Bár a globális kereskedelem 80 százaléka a tengeren zajlik, az amerikai hajógyárak mindössze 1 százalékos részesedéssel vannak jelen. Kína itt is tarol: évente 150 milliárd dollár értékben ad el hajókat. Ez pedig nagyon nem tetszik Washingtonnak.
Az olasz miniszterelnök tavaly év végén látványosan szakított a kínai Belt and Road programmal, és kiemelte országát a közös infrastrukturális projektből, meghajolva Brüsszel és Washington akarata előtt. Most Pekingbe utazik, hogy erősítse a kereskedelmi kapcsolatokat. A feladat elvégezve, a feladat adott.
Becslések szerint 90 milliárd hordónyi olaj és mintegy 50 ezer milliárd köbméter gáz található az Északi-sarkkörön belül – nem beszélve az elektromos átálláshoz nélkülözhetetlen kritikus ásványokról. A klímaváltozás tesz róla, hogy ezek hozzáférhetők legyenek. A kérdés csak az, kié lesz a senkiföldje aranya.
Az Egyesült Államok gazdasága a világ többi részéhez képest kiemelkedően teljesít, ami részben segített elkerülni egy súlyosabb globális gazdasági lelassulást, de negatív hatást gyakorol a feltörekvő piacokra és a globális kereskedelemre. Az USA gazdasági ereje és növekedése egyensúlyozó szerepet játszik a világgazdaságban, de kockázatokat is jelent, ha a világ túlzottan függ az amerikai gazdaságtól, miközben a többi vezető gazdaság gyengélkedik.
A dedollarizáció lesz az orosz BRICS-elnökség prioritása 2024-ben. Az orosz küldött a BRICS moszkvai gyűlésén kiemelte, a cél a nemzeti, valamint helyi valuták és fizetőeszközök használatának népszerűsítése a dolláralapú nemzetközi gazdaság mellékhatásainak csökkentése érdekében. A terv azt követően kapott szárnyra, hogy a Nyugat szankciókat vezetett be Moszkva ellen az ukrajnai invázió miatt.
A Nemzetközi Valutaalap szerint a pozitív előrejelzést a jegybankok szigora ellenére megugró magán- és állami kiadások, a munkaerőpiac erősödése, az ellátási láncok javulása, valamint az olcsóbb energia- és nyersanyagárak indokolják.
Ahogyan közeledünk 2024-hez, amely a jelentős gazdasági átalakulások és kihívások éve lesz, a vezető közgazdászok, elemzők várakozásainak, előrejelzéseinek a megértése kulcsfontosságú. Egy biztos: a 2024-es gazdasági helyzet összetett, ami stratégiai tervezést és alkalmazkodást igényel úgy a politikai, mint az üzleti szférában.
„Ahogy a mondás tartja: ha rózsát adsz valakinek, az illata a kezeden marad” – Hszi Csin-ping költői szavakkal nyitotta meg az Egy övezet, egy út kezdeményezés csúcstalálkozóját.
Az ezredfordulótól tavalyig Kína brutális növekedéséről szól minden. Kanada, Japán és az USA szelete a nagy tortából azonban vékonyodik.
Van párhuzam az ötven évvel ezelőtti eseményekkel, de az felettébb valószínűtlen, hogy egy ahhoz hasonló olajválság is kitörne az izraeli háború miatt.
Ahogy várható volt, Peking dührohamot kapott, amikor megtudta, hogy az Európai Bizottság vizsgálatot indít a kínai elektromos autók európai kereskedelmével kapcsolatban. Fenyegetőzés és EU-szidás már van, konkrét válaszcsapás még nincs. Majd lesz.
A legnagyobb veszélyt a világ újrablokkosodása jelenti. Mi, közép-európaiak megtanultuk a történelem leckéjét, számunkra világos, hogy ha Kelet és Nyugat nem tud kulturáltan együttműködni, abból mi rendszeresen vesztesként jövünk ki – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.
Több mint 1 millió tonnával csökkent az ukrán terményexport, amióta Moszkva felrúgta a fekete-tengeri gabonamegállapodást.
Két teljesen eltérő válasz ugyanarra a kérdésre. Magyarország és Kanada között nem is lehetne nagyobb a szemléletbeli különbség a kínai gazdasági együttműködésekkel kapcsolatban. De ki nevet a végén?
Törökország mindent megtesz, hogy közvetítsen a háborús felek között a fekete-tengeri gabonafolyosó ismételt megnyitásáról. Ehhez azonban szükség lesz arra is, hogy a Nyugat enyhítsen a szankciókon – véli Erdoğan.
Válaszul az oroszok fekete-tengeri gabonablokádjára, Kijev drónokat indít az orosz olajszállítók és hadihajók ellen. Kérdés, hogy a külföldi tankerek belekerülnek-e a szórásba, és ha igen, mi lesz a következménye?
Bruno Le Maire Kínába látogatott, ahol egyszerre igyekezett diplomáciai feszültségeket enyhíteni, és minél több befektetést bevonzani Franciaországba. Létezik még Európában a magyaron kívül pragmatikus gondolkodás.
Óriási anyagi veszteségről beszélnek az amerikai csúcstechnológiás chipgyártó vállalatok vezetői a Kínával szemben bevezetett exporttilalom miatt. Most Washingtont próbálják meggyőzni, hogy enyhítsen a szigoron, és ne vágja el őket a világ legnagyobb piacától.
Az Európai Unió – mindenhonnan és bármi áron – egyre kétségbeesettebben próbál hozzájutni a zöldátálláshoz szükséges kritikus nyersanyagokhoz. Az Indonézia elleni hadjárata a mosoly mögötti vicsorgást a maga teljességében mutatja be.
Ezúttal az ukrán klímavédő szervezetek felhasználásával indult kijevi kampány annak érdekében, hogy az EU teljesen állítsa le az orosz cseppfolyósított földgáz vásárlását. Nem fog menni.
A szentpétervári Oroszország–Afrika csúcs legnagyobb kérdése az volt, sikerül-e az orosz elnöknek magához láncolnia az afrikai vezetőket a gabonakereskedelemmel.
Az Egyesült Államok mindent megtesz, hogy tervébe az EU-t is belerángatva szorítsa vissza Kínát a globális piacokról, ám igyekezete hiábavaló. Az óriási gépezet már magát hajtja előre, és nem lehet megfékezni.
Josep Borrell tervezett látogatását a kínai vezetés indoklás nélkül törölte. Persze lehet tudni, mi áll a döntés mögött.
Az Európai Unió addig ráncigálta a sárkány bajszát, amíg az morcos nem lett. Kína felvette a kereskedelmi háborús kesztyűt, és már az első csapása nagyon fog fájni.
A kockázatmentesítés jól hangzik, de Európa képtelen lesz ledolgozni Peking több évtizedes előnyét a zöldátállásban. A kritikus nyersanyagok bányászata és finomítása terén Brüsszel még álomországban jár.
Tíz nap múlva az Európai Bizottság bemutatja új, gazdaságbiztonsági alapokra épülő tervét, amely miatt nem csak Kína, de az európai vállalkozások is garantáltan dühösek lesznek.
Durva veszteségekről számolnak be az orosz kőolajra kivetett szankciók miatt a nyugati biztosítók és szállítmányozó vállalatok. A vezetők szerint az árplafont és az azt megszegők elleni büntetéseket egyedül a Nyugat veszi komolyan, miközben Moszkva ugyanannyit profitál, mint a szankciók előtt.
A Nyugat által ismételgetett „kockázatmentesítés” Peking szerint csak egy terminológiai tévedés. Mindegy, minek nevezik, Washington célja Kína elszigetelése és kiszorítása a globális piacról.
Németország óriási hátrányba került a világ legnagyobb piacán, és nem úgy tűnik, hogy be tudná hozni a lemaradását.
Az USA le akarta lassítani a kínai fejlődést, de exporttilalmával gyakorlatilag csak felpörgeti azt, ráadásul egy csomó pénztől esik el.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
