz nap múlva az Európai Bizottság bemutatja új, gazdaságbiztonsági alapokra épülő tervét, amely miatt nem csak Kína, de az európai vállalkozások is garantáltan dühösek lesznek.

Nagy változások készülődnek az Európai Unió kereskedelmi politikájában – legalábbis erre utalnak Ursula von der Leyen nyilvánosságra került tervezetének egyes elemei.

A „kockázatmentesítés” kifejezésen alapuló új szabálytervezet az amerikai receptet követi, és

a nemzetbiztonsági kockázat leplébe burkolná egyes kereskedelmi tevékenységek korlátozását vagy tiltását.

A Washington és Peking közötti versenyben ezek alapján az Európai Unió mégis részt fog venni, és Biden elnök szándéka – amelyek alapján az EU-t is magával rántja a gazdasági konfliktusba – VDL-nél nyitott fülekre talált. Éppen ez az, amitől Macron elnök óva intette az Uniót: úgy függetlenedni valamitől, hogy közben nem a szuverenitásra, hanem egy másik függőségi rendszer kialakítására törekszik az EU, ráadásul úgy, hogy egy teljesen működőképes rendszert rúg fel – tulajdonképpen az USA külpolitikai nyomására.

A „kockázatmenetesítés” kifejezés a Kína–EU kereskedelmi kapcsolatok lassú, de biztos meggyengítését célozza. Kevésbé harcias, mint az „elszakadás”, de – amint arra Kína igen ingerülten rámutatott – a szózsonglőrködés nem fedi a terv eredeti célját, a kínai globális kereskedelem ellehetetlenítését.

Nyugati dominancia

A Németországban szaporodó figyelmeztető jelek ellenére az Európai Bizottság elnöke hajthatatlannak tűnik, és az USA útját választva a „kereskedelmi és befektetési politika biztonsági kockázatai” jelszóval zászlaján készül a csatába.

A terv egyelőre több sebből vérzik. Az exportellenőrzések és exporttilalmak, amelyeket VDL kifejezetten szorgalmaz, nemzeti hatáskörbe tartoznak, vagyis még az EB elnöke sem adhat központi utasítást arra, hogy melyik ország hová mit adjon el, és hogy mit jelenthet egy exportkereskedelmi megállapodással kapcsolatban a „biztonsági kockázat” kifejezés.

Még az Európai Bizottság tagjai is meglehetősen vegyes érzelmekkel reagáltak a készülő VDL-tervre, és halkan vörös vonalakat kezdtek emlegetni. A Politico írásában rámutat: Valdis Dombrovskis kereskedelmi és Margrethe Vestager versenyjogokért felelős biztosok egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy nem lenne szerencsés a tervezetben bizonyos határokat átlépni. Utóbbi egyenesen arról beszélt, hogy a gazdaságbiztonságot nem lehet fedőkifejezésként használni egy protekcionista gazdaságpolitika kiépítésére.

A legkényesebb kérdés

A VDL-terv legfájdalmasabbá válható része kétségtelenül a harmadik országokba tervezett befektetések átvilágítási ötlete. Ez gyakorlatilag

arra kényszerítené az uniós tagállamokat, hogy ellenőrizzék a magánvállalatok külföldi befektetéseit, és egy „biztonsági okok miatt” aggályos termék (lásd: az USA chipexporttilalma Kína felé) exportját megakadályozzák.

Bár Ursula von der Leyen szerint ez az intézkedés erőteljesen célzott lesz, és az USA-tiltáshoz hasonlóan csak az olyan kettős felhasználású, érzékeny technológiákra fog vonatkozni, amelyeket egy harmadik ország (Kína) a haderőfejlesztéséhez is fel tud használni, a kereskedelmi szempontból hagyományosan szabadelvű országok ezt a békát nagyon nehezen fogják lenyelni, magyarán: nem kívánják megszabni vállalataiknak, hogy mit tehetnek és mit nem tehetnek a külföldi piacon.

A vállalatok a tervezet hírére hasonlóan reagáltak. Nem csak azt sérelmezik, hogy az intézkedés a gazdasági fejlődés akadályozását jelenti, de azt is, hogy az Európai Bizottság a képviseletük kizárásával tervez be egy olyan szabályt, amelynek levét ők isszák meg. Példaként az USA-t hozták fel, ahol a hasonló intézkedéseket még az ipari szereplőkkel folytatott folyamatos párbeszéd sem teszi konszenzusossá.

Utóbbiban teljesen igazuk van: az amerikai csúcstechnológiás chipgyártók élesen tiltakoznak, mondván: a törvénnyel a világ legnagyobb és leggazdagabb piacának a kapuit csapták be az orruk előtt, ami egyértelmű veszteséget termel.

Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet