Kína ma már nem partner, hanem rendszerhiba a globális kereskedelemben: olyan ország, amely egyre kevesebbet hajlandó importálni, miközben az exportjával szétveri más régiók piacát. A kínai gazdasági szereplők lényegében nem tudnak olyan terméket mondani, amit Kína a jövőben valóban meg akarna vásárolni a világtól – véli a FT szerzője.
A Trump-vámok eddig csak korlátozottan éreztették hatásukat, ám jövőre már jelentősen fékezhetik a globális növekedést. A világgazdaság lassuló bővülését most egyre inkább a kereskedelmi korlátozások hatásainak másodlagos hulláma határozza meg.
Kína lemondott a különleges és megkülönböztetett elbánás jogáról a Kereskedelmi Világszervezetben. Peking ezzel a párbeszédre nyitott, felelős nagyhatalom képét igyekszik erősíteni, miközben megteremti a lehetőséget a WTO és a globális kereskedelmi viszonyok reformjára.
India az ukrajnai háború árnyékában jelentős olajmegtakarítást könyvelhetett el az orosz importjával – ám Donald Trump 50 százalékos vámja lenullázhatja a nyereséget és átrajzolhatja a globális energiabiztonság térképét.
„Éjfél van!!!” – harsogta Trump a közösségi médiában, miközben a világ lélegzet-visszafojtva figyelte, hogyan robban a vámbomba. A tarolás ezúttal globális, a vesztesek listája pedig hosszú – és köztük van Amerika is.
Amikor Washington Kína ellehetetlenítését célozza meg, érdemes egy pillantást vetni az erőviszonyok huszonnégy év alatt bekövetkezett változására.
Az Egyesült Államok egyre agresszívebb kereskedelmi politikája miatt nem csak a kereskedelmi útvonalak és az ellátási láncok változnak meg. Új geopolitikai szövetségek születnek – vagy éppen félig leromboltak élednek újjá. Az Európai Uniónak nincs más választása, mint rendezni a viszonyát Kínával, és a protekcionista washingtoni politika miatt új kereskedelmi rendszert dolgozni ki azzal az országgal, amelytől minden erejével függetlenedni akart.
A Trump-játszmának immár nem léteznek szabályai: az elnök jelenleg visszavonult a globális vámháborúból, és Kína ellen fordította minden kereskedelmi rakétáját. Pekingnek azonban nem csak légvédelme van, a válaszcsapás pedig pusztító lehet az Egyesült Államokra nézve.
Az Európai Bizottság elhalasztotta a Trump-tarifákra válaszul adandó büntetővámok életbelépését. Közös akaratnak nyoma sincs a tagállamok között, Brüsszelnek pedig hiába van döntési joga, ha azt az egység hiánya megbénítja.
A geopolitikai feszültségek növekedésével a kereskedelmi forgalom iránya várhatóan tovább változik. E gazdasági elmozdulás legnagyobb nyertesei ismét csak a globális dél országai lesznek, miközben az egymással rivalizáló tömbök a blokkosodás miatt egyre többet vesztenek a vám- és szankciós háborúkban.
Trump elnök beváltotta újabb fenyegetését, és 25 százalékos vámot vetett ki minden, az Egyesült Államokba érkező acélszállítmányra. Az eddigi stratégiáját látva nem biztos, hogy ez így is marad.
Miután Trump elnök eltörölte a vámmentességet a 800 dollár alatti értékű küldeményekről, az amerikai posta nem kézbesíti a Kínából érkező csomagokat. Az ázsiai kiskereskedelmi gigászok részvényei zuhanni kezdtek.
Az év végéhez közeledve összegyűjtöttük a legolvasottabb cikkeinket. A Világgazdaság rovat legtöbbet kattintott cikke azt taglalta, milyen veszélyeket rejthet, ha a világ gazdaságilag egyoldalúan, kizárólag az USA-ra támaszkodik.
Az év végéhez közeledve összegyűjtöttük a legolvasottabb cikkeinket. A Klímaváltozás rovat „nyertese” arról szól, hogy a közel-keleti konfliktusok mekkora környezeti lábnyomot hagynak maguk után.
Rendkívül alapos, egyben mélyen lesújtó eredményeket tartalmazó jelentés készült a kínai vállalatoknak az Európai Unión belüli helyzetéről. A legnagyobb aggodalom a bizonytalan üzleti légkör és az átpolitizált európai kereskedelem miatt alakult ki.
Ursula von der Leyen lapot húzott a 2019-re, és aláírta az EU nevében a szabadkereskedelmi egyezményt a latin-amerikai Mercosur-országokkal. Németország felhőtlenül boldog, hogy végre valakinek kellenek majd az autói. A franciák viszont őrjöngenek, és a végső ratifikálás vétójára készülnek. Danke és merde egy kalapban.
A globális export versenyét toronymagasan Kína vezeti: 1400 milliárd dollárral húzott el a második helyezett Egyesült Államok előtt.
Az amerikai vállalatok óriási készleteket halmoznak fel a kínai termékekből, hogy ideig-óráig kihúzzák magukat a Trump-féle beígért büntetővámok negatív hatásai alól. Kínában közben cégre szabottan kezdték el megtámadni az amerikai üzleti érdekeltségeket. Pánikintézkedések és megelőző csapások.
Míg Kína egy gigantikus, 3,5 milliárd dolláros kikötőt adott át Peruban az APEC-csúcsot kihasználva, Biden néhány Black Hawk helikoptert ajánlott fel az országnak. A történet jól megvilágítja, hogy az amerikai vezetés változatlanul nem érti, miért annyira sikeres Peking a globális beruházások területén, és miért bukott meg az USA gyarmatosító gazdaságpolitikája.
Az egész világ lázasan töpreng, milyen hatása lesz az új elnök által beígért extravámoknak a kereskedelemre, és az új vámháborúk valóban kivégzik-e a globalizációt. A Bloomberg Economics vezető közgazdásza szerint nem a vég, csupán egy olyan átrendeződési játszma kezdődik, ahol az USA saját magának már nem oszt lapot.
Teljes a kétségbeesés Európában a Trump által beígért exporttarifák miatt. De ne azt nézd, te mit tehetsz a vámok ellen, hanem azt, mit tehetnek a vámok érted.
A kereskedelem a két ország között zuhanó tendenciát mutat. Valójában Kuba nem sok mindenben van Kína hasznára, geopolitikai elhelyezkedése mégis fontossá teszi.
A kínai fogyasztói márkák Szingapúrt stratégiai kiindulópontként használják a globális terjeszkedéshez, kihasználva az ázsiai és a nyugati kultúra keveredését. Napjainkban a kínai márkák már felvállalják az egyedi identitásukat, és testre szabott stratégiákkal alkalmazkodnak a különböző piacokhoz.
A magyar kormány a legnyíltabb lapokkal játszott az elejétől kezdve. Nem maszatolt, nem ködösített, és végképp nem játszotta el azt a botrányosan gyenge darabot, amelyben egyes nyugati vezetők habzó szájjal uszítanak Kína ellen, majd a hátsó kapun beosonnak Pekingbe egy „Éhes vagyok, kérek még!” feliratú szakadt pólóban.
Bár a globális kereskedelem 80 százaléka a tengeren zajlik, az amerikai hajógyárak mindössze 1 százalékos részesedéssel vannak jelen. Kína itt is tarol: évente 150 milliárd dollár értékben ad el hajókat. Ez pedig nagyon nem tetszik Washingtonnak.
Az olasz miniszterelnök tavaly év végén látványosan szakított a kínai Belt and Road programmal, és kiemelte országát a közös infrastrukturális projektből, meghajolva Brüsszel és Washington akarata előtt. Most Pekingbe utazik, hogy erősítse a kereskedelmi kapcsolatokat. A feladat elvégezve, a feladat adott.
Becslések szerint 90 milliárd hordónyi olaj és mintegy 50 ezer milliárd köbméter gáz található az Északi-sarkkörön belül – nem beszélve az elektromos átálláshoz nélkülözhetetlen kritikus ásványokról. A klímaváltozás tesz róla, hogy ezek hozzáférhetők legyenek. A kérdés csak az, kié lesz a senkiföldje aranya.
Az Egyesült Államok gazdasága a világ többi részéhez képest kiemelkedően teljesít, ami részben segített elkerülni egy súlyosabb globális gazdasági lelassulást, de negatív hatást gyakorol a feltörekvő piacokra és a globális kereskedelemre. Az USA gazdasági ereje és növekedése egyensúlyozó szerepet játszik a világgazdaságban, de kockázatokat is jelent, ha a világ túlzottan függ az amerikai gazdaságtól, miközben a többi vezető gazdaság gyengélkedik.
A dedollarizáció lesz az orosz BRICS-elnökség prioritása 2024-ben. Az orosz küldött a BRICS moszkvai gyűlésén kiemelte, a cél a nemzeti, valamint helyi valuták és fizetőeszközök használatának népszerűsítése a dolláralapú nemzetközi gazdaság mellékhatásainak csökkentése érdekében. A terv azt követően kapott szárnyra, hogy a Nyugat szankciókat vezetett be Moszkva ellen az ukrajnai invázió miatt.
A Nemzetközi Valutaalap szerint a pozitív előrejelzést a jegybankok szigora ellenére megugró magán- és állami kiadások, a munkaerőpiac erősödése, az ellátási láncok javulása, valamint az olcsóbb energia- és nyersanyagárak indokolják.
