Kecskés Bálint junior elemző és Darvas Tamás elemző gyakornok gondolatébresztő elemzése

Az Egyesült Államok és Kína közötti rivalizáció az egyik legfontosabb és legösszetettebb globális geopolitikai dinamika a 21. században. Kína a több mint 40 évvel ezelőtt megkezdett reform- és nyitáspolitikának köszönhetően egy szegény és zárt államból a 2000-es évek végére a világ legnagyobb gazdaságai közé küzdötte fel magát. Mára a két ország gazdasági, politikai és katonai téren is verseng, melynek köszönhetően több területen feszültség alakult ki közöttük. Ez olyan nyílt diplomáciai konfliktusokban is megnyilvánul, mint az USA légterébe hatoló kémballon, mellyel Peking olyan valós idejű információkat tudott szerezni az Egyesült Államoktól, mint elektronikai jelek, telefonbeszélgetések és katonai reagálási képesség. Az utóbbi dimenzió egyelőre háttérben marad, és a gazdasági verseny lesz továbbra is a rivalizálás központi eleme. 

Kína az elmúlt évtizedekben hatalmas növekedést ért el, és jelenleg a világ második legnagyobb gazdaságával rendelkezik. Ugyanakkor az amerikai gazdaság még mindig világelső, mely egyrészt köszönhető az USA ipari és technológiai innovációs sikereinek, bár ez az olló folyamatosan zárul. Annak ellenére, hogy a két nagyhatalom sok szálon kapcsolódik egymáshoz egy erős stratégiai rivalizáció is tetten érhető a partnerek kisajátításban és megtartásában, hiszen érdekszférájukat előszeretettel terjesztik ki a másik hátországának számító területekre is egyaránt.

A két ország közötti gazdasági verseny részben a kereskedelem terén zajlik: az USA és Kína közötti kereskedelmi mérleg jelentős hiányt mutat az amerikai oldalon, ami az Egyesült Államok szempontjából feszültségforrást jelent, melynek kapcsán az amerikai kormányzat tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal, például az ipari tulajdonjogok megsértésével és a szellemi tulajdonlopással is vádolja Kínát.

A szuperhatami érdekellentét nyílt elismerésére akadt már példa többek között 2021-ben, mikor Joe Biden amerikai elnök az USA legkomolyabb vetélytársának nevezte Kínát:

„Meg kell küzdenünk a jólétünkre, biztonságunkra és demokratikus értékeinkre irányuló kihívásokkal, melyek a legkomolyabb vetélytársunk, Kína felől érkeznek”

Ebben a konfliktusban harmadik félként szerepel az Európai Unió, mellyel folytatott gazdasági szövetség kulcsfontosságú mind a két fél számára.

Az Európai Tanács adatai szerint az EU egységes piaca, ahol az áruk és szolgáltatások szabadon áramolhatnak, 23 millió vállalatnak és több mint 450 millió fogyasztónak ad otthont. A 27 tagállam által alkotott szövetség a világkereskedelem 14  százalékát teszi ki, s a világ legfejlettebb területei közé tartozik.

Az USA stratégiai tényezőként tekint Európára

Az Európai Unió számára az Egyesült Államok jelenti a legfontosabb külkereskedelmi partnert, melyet azonban Kína követ. A kétoldalú kereskedelem és a beruházások közvetlenül mintegy 9,4 millió, közvetve pedig 16 millió embernek adnak munkát a két ’államban’ együttesen. Az EU–USA kereskedelmi és befektetési kapcsolatai a Covid-19 világjárvány kihívásai ellenére is erősek maradtak. Ezt bizonyítja, hogy a transzatlanti kereskedelem 2021-ben rekordmagas, 1,2 milliárd eurós szintet ért el, több mint 10 százalékkal meghaladva a járvány előtti értéket. Az Egyesült Államok továbbra is az EU első számú kereskedelmi partnere a szolgáltatások terén, valamint 2020-at leszámítva az árukereskedelem szempontjából is megelőzi Kínát. Az EU és az Egyesült Államok közötti szolgáltatás- és árukereskedelem nagyságrendjével párhuzamosan a kölcsönös befektetéseik is a legnagyobbak a világon, és a transzatlanti kapcsolatok egyik jelentős mozgatórugói. 

Az EU–USA kereskedelmének sikerességét számos faktorral lehet magyarázni: a két oldal között lelhető fel a legintegráltabb gazdasági közösség a világon, mely kapcsolatot a szolgáltatások és a befektetések tesznek kiemelten erőssé. A több mint hetven éve tartó gazdasági együttműködés mára a világ GDP-jének egyharmadát jelenti vásárlóerő-paritás tekintetében.  

1. ábra

Forrás: eurostat

Kulcsfontosságú kínai kapcsolatok vagy Kína kulcsfontosságú kapcsolatai

Habár ma az USA–EU kereskedelemnek összességében nagyobb a volumene, áruimport tekintetében Kína az Unió legfontosabb partnere, és a ritka nyersanyagok tekintetében is a meghatározó szerepe van. Az áru- és nyersanyagellátást leszámítva azonban az export, a szolgáltatásimport és a kölcsönös tőkebefektetés is alulmúlja az amerikai kapcsolatokat, és ezekben nem látszik érdemi változást hozó tendencia.

Ritkaföldfémek – ütőkártya Kína kezében

Megfordítva azonban, Kína számára az EU jelenti a legfontosabb magas jövedelmű piacot, amelyhez még mindig nagyrészt korlátlanul hozzáfér. Ez viszont csökkenti a valószínűségét, hogy Kína aktívan megpróbálja majd korlátozni az EU-val folytatott kereskedelmet.

2. ábra

forrás: eurostat

Bár diplomáciai szempontból az EU-hoz közelebb áll az Egyesült Államok, sok tényezőben kiszolgáltatott Kínának, főként az áru- és nyersanyagellátás területén. Az EU igyekszik távol maradni a szuperhatalmi rivalizációtól, hiszen az abban való állásfoglalás nélkül lehet leginkább a jelenlegi helyzet nyertese. Az azonban egyértelmű, hogy az EU-ért folytatott versenyben mind az Egyesült Államok, mind Kína sokat veszíthet, így az EU-nak érdemes mérlegelnie stratégiai helyzetét. 

Az Európai Unió mint a rivalizáció győztese?  

Napjaink geopolitikai helyzetét nagyban meghatározza tehát az Egyesült Államok külpolitikája, melynek elsődleges célja a szuperhatalmi státuszának fenntartása. Ez a cél fellelhető mind gazdaságpolitikájában, mind hadviselésében és békefenntartó misszióiban, valamint a számos nemzetközi intézményben betöltött vezető szerepében. Kína mint az ázsiai sárkány az elmúlt fél évszázadban folytatott gazdasági megerősödése a hatalom erőegyensúlyának eltolódásához vezetett. Ma Kína mind gazdaságilag, mind pedig az olyan új kezdeményezésekkel, mint az Övezet és Út, valamint Ázsiai Infrastrukturális és Beruházási Bank politikailag is kihívást intéz a jelenlegi a nemzetközi rendszerre. 

Az egyik leginkább érintett szereplő ebben a rivalizálásban egyértelműen az Európai Unió. A kérdés az EU-ra nézve egyszerű: Milyen stratégia áll rendelkezésre, melynek köszönhetően győztesként kerülhet ki a konfliktusból?  

Legfőbb kérdés az, hogy Európa elköteleződik-e valamelyik fél mellett, vagy semleges marad a vitában.

Kína gazdasági megerősödéséhez az Egyesült Államok által terjesztett liberális piacgazdasági elvek járultak hozzá, melyet tovább segített a Világkereskedelmi Szervezethez való 2001-es csatlakozása. Kína a világ gyártóhatalma, mely geopolitikai státuszában is megmutatkozott többek között a COVID-19 járvány ideje alatt. A kulcsfontosságú elsődleges és másodlagos termékek nyugati piacra való akadozott szállítása recesszióhoz vezetett.

Ugyanakkor az Egyesült Államokkal Európa számos szempontból sokkal inkább tud azonosulni. Az Európai Unió és az amerikai hatalom a 20. század óta katonai, gazdasági és politikai téren egyaránt közös fejlődésen ment keresztül. A befogadott ideológiák, szabályok és erkölcsi rendek csak úgy, mint a demokratikus társadalom, a jogállamiság egyaránt hozzájárul a két fél összefonódásához. Kína autokratikus rendszere és agresszív expanzionista külpolitikája egyaránt fenyegetést jelent azon alapértékekre, mely a világpolitika fundamentális alapjait képezték az elmúlt évszázadban. 

Ezt a dilemmát a narratívák harcának is lehet tekinteni, de az Európai Uniónak nem feltétlenül szükséges elköteleződnie egyik fél mellett sem. Az úgynevezett Sinatra-doktrínával választhatja a ’saját útját’. Kínával továbbra is szorosan együttműködhet a kereskedelem, befektetések, klímavédelem területén, míg az Egyesült Államokkal a kereskedelmi kapcsolatok mellett az intézményi rendszerek működése és megerősítése, valamint a közös védelem területén tehet előrelepést. Felelőtlenség lenne gazdasági és geopolitikai szempontból egyaránt, ha kizárólagosan elkötelezné magát valamelyik fél mellett. 

Továbbá érdemes figyelembe venni azt, hogy az Unió mint a világ legfejlettebb politikai szerveződése – és mind a két fél számára kiemelt felvevőpiac –, olyan hatalommal rendelkezik, mely nem csupán megfigyelni, de alakítani is képes a konfliktus kimenetelét. 

Kína számára az Európai Unió a legnagyobb magasjövedelmű piac, melyet tovább fokoz a tény, hogy az amerikai piac ellenben egyre nehezebben hozzáférhető a Kína-ellenes politikáknak, – mint például a CHIP-törvénynek vagy az inflációcsökkentő törvénynek (IRA) – köszönhetően. 

Bár úgy tűnik, hogy az EU–USA gazdasági kapcsolat kölcsönösen előnyös és gyümölcsöző, a korábbi évek sikeres kereskedelmi tapasztalatai azonban nem feltétlenül reprezentálják az elkövetkezendő időszakot. 

Biden elnök által bevezetett IRA egyaránt akadályt képez az Európai Unió számára az amerikai piachoz való hozzáféréshez, annak ellenére, hogy nem az EU vezetett a törvény meghozatalának szükségességéhez. Megoldás egyelőre nem született a két fél között, sőt az EU általi „A zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv” belengetésével egy kezdődő USA–EU kereskedelmi háború is kibontakozhat a jövőben. 

Az EU tehát egyre fontosabb szerepet tölt be gazdaságilag Kína számára, miközben úgy tűnik, hogy olykor szövetségesével, az Egyesült Államokkal is konfrontálódnia szükséges. Megfelelő politikának tűnhet az, ha a blokk megőrzi függetlenségét a két nagyhatalom rivalizálásában, de önálló politikai entitás lévén saját érdekeinek képviseletével még akár előnyeire is fordíthatja a folyamatokat, és győztesként kerülhet ki a rivalizálásból. 

Címlapfotó:123rf.com